A sárkány hegy alatt elterülő erdő - Öreg Norgard ház

Geret:


*Hallgatja barátja válaszát, majd Xantonra pillant felvonva a szemöldökét.*


- Edzeni szabad napon? Helyes Xanton... egy harcos legyen mindig résen! *Mondja elismerően bólintva majd őjra öreg barátjára néz.*


- Meg fogom látogatni amilyen gyakran tudom, és köszönöm, hogy mellette vagy. Én elbuktam, mint apa... látja Morric bácsi... Nem járt volna jól velem a kedves lánya. *Jegyezte meg egy keserű mosollyal. Jól látható, hogy még most is szereti Aurorát, de sose fogja nyiltan kimondani. Meg köszörüli torkát és behunyva szemét inkább folytatja a falatozást.


Nagyon sokat eszik hisz már a harmadik tényért fogyasztja el, mikor végre érzi tele a bendő. Lerakva kést, villát néz Arana nénire.*


- Köszönöm az ebédet nagyon finom volt mint mindig. *Mondja és felállva lép oda és ad Arana néninek egy puszit.* -A tányért a mosogatóba rakom. *Jegyzi meg és ki is viszi oda, majd a folyosón Saylat pillantja meg a tükör előtt.*


- Látom most gondoltál bele a dolgokba. Nos... harcos vagy és a cselekedeteidért mindig vállald a következményt. *Jegyzi meg neki szikla szilárdan ránézve.* -Tekintsd úgy ezt a 12 hónapot, mint életed első nehéz próbáját... hidd el... a végén te is így fogod érezni. *Mondja majd lassan odalépkedve nyom a kezébe egy fekete nyakéket, egy kendőbe csomagolva.*
-Ez édesapádé volt. Édesanyádéknál családi hagyomány volt, hogy a vőlegény is kapott egy eljegyzési zálogot. Azt hiszem ideje neked is oda adnod ezt Arounak. *Mondja majd megfordulva megy ki a kertbe Xantonhoz és látja az edző fiút és besegít neki némi instrukciókkal.*

__________________
Sayla: 

*A gondolat meneteimből Geret szavai ráznak vissza és fel kapva rá a fejem nézek egyenesen szemeibe. Szavai egyszerre adnak erőt és magabiztosságot. ~Igen egy próba tétel... bár nem az első nehéz próba tétel. Az elsőt elbuktam, mikor nem tudtam dühömet és agressziómat kezelni kislányként és önmagam sodortam bajba, de ezen nem bukhatom el. Most újra megmérettetem, és mind két próbát meg fogom csinálni. El fogadom a múltat és megtalálom önmagam. Az arany közép utat, mindamellett életet adok.~ Gondolom, bár ezt nem mondom ki. Behunyva szemem veszek egy mély levegőt és megáll kezem alhasamon. Ajkamba harapok, mikor meg érzem Geret kezét kezemen. Felemelve intézi hozzám további szavait. Kinyitva szemem nézek az övéibe, majd a kendőre. Kicsomagolva egy csodaszép finoman kidolgozott fekete nyakék jáde kővel a közepén. ~Adjam át neki... nos ezzel csak egy a gond... Arou fekete nyakékkel?~ majd inkább leülök a lépcsőre. Szívemben az érzések kavarognak.

Félek, hogy elbukom, de nem bukhatok el, mert harcos vagyok. Fáj a múlt, de el kell fogadnom. Úgy sem változtathatok rajta. Lassan gondolataimba merülve egyenletes légzéssel kezdek bele, egy felszínes meditációnak, hogy negatív gondolataimat elhessegessem. Lassan merülök egyre mélyebbre, de mielőtt belső világomba mennék be megtorpanva nyitom ki a szemem. Nem még nem vagyok elég erős ahhoz, hogy oda bemenjek. Felállva megyek vissza a nappali, étkezőbe és látva, hogy mindenki befejezte. Kedvesemre ránézve lépkedek oda hozzá és leülve mellé a székre. Még odakint vissza csomagoltam a kendőt. Ölembe helyezve lassan bontom ki. Felnézek szerelmemre.*

- Arou. Nem tudok olyan szépen vőlegényt kérni, mint te menyasszonyt, de bácsikám imént adta át egyik örökségemet, mely apámról szált reám. Ezt a nyakéket édesanyámtól kapta eljegyzésükkor, hogy őrizze meg esküvőjük napjáig és akkor helyezzék fel egymásra jelképesen a "láncot". *Mondom és lassan kezembe véve a kendőt nyújtom oda neki kicsit félve.* Szeretném, ha elfogadnád tőlem azt a nyakéket, melyet atyám hagyott rám. Aki egyben az egyik jó barátod volt.