A földalatti város- Utcái

*a gyógyító úgy tesz ahogy Gildas, vagyis Holír mondja és hamarosan sikerül összeszednie magát. Mivel nem ismeri a járást egyelőre őt követi a nyomában halad és emlékezteti magét hogy ő most Borisz. Aztán legyen aminek lennie kell*

-remélem Gaia megsegít minket!

>farkasok falva -->>>

* Az utcán hol tűz, hol egy különleges energiával átitatott kőzet világított lámpásként, utóbbiból jóval több. Természetesen, mivel a föld alatt a levegő nagy kincs, ezért minduntalan próbálják a tiszta levegőt pazarló eszközöket és technikai megoldásokat kerülni. Gyorsan haladt végig a városon, bár páran intettek neki finom kézmozdulattal köszönt vissza és haladt tovább úti célja felé. Nem állt le cseverészni, szeretett volna minél előbb túlesni az úton, ami előtte volt, így csak egyszer állt meg, amíg egy bőr vizespalackot vett az egyik árustól. Ahogy kiért a felszínre elégedetten nyugtázta a sötétséget. Egy elég hosszú út állt előtte, amit némi mágia segedelmével próbált orvosolni. Bár a különböző főzetek elkészítése nem az erőssége, azért az erősítőfőzetekben kicsit jobban otthon van.*

*Ahogy kinézte magának az utat, amit meg fog tenni megállt és a főzetben kovácsolt pengével két apró vágást ejtett a térdkalácsa alatt lábán. Arra azért vigyázott, hogy a tömény elixírt ne adagolja túl, mert az torzulásokhoz vezetne a testén. Ahogy a művelettel végzett a kis sebek rögtön összehúzták magukat és el is tűntek. Mozgékonyságát az elixírnek köszönhető sebességgel kombinálva kezdett felkapaszkodni a magas hegyen, majd egy gázlóhoz érve a patakon. Sietett, mert még napkelte előtt el akarta érni a sűrű erdőt. Szemeinek a fény semmi jóval nem kecsegtet, ott viszont a vastag lombozatnak köszönhető félárnyékban már könnyedén tudja folytatni az útját. A patak partjától nem messze az erdőben követte a kis vízfolyás útvonalát, amíg majdnem elért nemzetségük territóriumának határához. Két hatalmas óriástölgy jelezte neki az utat, hogy már nincs messze a keresett helytől. Az érc és az ásvány, amiért jött különleges, bányászással nem lehet hozzájutni, elő kell csalogatni. *

* Az erdőben, ahol a sötétség népei még az urak él egy patkányhoz hasonló lény, aminek példányai nagyobb előnyben részesítik a nyers vért minden más tápláléknál. Maguk a lények kicsinyek, nem nagyobbak a házi egereknél, viszont nagy tömegben, barlangrendszereket kialakítva élnek több ezren egy nagy családban, nagyon kevés azon személyek száma, akik egyáltalán a közelükbe merészkednek visszataszító életformájuk miatt. Vérben és ürülékben áznak barlangjaik, az ottani bűz és mérgező gázok szaga egy egy finomabb orr szaglását már teljesen tönkretette. Életterük közeledtét a ritkuló növényzet és a kopár terület jelezte. Nem véletlenül volt semleges a terület, hisz ki az aki igényelne magának egy sivár művelhetetlen és élhetetlen földet ahol csak a halál bűze és a rothadás várja bármit is tesz. A két vízfolyás torkolata közt elterülő puszta, ahol csak száraz fű nő nem ölel fel túl nagy területet, talán ez nevezhető a patkányfélék territóriumának. Mala ahogy a területre ért először a vízparton sós vízzel megtöltötte palackját, majd egy halk sóhajt engedett meg magának. Egy maszkot szája és orra elé kötve haladt tovább a Pangessai patak melletti hármasszikláig, ahol ezeknek a lényeknek az életterük kezdődik. *

* Pár pillanatig habozott, hogy tényleg le akar-e menni, de a kényszer nagy úr így egy "nem vagyok normális" gondolat kíséretében mászott be az alig egy méter magas bejáraton. Bár a kezdeti szűkösség és az akadályozó "lakosság" elég hamar eltántorítja az ide tévedőket, Mala nem tartozott a gyávák közé, mert volt velük ellentétben motivációja, méghozzá a Boussingaulit. Ennek a kőnek az elérését nagy homály övezi a népek közt. Mala is csak az apja által szerzett tudomást a lelőhelyről, aki nem éppen osztogatja ezt az ismeretet, csupán családon belül. ahogy haladt előre a szűkülőnek tűnő járaton áldja a vért amit örökölt, hogy nem egy magas termet, és mozgékonyságuk lekörözi a többit, így még átevickél ezen a részen is. Eddig eljutni csak akaraterő kérdése, ugyan is utána a lejárat kiszélesedik, majdhogynem fel lehet állni. Innentől már gyorsabbá vált az út. Aki nem ismeri a barlangrendszert, az könnyen egy víz alatti járatban fulladozva, vagy a lárvák lakta óriástermek egyikében veheti észre magát, hogy több száz savas nyálkával rendelkező lárva próbálja megemészteni. Mala szerencsére még emlékezett a legutóbbi itt járásakor felfedezett kisebb tárnára, az egyik izzókövet, melyt városában világításra használnak maga előtt tartva elégséges fény keletkezett, hogy eltaláljon uticéljáig. *

* Két hosszú folyosón átküzdve magát a kicsiny lények kezdtek lemaradozni. A támadásaik leginkább a bejárathoz korlátozódtak, itt, ennyire bent ugyan is a saját szaguk elnyomja a betolakodóét és aki nem kezdi halomra ölni vagy taposni őket, az nyugodtan haladhat a rendszerben. Ahogy a tárnához ért elégedetten pillantott körbe. A magával hozott követ a tárna bejáratánál helyezi el, míg egy másikkal útját világította. *

* Ha nem lenne az arcán a maszk, amely megszűri levegőjét a bűz mellett a halál szaga is kísérné a további útján. A kicsiny lényeknek, melynek a köznyelvben Ihonian, azaz Csontigrágó a nevük, van egy nagyon erős szokásuk, a temetkezés. Amikor egy Ihonian a végét járja egy olyan tárnába megy, ami a tetemeknek van fenttartva, s ott várja a pusztulást. Mala is egy ilyen teremhez jött, ugyan is a Boussingaulit az Ihonianok csontjaiból jön létre. Ahogy tekintetével körbepillantott megtalálta amit keresett A friss tetemek közt egy már kövesedésnek induló halomhoz lépett. Tőrével beleszúrva a kőbe egy vékony kis vájatot készített. Elővéve a vizes palackot kiöntötte tartalmát, ügyelve arra, hogy egy csepp se menjen kárba és a vájatban a kő magába szívhassa a vizet. Innentől már szinte minden magától történt, ahogy az érces követ marni kezdte a sós víz egy zöldes színű krémszerű anyag keletkezett, ami azonnal kemény kristállyá szilárdult, ahogy levegő érte. Természetes közegében a Boussingaulit szinte elérhetetlen, mert több méternyi sós víz fedi a patkányszerű lények járatában. Nyersanyagként egy nagyon erős fekete mágiai alkotóelem, melyből már a nagyon kis mennyiség is olyan katalizátor, hogy megtöbbszörözi a mágia erősségét. Mala nem igazán akart abba belegondolni, hogy mihez kellhet Balthazárnak egy nagyobb darab. Barátja, Gil szándékait ismeri, egymás előtt nyílt lapokkal játszanak, nem véletlenül említette a férfi, hogy ne adja el neki a köveket. Ahogy sikerült két méretesebb darabot kivájnia a kőből eltette, majd elindult kifele a járaton. Addig, amíg idelent bóklászott fel sem tűnt neki az idő múlása, lassacskán már alkonyodott és ahogy a kijárathoz ért, már csak a narancssárgás fény szűrődött be a résen. *

* Bár elismeréssel adózhatna magának, hogy sikerült a jövetele célját elérnie, még is, a bőrén a majdnem száz apró harapásnyom, melyből egy az arcára, az álla alá is került azért eléggé bosszantotta. Látása kint még nem volt tiszta, de annyira elég volt, hogy a sós vízben megfürödjön, majd elinduljon vissza a város felé. A földiek és az égiek úgy tűnhet támogatják útját, mert nem sokkal mielőtt kiért a felszínre beborult az ég, egy kisebb vihar készülődött a hegy ezen oldalán. neki ez kapóra jött, hisz a kevesebb napfény segítette útját. *

* Gyorsan szedte a lábait, szeretett volna minél előbb visszajutni a föld alá, ahol biztonságban érezte magát... Már elérte a teljes sötétség a területet, mire visszatért a föld alatti város bejáratához. az erősítő elixír hatását még mindig magán érezte. Bár a teste némi pihenésre vágyott akár az elkövetkező két napban is talpon tudott volna maradni, de ez nem szerepelt a tervei közt... *

---> A földalatti város - Mala Beliorith háza és kovácsműhelye

-Hamarosan megtudjuk mennyi minden van benne.. Ha meguntad vinni nyugodtan akaszd az egyik szarvamra, nem gond. *törte meg a csendet egy idő múlva mert nyomasztónak érezte a helyet*

- Humm... milyen sötét van itt.... nagyon különös hogy itt mindig éjjel van... egy idő után eléggé kellemetlen lehet... nem gondolod Eras úrfi? *kérdezte miközben erősebben világította meg az utcát amerre mentek, mint a helyi világító kövek*

Tudom vinni, nem nehéz, több súlyt is cipeltem én már. Legalább edződöm egy kicsit. Rád is rádférne....
*Állapitotta meg mialatt megfigyelte az idősebb férfit. Hosszan sétáltak, ő gyalog, emberi formában ,de nem is bánta. Legalább megmozgatta magát. Mialatt sétáltak egy ideig elé nagy és hosszú csend telepedett rájuk ,majd felpillatott a sárkányra amint az párbeszédet kezdeményezett. Ekkor már a város utcáit járták. Nem rég óta.*

*Érdeklődve emelte rá tekintetétt. Felnevetett.*
Meglehet, én szeretem a napot és a meleget is. Nem tudnék sokáig ilyen helyen élni, de ők ehhez vannak szokva. nem mellékesen, úgy világítasz ,hogy ki se mernek jönni..vagy legalábbis nem a közelünkbe.
*Vigyorodott el.*
De úgy látom tényleg jobban zavar ez a sötétség. Igaz?

-Edzek én annyit a főzetek alapanyagainak beszerzésénél amennyire szükségem van *válaszolta a megjegyzésre*

-Igen zavar a sötét... és sajnálom hogy zavarom őket a fényemmel.. de enélkül nekimennék az első falnak, vagy rálépnék valakire aki a fény hiányában közel jönne. Az pedig bizonyára mindenkit jobban zavarna...

*alig telepedig rájuk a csend, az öreg nem bírja és ismét megszólal*

-Ahogy őket a fény zavarja, engem a sötétség. Nem vagyunk idevalóak és nem is maradunk soká. a fényem nem ártalmas senkire idelenn, esetleg kicsit a sötét mágiára... De aki azzal merészel megközelíteni az meg is érdemli

*mondja kicsit talán élesebben mint akarta. De eszében sem volt eloszlatni a fényaurát maga körül. Sosem kedvelte a sőtét vagy zárt helyeket.. ez a város pedig a kettő volt egyszerre. Korábban berepülve tette meg az út jó részét, akkor nem érezte ennyire nyomasztónak a helyet. De most már alig várta hogy Gildasnál legyenek végre.*

*Észrevette ,hogy Arorua feszültebb a szokásosnál. Elmosolyodott csak erre, s hosszan nézte, ahogyan az magyarázott. Végül előre emelte vörös tekintetétt. Úgy nézet szét a sötét utcákon, házak falain. A legtöbb sötét fel vagy alakváltó most éppen tette szokásos dolgát, sokan még úgy tűnt alszanak, hiszen nekik még csak most jött el nem sokára a reggel. A fény miatt amigy sem jött volna egyik sem közelebb.*

Nem kell bepánikolnod. Nem lesz semmi baj ,és a sötétség sem telepszik rád.
Gondolj bele..logikus, egy barlangban vagyunk a föld alatt. Ennyi.
*Pillantott rá, majd sóhajtott.*
Nem is tudtam ,hogy néha ilyen makacs vagy 'harcias' vagy. *Felnevetett.*
Lehet a szirtre egy sötétebb palotát kellene neked építeni ,hogy ez a részed is megmaradjon.
*Majd hosszan nézte az utcákat ahol bekanyarodtak.*
Tudod amúgy merre megyünk? Vagy eltévedhetünk?

-nem akarok sötét palotát és nem vígasztal hogy a sötét nem telepszik.. én úgy érzem hogy telepszik. viszketek tőle *mondja nyűgösen, majd meglepve felkapja a fejét egy pillanatra .. aztán sárkánfejét közel hajtja Erashoz hogy lehetőleg csak ő hallja*

-Te mész elől Eras úrfi.. azt gondoltam te tudod éppen merre megyünk. Ugye nem azt akarod mondani hogy fogalmad sincs merre megyünk? *kérdezte kicsit kétségbeesve*

-Csak egyszer jártam idelenn, akkor is repülve és idegenvezetővel... Odafentről szerintem odatalálnék... mi lenne ha inkább fentről.... *kezdi de elhallgat amint valami neszt hall tőlük jobbra. Odakapja a fejét de már nem lát semmit csak azt hogy valami apró eltűnt a sarok mögött*

-nem tetszik ez nekem... nagyon nem tetszik *súgta ismét Erasnak és érezhető volt a hangján hogy ha nem lenne pikkelyes formában akkor lúdbőrözne a helytől*

Hát...nem is kell nagy..csak mondjuk egy mosdó ami fedett minden odlalról ?
*Pillantott rá érdeklődve ,majd megrázta a fejét. Ő nem parázott és nem is aggódott amiat sem ,netalán ha eltévednek.*
Ohh én is csak egyszer voltam itt, akkor is Leiran vezetett.
*Vigyorodott el vissza gondolva.*
Mást néztem..nem éppen az útat.
*Torpant meg s körbe pillantott.*
Hm...másnem, kérünk egy kis útbaigazítást.

*Majd a másikra emelte a fejét, amint látta ,hogy az úgy bepánikol akár egy nő. Össze szűkitette szemeit.*
Arou..lehet ,hogy az egy hatalmas mérgezett patkány..úgy tudom több is van erre.
*Cukkolta direkt. Élvezte.*

-A mosdóm tökéletesen megfelel a célnak. Nincs ott senki aki kukkolna. Mellesleg!

-Értem, tehát Lerian kisasszony vezetett... ha úgy nézted ahogy szoktad akkor ... biztosan eltévedtünk .. Jobban kellett volna figyelned... de az útra! Sose érünk oda...

-óriási mérgezett patkány? *sose hallott még ilyenről. Ezek szerint ez a város kicsit sem olyan barátságos mint azt első látogatása után feltételezte. Ahogy haladtak lépten nyomon az árnyakat leste mikor ugrik elő valami rémséges óriási patkányszörny. *

-menjünk inkább repülve. Ott csak denevérek vannak! Kérlek kérlek menjünk inkább repülve! *Most már kezdett tényleg pánikolni*

Persze ,hogy nincs, mindenki nagyban elkerüli ,hogy még a véletlenért se láthasson semmit! Elég nagy és feltünő jelenség vagy amúgy is!

*Sóhajtva bólintott.* Figyeltem én az útra is, csak aztán valami jobban lekötötte a figyelmem. Csak azért mert te vagy 100 éve nem néztél meg egy női egyedet sem igazán, nekem miért kellene erről lemondanom? Tudod mi kellene neked? Egy kurtizán...pontosan..de a madamok közül.
*Bólintott hosszan.*
Ki kéne próbálni ,hogy müködsz e még.

*Látta ,hogy a férfi teljesen bevette amit mondott. Ez kicsi megdöbbentette de nagyon is szórakoztatta. Még mentek egy ideig ,majd megtorpant.* Hm...ez a hely ismerős nekem...*nézett szét*
Erre! *indult meg ,majd rápillantott.*
Komolyan repülni akarsz?

-azért nem jár arra senki mert kívül esik a szokott útvonalakon! *nem veszi észre hogy Eras szórakozik vele, ezért komolyan válaszol*
-nem 100 éve hanem 300 *pontosítja* - azóta hogy elváltak útjaink Millenniával *sóhajt egyet mert eszébe jutnak az emlékek* - Majd megérted... idővel... hogy nem lehet folyton szoknyák után futkosni * mondja de inkább csak azért hogy mondjon valamit amivel eltereli a gondolatait a helyről. A meggyőzőerő hiányzik a mondataiból*

-Ez tényleg ismerős hely? *meglepődik de megörül* -S milyen messze vagyunk még? Ha nem tévedtünk el akkor jó sétálva is.. persze ha hirtelen megrohamoznak bennünket az óriási mérgező patkányok akkor talán mégis jobb lenne odafenn.. *körbenéz mert neszeket hall* - mi van ha követnek minket? Mikorra érünk oda? *mintha a hely is szórakozna Aroruával ismét megmoccan valami most balra, de mire a világító sárkány odakapja a fejét a surrcanó hangra megint nem lát semmit. Odahajol Erashoz és közvetlenül a fülébe suttogja*

-te is láttad? Lehet hogy az óriási mérgező patkányok? Lehet hogy Kuku vacsoráját akarják...

300 ? Te jó ég! És te ezt ,hogyan bírod ki? Komolyan..jó ha nem is futsz a szoknyák után..de 300 év? Ez rettenetes, még csak hallani is! Komolyan..inkább keress egy új asszonyt....úristen!
*Teljesen kiakadt a kapott információn. Felpillantott szavaira. Nem voltak túl meggyőzőek.*
Hát nem tudom....ha engem is erre kárhoztatnak emiatt....

Igen ismerős...az az ablak . Ismerős.
*Igaz ,hogy minden negyedik házon ,olyan ablak volt. Észrevehetően. XD Szavaira rápillantott.*
Követnek? Mik a kis dögök? Te most komolyan beszélsz?
Dehogy követnek! Csupán itt van nekik kaja...hidd el *nevetett fel* Ha nem teszel hirtelen mozdulatott, akkor nem fognak rád ugrani hirtelen.

*A nesz úgy jött,hogy nem is számitott rá, de csak elmosolyodott. Látta ,hogy az öreg teljesen beparázott. Számára ez hihetetlen volt.*
Igen láttam, elég nagy példány volt!
*Tette alá a lovat.*
Most komolyan... Aurora nem félt ennyire soha...mint te.

-éppen mással voltam elfoglalva! Nem igazán volt arra idő és most sincs, hogy ismerkedjek. *Mondta és csak azért nem esett a hazugság bűnébe, mert szentül igaznak hitte hogy ő ezért nem ismerkedik.*

-az az ablak nekem is ismerős... de .. az a másik is.. és az is. Egészen biztos hogy erre kell jönni Eras úrfi? Milyen messze vagyunk még? Erre nem válaszoltál *erősködött*

-igen, itt van nekik kaja. Ott lóbálod a batyuban. Biztosan azt követik.. még én is érzem a sült illatát. *mondta és lesett körbe körbe*
-eddig se tettem hirtelen mozdulatot *mondta de most már figyelt is rá hogy lomhábban mozogjon* és ez után se fogok hirtelenkedni. *mondta majd ezt rögvest megcáfolta ahogy hirtelen felkapta a fejét a húga neve hallatán*

-Aurora járt itt? *értette félre a mondatot mert most minden gondolata folyton Yeralti lehetséges veszélyei körül forgott* Sosem említette! Mikor? Hogyhogy??? ...amúgy nem félek.. csak szeretnék már odakinn lenni... *igyekezett kicsit visszaszerezni rég elvesztett méltóságát*
- szóval hogy került ide a húgom? *egy pillanatra el is felejtette a mérgezett patkányokat*

Ohh... iigazán ? S mi foglal le ennyire ? Még nekem is van időm, azután ,hogy állandoan megyek és dolgozom..kivéve amikor alszom..azok nagyon jó idők. :3
Végre most aludhattam egy kicsit..nem sokat, de egy kicsit.

Igen egészen biztos. Érzem a csontjaimban. *Nevetett fel ,majd egyre erősködő szavai miatt rápillantott.*
Hát...szerintem még egy 10 perc séta! Vagy 20..... de valahogy így.

Én is érzem! Alíg birom megállni ,hogy ne egyek belőle.
*Nevetett ,majd egy kis sóhajjal lóbálta tovább.*
De ezt akkor sem tudnák tőlem elvenni a mérges egerek.
*Észrevette a változást....nézte ahogyan lomhábban mozog.*
Na ..így tuti 20 perc.

Igen..igen értem. Én is ne aggódj, de nem tartok az ilyen állatoktól.
*Majd érdeklődve pillantott rá.*
Ohh azt nem mondtam, hogy itt volt. De voltunk együtt a sötétben valamerre....
*Vigyorgott szélesen, és direkt hagyta meg a félre érthetőséget.*
Igaz, nem a közelben voltunk, de akkor is találkoztunk pár vadálattal.

-A főzetek elkészítése rengeteg időbe kerül. az alapanyagok beszerzése és előkészítése szintén. emellett már csak aludni van időm.. meg persze némi röpködésre és az alvásra *gondolja végig... bár ezek közül a legtöbb időt az alvás és a röpködés teszi ki.*

-ha ismersz olyan hölgyet aki nem unatkozna egy ilyen elfoglalt öreg sárkány mellett akkor majd mutasd be kérlek.

*a sötét helyes együttlétet természetesen félreérti*

-Te és a húgom együtt sötét helyen? Mégis mit keresett ő ott? És Hexos tud erről? *méregeti gyanakodva az ifjú Gressilt. * -és miféle vadállatokkal? Te képes voltál ilyen helyzetbe hozni a húgomat? *meglepődés és némi neheztelés van a hangjában. Közben megint hallani valami neszt, de most nem figyel fel rá*

Az alvás egy nagyon jó és hasznos elfoglaltaság. Ebben mindketten egyetértünk!

Nem tudok még, de igyekszem keresni. Elég sok hölgyet ismerek, megint felcsapom a noteszem és elkezdek kérdezősködni, mit szólsz? Milyen is az eseted?
*Nevetett fel, mialatt mentek. Most újra bekanyarodtak valamerre.*

Bizony ám, ő és én. *Nevetett fel ,majd legyintett.* Hexos? Nem kell mindenről tudnia! Aurora is egyetértett ebben, szóval te se áruld be.
*Kacsintott rá, csititva ,majd felnevetett.*
Ohh nem volt sok. Csak egy-két vaddisznó. Elejtettem és egy jót vacsoráztunk belőle. Kellet is, elégé kímerítettük magunkat aznap. Persze, utána az alvás is kellemes volt.
*Folytatva széles vigyorral.*

*csak mellékesen figyelt arra merre fordultak be újra, bár egy kósza sejtése volt, mintha már jártak volna erre... Elképedéstől megnyúlt sárkányarccal emészti a hallottakat.*

-a húgom... és te?.. Hexos pedig nem tudja.. akkor... *próbálja nem elhinni azt amire következtetett, de egyszerűen nem tudja kizárni a gondolatot. Egyszerűen nem tudta elképzelni a húgáról hogy megcsalta volna Hexost.. talán túl rég nem találkoztak, talán megváltozott.. talán.... Megrázta a fejét mintha attól kiesnének belőle a zavaró gondolatok. Úgy gondolta jobb ezt most tisztázni.*

-Eras úrfi! A mondataid mögöttesen azt jelentik hogy Te együtt háltál a húgommal, vagy csak kirándultatok? *kérdezett rá kerek perec. Nem akart kétségek között hánykolódni.*

Pontosan... " Ő és Én...csak mi ketteeeen"~
*Jutott eszébe egy kis dalrészlet amit, úgy mély hangjáva most előadott, viccesen. Vissza pillanott rá, csak úgy a válla fölött s hallgatta ,majd a kérdésekre úgy tett ,mintha meglepödne s ártatlan képet vágott.*
Együtt hálni?
Mit feltételezel te a húgodról? Szegény Aurora..nagyon sajnálom ,hogy a bátyja ilyet feltételez róla! természetesen kirándultunk, megkért ,hogy kisérjem el valamerre, mert elég messzire hívta a munkája, és én természetesen 'úriember' módjára mentem vele. De azért egy sátorban aludtunk.
*Nevetett ismét előre pillantva ,majd megállt.*
Itt jobbra, még egy utca és ott vagyunk.
*Mutatott arra. Igen, most már megismerte az utcát. Igaz, így az is eszébe jutott, hogy kerültek egy párat, sőt, sokkal hosszabban járták meg az utat, tényleg eltévedtek, de a végeredmény a lényeg, szóval ezt a dolgot mégsem köti az öreg orrára.*

Remélem otthon vannak.

*Nagy kő esett le a szívéről, hogy kiderült, a húga nem csalta meg Hexost*
-Óh nem is akartam azt feltételezni róla! De ahogy mondtad félreérthető volt ezért kérdeztem rá inkább *mentegetőzött*

-De ezt ha lehet ne említsd neki kérlek... *kérte Erast mert tartott húga haragjától. amikor befordultak az útra már neki is ismerőssé vált a terep, de Erassal ellentétben neki fogalma sem volt arról hogy mennyit kerültek vagy sem*

-Remélem nem mi ébresztjük őket... tudod... nem szeretnék megzavarni semmit... *gondolt bele abba hogy Gildas és Kuku most éppen mi mindent művelhetnek odabenn. Mikor elértek az ajtóig felvette emberi alakját.*

-Eras úrfi szeretne előre menni vagy nyissak be én? *kérdezte. Közben tekintete körbekémlelt hatalmas mérgező patkányok után....*

Jó, jó persze.!
*Vigyorodott el, majd sóhajtott . A kérésénél rápillantott ismételten, egyre közelebb értek a házhoz.*
Mostan nem nagyon beszélgettünk. Valamiért Hexos megorrolt rám, és emiatt Aurora nem beszél velem. Ahogyan az ő szavaival kell ,hogy éljek "Nem szeretnék otthoni vitákat". Úgyhogy még esélyem se lenne ,hogy neki mondjam.
*Azzal elgondolkdott.*
Csak azt nem tudom ,hogy Hexos miért haragszik rám.....

*Amint odaértek felvont szemöldökkel tekintett rá annak szavaira.*
Mit zavarhatnánk meg? Úgyan már...nem hiszem ,hogy nő lenne Gilnél, ők meg tudtommal nem házasok!
Bár nagyon vicces lenne......
*Nevetett fel, úgy tűnt a hülye viccein épp olyan jól szórakozott, mint másokén.*

Ahhh! Arorua ,hallotad?? Úg apró de sok lépés közelit...inkább gyorsan nyíss te ajtót mielőtt megjelennek itt a mérges patkányok!!!! Elég sok jön!!
*s ezt szépen elő is adta..... hitelesen.*

-Nos, talán Hexos is félreértette.. ahogy én is. *tette hozzá kicsit pironkodva az eseten. * Ha gondolod beszélek vele...

-Nos nem tudom van e nő nála. De akkor sem szeretnék megzavarni semmit, talán jobb lenne ha a diplomácia menne előre *mondta de ahogy Eras előadta az óriás mérges patkányos jelenetét Aroruának nem kellett kétszer mondani azonnal, kopogás nélkül benyitott*

>>---Gildas háza>>>

*Kiértek az erdőből,amikor egy kb. 10 méter hosszú kis rét,majd egy hegy állt a szemük előtt.A franc!Zsákutca!-gondolta magában Tendo kétségbeesetten.Tahira állapota stabil volt,de akármikor elpattanhatott egy ér a gyomrában és akkor hiába egy gyógyító kezében van,akkor sem tudja megmenteni.Ahhoz hogy visszatérjen az ereje,pihenés kéne.Sok-sok pihenés!Ebben a minutumban egy hatalmas kaput pillantott meg a hegy oldalában.Két őrféleség védte a bejáratot.Igen!Ez nem lesz más,mint AZ a falu!A védők nem állították meg őket,látták,hogy a fiú kezében,egy sebesült,vérben úszó lány fekszik.A kapu nyílt és egy sötét,kísérteties,rémisztő és ijesztően sötét város látszott,amerre csak a szem ellát.Utcái gyertyás lámpákkal voltak kivilágítva és hiába volt kint napsütés,bent korom sötét fedte a házakat.Mihelyst beléptek,a hatalmas ódon kapu bezárult és a két ismeretlen vendég magára maradt.Kérlek Istenem!Legyen ebben a városban egy kórház.Végigrohant a balra nyíló járdán és az első személyt,akivel találkozott kifaggatta:*
-Elnézést!Azt szeretném tudni,hogy merre találok ebben a városban egy kórházat vagy sürgősségi ellátó központot?
*Egy csuklyás,ráncos öregember válaszolt kérdésére:*
-Ezen az utcán végig,majd jobbra és a következő utca legvégén megtalálja a legjobb orvost a faluban!Egy kórházban dolgozik,de megkéri az árát a kezeléseinek.-válaszolt gyanúsan boldog hangon.
-Köszönöm uram!-*és sietve elrohant a mutatott irányba.Követte az utasításokat,de ezek ellenére sem lelte meg a kórházat.Rossz úton jöttem volna?Nem!Az nem lehet!Pontosan követtem,amit mondott.Akkor viszont...ÁTVERT!Végülis ezen nem csodálkozom.Hisz a sötét elfek és az alakváltók településén vagyunk!Letette a lányt a poros földre és a sebre öntött egy táskájából kivett sebforrasztó kivonatot.Ezzel próbálta kompenzálni az elvesztegetett időt*

*A félelmetes város utcáin egy csuklyás alak járt fel-alá. Sötét köpeny eltakarta ruháját,testét,arcát. Amikor messze meglátta Tendot és a Tahirát,elindult feléjük. Már távolról meglehetett rajtuk érezni hogy nem idevalók,így hamar magukra vonták az idegen figyelmét. Tendo is kiszúrta a közeledő alakot. Rémült volt,nem tudta mit tegyen. A lányt nem mozdíthatta mert veszélyes volt életére nézve. Viszont nem tudta hogyan védje meg mindkettőjüket egy-egy veszélyes sötét varázslattal,mágiával szemben. Tétlenül állt és próbálta a sebforrasztóval segíteni a sérült állapotát. Tahira természetesen még mindig nem érzékelt semmit a külvilágból,hiszen eszméletlen volt. A csuklyás alak egyre közelebb jött. Csak úgy suhant a sötét utcákon,házak között. Már igen közel járt,úgy egy méter lehetett hármójuk között, amikor az a titokzatos idegen megtorpant. A lányt nézte,bámult rá meredten. Egyszer csak lekapta fejéről a csuklyát. Hirtelen elindult,térdre rogyott a lány mellé. Nem foglalkozott a fiúval,hogy mért van ott,ki ő,csak a lány érdekelte. Tendot nem bántotta,hiszen látszott hogy nem árt az életveszélyben lévő lánynak. A fejét óvatosan felemelte Tahirának és az ölébe helyezte. Tendo mivel tartott tőle hogy bántja ,megpróbálta ezt megakadályozni. A fiú mit sem törődött vele. Végig simította a lány arcát,úgy bánt vele,mint a hímes tojással. Nem hiszem el hogy itt vagy. Hogy kerülsz ide?? Hogy sérülhettél meg így??Ez az én hibám,nem kellett volna elengedjelek. Soha sem bocsájtom meg magamnak ha bajod esik. De ne aggódj,most már itt vagy velem,nem hagyom hogy bajod essen,vigyázni fogok rád. Soha nem engedlek el többet.*

*Már nagyon közel voltak a sötét elfek falvához. Az út csendben telt azon kívül, hogy Pancake egyfolytában dalolt. Könnyedén bejutottak a városba amit sötétség lepett el. Glenice sosem járt erre, talán mert nem volt mersze. A ló se érezte valami jól magát, a lány hátranézett és csak annyit látott, hogy barátja lábai össze-vissza remegnek. Egyre beljebb értek, amikor Glenice meglátta Tendót és a földön heverő Tahirát.* -Aleina nézd! *Rámutatott a két elfre, odasiettek hozzájuk.*
*Pancake élvezte az utazást, dúdolgatott, énekelgetett és örült annak, hogy Glenice végre nem kiabál vele. Minél közelebb értek a Földalatti városhoz annál inkább fogyatkozott a lelkesedése. Mikor már a városban voltak lábai őrült remegésbe kezdtek. Barátja rámutatott valamire, oda is baktatott rakoncátlan lábain, a látvány sokkoló volt számára. Utálta a vért. Hirtelen minden elsötétült előtte és érezte ahogy lehuppan a földre.*
*Tahira véres ruhái csak azt jelenthették, hogy a lány megsebesült. Tendo ráöntött valamit, de nem volt valami hatásos. Szerencsére Aleina is ott volt, ő talán segíthet a lányon.* -Mi történt vele? *Kérdezte a Tendótól, de valami más vonta el a figyelmét. A ló ott hevert a földön. Glenice a fejét fogta és meglökte az állatot, aki meg sem mozdult. Visszafordult Tendohoz és várta a válaszát.*

*A sebforrasztó főzet nem bizonyult hatásosnak,ezt csak kicsiny sérülések,horzsolódások ellátására szokták használni,de ez Tendót nem érdekelte.Ha már 1%-kal is javíthatok az állapotán megérte.Teljesen el volt foglalva a lánnyal és megijedt,amikor lópata dobogást hallott háta mögül.Benyúlt zsebébe és készítette dobótűit,de látván a jövevényeket,visszaeresztette kezét támadóállásból.Nagyon ijedtnek látszottak.Egy fiatal,csinos elf lány és egy idős,bölcs és pimasz tekintetű asszony tárulkozott a szeme elé.Velük volt még egy ló is,aki valószínűleg a vérben úszó lány láttán elájult.Egy kérdés hangzott felé:*
-Mi történt vele??-kérdezte az öregasszony rémülten.
-Éppen az erdőben edzettünk,amikor megtámadott minket egy vérlégy.Engem csak éppen megsebzett,de Tahirát egyenesen hasba szúrta.Kiszakadt a gyomorfala és pár vékonybele is megsérült.Állapotát sikerült stabilizálnom,csakhogy egyszer csak kimerültem és elfogyott a gyógyító csakrám.A légy mérgét sikerült eltávolítanom a szervezetéből,nagy a vérveszteség.Összefoglalva a sebe 35%-a gyógyult be! Csak remélni tudom,hogy van valamilyen főzete,de az lenne a legjobb,ha ön is gyógyító lenne.-válaszolt a fiú orvosi nyugodtsággal.
A fiatal elf lány,akivel egyébként Tendo már találkozott a vérfarkasok falvában, a lovához sietett.Egy új alak tűnt fel a látóhatáron és egyenesen Tahirához rohant.Amint odaért babusgatta,simítgatta,mintha ismernék egymást.Lehet hogy ismerik is??A mozdulatokból ez derül ki.De ki ez a fura srác?*