Malaia est - Asztaloknál

- Abszurdabb?
*Kérdezett vissza egy kicsit, de aztán csak elmosolyodott az egészre. Nem füzött hozzá többet ,mint kedves mosolya ,csak sétált tovább nyugodtan. AZért az abszurd dologra elgondolkodott még ha nem is tette hozzá. Nem mellesleg, maga az ,hogy Mori visszatért 60 év után is abszurd, ahogyan az mégjobban ,hogy egy pohár alkoholos italból beszél hozzá. De..igazat kell adnia, ez az este egyre csak....furább. Ki tudja mit tartogat még?*
- Eleinte mindenképp köszöntsd őket, mint tanácstagokat, utána majd bemutatlak és kiderül. Valószínűleg nem várnak el ma este semmit.
*Mosolyodott el felé a válasz után, bár először csak a pohárra pillantott. Azután vissza emelte tekintetét, akkor már látta a többieket is.*
- Eras és Leiran vannak ott jelenleg. Hallotál már felőlük az utad során?

-Igen még pelenkáztalak is, sőt etettelek, fürdettelek és altattalak. *Teszem hozzá a mondataihoz.*

- De ahogy egyre inkább nőttél és váltál férfivá, én úgy engedtem el azt a problémás kis gyereket... mindenesetre a sajátjaimmal már tudom miként viselkedjek MAJD! * majd szót direkt emelem ki, mivel nem akarom, hogy félre értse a dolgokat. Retnar megjegyzésén azonban ránézek.*

- Nos talán ezen szempontból az őrzők vannak helyzeti előnyben. Mi ugyan annyi idő alatt növünk fel mint az emberek, de utána ugyebár több időnk van mindenre. Ellenben a sárkány nemzetségnek viszont a felnövési ideje egyenesen arányos az emberekével, kivéve az első két évet. Szép is lenne 13 évig szoptatni egy csecsemőt... *még a gondolatba is beleborzongok és Erasta kapom a tekintetem a csípésnél viszont kicsit rosszallón dörzsölgetem annak helyét.*

- Mindenki előtt amúgy sem tudjuk titkolni. *Veszem igen csak halkra magam.* -Retnart meg amúgy sem ejtették a fejére. *Jegyzem meg mély levegőt véve.*

- De ha befejezted az étkezést, és ital fogyasztását, jó lenne mennünk. Kezdek kicsit fáradni. És még mielőtt a korommal jönnél! Nem nem azért. Pusztán egész éjjel fent voltam és dolgoztam... *jegyzem meg Erasra nézve és nagyot sóhajtok drámaian.*

- Tegnap este érkezett meg az egyik felderítőnk az emberi világból és végig kellett hallgatnom a beszámolóját. *mondom homlokomat megdörzsölve.* -Mindegy hagyjuk is... szóval? Mit szól hozzá uraságod, hogy menjünk?


/Elnézéseteket kérem, a feltartott sor ért. Igyekszem kicsit jobban aktivizálni magam/

- Persze..mert utána másfajta dolgaim lettek és máshogy lettem problémás.
*Nevetett fel még hozzá téve ,majd azzal elkapta a fejét a gyerekeknél. Értette a célzást ,így nem is vette fel. Ezt a részt már megbeszélték ahogyan lehetett, így nem igazán kezdeményezte újabban a téma felhozatalát. Még két éve legalább van! Azt ki kell használnia....
Úgy tűnt jobban elmerült a gondolataiban ,mert csak arra kapta fel a fejét mikor Leiran megemlítette ,hogy 13 évig szoptatni egy gyermeket. Habár félig félre értette, de csak maga előtt hahotázott egy kicsit.*
- Még szép ,hogy nem! Ha egy gyereket addig szoptatnál abból bizony nem lenne normális férfi...vagy nő!

- Azon kívül...az a jó ,hogy addig élünk ameddig. Örökké nem lenne jó...persze egy ideig vándorolnék..bajt kevernék..vagy tenném a szépet a sziget hölgyeinek, de aztán azt is megunnám...
*Sóhajtott ,majd ismételten beleivott az italába.*

- Értem..de attól még megtarthatjuk ezt...nem?
*Motyogta a másik felé , végül inkább előre pillantott. Elgondolkodott ,majd elvigyorodva igyekezett megjegyzést tenni ,de mintha csak Leiran előre tudta volna, leállította.*
- Így már nem vicces...
*Húzta meg az italt azzal, rábólintott a másik ötletére.*
- De...én sem aludtam eleget....és még a jutalmamat is megszeretném kapni...de előtte hazakísérlek, mert apád így adott ki.
*Állt lassan fel, azzal előre bökött.*
- Úgy is ott jön Séléstina..el tudunk tőle köszönni.

*Hamarosan odaértek az asztalhoz ahol három ismerős arcot is látott. Elmosolyodott feléjük, immár láthatta őket mindenféle sietség nélkül. Habár még így sem volt itt mindenki, de már örült azért. Biccentett ,majd kicsit meghajolt.*
- Nagyon örülök,hogy látlak itt titeket. Leiran, Eras.
*Nézett rájuk ,majd a háttérben észrevette a vendégét is ,így kedvesebben elmosolyodott.*
- Retnar úr, örülök ,hogy kellemes társasága lett ,míg elvegyült a körünkben. Nagyon remélem ,hogy nem csalódtatok az ünnepségünkben. Persze, a legfontosabb még mindig az amit Gaia miatt érzünk.

*Nézte őket ,majd észbe kapott s mosollyal pillantott hátra barátjára, azzal vissza a többiekre ,míg hátrált egy lépést s meg nm fogta a másik karját.*
- Szeretném nektek bemutatni a gyerekkori barátomat, 60 év után pont ma tért haza. Hát nem meglepő?
*Mosolyodott el, azzal elengedte.*
- Mori, a hölgy itt Geron Leiran az örzők tanácsától, az úr Eras Gressil a sárkányoktól és Retnar úr a mi vendégünk. Ő pedig itt Morigandra Malatar.

Segomonos

*A vérszomja lassan elmúlt, ennek örömére le is tette a poharát - iszákosnak tűnt volna, ha tovább iszik, ma pedig még nem akart részeget játszani, hisz volt még dolga. ~Emlegetett szamár,~ gondolta, amikor meglátta Selestinát és egy másik elfet közeledni. Nem látta nála a kért könyveket, de talán a kísérőjénél lesznek, elvégre azt mondta, odaadta valakinek aki ma talán itt lesz. A gondolatra sunyi mosoly kúszott az arcára, aztán a sárkány felé fordult egy felhúzott szemöldökkel.*
- Csakugyan? Biztosan megvan az öröklétnek is a maga haszna, pláne ha az ember harcos vagy vezér, nemde?
*A terveiket hallván bólintott párat, mintha csak egyetértene velük. Ezek szerint nem maradnak itt napokig, szóval minél hamarabb beszélhet majd a két Geronnal, amit nem akart már túl sokáig halogatni. Gondolkozott hogy hozzáfűzzön-e valamit, mikor Selestina végre befutott a másikkal. Megérzései azt súgták neki, nem a férfi a könyvek jelenlegi birtokosa, akit székéből egy főhajtással üdvözölt köreikben. Aztán felállt és leporolva magát közelebb lépett az elf nőhöz.*
- Selestina! Örülök, hogy az este folyamán még el tudtalak érni. Feltétlenül gratulálni akartam a nyitótánchoz... hosszú, hosszú évek óta ez volt a leg szívből jövőbb dolog, amit láttam.
*A hangja most kicsit valahogy másképp zengett ahogy csodálatát fejezte ki, kissé talán mintha más ember lett volna. Még ő is észrevette ezt, nyilván amiatt volt, hogy a zene és tánc valóban megérintette a több évezredes lelkét, amiért szívből hálás volt a nőnek. Meghajolva kezet csókolt Selestinának, tovább nyomatékosítva mondandóját, aztán hátrébb lépett egyet az udvarias gesztus után.*

Morigandra

*Fejet hajtott ahogy odaértek, a mellette lebegő pohárból szólalt fel a hangja, mozdulatlanul mosolygó szája helyett.*
- Üdvözletem. Attól tartok, én tartottam fel ezidáig Selestinát, elnézést kérek.
*Megértően mosolygott a sötét elf dicséretére; igazat kellett adnia neki, tényleg szemkápráztató előadás volt. A kézcsókot ugyan furcsának találta, de nem mutatott reakciót. Arra emlékeztette, ahogy ő akart nőket csábítani régen, annak idején, de úgy érezte, itt nem ez a helyzet. Úgy vélte jobb, ha egyelőre csendben marad, elvégre biztos tanácsügyekről lesz szó, amihez ő nem tud hozzászólni.*

- Nagyon szépen köszönöm Retnar úr. Az ünnepségért és Gaia hagyományai nevében is örülök, ha sikerült elérnem vele azt, amit kívántam.
*Mosolyodott el kedvesen, ugyan akkor kicsit meglepődött a kézcsóknál. Annak tudta be, hogy ez egyfajta szokás lehet, ami a férfi városában, esetleg családjában hagyomány. Természetesen azonnal eszébe jutott az is, hogy a könyvek miatt, most nem tud a férfinak segíteni. Gildas nem jött el.
Egy pillanatra maga elé pillantott, a mosoly meg kissé halványabb lett a gondolatra. Csak akkor kapta ismételten fel a fejét, a szavakra, amikor Eras szólt Morihoz. Fehéres arcán lehetett látni a megrökönyödést.*
- Gressil úr! Ez nagyon goromba volt!
*Nézett rá, összevont szemöldökkel, ám a férfi kimentve magát ebből, hamarosan inkább elköszönt, majd el is ment Sélés barátnőjével együtt. Leirannal nem igazán tudott ma beszélni...de úgy tűnt, hogy ezek ketten így is..sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint eddig gondolta volna. Haragját lassan a szégyenkezés váltotta fel, úgy pillantott át gyerekkori barátjára.*
- Bocsáss meg neki! Általában ilyen udvariatlan, de csak figyelmetlensége miatt.

*Vissza pillantott Retnarra, amint csak hárman maradtak. Arcán habár ismét megjelent kedves mosoly, most kisebb volt. Láthatóan valami zavarta.*
- Sajnos nem jött el az, akinél vannak a könyvek. De...meg tudom mondani, hol találhatja meg. Szerettem volna segíteni Retnar úr...de úgy tűnik ma nem tudok.
*Nem félt a férfitól. Persze...kissé furcsa volt, de nem hitte potenciális ellenségnek.*