A földalatti város- Utcái

*Tendo az ellenszenves fiúra szegezte tekintetét és válaszolt az undokul feltett kérdésre:*
-Ugyanezt kérdezhetném tőled én is!Ki vagy és mit akarsz Tahirától?De válaszolok a kérdésedre:Harino Tendo vagyok a legszélső erdei elf faluból,a kórház gyógyítója.Hogy mit keresek mellette???Tudod,én vigyáztam rá,mentettem meg az elvérzéstől,lehetnél velem egy kicsit kedvesebb is!Ne vess meg másokat,amíg nem ismered őket!Most pedig légy szíves állj hátrébb,hagyd hogy végezze a munkáját!-vetette oda neki undokul.
*Az idős nőre nézett.Elképedt szemekkel bámulta gyógyító technikáját.Elgondolkozott:Úgy húzódnak össze a sebek,minta valami mágikus erő vonzaná őket.Ha össze kéne hasonlítani a hölgy és az én technikámat körülbelül 6:2 lenne az arány a nő javára.Én ilyen regenerációs szintet maximum tablettákkal tudnék elérni neki pedig csak simán megy,bár látszik,hogy felemészti a belső energiáit.Lázba hozta a technika,de nem szólt semmit.Hogy hasznosítsa magát,borogatta Tahira lázas homlokát és beforrasztotta kisebb sebeit,ezzel is segített szervezetének a mihamarabbi felépülésben.*

* Egy férfi közeledett feléjük és rávetette magát Tahirára. Senki sem nézte jó szemmel az idegent, ahogy Glenice sem. Aleina elkezdte gyógyítani a lányt, közben Pancake is felkelt.*
-Huh...ez durva volt. Nahát többen vagyunk mint az előbb. *Odafordult az idegen férfihez, akin látta, hogy eléggé megrémült, de nem tudta miért.* -Há te meg ki vagy? *Kérdezte s eközben feltápászkodott a poros földről. Tahira felé fordult. Már sokszor találkozott a lánnyal, de még sosem beszéltek ahogy a mellette álló másik férfival sem. Megkönnyebbülten látta, hogy Aleina sikeresen begyógyította a sebet. Sóhajtott egyet.* -Ébren van vagy még alszik? *Kérdezte kíváncsian és közben végignézett a tömegen.* -Csak azért kérdem, mert már nagyon éhes vagyok és mehetnénk.
*Glenice eléggé rosszul reagált a lóra. Megfogta a mellette álló Tendo karját, amit teljes erőből elkezdett szorítani és közben mélyeket lélegzett.*

*Tray egy kicsit bosszús volt amiért Tendo így beszélt vele,de hát be kellett látnia ,hogy igaza van. Igazából csak azért volt heves,mert nagy volt az aggodalma. – Jó, jó igazad van,sajnálom. Köszönöm eddigi munkádat,még ha nem is volt túl hasznos,de most már hagyd békén. Most már gondoskodom róla én. – szólt vissza lekezelően a lány barátjához .Egy pillanatra abba hagyták a hadakozást Tendoval és a gyógyítóra nézett,hallgatták őt. – Igaza van,ezt abba kell hagynunk. Most Tahira egészsége a legfontosabb. – mondta miközben próbált megnyugodni aztán az asszonyhoz fordult. – Nagyon köszönjük a segítséget,sokat használt. Elfogadjuk a meghívást,legalább is az én részemről. Szívesen segítek bármit kérsz is tőlem. Bízok benned ,látom ,hogy érted amit csinálsz. Egyedül nem mentünk volna semmire,annak ellenére ,hogy van köztünk gyógyító. Vagyis pontosabban aki annak mondja magát. – pillantott Tendora ellenszenvesen. Tahira eközben ki-ki próbálgatta nyitni a szemét. Testében bizsergést érzett,egy fokkal jobban érezte magát. Homályosan látott,csak a körülötte lévő emberek elmosódott alakját érzékelte. Nagyon gyenge volt,igen kába de élt. Ez gyógyítóknak ,Aleinának és Tendonak volt köszönhető. *

*A jövevényre pillantott és nem bírta ki,hogy ne szóljon vissza neki.Rájött,hogy ki ő.Ebben a tudatban ezt vágta a fiú fejéhez:*
-Már megbocsáss,de nem engem tiltottak el mellőle kiskoromban.Ennek bizonyára oka volt!Nem igaz TRAY??Azért kíváncsi lennék,hogy te hányszor mentetted meg az életét.Amíg nem bizonyítod be,hogy méltó vagy arra,hogy egy szinten kezeljelek magammal,addig köszönöm,de nem kérek az ajánlataidból.Egy tapottat se megyek mellőle.-oltotta le büszkén a másikat.
*A haragtól szikrázó levegőt az idős gyógyító kiáltása törte meg.Tendo felfigyelt a szavaiban egy bizonyos tényre,ami nem volt igaz:
-Elnézést asszonyom,de félre értett valamit.Én nem akarok ezzel a balfácánnal*oldalra pillantott*versengeni Tahiráért,mivelhogy én nem vagyok belé szerelmes.Úgyhogy kérem a jövőben ne kezeljen így!Egyébként a szállást elfogadom,remélem,hogy nagy hasznára leszek önnek,jól értek a főzetekhez,viszont a takarításhoz nem nagyon,de ha kell készséggel megcsinálom!-adta válaszát az asszonynak.
*Utolsó döfésként még odavágta ezeket a szavakat Trayhez*
-Tudod,én nem csak gyógyítónak vallom magam,hanem az is vagyok.Nem abban lelem az örömömet,hogy másoknak fájdalmat és halált okozzak,hanem,hogy életet adjak nekik.De ahogy a hölgy is mondta nem akarok több szót rád pazarolni.Tahira egészsége érdekében,engedelmeddel nem szólok hozzád.-kezeit ökölbe fonta és egy-két lépést hátrált a fiútól.*

*A feszültség egyre nőt a két férfi között, Glenice jobbnak látta ha kimarad belőle ezért odament lovához. Kis idő múlva rájött, hogy ez nem volt valami jó ötlet. Megrezzent mikor Aleina ráförmedt a két veszekedőre, de megérdemelték.* -Mindenki fogja be! Aleinának igaza van ha nem bírtok csendben maradni és hagyni hogy dolgozzon esküszöm hogy...hogy.. *Nem bírta befejezni a mondatot annyira ideges lett. Látta, hogy Tahira kinyitja a szemét, Glenice vett egy nagy levegőt majd lassan kifújta.* -Akkor mehetünk Aleina? Tahirának is jobb lenne egy ágyon feküdni, mint itt a földön. *Várta hogy a boszorkány felálljon és mutassa nekik az utat. Cseppet sem örült, hogy a két rivalizáló is velük megy, de hát nem volt mit tenni.*
*Glenice kifakadására egy kicsikét hátrébb húzódott. Ő sem bírta a veszekedést és már tényleg nagyon éhes volt, de jobbnak látta ha nem hozza szóba megint.*

*Hagyta hadd vigyék a lábai yeralti utcáin valamerre és közben egy mondókát mondogatott halkan magának*
-Jobbat a bal után, balt meg a jobb után,
szeggyed a lábadat, ne nézzé túl bután
mer’ mindig majd akad egy kettő jobb falat
csak bal után a jobbat, asztán meg a balt..

*Nem figyelte merre ment ezért is lepődött meg annyira hogy nem állította meg senki. Talán amiatt mert most nem koszos és nem szakadt. Az urinépek házai előtt állt. Ide még a patkányokat se engedték be. Körbenézett az épületeken, az egyik ismerős volt, nem tudta honnan. Zongoraszó hallatszott belőle. Pffhh… micsoda flanc. Vont vállat, majd továbbment mert nem akarta hallani az ismerős dallamot. Azt sem tudta hol hallotta már. Kocsmába nem illett a dallam… tulajdonképpen sehova se illett azok közül ahol valaha is járt. Ez a negyed zsákutcában kellett végződjön, ezért nem ment tovább, hanem visszafordult és arra sétált amerről jött, de nem azért hogy elmeneküljön a zongoraszó elől. Hanem mert hirtelen eszébe jutott Selestina. Jobb ha lassan visszaviszi a felszínre, mert neki meg készülnie kell az ünnepségre.*

*Az első száz méternél attól félt ,hogy nem fog látni semmit végig, de hamarosan kisebb fény töltötte meg a területet és zajosabb is lett minden. Felpillantott lepetten, zöld szemeivel hosszan nézte, a házaknál kiakasztott lámpásokat. Úgy tűnt el voltak varázsolva, mert fényt bocsátottak ki, pont ,mintha egy fáklya lett volna, és mégsem zavarta az éjszakai lények életét. Sőt, talán egy kis változást adott nekik. Elválasztotta az ő nappalukat az éjszakától, az örökös sötétségben.
Ahogyan haladt, időnként össze akadt a pillantással máséval, így csak hamar a föld felé fordította a fejét, nehogy véletlenül lebukjon, s mégis, úgy tűnt ,hogy a köpenynek hála igen messzire elkerülik. Összesúgnak előtte, mögötte. Néhányan elhúzzák a szájukat, időnként rá mutogatnak, ám mégsem merészkednek jobban a közelébe. Elég sokat ment, s kezdett rádöbbenni ,hogy kevés az esélye annak ,hogy megtalálja ilyen nyüzsgésben Kukut. ahogyan pedig vissza pillantott arra is rájött, hogy fogalma sincs merről jött. Talán ha kérdez... elvégre mindenki ismeri Raghnall Gildast!
Felpillantott, határozottan ,hogy most kérdezni fog, de abban a pillanatban elszállt ez a határozottság, ahogyan észrevette ,hogy valaki most őt nézte. Az a valaki pénzt adott oda egy másik gyanús alaknak, s a kupát, amelyből eddig ivott, vissza adta. Ahogyan elindult, már tudta Séléstina ,hogy ő felé tart. Hirtelen ötlettől vezérelve húzta ismételten, jobban arcába a csuklyát, szinte már alig látva, és azzal a lendülettel indult meg az ellenkező irányba. A hirtelen jött tömeget kihasználva igyekezett tovább haladni, s valamennyire lerázni az idegent. Nem mert hátra nézni, csak előre.
Az egyetlen útmutató a láng volt, mely mindig egy azon helyen volt s melyet mindig lehetett látni. Sietősebben ment tovább, egy szó ütötte meg a fülét.*
A könyvtár még mindig nyitva! Megjött az új könyv a kékvérűektől amit annyit vártam!
Nem mondod..és van is bent ?
Hát....Ő azt mondta ,hogy van.
*Összenevettek, de a lány fejében csak a könyvtár szó maradt meg. Valamiért érezte, jobb oda az elé megy. Hátha ott el tud rejtőzni egy kicsit. Megtorpant, de mielőtt követője elérhette volna, már a lányokat követte. Sajnos azonban..amennyire jól jött a köpeny, most éppen annyira vonta fel magára vele a figyelmet.*

*Siettette a lépteit ahogyan csak tudta. Habár azok így is elégé csendesek voltak, futni nem akart, így is elégé feltűnő volt most ,hogy itt a "fényesebb" részen nem vette le magáról a csuklyát. Az idegen aki a nyomában volt határozottan s lankadatlanul üldözte. A lány már kezdte úgy érezni ,hogy hamarosan elkapják és igen nagy bajba kerül ,mikor hirtelen egy erős kéz karolta át a vállánál. Ijedten tekintett rá, de csak hamar felismerte az ismerős férfit az idegen személyében. Elmosolyodott megkönnyebbülten, hiszen hátra sandítva látta ,hogy az előző alak most irányt váltott. Vissza pillantott Abraxasra ,de nem vette le magáról a csuklyát. Csendesen beszélt.*
Igazán hálás lennék érte ,ha velem maradnál egy kicsit....
*Suttogta ,majd rápillantott. Zavartan vonta össze szemöldökét. A férfi ezt láthatta mivel ott volt mellette. Nem tudta mennyit sejthet a férfi, de nem hazudhatott neki. Rav és Ceki így is mondta ,hogy volt ott az idősebb Raghnall.*
Kukuval jöttünk Yeraltiba ,hogy megnézzük előkerült e Gildas..... nagyon aggódunk miatta. Voltunk nálatok...de Rav és Ceki nem tudott mit mondani.. Kuku eljött...és meg aggódtam így a keresésére indultam...de....eltévedtem..
*Vallotta be csendesen.* Aztán valaki követni kezdett...köszönöm ,hogy megjelentél most itt. Éppen a könyvtár felé igyekeztem...

Akkor...te sem tudsz semmit Gildasról?
*Kérdezte elcsendesedve.*

*A mondókáját dudolászva sétált Gildas háza felé. Nem akarta látni a helyet, de Selestinát nem hagyhatta itt. A legjobb ha visszaviszi a felszínre. Meg valami alkoholt is vinni kell még a farkasoknak is…*

--- > ---- Gildas háza ---- >

*a nyomot követve ide-oda kanyargott. A lány láthatóan keresett valakit.. őt.. vagy csak nem tudta merre ment. Hamarosan elért a térre ahol viszonylag nagy volt a tömeg. A nyomot nehezebb volt követni a sok egyéb szag miatt. Egyszer a lány illata mellett egy másik ismerős szag is megcsapta az orrát. Túl jól emlékezett rá a születésnapról. Hiszen az ölében ült.. csak egyvalaki használ ilyen erős arcvizet… kölnit... vagy izét... majdnem elvesztette tőle a lány nyomát. Követte a szagmintát, úgy tűnt együtt mentek tovább. Ez jó hír. Legalább nem egyedül van Selestina. *

*Most hogy megnyugodott hogy a lány nincs veszélyben elkezdett elmélkedni a Ravon érzett szagon. Gildas .. vér… takarítás….  Gaiara! a koboldok kinyírták Gildast és eltüntették a nyomokat? Nem akarta elhinni ezt a lehetőséget.. nem tudta elképzelni róluk.. de ahogy visszagondolt, a koboldok talán kissé idegesnek tűntek… amint visszamennek a házba megnézi az alagsort és Gil szobáját, ez biztos! És ki is fogja faggatni a koboldokat…*

*Annyira elmerült a gondolataiban, hogy egyenesen nekiment Selestina lába szárának. Farokcsóválva nézett fel a lányra és Abraxasra. Lihegett kicsit kutyamód, füleit hegyezgetve és rájuk vakkantott üdvözlésképpen*

-Vau?

*Hosszan nézte az alakváltó férfit s remélte megérti, az aggodalmukat. Bár még jobban örült volna, ha tud valamilyen hírrel szolgálni nekik. Arra ,hogy mellette marad megnyugodott. Kedvesen elmosolyodott, de nem vált még mindig meg a védelmező anyagtól*

Mesélt arról ,hogy valami ilyesmiről szeretne beszélni... hidd el, nekünk éppen annyira meglepő volt ,hogy nem jött el, mint nektek. Ezért is aggódunk Kukuval. Utoljára a farkasok emlék estéjén láttuk...de onnan eltűnt. Senki nem látta azóta akikkel találkoztam. A gyűlésen ott volt Oraf és.... egy idősebb sötét elf is. Ők is beszélni kívántak volna vele...talán pont azért amit te is említettél.

*Zavart mosollyal nézte* A saját öcsédről beszélsz Abraxas... tudod jól ,hogy nem menekül el a problémák elől... habár, nem ismerem olyan régóta ,mint te. Ebben biztos vagyok .*Nézte kedvesen ,majd elpillantott ahogyan Ravról és Cekiről volt szó. Ő nagyon szerette őket, s abban s biztos volt ,hogy valahol mélyen Abraxas is éppen ennyire ragaszkodik Gildas két kis segítőjéhez.*
Csak akkor nem tudod megérteni őket, ha tényleg nem tudnak semmit....vagy nem értenek semmit. Valószínűleg nem tudják mi történt Gildassal.
*Látta a mozdulatot s elmosolyodott rajta.*
Te is aggódsz érte... igaz? Még ha, ti férfiak ezt nem is szeretitek túlzottan kimutatni...

Én...öö... nem...
*Hajtotta le a fejét ,majd bőszen bólogatni kezdett.*
Igazából már gondoltam rá  ,hogy vissza megyek a házhoz...de eltévedtem....és utána követni kezdtek ezért nem tudtam érdeklődni. De megköszönném ha vissza kísérnél. Hátha... meg tudunk valami új hírt. Ami neked is lehet jól jönne.
Ne hívd kérlek így őket... nevük is van és csupa jószívű teremtmények.
*Ismételten nyitotta volna ajkait ,hogy még hozzá fűzzön valamit, de ekkor érezte ,hogy valami nekiment a lábának s majdnem elesett. Épp időben megkapaszkodott Abraxas karjában, habár szőkés hajának tincsei simán kitűntek most a csuklya alól a lendület folytán. Meglepődött ,majd a színéről és az ugatásról felismerte..legalábbis remélte ,hogy felismerte az állatott.*
Kuku!
*Szólalt fel, talán kicsit hangosabban, mégis boldogan s lehajolva hozzá megsimogatta a fejét* Minden rendben? Annyira aggódtam! Olyan szomorú voltál!
*Nézte hosszan.*

*Bocsánatkérően nyalta meg a szürke kutya Selestina kezét amiért majdnem felborította. S hogy a lány aggódott érte… egyszerre örült és volt lelkiismeret furdalása. Valóban egy szó nélkül lelépett, pedig biztosan Selestina is hasonlóképpen érzett mint ő. Nagy kutyaszemekkel nézett rá bocsánatkérően és éppen meg akart szólalni amikor megkapta Abraxastól is az üdvözlő lappogatást. Érezte ahogy a bordái táncot járnak odabenn, de nem bánkódott miatta.*

-Igen gyöttem a királylányér! *mondta, majd átalakult kukuvá és megengedte magának hogy megölelgesse Selestinát* -Sajnáom! Nem akartam hogy aggóggyá! Csak jártam eggyet! *majd elengedte és azon gondolkodott hogyan adja elő azt amit észrevett*

-Asszem a kobódok nem montak el mindent. amikó kutya vótam éreztem Ravon Gídasz friss szagát.. a vére szagát... meg sok sok sikálószer szagát is…. pont azelőtt hogy kiszimatótam merre gyöttél! Nem montam nekik hogy kiszagótam… mer ez sürgősebb vót, de asszem kicsit jobban szét kéne nézni meg kikédezni űket…. Én…. nem .. hiszem hogy kinyírták Gídaszt… de ki kéne deríteni hogy mi van. Mert ... szal szerintem nem montak el mindent. De télleg nem hiszem hogy ők csinátak vóna valai rosszat.. csak.. hát... jó vóna kideríteni mi van….

Nem tudom pontosan hogyan állnak egymáshoz, de kimerem mondani ,hogy még Eras Gressil is kellemesebb társaság ,mint Oraf. ...
*Nézett vissza maga elé egy kicsit komorabban. Úgy tűnt nagyon mély, ellenszenves nyomott hagyott benne a férfit. Végül hirtelen szabadkozni kezdett.*
Ne érts félre..nem a fajtájával van dolgom...csak az Ő személyével..... természetesen kedves vagyok vele is....de meglepett, hogy egy ilyen alak tanácstag lehet....
Így... nem lepne meg ha nem lennének túl jobban.
*Mosolyodott el előre nézve, mialatt haladtak. Hosszan hallgatta, bólintott rá. Habár letagadta, kivette szavainak súlyából ,hogy azért aggódik miatta. De nem hozta fel többet, nem akarta kényszeríteni ,hogy ezt be is vallja. Távol állt tőle az ilyen erőszak.*

*A férfi sajátos viccére halkan felnevetett, végül csak halvány mosollyal rázta meg a fejét. Igazat adott egy-két dologban Abraxasnak, de azért ő nem így vélekedett a koboldokról.*
Mindenki másképp igyekszik.
*A mosoly elgondolkodóvá vált, majd lassan eltűnt. Félre pillantott.*

----->-----

*Kuku ölelése meglepte, de örült neki. Vissza ölelte, a legkevesebb ez volt. Aztán kicsit arrébb tolta s hosszan nézett annak szemeibe.*
Kuku, én nem haragszom! Csak aggódtam.... nem baj ha sétálsz...csak láttam ,hogyan érintett és... nem szerettelek volna egyedül hagyni. Nem mindig jó...ha egyedül vagyunk.
*Mosolyodott el ismételten megölelve ,majd elengedte. Bólintott.*
Abraxas szerencsére megtalált és segített nekem.

*Lepetten hallgatta az alakváltót. Néha rápillantott Abraxasra ,majd vissza. Csendesen sóhajtott.*
Kuku..nem hiszem ,hogy képesek lennének rá...mellesleg...még most is úgy beszéltek róla..mintha... *kezdte el s ekkor esett le neki valami. Vagy legalábbis remélte ,hogy ez az igazság egy kis darabkája. Vidámabban fogta meg az alakváltó vállait.*
Igen.. gondolj bele, nem mondtak el mindent! Lehet ,hogy volt otthon.....de még nem mondhatta el..emlékszel mit mondott Rav és ceki!? *gondolkodott itt el hosszan ,majd rábólintott s vissza pillantott.*
Hogy ha hazajön és ők nem csinálnak meg valamit akkor kinyírja őket...ők..nem aggódtak..
*Elmosolyodott erre a hirtelen jött derűre s reményre, végül türtőztette magát s bólintott komolyabban.* Természetesen... talán Abraxas is segít nekünk elterelni a figyelmüket míg te szétnézel... mit szólsz?
*Pillantott az alakváltó férfira.*

-Hát.. télleg nem vót frankó érzés.. de hát mostan micsinájjak vélle. *vont vállat és igyekezett arra gondolni hogy Gil még életben van*

*Abraxas szottyongatása váratlanul érte és segítségért kiabált volna ha tudott volna, de per pillanat a levegőért küzdött. Aztán a szorítás enyhült, kuku pedig mélyet lélegzett és megnézte megvannak e még a bordái. A csinos nő említésére egy sötétkék szoknyás göndör hajú fiatal sötételf nő alakját veszi magára és kacéran kacsint egyet*

-Akkó így mosmán két indokod is van Abrakszasz! * Kuku visszagondolt a két koboldra.. semmiféle zsebkendő nem volt rajtuk.. remélte hogy Abraxas és Selestina segítségével kiderítik az igazat*

-Télleg aszonták Ceres! És nem vót rajtuk semmi zsebkendő! Titkónak valamit! Mosmán tutirabisztos! siessünk! *belekarolt Abraxasba és szinte húzni kezdte hogy siettesse. a férfi másik oldalát meghagyta Selestinának kapaszkodóul*

*Bólintott Kuku felé megkönnyebbülten ,ám a morzsolódás váratlanul érintette. A férfinak csak ugyan olyan nagy ereje volt, amiről a kis mérgezett növény oly nagy áhítattal mesélt. Meg merte volna kockáztatni ,hogy még Eras Gressil is örömmel tesztelné le Abraxas erejét. Amint végül sikerült a túlontúl közeli kapcsolaton túlesniük, automatikusan a másik oldalra dőlt, s vett pár mély levegőt, hogy végre pótolja azt amit az előbb kinyomtak belőle. Pár kézmozdulattal jelezte, hogy csak egy pillanatot kér, s amint ez lement, ismételten kihúzta magát, ügyelve arra ,hogy a csuklya még mindig rejtse őt.*

Mindig meglepődök a képességeiteken.
*Kuncogott kicsit ,mialatt Kuku nő képében flörtölt a másik alakváltóval, persze csak a poén kedvéért, habár pár napja még megesküdött volna amiatt is a lány ,hogy ez nem teljesen csak poén. Bólintott s amint a kisebb alakváltó lefoglalta a férfit ,ő elkapta a másik karját s a közelében maradt.*
Megtisztelő ,hogy ezt mondod, s látod, még a kedvedben is tesznek. Igazán köszönöm ,hogy segítesz nekünk.

Azért.... bántás ne essék rajtuk. Bizonyosan nem akarnak, akartak rosszat, hiszen te is ezt mondtad.... vagyis ,hogy nem tudnának azt tenni.
*Nézett rájuk, azzal elgondolkodott egy kicsit mialatt mentek.*
Siettünk...siettünk Kuku...
*Mosolyodott el felé. Ő is reménykedett, hogy valóban történt valami, vagy tudnak valami hírt a férfiról. Bólintott Abraxas felé s ráemelte a tekintetét.*
Nem lesz nehéz...elég ha szóval tartjuk őket. De amúgy is nagy szó lesz nekik ,hogy megint ott vagy.....

*kuku figyelme elkalandozott és már az járt a fejében, hamarosan találkozik Gulábával. Talán a hirtelen öröm miatt amit azért érzett mert legújabb jótevője nem tűnt el, vagy talán Gulába körüli gondolatai miatt, de egyáltalán nem vette észre azt a szürke köpenyes alacsony alakot aki azóta követte, hogy korábban betévedt a felső negyedbe. Korábban az alak óvatosabb volt, de úgy tűnt kiszemeltje közel sem olyan éber mint azt várta, ezért lazított egy kicsit és közelebb merészkedett. A téren látta csatlakozni az idősebb Ranghallhoz és egy ismeretlen, a mozása alapján feltételezhetően sötételf nőhöz. Amikor a célpont is sötételf nővé lett majdnem elvesztette a tömegben, de szerencsére Abraxas jellegzetes feltűnő viselkedése megkönnyítette a dolgát. Ezek szerint a Ranghall család áll az ügy mögött. Meglepő fordulat. A szürke köpenyes alak könnyed léptekkel indult a páros után, le lemaradva és kerülőket téve, mintha csak arra volna éppen dolga. A vele tartó sötételf nő talán letér másfelé és akkor megbizonyosodhat a sejtelmei felől.*

-Szerintem ettő be fognak rúgni! Szeintem van ez is olyan mint az a pija ott a kocsmába a harc után!