A földalatti város- Utcái

Jól van nem hisztizek, igen gyógyító vagyok, de mindent én se tudok meggyógyítani.* Mondta és nézett rá.* Pont Gil háza előtt akarod folytatni? És ha épp kinéz? Nem biztos, hogy itt kellene, de rendben 5 percet adjunk még nekik. Addigra el is tűnik a pikkelyed nyoma a bütyköm közül... na igen nem véletlen hogy nem bírtál megtanítani sose közel harcolni ököllel... ahhoz én túl puhány vagyok. Ellenben az íj és kard tudásomat fejlesztettem nélküled. Ezt add össze! Egyik alkalommal majd megmutatom neked. *Mosolyodott el kedvesen.*

Nos mit csináljunk? Van ötleted? Üljünk le sakkozni? Piros pacsi kizárva fáj a kezem! *Szólt rá mielőtt még elő jön vele.*

Nem is kell ezt nagyon. Lassan nem is fog meglátszani.*Mosolyodott el.* Látod, most leglább ezt megtanultad!
*Nézte ,majd elgondolkodott.*
Igazad lehet...azt mondtam igyekszem nem idegesíeni őt..igaz? Hát ez merőben nehéz...*nevetett fel ,majd rápillantott.* Mégsem mehetünk túl messzire..nem igaz? Vagy van ötleted?

Nahát, ellőted a póént! De akkor nézzünk mást. Mondanám ,hogy szkanderezzünk, de az nem mulatságos..tudom ,hogy én nyernék. Igen..igen van ami sosem ment neked, de örülök , ha mégis valamit elsajátitottál. Na most kíváncsivá tettél? Mennyire vagy jó bennük ? *Szélesen vigyorodott el*

Igen megtanultam, hogy a hasadat ne üssem meg... Igen ne nagyon ha lehetséges, bár nem igazán tudom ezt neked megmondani és beszabályozni, ezt is tudom drága. *Vonta meg a vállát, beletörődve.* Messzire még se kellene mennünk, mégis csak más nemzetség területén vagyunk, mások a belső szabályok, amit nem mindet ismerünk. Ezt meghagytuk a nemzetségeknek, de ezt te is tudod. Valahogy ki kell itt bírni azt az 5 percet... remélem elég lesz.

Ezt egyenlőre megtartom magamnak, majd megtapasztalod. Egyenlőre legyen elég annyi, hogy sokkal jobb vagyok, mint utolsó próbálkozásaid alkalmával. Nem loptam a napot a szünetekben az órák között. Tanultam harc művészetet is, szóval lehet már két vállra tudnálak fektetni. *Mosolyodott el ajkába harapva.* Ki akarod próbálni most? *Kérdi és felegyenesedik és elé áll.* Nos? Úgy is tudom hogy furdal a kíváncsiság.

*Mosolyogva néz rá és háttal áll neki.* Támadj meg hátulról. Ha mered...

Értettem, hát akkor így lesz. Nem akarunk máris diplomáciai gondokat.
*Ropogtatta meg a csontjait ,s úgy pillantott vissza a lányra hosszan. Elengedett egy kisebb vigyort, ahogyan sorban fürkészte ki annak szemeiből a gondolatait.*

Rendben ,rendben, akkor várni fogok rá, habár ennyi szövegelés után, már tényleg kíváncsivá tettél!
Kipróbálni? Itt ? *felnevetett* Nem arról van szó, hogy nem ismerjük a pontos szabályait az itteni nemzetségnek?
*Használta az előző mondatott a lány ellen ,majd karba fonta kezeit komolyabban.*
Én nem ütök meg nőket Leiran.
Ennyire tartom magam férfinak. Maximum önvédelemből harcok alatt, de csak simán nem.

*Hátra sandított rá majd visszafordult felé.* Nos attól félsz, hogy földre kerülsz egy nő által, vagy tényleg attól, hogy ne legyen probléma?*Kérdi rápillantva mosolyogva.* Tudod Eras attól mert mögém lépsz és megfogod a nyakam attól még nem ütsz meg... Mellesleg többet nem is tudnál csinálni.*Mondta és oda lépett elé. Mélyen nézett bele a szemébe.* De jó legyen majd máskor más helyen, mondjuk az erdőben ahol kettesben vagyunk, ott nem lesz szemtanú ha két vállra fektetem a hatalmas nagy Eras Gressilt a vörös sárkányt. *Mosolygott kicsit gúnyosan, majd az is eltűnt és megfogva palástjának csatt díszét lehúzza magához és puszit ad ajkaira.*

Ezt viszont nem hagyhattam ki. Bocsi... Na de szerintem lassan az 5 perc eltelt... megyek kopogok, mert már nincs ötletem mit csinálhatnánk várakozás közben.*

/ A földalatti város- Raghnall Gildas háza Eras társaságában/

*Csak elvigyorodott de ezekre a feltételezésekre most nem válaszolt. És nagyon jól tudta hogy jobb is így. Amint a lány elé lépett ,a csókot hosszan igyekezett elnyújtani ,párosítva egy vigyorral ,mégsem tartott olyan sokáig ,mint gondolta. Sóhajtott.*
Jól van..zavarjuk meg őket. Amugy sem hiszem ,hogy túl idilli lenne.
*Nevetett kicsit.*

(Gildas háza )

* Amikor az alakváltó Jóutat kívánt ,még vissza pillantott ,majd a következő pillanatban ,már az örző lány sietetett vezetésével elhagyták a házat. Lassan sétált mögötte ,és hallgatta, amint az eltervezte a mostani utat. Gondolatai sokfelé ágaznak, de jelenleg az előző, kevéske kellemes időtöltés töltötte be legjobban. Sajnálta ,hogy nem tudott jobban elköszönni. Az uton ahogya haladtak ,egyre többen voltak, érthető módon, szinte mindenki mostanság lépett ki az utcára, vagy csak elvegyült. Úgyan olyan zajos volt ,mint bármelyik város, csak itt megfordult a szerep.*

Igazából, számomra bármelyik megoldás jó, hamar hazaérek, és nem szeretnélek így este sem feltartani titeket. Ígyis, nagyon szépen köszönöm Leiran ,hogy elkisértél, hogy eljöhettem veled.
Úgy érted ,hogy akkor holnap ellátogattok hozzánk is?
*Kapta fel kicsit a fejét, majd bólintott ,hogy megértette.*
Kimegyek elétek ha gondoljátok. Csak a szokásos programot terveztem amúgyis meg, meg szeretnék ott lenni, ha apámmal beszélsz Leiran.

Eras Gressil

Gyorsak voltatok tényleg!
*Állapitotta meg amint kiléptek az ajtón ,majd ellökte magát a faltól s elindult mellettük. Pillantását váltogatta a két lányon ,majd érdeklődve nézett szét. Ezután pillaantott Leiranra.*
Nem hiszem ,hogy apámat zavarná. Jobb ha vele is beszélünk, bár egyáltalán azt remélem hazaért már. Tegnap még nagyban csatangolt valahol...szóval ez még egyáltalán nem biztos, hogy otthon meg is találjuk.
Ettől függetlenül vannak nekünk is vendégszobáink, úgy hogy nyugodtan maradhatsz, elég későre jár.
*Értek el a város széléhez ,majd a kijáratra pillantott.*
Csak utánatok.

Legyen akkor úgy ,hogy elviszünk a egközelebb amíg tudunk. Rendben?
*Pillantott lassan az elf lányra ,aki bólintott. Ezután elvigyorodott pimaszul.*
Na és, miről beszélgetettek?

*Leiran Selestinára pillantott és bólintott.* Természetesen te is ott leszel Seles, amikor édesapáddal beszélgetek, de most kifejezetten Eras apjára gondoltam, hogy vele is beszélnem kell a dolgokról. Jó atyám teljesen rám bízta ezt az egészet. Természetesen tud mindenről amiről én vagy bárki más, de nem akar belebonyolódni. Amolyan vizsga feladat ez számomra... csak választhatott volna könnyebbet is...*Vonta meg a vállát, de nem azért mert nem törődött vele.* Ha nem lesz még ma este otthon remélem reggeli órákban otthon találjuk.*Nézett újfent Erasra.*

Az öbölbe mindenképp el kell menni szóval akár lóval is vissza mehetnél a falutokba Seles. Kezes bárány Éjfél és jól viselkedik akkor is ha más ül rajta mint én. Bár csak azzal akinek én engedem meg, hogy lovagoljon a hátán. Igaz Eras? Emlékszel mikor megpróbáltál fel ülni rá anélkül, hogy én ott lettem volna? Egyből ledobott a hátáról... Szóval nyugi ha én ott vagyok és úgy engedlek el vele jól viselkedik. Akkor szinte kezes bárány. Szóval lehet mégis az öbölhöz kellene menni, nyeregben még sem hagyhatom ott az öbölben. Egész este és délelőtt elégé morcos lenne a nyereg miatt...

Ami azt illeti én igen megyek hozzátok. Szeretnék utánna járni személyesen a dolgoknak. Mivel én nekem nincs gondolat olvasó képességem, az igazság kiderítésére ez a módszer jutott nekem. Ne vedd sértésnek, de Gil és te is elégé titkolóztok előttem... Tudom, hogy Gil többet tud vagy több minden történt még tegnap este miután hazaért, csak nem akarja elmondani. De ettől független még mindig megbízom mind a kettőtökben, csak pusztán Gil titkolózását nem értem. Elviekben egy csónakban evezünk... Már pedig akkor minden információ szükséges lehet, kivéve ha nem próbál meg irányítani az orromnál fogva, azt pedig nem hagyom... És most nem dorgálni akartalak Seles, csak elmondtam a meglátásom, ahogy Gilnek is elfogom ha holnapi napon sem hajlandó többet mondani nekem. Ami pedig a látogatást illeti, még csak én megyek Erasnak más dolga van. A mi kettőnk titkolózása Gilléből fakad. Remélem ezt meg érted. *Mondta és a hangneme diplomatikus volt és egyáltalán nem dorgáló. Kisétált a kijáraton és a többiekre pillantott. Szemében komolyság volt és elszántság, hogy kiderítse az igazat.*

Értem, végülis a meglátása nem rossz atyádnak. Mivel, habár igen nehezet választott, de legalább megtudhatod, hogy bírod e. A szülök általában ilyenek, ha valami komyolról van szó. Az enyém sem volt különb, bár a tied abban nehezebb ,hogy nem egy nemzetségre kell figyelned, hanem mindre.
Ha gondolod, vigyázok rá addig is, és köszönöm. *Mosolyodott el, ahogyan őket nézte. Bár haladtak a beszélgetések, és a nosztalgikus emlékek miatt, egy pillanatra úgy érezte ,hogy felesleges harmadik. Zavart mosollyal pillantott rájuk.*

* Amint megkapta a dorgálást, éppen a bejáratnál voltak ,így nem volt feltünő ,hogy megtorpant. Zavartan, összevont szemöldökkél nézte ,majd ajkaiba harapott egy kicsit.* Minden tiszteletem a tied Leiran és nem is veszem fel, de tegnap este te és Eras volt aki inkább külön ment ,hogy megbeszéljenek egy taktikát a harc esetére. Nem mi mondtuk ,hogy maradjatok ki abból amiről elkezdtünk beszélgetni. Ettől függetlenül ,ha megkérdezted volna nugodtan Gildast, vagy engem ,biztosan egyikünk sem hazudott volna...hazudna. *Hangja nem volt sértő, vagy sértödött. Megtartott benne minden illemet amit csak lehetett.*

*Észrevette ,hogy Eras átalakult, így, most nem gondolva félelmére, igyekezett felülni a hátára, úgy pillantott félre. Arra ,hogy a titkolózások egymásból indulnak ki, csak bólintott, de már nem szólt hozzá.*

Eras Gressil

* Nem szólt kedvese megjegyzésére a feladattal kapcsolatban, ő úgis éppen elég jól tudta ,miért választotta ezt az öreg.Hiszen, ő maga mondta el neki. A lány szavaira apjáról csak bólintott.*
Én is remélem...van egy-két dolog amiről amúgyis beszélnem kellene vele. De ha más nem.. az éhség haza csalogatja. Nagyon szereti Kurucz főztét!

Akkor az öböl. Rendben, majd ott leszállok ,aztán mi meg megyünk tovább. Az öböl után amúgy sincs messze a többi rész...*aztán hirtelen hagyta abba a beszédet amikor a két lány megszólalt. Megforgatta a szemeit, ám a hideg kirázta ettől a sok diplomatikus és illemtani környezetbe bújtatott maszlagtól, ami persze a politikával merítette még nagyobb hangsúlyt. Sóhajtott, nem akarta ,hogy ez tovább folytatódjon, nehogy más legyen a vége. Látott már ilyesmit, habár azok a nők nem bújtak ilyen finom szavak mögé. Egyszerűen jól kitépték egymás haját. Bár ezek ketten itt barátok, nem hiszi ,hogy ilyen dolog lenne a háttérben. Ezért gyorsan átalakult ,majd megvárta míg mindkettő rászáll a hátára.*

Kapaszkodjatok! Megyünk!
*Szólalt fel ,azzal a magasba emelkedett.*

(Öböl-kikőtő)

* Amint eléri a bejáratot és maga mögött tudhatja a nap erős fényét, visszaveszi az eredeti alakját. Nem messze a bejárattól, Ceki egy kőnek döntve a fejét horkol. Gil odalépked hozzá, a nyakánál fogva megemeli, és megrázza. * Milyen éberen figyelsz... még szerencse, hogy nem juthat be melletted senki. * Mondja fenyegető tónusban, mire az "áldozat" rögtön felébred. Nincs szüksége a szokásos pár percre, hogy magához térjen, egyből kihúzza magát még a levegőben is, és tisztelegni kezd. *
Jelentem, még nem jött haza!
Honnan tudod, hogy nem jött, ha alszol?
Én nem aludtam! Csak pihentettem a szememet.
Jó... akkor honnan tudod, ha pihenteted a szemedet?
Hát őőőő... nem éreztem, hogy jönne.
Ütődött!
Főnök... elengedsz? Nem kapok levegőt...
* Gildas kissé erélyesebben teszi le Cekit, majd odanyújtja neki a szedret. * Menj haza és vidd ezt is. Séléstina küldte nektek, szeder. Néhány falatot tegyetek félre Kukunak, a többit felezzétek el Ravvel, a leveleket pedig hagyjátok az asztalon és ne bontsátok fel. Sipirc.
Te nem jössz? Miért van égett szagod?
Húst sütöttünk... Még nem, beszélni akarok valakivel.
Ilyenkor? De hát majdnem mindenki alszik! * Ekkor kicsapódik az egyik ablak, és egy dühös hang kiált ki rajta. *
Csak aludna, ha nem óbégatnátok odakint! * Egy bakancs nyomja kupán a kövérkés koboldot, így lebucskázik a lejtőn és egy szemetes kuka állítja meg. *

* Nem várja meg a koboldot, hanem elindul az utcán. Tudja, hogy a kovács még nem alszik, nem olyan túl régen látta. A nő nem a város felé indult, a bányákat vette célba: ez azt jelenti, hogy vagy még nincs itt vagy hazafelé tart. A sejtése rövid távon beigazolódik, a kihalt utcán látja elhaladni a gólemet és a gazdáját. * Mala! * Kiált utána, és sietősebbre veszi a lépeit. * Lenne egy-két dolog, amit nem ártana rendeznünk... * Mondja, amikor már beérte őket és nem kell kiáltania. *

* Kissé borúsan maga elé pillantva sétált az utcán. mivel az éjszaka még csak most jött el, ezért az álmatag város lassan ébredezni kezdett. Az utcákon az alkonyatkor ébredő árusok már kipakoltak és lassacskán a később nyíló üzletek is csalogatták az arra kóborlókat. Mala fel sem pillantott, jelenleg mindenből megvolt otthonában a kellő mennyiség, így nem csábították költekezésre. Mikor az egyik árul leszólította állt csak meg és pillantott körbe. A férfi mosolygós, talán kissé suta, a mögötte lépkedő hitvese pedig csenevész teremtés volt. Egy rendelés miatt állították meg a nőt, hogy a régi, kopott cégér helyébe egy új példányt kérjenek. Az épület bejárata felett egy már kissé kopottas, öreg olló lógott guillotine-t a belépők feje felett. Le nem zuhanhatott, mert a kovács, ki korábban készítette bár szép, vékony anyaggal dolgozott a kötések minőségét is szem előtt tartva tervezte erősre a tartószerkezetet. Mala büszke volt apja munkájára, mely majd 100 évig megőrizte tökéletességét, még a néha párás levegő ellenére is. Mikor sikerült megegyezniük egy időpontban a megbeszéléshez a pár biccentve távozott, Mala pedig folytatta az útját háza felé.*

* Már nincs messze a műhelyétől, amikor meghallja a saját nevét elhangzani a távolban. Nem kell megfordulnia, felismeri a hang birtokosát. nem áll meg, hogy bevárja a férfit, csak lassabbra veszi a lépéseit, hogy utol érje. Amikor a férfi beéri szigorú pillantással néz rá, majd összeszűkíti a szemeit. * Nocsak... Gil... Csak nem rendezni akarod a tizenhét arany hét ezüst tartozásod? Ne... ne merd nekem sokallani, mert már így is kedvezményesen számoltam fel.... Az összeg egyre csak nő, ahogy nem fizetsz, a végén Mimas fogja lebontani a házad, hogy megtérítsem az árum ellenértékét...

Már bontottad le, és akkor ok nélkül, mert elszámoltál... Tizenhét arany aránytalanul sok, de tudod mit? Velem lehet üzletelni. Odaadom az összeget, nem kérdezem meg, hogy miből sikerült kikalkulálnod, viszont cserébe megtoldjuk egy kicsit a szolgáltatást. Néhány információra lenne szükségem. Tudom, hogy a vérfarkasoknál jártál, láttalak... ezzel kapcsolatban kérek egy-két apróságot. Semmi komoly vagy nagy dolog, csak válaszolj őszintén a kérdéseimre. Csúnya kis politikai malőr, de ez téged nem fog befolyásolni. Plusz, ha ezt rendeztük, akkor lenne egy újabb rendelésem a számodra. * Körülnéz. * Viszont nem itt akarom megtárgyalni a dolgokat, mert elég népszerű a környék. Az avatatlan füleknek ártalmas lenne a csevejünk. Oh, boldog tudatlanság... * Jegyzi meg egy féloldalas grimasszal, majd a gólemre sandít. * Mintha nőtt volna egy kicsit, amióta utoljára találkoztam vele. A túl sok ásványvíztől kőhasad nő... * Mielőtt Mimas esetleg üthetne, előrébb lép. * Szóval, mi a válaszod? * A pillantása élesebb, ahogy felteszi a kérdést. *

* Ahogy elhaladnak az utcán, többen köszönnek nekik. A felé érkező üdvözléseket csak apró biccentésekkel, vagy intésekkel viszonozza, most nem akar senkivel sem társalogni. Éppen elég, hogy csapzottabb külsővel láthatják. Érzi magán, hogy poros, és sok mindent megadna érte, ha végre otthon lehetne és vehetne egy fürdőt, de az még odébb van. Hátra akarja dobni a haját a nyakából, de az ujjaira egy megtermett pókháló ragad. * Remek... * Dünnyögi elégedetlenül. * Legalább pók nem járt hozzá.

Tévedés, az a bontás bosszú volt, amiért tiszteletlen voltál velem. És különben is, szerintem kellett oda az az ablak... nem igaz Milas? * Kérdezi hátrapillantva, közben a monstrum határozottan bólint. Hát igen, a gólemek köztudottan tökéletes lakberendezők. Mala ahogy szolgájára pillant szinte látja a monstrumot elmosolyodni, majd azért odafigyel a férfi szavaira is. * Egy két apróságot? * Szemöldöke ívét finoman megemelve adta a férfi tudtára, hogy fogalma sincs miért érdekelheti Balthazár. A politika sosem volt az erőssége, így, főleg mivel ez nála is egy sor kérdést vet fel aprót biccent. * Gyere velem. Épp haza tartok kapsz egy pohár bort és egy hajkefét.. Úgy nézel ki, mint aki hajlék nélkülinek állt... sőőőt... a hajléktalanok is jobban adnak magukra... A pók a jobb lábadon van... * A férfi tekintetére elmosolyodott. Már régóta ismerte ezt a kétélű alakot, de mindig elégedett volt kettejük viszonyával. Vonzalom sosem volt köztük, inkább egy cseppnyi bizalom, talán barátság. *

Tiszteletlen voltam veled? Úgy beszélsz, mint egy házsártos vénasszony, pedig én vagyok a rangidős... már csak abból kifolyólag is járna nekem a tisztelet. * Felvonja a szemöldökét. * Ablak... az az ablak gólem alakúra sikeredett, a beosztottjaim egy hétig falazták, hogy úgy nézzen ki, mint a ház többi része. Még ezt is megbocsátottam volna... ha rá egy-két órára nem ott kopogtok be, hanem mondjuk véletlenszerűen a bejárati ajtón... * A vállán ücsörgő pókra pillant, ami igencsak nagy termetnek örvendhet. Ha az átlagos nyolclábú a pók, akkor ez az egyed joggal érdemelte ki magának a PÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓK jelzést. * Bajod van vele? Ő az új háziállatom. Integess neki szépen, különben megsértődik. Geraltnak hívják. * Pár lépésnyit lemarad tőlük, közben letessékeli az állatot a kényelmes helyéről. * Visszatérve az előző megjegyzésedre... Hidd el, még nem tartok egy hajléktalan szintjén. Ez pusztán az új divat, éppen megteremtem a modern stílust. Megállj, pár hónap és mindenki pókhálóban, kócos hajjal... * Kihúz a füle mögül egy falevelet. * és bioorganikus dizájnnal fog közlekedni. Az, hogy neked nincs valódi szépérzéked, még nem zárja ki... * Karba teszi a kezét. * De lásd, milyen jó kedvem van, eleget teszek a kérésnek, és megfésülködöm... a bort pedig elfogadom, mert kitikkadtam. Napoztam egy kicsit, a sötétebb bőrszín pont passzol az új stílusomhoz.

Igen, tiszteletlen, undok, faragatlan és kegyetlenül őszinte. * Mondja elmosolyodva. * Én pedig egy kicsit talán paprikásabb a kelleténél. * Kitárja a karjait és finoman megvonja a vállát. * Én mondtam ennek a drága kőagyúnak, hogy az ajtót használja... egyébként is, következőnek az ajtón nyitott be, nem értem mire fel ez a sértettség. * Finoman felemelve a kezét legyint, mintha csak egy láthatatlan muslincát hessegetne el. * A pókod, mint "újdonsült" gazdája. * Mondja szinte nevetve. * Szóval nem egy kis baráti sütögetésről jössz. Pedig már azt hittem elsőre, de a gyógykrémek enyhe illata azért még érződik. Én a helyedben átfordultam volna a másik oldalra... Így csak szenesedtél, nem barnultál. * Mikor a házhoz érnek Mimas megy előre, majd kinyitja az ajtót és fogja, amíg gazdája és az alakváltó beérnek. * Gyere csak... Csevegés szintű, vagy üzlet szintű társalgást szeretnél folytatni? Csak azért kérdem, mert ha nyers üzlet, akkor a műhelyemben jobb és hangulatosabb foteleket is találunk... és az izzó fém szaga illik a jelenlegi illatkombódhoz.


---> Mala háza

Mintha ha te az illem tökéletes mintapéldánya lennél... * Jegyzi meg élesebben. * Kicsit? Annál azért jobban... Ha feltettem volna egy üstnyi vizet a fejedre, percek alatt felforrt volna. * Megköszörüli a torkát. * Igen, benyitott... tokostul. Nem lehetne, hogy ne romboljuk le házamat? Építeni fogok a kert végébe egy sufnit, és veled csak ott tárgyalok, ha nem akarok utána napokig romokat kerülgetni. * Megszagolja a karját. * Én nem érzem, hogy sülthús szagom lenne, de te vagy a második, aki megjegyzi... Lehet, hogy azért, mert a még mindig tele van az orrom a pinceszaggal és a fűszeres illattal. Egyszer próbáld ki te is, túl sápadt vagy, mondták már? Természetes pirosítás, lehet, hogy jól állna neked a rákvörös... * Mala után lép be az ajtón. * És ha azt mondom, hogy mind a kettő? Inkább kihagynám a műhelyedet, legyen neked is kellemes a napod és szellőztess utánam... Rázós napom volt, inkább tölts egy pohár bort és a tárgyra térnék. Még haza akarok menni indulás előtt... páran gondoskodtak róla, hogy ne unatkozzak egy ideig... * Az utóbbi mondatot alaposan kihangsúlyozza, ezzel köt át a látogatása tényleges okára. *

-> A föld alatti város / Mala háza

*a koboldok buksijat simogatja meg a pizsi levetele helyett, s kozvetlenul utana mar indulnak is.
Vallatvon es nem veti le a ruhadarabot, hanem abban siet az utcara. Kozvetlenul a sarkany utan erkezik, s amig az jolesoen nyujtozkodik egyet, o atvaltozik egy szurke gorennye es a nyakaba ugrik hogy vitesse magat. Arou majdnem lecsapja onnan hirtelen meglepeteseben, de szerencsere idoben megall a keze. *

-hajraaaaa! gyijjja! *mondja a nagy feher sarkanynak, es kisse duzzogo gorenypofat vag amikor rajon, hogy ezzel se tudta felcukkolni... A sarkany ugyanis nem lecsapni akarta onnan, hanem csak megsimogatta mintha valami hazikedvenc lenne. *

-Heeeekaaas! nem tapera!

*Arou viszont nem zavartatta magat, mert ugy velte ennel a fickonal felesleges. Bevarta Gildast es szo nelkul kovette ot, mikozben baljaval rutinosan kuku fejet es bundajat birizgalta. *

* Nem teszi szóvá ismét, hogy Kuku a pizsamát sétáltatja. Végső soron nem is gond, legalább lesz egy tökéletes kibúvója a hordása alól. Már csak a hálósipka és a mamusz marad, de azokkal sokkal egyszerűbb a helyzet. Az utóbbi végső soron még praktikus is... *

Lehetőleg ne reklámozd, hogy a vendégünk egy sárkány. Valószínűleg rájönnek majd maguktól is, felesleges kiemelni... ez neked is szól. * Mondja először Kukunak, majd Arounak címezve. A jelenetet szó nélkül nézi, a gyógyító reakciója a számára nem várt volt. *

Nem a legrövidebb úton megyünk, mert ott túl alacsonyan vannak az erkélyek. Ez az útvonal nem sokkal lesz hosszabb, viszont néha nézz előre, könnyedén megfelejtkezek a magasságokról. Ha a környékről van valami kérdésed, akkor nyugodtan tedd fel, megpróbálok rá válaszolni. A tárlat vezetés sosem volt erősségem, és egyszerűbb ha csak olyasmit mondok, ami éppen érdekel.

-Érdekes lenne megismerni a város, de attól tartok ez nem a legalkalmasabb időpont a túristáskodásra *mondta némi szomorúsággal a hangjában* - De ha nem bánnád, egyszer szívesen végignézném a társaságodban miközben arról mesélsz amiről szeretnél. Hozok cserébe különféle érdekes felszíni főzeteket. *tette hozzá, remélve hogy ez felkelti Gildas kíváncsiságát.*

*Egy aprót kuku fejére koppintott amikor a fiú megpróbálta a fülbefalóját megrágni. Az alakváltó erre szándékosan Arou fülébe prüszkölt egyet majd átmászott a másik vállára.*

-Kuku, szeretném ha egy kicsit, bár nehezedre esik, de nyugton maradnál. Az a fülbevaló.. *Gildasra pillant mielőtt folytatja a mondatot* ... rettenetesen mérgező. Kínhalállal halnál ha egy részét is lenyelnéd. *Mondta, remélve hogy beválik a frissen tanult trükk. Bár nem szeretett lódítani, a főzetes eset után úgy érezte jobb ha ezzel a személlyel kivételt tesz. S csodák csodája hatott.. kuku békén hagyta a fülbevalóját és inkább Gildasra ugrott át, élénk rózsaillatot hagyva maga után, ami még mindig áradt puha bundájából*

Természetesen nem körbevezetni akartalak, pusztán az időt próbálom múlatni, amíg a kijárat felé tartunk. Ha futnánk, azzal csak feleslegesen pazarolnánk az energiánkat, így ez a sétatempó marad az ideális. Körül-belül 10-15 perc alatt érjük el az átjárót, ott megállunk annyi időre, amíg megisszuk a főzetet. Majd egyszer talán sort keríthetünk arra is, hogy körbe vezesselek, de attól tartok, az nem a közeljövőben lesz... nehéz megfelelő időpontot találnom ilyesmikre, végülis egy hobbi gonosz mindennapjai sem olyan egyszerűek. * A végét egy félmosollyal teszi hozzá. *

* A sárkány könnyen tanult az előzőből, és megfenyegeti Kukut... Gildas pár másodpercre elgondolkozik azon, hogy esetleg rossz hatással lenne a környezetére, de amikor a görény az ő nyakában köt ki, még a puszta képzelgés foszlányát is elűzi. A rózsaillat annak ellenére, hogy kissé tömény, kellemes a számára. Szórakozottan megsimogatja az állat fejét, de rögtön el is kapja onnan a kezét. * Ha nem nyálazol össze, akkor maradhatsz... Miért pont görény? Szag alapján inkább egy virágoskert... * Megigazítja a tarisznya pántját. *

Itt balra... aztán egyenesen tovább a lépcsőkig, ott pedig majd jobbra... * Szól Aroruának előre az "útitervről". * Onnantól azt az utat fogjuk követni egyenesen, az a legcélszerűbb jelenleg a számunkra.

*Arou bólint majd nem fűz hozzá kommentet. A látványt igyekszik magába szívni, bár a hely neki eléggé sötét. Inkább az köti le a figyelmét, hogy ne tévessze szem elől Gildast.*

-kicsit balra ..ááááhhh... miért hagytad abba! *méltatlankodik amikor Gildas abbahagyja a simogatást amin egyébként rendesen meglepődött, de eszébe nem volt elárulni, mert akkor Gil szívhatná vele az ő vérét és nem fordítva*

-virágosketté nem tudok vátozni, a patkány pedig uncsesz most. Gondótam ez szebb forma hogy nyugottan taperolhassatok... *kezdi a szokott kötekedést* ... - amit meg is tettetek... Két baromira perverz fickó! *zsémbel, de a hangja nem túl meggyőzően mérges, inkább elfojtott röhögést érezni ki belőle*

-Tudom hogy buktok rám, és meg is étem, de azé pont az uccán?? És ha most látna meg a jövendőbeli csajom? *szórakozik a másik kettő rovására de közben befészkeli magát kényelmesen Gildas nyaka köré, hogy annak hosszú haja kellemesen betakargassa a hátát.*

Ha most látna a jövendőbeli csajod? Esze ágában sem lenne rád nézni, mert egy virágillatú görény kevésbé vonzó, mint két jóvágású férfi. Miért hagytam abba? Mert túlságosan hozzászoksz ahhoz, hogy foglalkozom veled és a végén még elvárnád. Még a reklamációt is megéri, talán ennyire tetszett? * Kérdezi egy kissé kajánabb mosollyal az arcán. * Egyébként nem én kértem, hogy mássz a nyakamba, inkább adj hálát, amiért nem hajítalak le most azonnal. Mi vagyunk a perverzek, amikor te akarsz sálként csüngeni rajtunk? Hát, felvet néhány kérdést, annyi szent... Inkább ne vágd magad alatt a fát... még képletesen sem. A végén otthagyunk Dilec-nek, mert szemmel láthatóan... avagy inkább szagolhatóan jól szórakozna. * Próbálja hergelni megfelelő revansként Kukut. *

* Ahogyan számolta, bő tíz perc alatt érik el a város határát. Az átjáró közelében int Aroruának, hogy húzódjon félre velük. * Itt az ideje meginni a főzetet... * A kijelentését a cselekedete nyomatékosítja, miközben előveszi a saját adagját és néhány kortyból megissza. Összeszorítja az ajkait, nem akarja kimutatni, hogy mennyire szörnyűnek találja az ízt. Amint az érzés csillapodott, felveszi korábbi álcáját a kopottas ruhájú, baltaarcú Holir képét. * Részemrű belecsaphatunk... * Válaszolja abban a tónusban, amiben tegnap éjjel a farkasokkal beszélt. Még megköszörüli a torkát, mert rájön, hogy a hangja nem volt elsőre kellően mély és reszelős. * Na most... * Újból megigazítja a tarisznyája pántját, majd előveszi belőle a korábban belecsúsztatott két levelet is. *

Jó lenne megúszni a közvetlen harcot... nem rajongok érte túlságosan... * Kukura sandít. * Maradsz a nyakamban?

*Megértette hogy a párocska megjátssza előtte magát, elvégre mégiscsak idegen és adni kell a látszatra. Már épp készült megszólalni, hogy ő ugyan nem fogja elmondani senkinek hogy ők ketten... de akkor Gildas megálljt intett és megitta a szert. Arou is megitta az ő részét majd hirtelen a szája elé kapta mindkét szemét. szeme kikerekedett és nagyon mély levegőt vett de lenyelte.*
-Ez borzalmas *krákogott egy kicsit, majd igyekezett rendezni a vonásait.*
-Ami azt illeti én sem szeretek frontvonalon lenni. *köhh-* huhh ez de szörnyű.. mindjárt hányok... *megint megpróbálja összeszedni magát, ezúttal több sikerrel. *

-Lássunk hozzá.

*Kuku úgy érzi mintha kicsit felcserélődtek volna a szerepek.. hiszen ő zsémbel és Gil aki a vérét szívja... ez így nem lesz jó! Ezen változtatni kell. De ebből hogyan vágja ki magát és fordítsa a javára? Gondolkodott..*

-Tom hogy aszt szeretnéd hogy inkább más részeden csüggjek de aszt most kihagyom a hóvirág gyomra miatt *mondta majd átalakult valódi formájába, bár előtte elfelejtett leugrani a nyakából, így majdnem kiborította Holírt az egyensúlyából. A nyakába karolva mászott le róla hogy le ne essen, majd szórakozottan mosolyogva megigazgatta rajta a kopott ruha gallérját, hogy fedezze a malőrt. Aztán zsebre akarta dugni a kezét de a pizsinek nem volt zsebe... így végül karba font kézzel masírozott előttük.*

* A sárkány reakciói megmosolyogtatják. Legbelül aggódik az elkövetkezendők miatt, de az a tekintet oldja valamelyest a hangulatát. * Próbálj meg mély levegőt venni... Nem fogod sokáig érezni az ízét, pár másodpercig kibírod, nagyfiú vagy. * Kuku megjegyzésére a torkára forr a szó. Mielőtt érte kaphatna, hogy leüsse, az alakváltó felveszi az eredeti formáját. A váltás annyira hirtelen éri, hogy még Holir masszív alakja is megbillen, így egy karatemestert megszégyenítő módon kezd hadonászni. Nagy nehezen sikerül visszanyernie az egyensúlyát, viszont az arca színét már kevésbé. Enyhén meggörnyed, úgy sandít Kukura. * Lehet, hogy az ő gyomrát kíméled, de az enyémet nem. Fuss, mert amint lesz elég lendületem, elkaplak és addig ütlek, amíg lélegzel! * Mordul rá, miközben ökölbe szorítja a kezét. *

* Bár a kiállása és a hanglejtése fenyegető, igyekszik visszafogni magát. Egyrészt nem akar kárt tenni sem a lakótársában, sem magában; másrészt nem akarja pazarolni az erejét, amiből így is elég kevés van. * Tulajdonképpen... miért is mászkálsz abban a pizsamában? Illik az illatodhoz, de ha csata lesz, nem biztos, hogy nyerő ötlet... * Int a gyógyítónak, hogy haladjanak tovább. *

* Odakint a nap már majdnem teljesen a horizont alá bukott, a környék már ideális az éjszakai lények számára. * Már csak egy jó adag szerencsére van szükségünk, hogy időben érkezzünk...

-> Farkas-falva