Vérfarkasok falva - Bázis - Dilec D. Irodája

*Vigyorogva fogott kezet Arouval, örült hogy nem esett sem neki, sem Yrisznek nagyobb baja. Megköszörülte a torkát és elmormolt egy köszönömöt a csomag láttán, aztán visszagondolt a csatamezőn adott főzetre. Hát persze, az! Nevetett és legyintett a sárkány felé.*
- Biztos valami hasonló volt, igen, csak a miénkben van egy kis plusz ez meg az… többek között pár csepp Waerjak vér.
*Rákacsintott, aztán Yriszre figyelt, enyhén meghajolt felé ahogy elbúcsúzott.*
- Bízom benne hogy még találkozunk, kellemesebb helyzetben. Köszönöm a segítséget, viszlát!
*Kellett neki pár másodperc mire leesett, minekután halk nyöszörgés közepette csapta magát homlokon. Ez az, tíz pont a tapintatosságodra, Gauldoth! Freya támogatása jól esett neki, a fizikai és a lelki is. Végre nem érezte magát egyedül ezen a világon, és ideje volt annak, hogy megint élni kezdjen. Ekkor megmozdult az épület, a szétrepülő üvegszilánkok elől saját testével védte Freyát, bár szerencsére azok aligha tudtak volna kárt tenni akármelyikükben. Nem baj, a szándék volt a lényeg. A fehérsárkány felé fordult, túlkiabálta a süvítő szél és ablakkeretek zenéjét.*
- Arorua, köszönöm a segítséget és várlak öt nap múlva! Most viszont vidd Yriszt biztonságba, és vigyázz magadra!
*Biccentett felé, útközben kifelé felkapta a székre terített fegyverövet, rajta a két buzogánnyal. Hátha szükség lesz rá.*

/ Vérfarkasok falva - Bázis - Gyakorlótér/

*A titkos osszetevo hallatan csuklott egyet es elsapadt. Duhos is vot magara amiert megitta azt a fozetet... Masvalaki fozetet.. Dehat nem tehetett mast.. Eletek multak ezen.... Meghogy Waerjak ver.. Hogy a tudtan kivul vert ivott.. Raadasul ertelmes leny veret.. Micsoda fortelem... Remelte hogy ez csak otromba trefa. azon jart az agya mifele tisztitomagiaval fogja ezt a szentsegtelenseget eluzni magabol.*

*gondolataibol az ablak betorese razta fel. Yris pedig mar kinn volt.*

-igen. Ot nap mulva talalkozunk. *Felelte nyugodt hangon de megis komoran, majd gyorsan vallara vette a taskajat, vissza eltette a csomagot amit Freya nem fogadott el. felkapta a kotelet amit az orzok varosabol hozott es kilepett az ajton. Yrist kereste tekintegevel.

*A Bazis gyakorloterere kierve hosszu feher hajaba tepett a szel. Erezte a hideget de o jol birta. Mindig is kedvte. Bar erezte hogy ez nem termeszetes .. Rossz dolog.. De neki mennie kell. Hivja a kotelesseg es koti egy igeret is hogy visszaviszi Yrist.
Komor tekintettel nezte a felhot amibe. arcok rajzolodtak ki. Duhe a veres fozetes balesete miatt meg most sem csitult, de mindez nem latszott rajta, csak befele tombolt. *

*Yris nem volt a gyakorloteren, koszont a befele tartoknak. Ragyogas aurat vont maga kore es tovabbment az utcara...*


---> verfarkasok falva utcak-->>>

*Az ügyek intézése közben Wrahnra is jutott ideje. Leült az asztalához, majd hamarosan megérkezett Wrahn is, a teljes díszkíséretével.*

Ülj le!

*Kelletlenül leült.*

Hogy érzed magad? *A férfi csak gyilkosan pillantott Dilecre.* Ennyire jól? Hát ezt még legvadabb álmaimban sem gondoltam volna! A helyzet az, hogy nemes vagy, így neked járnak a kiváltságok, nekem meg a pofám. Hiába vagyok alfa, téged mégsem ültethetlek úgy le, mint a sereged. A másik két nemes társad alacsonyabb rangú, velük könnyebb. Nos, a helyzet a következő...

Honnan jöttek ezek a szellemek?

Nem tudom, de ne térj el a tárgytól!

De IGEN! Honnan jöttek a szellemek?? Miért vannak itt? Úgy érzem, mentem megőrülök! Mit akarnak? Derítsd ki!

Jó, ki fogom, de most már elég legyen!! Most rólad van szó, nem holmi szellemekről!

*Megtalálta Dilec irodáját, majd bekopogott az ajtón és még mielőtt válasz érkezett volna, határozott mozdulattal belépett rajta.*

Üdvözletem az uraknak!

*Mondta széles, sugárzó mosollyal, majd az ismeretlen felé fordult.*

Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Anantha Elensar vagyok, örvednek a szerencsének!

*Nyújtotta felé a kezét, bár kicsit furcsállotta azt a fura fejet, merev tekintetet és a szája szélén megcsillanó nedvességet, de igyekezett nem megláttatni ezt magán. Nemes egyszerűséggel betudta szépsége varázsának. Ő legalább nem ordít és menekül hanyatt-homlok! Na ugye, hogy nem hazudott az a tükör!?
Dilechez fordult:*

Elnézést, hogy csak így berontottam, nem rabolnám sokáig az időd! Köszönök mindent, amit értem tettél, nem tudom szavakba önteni, mennyire hálás vagyok. De nem is áll szándékomban, a tettek mezejére lépek.

*Kicsi szünetet tartott, miközben belegondolt, hogy ez elég félreérthetően hangzott... Pláne így, hogy hárman vannak, elég... öhm.. merész.*

Khm, szóval, búcsúzni jöttem. Úgy érzem, felelős vagyok mindazért, ami éjszaka történt, és szeretném jóvá tenni. Félek, hogy ez csak a kezdet volt, és nem szeretném, ha bárkinek baja esnék miattam. Így visszamegyek a barlanghoz, és megpróbálom megállítani ezt az egészet. Még nem tudom, hogyan, majd kitalálok valamit. Kérnék egy kis élelmet, egy harchoz inkább alkalmasabb ruhát és egy-két harci fegyvert, és cserébe ígérem, hogy ha túlélem, visszatérek hozzád, Dilec, vérfarkasok Alfája!

*Határozott mondandója végén, mikor kimondta a férfi nevét, kicsit megbicsaklott a hangja (Csak keményen, semmi érzelgősség!), de határozottan nézett annak szemébe.*

*Dilec töprengve nézett farkasszemet Wrahnnal. Nem tudott vele mit kezdeni. Már éppen benyögött volna valami kitérő választ, mikor kopogtak. Halleluja, legalább elodázza a tanácstalanságát! Mire annyit mondhatott volna, hogy szabad!, már be is száguldott rajta Anantha. Dilec torkán akadt a szó. Ma valahogy másabb volt a lány. Energikusabb. Határozottabb. Elszántabb. Gyönyörű. Kellett pár pillanat, mire összeszedte magát.*

Szép jó napot, Anantha! Az úr itt előttem... *de felesleges is volt belekezdenie, Anantha már át is vette a szót. Okééé!*

*Wrahn csak ekkor ocsúdott fel, felállt a székből.*

Részemről az öröm! Nem is tudtam, hogy Gaia ilyesmire is képes! Sok hölgyet láttam már, de azt hiszem, eddig nem voltam azzal tisztában, hogy mi is a szépség...

*A felé nyújtott kezet megcsókolta, majd hosszan a lány szemébe nézett, miközben újra leült.*

Kérem! Foglaljon helyet!

*Mutatott a mellette levő üres székre.*

*Dilec halántékán egy ér kezdett lüktetni, miközben Wrahn tök idétlenül csapta a szelet Ananthának. Fél szemöldökét felhúzta, miközben fenyegetően az asztalra könyökölt és ugrásra készen előredőlt. A kézcsóknál mérgesen összehúzta a szemöldökét.*

Wrahn! Most fejezd be! Anantha a vendégünk, én pedig az alfád és ez itt nem egy bordélyház! Ülj egyenesen és csak engem nézz! Ide, két szemembe!

*Ekkor Anantha szólalt meg. Hogy a tettek mezejére lép. Ejnye-no, bánja fene, ha itt az idő, ő kizavarja Wrahnt! Már épp kitessékelte volna a férfit egy gúnyos vigyor kíséretében, mikor Anantha gyors magyarázkodásba kezdett. Búcsú?! Mégis miről beszél??*

Várj! Állj! Vegyél néha levegőt is! Nyugi! Ülj le! Nem vagy hibás! Wrahn után pont ez a szellemes sztori lett volna a soron következő eset, amit rendbe kell tennünk! Egyedül nem engedlek el. Úgy vélem, ha már megmentettelek tegnap este, akkor vállalom érted a továbbiakban is a felelősséget, és nem hagyom, hogy bajba kerülj.

Üres szavak helyett inkább cselekednél! Bár te ilyesmire nem vagy képes. Mert amikor meg beszédre lenne szükség, kezedbe veszel egy kardot és idétlenkedsz vele! Közben életeket oltasz ki! Elég volt a tehetetlenségedből! Én magam megyek el és keresem meg a szellemeket, vagy azt az illetőt, aki ezt az egészet előidézte! Adj mellém embereket és napnyugtára elintézek mindent!

*Gondolta jó színben tünteti fel magát Anantha előtt.*

*Dilec már épp vitatkozni akart volna, mikor a fejében megszólalt egy hang: VÁÁÁRJÁL!! NYUGIII! Fény csillant a szemében, ahogy rájött a megoldásra.*

Rendben, Wrahn! Mivel szíved és neved nemes, eleget teszek a kérésednek! Néhány katonáddal és az enyémekkel szépen kimész az erdőbe, és szétnézel. De ne gyere vissza addig, míg meg nem találod a tettest! Máris rendelek melléd még harcosokat, a nemes társaid addig továbbra is élvezhetik a Bázis vendégszeretetét!

*Anantha felé fordult.*

Látod, máris akadt egy bátor, hősi szív, mely megkeresi neked az elkövetőt! Meg fogjuk torolni a tegnap estét! Amit veled tett! Addig kérlek, maradj itt, biztonságban! Jártál már a faluban? Körbevezetlek! Most éppen ebédszünetet készültem tartani, gondoltam csatlakozhatnál! Nem vagy éhes?

*Odament a lányhoz és nyújtotta a karját, hogy karoljon belé. Wrahn levegő után kapkodott, jól behúzta magát a csőbe!*

*Glenice végre megérkezett a bázisra, már csak az istállót kellet megtalálnia. Nem akart azzal időt vesztegetni, hogy össze vissza kutat ezért inkább az alfa irodájához ment. Szerencsére emlékezett, hogy hol van, ez nem okozott neki gondot. Odaért, már majdnem benyitott volna a szobába amikor kilépett két ember. Az egyikről felismerte az alfát, a másik valószínűleg az ájult lány lehetett.*
- Öhm..izé...elnézést a zavarásért, az istállót keresem és azért jöttem ide, mert nem akartam elbóklászni, az őrök nem mondtak semmit, szóval.. a lovamért jöttem. Amúgy se lenne valami udvarias ha csak úgy elvinném, nem?
*Próbált kedvesnek látszani és nyugodtnak, de a tenyere izzadt és a szíve a torkában dobogott, félt csak azt nem tudta miért.*
-Ja, és a nevem Glenice. * Megtörölte a kezét és a férfi felé tartotta.*

*Nem ült el, mikor a nemes hellyel kínálta. Elmondta miért jött, és ugyanazzal a lendülettel indulni is akart, de Dilec nyugalomra intette. Fura mód az ő unszolására leült, és ez nem is esett nehezére, hisz olyan szépen kérték. Jól esett hallani, hogy az alfa felelősnek érzi magát érte, és hogy nem engedné el egyedül. Még inkább meglepődött, amikor Wrahn hevesen-lelkesen (talán túlzottan is is nagy hévvel) felajánlotta, hogy majd ő megy el. A két férfi megegyezett erről, Anantha pedig odaállt a nemes elé, hálás tekintettel belenézett annak szemeibe:*

Köszönöm. Igazán nagylelkű ez Öntől! Remélem, sikerrel jár, és kívánom, hogy épségben hazatérjen, mint egy igazi hős!

*Mondta mosolyogva, majd egy csókot adott az arcára.
Dilec szokatlanul figyelmessé vált ezek után. Gyakorlatilag nem telt bele fél perc, és az egész hátralevő napját betáblázta közös programokkal. De ezt egyáltalán nem bánta. Sőt...*

Nagyon kedves és figyelmes tőled ez Dilec, de csak akkor fogadhatom el tőled ezt a rengeteg figyelmet és törődést, ha más ennek nem látja kárát. Tehát ha van fontosabb dolgod, ne aggódj miattam. De, hogy őszinte legyek, nagyon szívesen osztoznék a társaságodban!

*Sugárzó mosollyal belekarolt Dilec karjába és elindultak az ajtó felé, amikor az kinyílt és egy lány lépett be rajta.*

*Amikor Anantha megpuszilta Wrahnt, úgy érezte, mintha gyomorszájba vágták volna. Azt nem tudta eldönteni, hogy óvodás undor ült-e ki az arcára, vagy az igazi idiótáknak kijáró buta ábrázat a 'Most mevan??' felirattal. De azt tudta, hogy nem esett jól... De Anatha csak nem akarna kikezdeni egy ilyen idős fazonnal, mint Wrahn?! Neeeeeem! ... Vagy de?*

*Wrahn nem tudott hova lenni a puszitól. Majdnem megijedt, hogy most szabad utat hagy Dilecnek Ananthához, de ez a puszival megpecsételt köszönetnyilvánítás megérte.*

Ne aggódjon, Anantha! Estére meg is oldom az ügyet! Ha visszatértem, esetleg meg is ünnepelhetnénk...

Mily nagylelkű ajánlat, Wrahn! Igyekszem beszorítani a naptáramba!

*Wrahn meg se hallotta ezt a harmatgyenge hárítást az alfától.*

Ha esetleg mégsem lenne rá időd, küldd át nyugodtan a hölgyet hozzám, én majd foglalkozom vele!

A hölgynek jobb dolga is van, mint nyuggereket ápolgatni. Kérlek, azért add meg a tiszteletet Ananthának! Ne alacsonyítsd le!

Ugyan, kérlek!

*Hogy a lány szívesen osztozna a társaságán, büszkeségérzettel töltötte el. Nem tudta, hogy mi történik. Hogy a lány valóban ennyire naív, mégis nőiesen cseles, miközben láthatóan játszadozik vele, vagy valami szándéka van ezzel az egésszel. De ezen nem akart agyalni. Tetszett az egójának ez a kitüntető figyelem. És nem akart tudomást venni a környezetről.*

Ne aggódj, képes vagyok nagyfiú módjára különbséget tenni fontos és még fontosabb dolgok között. Attól, hogy veled töltök néhány órát, még nem fog összedőlni a falka.

*Amikor kiléptek az ajtón, Glenice állt ott. Kezet fogott vele. Az elf valami lovat keresett. Dilecet újfent elöntötte a pulykaméreg.*

AHA!!! Szóval mégis nagy parti volt az irodámban és lovat is hoztatok be!!!

*Épp szentségelni akart, de észrevette, hogy nincs egyedül, így visszafojtotta.*

Jó. Elmegyünk a lóért. Aztán palacsintázunk egyet, így jó lesz a program? Kövess, Glenice!

*Kimentek az istállókhoz, Ananthával az oldalán. Nézte egy darabig a lovakat.*

Az ott szélen a tiéd? Olyan gethes... biztos, hogy ez egy ló?? :S

- Mi? Neeem....Nem volt itt semmiféle ló. A-a. *Glenice nem volt valami jó a hazudásban, ezért inkább bevallotta.* - Na jó volt, de nem csinált semmit. Rendben, mehetünk. *Előre engedte Dilecet és követte őt. Bementek az istállóba és a férfi rámutatott egy elég sovány kancára.* -Nem, dehogy is, néz ott az aki énekel......ahhhhhh már megint. *Odament Pancakéhez aki annyira megörült a lánynak, hogy össze-vissza ugrándozott.* -De jó! Végre, hogy itt vagy, már azt hittem itt hagysz. *A lány kinyitotta a karám ajtaját, de még épp csak hogy résnyire a ló kislisszant azon a pici lyukon közben fellökve Gelnicet. A lány már majdnem kiabálni kezdett a lóval, de egy vérfarkas is volt ott, szóval inkább későbbre tartogatta.* -Köszönöm, hogy elhoztál ide. Nem is zavarok tovább. *Látta, hogy van valami közöttük, úgyhogy inkább magukra hagyta őket és visszament Gaul házához.*

---> Vérfarkasok falva- Gauldoth háza//

*Jól megnézte a gethes lovat.*

Aztarohadt... ez a mi lovunk?! mióta???

*Ezt inkább csak magától kérdezte. Glenice sietősen távozott egy BESZÉLŐ lóval. Hát igen, sejthette volna. Ez lett volna a következő tippje.*

Anantha, hova szeretnél menni? Mire vagy kíváncsi? Körbevezesselek a Bázison?

*Kérdezte, miközben a lány még mindig belekarolt. Elindultak vissza az épület felé.*

Hogy mikor épült, milyen stílusban, hány követ használtak fel és milyen egyéb felújítandó dolgok vannak benne, Estevan tudná megmondani. Amit én tudok, hogy nagyon öreg épület, csoda, hogy még nem dőlt össze! De hát... vérfarkasok munkája! *mondta kicsit peckesen, nem kevés büszkeségérzettel* A VIP részleget ismered, gondolom. Amúgy az a legunalmasabb, bár kétség kívül a legkényelmesebb része a Bázisnak. Gyere a gyakorlótérre!

---->>> Vérfarkasok falva - Bázis - Gyakorlótér: Anantha, Dilec//