Malaia est - Asztaloknál

*Amíg Seles meg-megrázkódva kizokogta magát, ő megpróbálta rendbe hozni az érzelmeit, főleg a negatívakat - hogy ezek ellenére mégis haragszik rá, meg hasonlók. Végül is elsülhetett volna rosszabbul, rosszabb helyen is ez a találkozás, nem sikerült ez olyan rosszul! Seles majd megmagyarázza a dolgot azoknak, akik számítanak! Vagy mondjuk a macskának... aki most ugrott a vállára, beborítva szinte egész fejét a bundájával. Próbálta fújkálással elüldözni, de nem járt sikerrel, sőt már nem is látott ki a macsek mögül. Egy pillanatra elgondolkozott rajta, hogy az állat talán okosabb az átlagnál. Mindegy, nem akarta elüldözni, hiszen úgy látta, fontos volt az elf nő számára. Békésen, végtelen türelemmel tűrte a cirmos jelenlétét az arcában, addig is időt nyert hogy gondolkozzon. Először is, most bánta igazán, hogy nem tud beszélni. Gyorsan tudott írni, de szóban jobban szerette volna elmesélni az egészet, és szerette volna megtisztelni ennyivel a nőt. Nőt! Most tudatosult csak benne, hogy a gyerekkori barátja mennyire megváltozott. A hangja is másabb volt, a haját is máshogy hordta - magasabb ugyan nem lett -, csinosabb is lett, talán a személyisége is változhatott azalatt a hatvan év alatt... hatvan év! Most érezte igazán az idő súlyát. Gaiara, hat évtized év ilyen hosszú idő lett volna?
Na nem mintha ő a régi lett volna... már teljesen, nevetségesen korán megőszült, a kezein keménnyé vált a bőr az alkalmi munkáktól és a gyógynövények gondozásától, meg aztán ő maga sem olyan vadóc már, mint volt. Egy elvágott torok, úgy tűnt, könnyen megszelídíti az embert... amint tudatosult benne ezen dolgok súlya, és az, hogy ezek után is ilyen üdvözlést kap, jóleső melegséget érzett a szívében. Remélte, a viszontlátás öröme valóban kölcsönös és nem csak az esemény hirtelensége miatt váltott ki ilyen reakciót. Amint Seles eltávolította a macskát és ő letörölte az arcáról a szőröket (meg kiköpködött egy kicsit), egy fülig érő vigyorral ajándékozta meg a nőt. Csak bólogatott a meglepetés szóra, aztán követte a másik tekintetét és ő is meglátta a sugdolózó nőket. ~Na, már kezdődik is...~ A következő kérdés feltűnően közönséges volt a helyzethez képest, de vette a lapot; majd máskor kell megbeszélniük a részleteket, így logikus is. Elővette a noteszét és villámgyors vonásokkal kezdett el bele válaszolni, majd átnyújtotta Selestinának.*
"Nagyon tetszik. Láttam a táncodat, csodálatos voltál! A többi olyan, mintha el sem mentem volna innen, nagyon nosztalgikus. Te sem nőttél nagyobbra."
*Az utolsó mondat végére rajzolt egy mosolygós fejet is, az iromány mellé pedig mellékelt egy zsebkendőt is. Magában elhatározta, hogy a fontosabb témákat megpróbálja később máshogy, illőbben megbeszélni.*

*A ciccmic hálásan fogadta hogy Selestina eltávolodott a hógolyótól, ami amúgy találó névnek tűnt, és őt, vagyis kukut ölelgette. Hangosan dorombolt a lány karjai között és mikor a férfira pillantott lesajnáló nézéssel és egyértelműen fölényes macskaábrázattal nézte ahogy az a szőreitől próbál szabadulni. Ebben a nézésben az is benne volt, hogy Ő a lány ölében van simogatva, a másik pedig NEM.*

*mivel a helyzetben egyértelmű előnyben volt így megengedte a fickónak hogy papírokat dugdosson a lány orra alá és csak figyelmeztetően, jelezve a törődést, piszkálgatta meg annak a sarkát*

*Nem vette észre eleinte ,hogy a macsek ,hogyan viselkedik így csak lenyugtatta magát. Elgondolkodott, majd amint átvette s észrevette a papírt s az ottani írást, elmosolyodott. Amint a végére ért halkan felnevetett, megrázta a fejét s zöld szemeit még hosszan emelte a másikra.*
- Hát...nem is fogok szerintem már. De engem sosem zavart.
*Mosolygott kedvesen, hosszan, végül lepillantott.*
- Ejnye Kuku....
*Nézte kedvesen s megsimogatta a buksiját.*
- Kuku, ő itt Morigandra Malatar, a gyerekkori jó barátom...és nagyon régóta nem láttam...eddig. Szóval..legyél kedves ,jó?
*Puszilta meg a macska fejét, azzal vissza nézett még a másikra.*
- Azért...a dolgokat megbeszéljük még...jó?
*Vette lejjebb a hangját, már csak a pusmogó asszonyok miatt, így zavart mosollyal döntötte meg a fejét.*
- Szeretném majd...ha sokat mesélnél.....és...ha érdekel, én is mesélek.
- Gulábaval találkoztál már?

*Szélesen elvigyorodott, amint meghallotta a másik nevetését. Jó volt újra látni őt, legszívesebben visszament volna az időben és felpofozta volna magát, már a faluja elhagyásának másnapján. Figyelte, ahogy bemutatja a cirmosnak, aki úgy tűnt megnyugodott, bár úgy sejtette, még mindig nem kedveli őt... végül is idegen volt a számára, érthető volt. Amint a bemutatkozás megtörtént, mosolyogva színházi mozdulattal meghajolt a cirmos előtt, végül felegyenesedett. Ah, a "dolgokat"... jobban ő sem fogalmazhatott volna, feltartott hüvelykujjával jelezte beleegyezését, aztán izgatottan bólogatni kezdett a mesélés hallatán. Rögtön írni is kezdett egy újabb bólintás után, miszerint a nővérével már összefutott.*
"Rendben, én akármikor ráérek; egyelőre a házban még segítenek kipakolni, szóval teendőm az nem sok van, csak majd ha minden ki lesz pakolva.
Annyit fogok mesélni, hogy a végén már te fogsz leállítani! Hát hogyne érdekelne, mi volt veled? Igen, az előbb már találkoztam a nővéreddel, a tőle szokott stílusban üdvözölt. De azért láttam, hogy ő is meglepődött, bár nem annyira, mint te.
Hallottam, tanácstag lettél, igaz ez?"
*Úgy döntött mindenkinek jobb, ha nem említi meg neki, hogy Gulába már jóval korábban tudott az eseményekről, mint ő.*

*Kukumacsek sajnálta hogy nem tud olvasni.. így csak annyit értett az egészből amit Selestina oldaláról hallott. Mi az amit a lány nem fog már? Bár láthatóan nem zavarja? Hegyezte a füleit kíváncsian miközben a lány állát nézte alulról és dorombolt*

*Meg kell tanulnia olvasni mert ez így nem ér...*

*A puszira azonban ismét lecsillapodott. a bemutatás amit meghajlás követett pedig egyenesen jobb kedvre derítette. Tehát csak barátok.. az más... akkor az ő és Gil titulusa nem forog veszélyben. ÁÁÁÁÁsssííított egy nagyot majd elnyúlt a lány ölében és még hangosabb dorombolásba kezdett s a lehető legcukipofább macskaábrázatot öltötte magára. Lustálkodva hallgatta a szót és igyekezett összetenni a történetet csak az egyik feléből.*

<<kicsit lehet be fog aludni mert túl jó dolga van, ezért ne várjatok rá míg beszélgettek, majd közbeirogatok vele amikor olyan történik amire reagál >>

*Dilec egyre szélesebb vigyorral hallgatta a Hold fesztiválon történtek eseményeit. Egyrészt mert az ilyen esetek mindig jobb kedvre derítették, másrészt pedig ez is bizonyította, hogy nem csak a vérfarkasoknál fordul elő kisebb "balhé". Az erősebb italból való kínálásra megrázta a fejét.*

Nem, köszönöm, azt hiszem ma leteszem a voksom a nektár mellett. *A katona gondolatára, hogy családot akar alapítani, felhúzta a szemöldökét.* Mázlista. Hagyd akkor, had menjen. Hidd el, a házasélet után, főleg, ha már gyerekek is lesznek, majd úgy fog visszakéredzkedni hozzád

*Hallgatta az idő közben megérkezett Leirant és mosolygott. Bólintott, ahol bólintani kellett, majd ezek után Retnar történetét hallgatta végig, aztán megérkezett Oraf. Közben szinte oda se nézett a Carme által elétolt pohárra, mégis ügyesen teletöltötte. Az összhang, az összhang! Tekintete elsötétült, hogy Oraf nem tudja megérteni, hogy Leirannál semmi esélye. Carme és a retikül együttesre halványan elmosolyodott. Kész volt arra, ha a lány köpőcsövezni próbál, ő majd apró kavicsokkal hajigálja meg Orafot. De Leiran gyorsan feltalálta magát, mert táncra hívta Erast.*

Milyen szép gondolat! Eras, ugye tudsz táncolni?

*Közben Retnar is kért inni.*

Jaj, bocsánat! Elmerengtem! *Ügyesen töltött Retnarnak is, majd hogy kicsit összeszedje a gondolatait, beletúrt gyönyörűen hátraszárított, dús hajába. Összepillantott Carméval, és biccentett egyet neki, jelezve, hogy van egy megérzése. Aztán kicsit úgy látszott, hogy kiesett a társalgás ritmusából. Retnar felé fordult.* Sosem vágytál a könyvtároson kívül más munkára? *Megfordult a fejében, hogy Carmét is illenék felkérni táncolni. De nem akarta olyan hirtelen itt hagyni az új jövevényt. Arra gondolt, hogy egy pár percnyi halogatás után már lesz annyi elf a tánctéren, hogy ne legyenek annyira feltűnőek. Nem, Dilec jól tudott táncolni, csak kicsit feszélyezve érezte magát a kecses elf táncok láttán.*

*Ahogyan látta Mori reakcióit, nem érezte azt ,hogy ilyen sok idő eltelt.... és azt sem ,hogy felnőttek. Kicsit még mindig olyan volt ez a pillanat ,mintha ugyan olyan gyerekek lennének....Persze, ahogyan kezdett megnyugodni, úgy egyre jobban vette észre, s fogta fel ,hogy ez nem teljesen így van. Ahogyan az ő haja, úgy a másiké is megnőtt, habár ezen kívül nem sokat változott. A első gondolata ehhez az is volt, hogy valószínűleg egyforma hosszú ,most a hajuk. Az arca ,mintha hosszabb lenne és kicsit markánsabb is. Mondjuk, az érthető..hiszen 60 év csak eltelt.Újra elolvasta az imént kapott papírost ,majd kedves mosollyal ecsetelte az egészet.*
- Nem tudom megígérni ,hogy azonnal tudok segíteni én is, mivel valószínűleg lesz egy kis program az ünnepség után, de ha bármi van szólj csak.
*Mosolyodott kicsit el, végül picit megdöntötte a fejét.*

- Azt nem hiszem, szeretem hallgatnia a történeteket, és nagyon is kíváncsi vagyok arra, hogy mi történt veled....háát. *Itt egy pillanatra elgondolkodott, mert az utóbbi időben tényleg rengeteg dolog történt vele, mégsem volt biztos abban ,hogy mindent elmondjon. Nem a személye miatt...Halvány zavart mosollyal tért vissza nosztalgikusan ezekre az emlékekre s csak az újabb kérdés miatt tekintett ismételten fel.*
- Igen... Gulába balesete után...ami nem sokkal azelőtt volt ,hogy elmentél, apám rájött ,hogy ő nem fogja tudni ellátni ezt a feladatott. ... Így nekem kellett átvennem ezt a szerepet.
*Halvány mosollyá alakult az előző jókedv. Sosem szeretett erről beszélni...amolyan gyenge pontja maradt még az évtizedek után is.*
- Nem is vártam mást tőle...de...mostanában, az elmúlt pár napban olyan jó kedve volt.....én is nagyon boldog lettem tőle. Régen láttam őt ilyennek. Az egyik fő okozója pedig ő.
*Emelte meg a kezeit, amiben a macska volt. Lassan pillantott rá, észrevette ,hogy az megnyugodott s egye hangosabban kezdett dorombolni. El fog aludni..... Az is eszébe jutott ,hogy biztosan hosszú napja volt...annyi mindent tett-vett.... Kedvesen megsimogatta a puha bundát.*

*Fejrázva legyintett a felajánlott segítségre a kipakolással. Majd pont ő végeztessen fizikai munkát vele, még mit nem! A notesz és a toll végig a keze ügyében volt, bár szinte égették a bőrét - nagyon szeretett volna rendesen beszélni Selestinával, nem csak így. Az öröme egy kicsit lankadt, de nem hagyta hogy ez eluralkodjon rajta, inkább a másik mondandójára koncentrált, izgatottan bólogatva itt-ott. Kevésbé volt izgatott például amikor arról hallott, hogy kényszerből vette át Gulába leendő pozícióját. Megértette, hisz ők ketten voltak utódok, de akkor sem tudta, mit gondoljon Kalí döntéséről, de nem is bajlódott most ilyesmivel. Főleg hallván, hogy az idősebbik testvér mostanság boldogabb, mégpedig a macsek miatt, akihez érdeklődve hajolt kicsit közelebb. Furcsa. Írni kezdett, közben meg-megállva, elgondolkozva Gulába állapotán. Félretolta képzeletbeli asztaláról a korábbi tüdőbajos beteggel kapcsolatos elképzeléseit és a lábak anatómiáján kezdett gondolkozni, hisz szeretett volna valamit tenni érte - értük -, használni a tudását, ha már ennyi időt töltött a gyűjtésével.*
"A kipakolást majd én megoldom, de utána akármikor örömmel látlak. Legalább meglátod, hogy nem hiába voltam távol. Még egyszer nagyon sajnálom.
Azért remélem nem nagy teher tanácstagnak lenni. Talán ha apám mellett döntök annak idején, most én lennék hasonló helyzetben... örülök, hogy nem így van.
Örülök, hogy mindkettőtöknek jobb a kedve mostanság, remélem én is hozzájárulok majd a közeljövőben, még ha nem is olyan harsányan, mint régen. Úgy látom, nagyon fontos nektek ez a macska - mióta van meg?"
*Egy vágyakozó pillantást vetett a táncolókra miután átnyújtotta a noteszt az elfnek. Megfordult a fejében, hogy felkéri Selestinát egy táncra, de eszébe jutott, hogy egy alvó cirmossal ez nehéz feladat lett volna.*

*A férfi elmosolyodott a többiek felé mialatt kiürítette mégegyszer a poharát. Örült annak ,hogy valaki értékelte a régebbi kalandjait is, és nem rázta a fejét, vagy valami hasonló, amít általában kapni szokott.
Amint ismételten Saylara terelődött a szó, elgondolkodott, s akármennyire is gondolta, hogy az alfa, bizonyosan jó "partner" és tettestárs lesz elég sok mindenben az elkövetkezendőkben, ezt azért nem kívánta tovább feszegetni. Főleg, mivel még ha haragudott is arra a nőszemélyre - mert igen is haragudott és igenis most már egy nőszemély volt- mégsem feledhette annak érdemeit amiket előzőleg kiharcol Eras szemében. Így még ha saját büszkeségében ezt nem is mondta volna ki, lényegében megtartotta a dolgokat. Bőszen bólogatott az alfa kijelentésére.*
- Legyen így! Habár...vissza már nem jöhet!
* A neved dolgokat nem teljesen értette, így nagyrészt nem is szólt bele. Nem akart jelenleg semmilyen sérelmet okozni egyik félnek sem. (Milyen jószívű <:3 ) Végül még is csak megvonta kicsit a vállait ahogyan Leiran védelmébe vette az ipsét.*
- Szerintem a könyvek nagyrésze unalmas. Vannak amiket szeretek, de azokat nem kell másolgatni. A másol íratok háromnegyede valamilyen vallási cucc....azok számunkra meg nem létszükségesek.
* Sóhajtott volna mialatt előre tolta a poharát, ám szinte magán érezte kedvese tekintetétt, így hozzá tette.*
- De persze...ettől függetlenül bizonyosan nehéz és nagy odafigyelést igénylő munka!

*Míg a többiek diskuráltak ugy tűnt ,hogy Eras nagyon is elgondolkodott valamin hiszen folyamatosan az egyik pohár szélét simogatta. Nem sokkal késöbb bele is öntött egy itókát, azért annyira nem figyelve, hogy melyikből ,s magánál tartotta. A szemfülesek már gondolhatták ,hogy mire készül ez? Más talán azt is észrevehette ,hogy nem minden volt a pohárral rendben eleinte. Mostanra azonban ennek hire-hamva sem volt.
Amint Oraf megérkezett a sárkány arcán végig rándult egy grimasz s az elég nehézkesen tünt el utána. Olyan dühösnek érezte magát ezen az arcátlanságon, hogy még az is kevésnek bizonyult, amit eltervezett. Amint Leiran kijelentette ,hogy Ő vele táncol rápillantott hirtelen, s amint úgymond Dilec is áldását adta erre, elvigyorodott, természetesen őfelsége nem mutatta ki ,hogy ez hogy érintette. ...... Nem mintha nem tudott volna táncolni, de azt a táncot amit ő előnyben részesített nem éppen nevezhető.....illendőnek..főleg nem itt. Köhintett ,majd elkomorodott egy kicsit és átadta a poharat Orafnak.*
- Tessék fogd meg addig....ha lehet ne igyál bele, nem bírnád ki ami benne van. Leiran és a nők többsége EZÉRT IS csíp engem jobban ,mint téged.
*Kacsintott felé, majd felvonta kedvese kezét s a táncolókhoz vezette. Átölelte a derekát ,majd szorosan lassúzott vele.*
- Hamarosan...kezdődik egy kis móka.
*Suttogta a fülébe, hiszen a lány nem tudhatta, hogy Eras abba az italba egy erős hashajtót kevert.*

*Eras megjegyzésére a könyvek terén, kicsit oda kapom tekintetem és elcsodálkozom, de a helyesbített, pontosabban javított helyzetén. Nem lebecsülendő egyik könyv sem. Attól, mert valami vallási könyv még lehet értékes arról nem is beszélve, hogy a harci stratágiai könyveket is több mint valószínű Retner úr másolta le, mert ezek valahol még meg vannak másik példányban is.*

- Igen nagy oda figyelést igélnyelnek a könyvek másolása, és nem csak vallási témájú könyvek vannak a könyvtárunkban. Vannak regék, és a harci stratégiákat tartalmazó könyveket is valakinek le kellett másolnia, hogy meg legyen a könyvtárunkban. *Teszem hozzá halk mégis kedves hangon. Nem szándékozok itt vitatkozni kedvesemmel, sem nevelni, hisz én így szeretem ahogy van. Finoman simítom meg combját az asztal alatt, míg elgondolkodik. Oraf megjelenése és invitálása koránt se tetszett de ki is sikerült vágnom magam.*

- Inkább táncol egy ilyen kocsma töltelékkel, mint egy kifinomult táncossal? *Teszi fel a kérdést felém Oraf miközben bennem csak gyűlik a feszültség.*

- Igen, nem mellesleg ő hamarabb felkért mint ön. *Jegyzem meg és ahogy Eras fel áll én is azt teszem és nézem ahogy Eras a kezébe nyomja a poharát. Veletartok és a tánc térre érek hagyom, hogy közelebb húzzon magához. Vállába kapaszkodva mosolyogva nézek szemeibe, majdmikor lehajol hozzám, hogy suttogjpn kicsit furcsán nézek rá. Valahogy ezen megjegyzéseinél kicsit félek, de egyben izgatottá is válok.*

- Milyen mókára gondolsz kedvesem? *Kérdezek rá suttogva és jól esik, hogy eljött velem táncolni és nem Oraffal kell.*

*Oraf Eras megjegyzésére grimasszal néz a sárkány után.*

- Még hogy én nem bírom a piát és tartsam meg neki. Arcátlan sárkány! *Morran fel és már csak azért is felhúzza az alkoholt a pohárba. Az alkohol valóban erős volt, így akaratlanul is fel köhintet egyet, majd megköszörülte a torkát. Mérgesen huppant le a székre.*

- Ezt nem hiszem el... Kedves akarok lenni Leiranhoz, hogy felkérem táncolni és másodjára kosaraz ki... nem tudommit eszik azon a sárkányon... de az tuti, hogy van köztük valami és ha kiderítem mi az én Gaiara esküszöm leváltatom Leirant a tanács éléről. Egy őrző legyen pártatlan! *Jegyzi meg maga elé morogva és hirtelen kapja fel a fejét, hogy ezt hangosan is kimondta Dilecre néz.*

- Önnekmi a véleménye Eras Gressilről és Geron Leiranról? Ön szerint nincs több közöttük, mint kollegális viszony? Nekem nagyon úgy fest a történet.

*Amint a macska elcsendesedett a karjaiban halk mosollyal, óvatosan simogatta annak puha bundáját. Hosszan elgondolkodott...hiszen, sosem haragudott a régi barátjára.  Persze...az első időkben kicsit csalódott volt, hiszen akkoriban volt a nővére balesete is, és egyáltalán nem érezte jól magát. Nem is szívesen emlékszik vissza azokra az időkre...arra a pár hónapra...évre amíg a folyamat tartott. Ezután egyedül is érezte magát, főleg miútán Mori is megszakított minden kapcsolatot vele. Most vissza gondolva...mégsem haragudott rá. Sőt....örült ,hogy itt volt végre. Elmosolyodva pillantott rá hosszan, látta ,hogy ír ismételten. Szeretett volna beszélni vele annyi mindenről! És..mégsem tudta ,hogy mivel kezdhetne..vagy mit mondhatna el neki.*

*Amint a kezébe került ismételten a notesz elolvasta. A következő pillanatban vissza adta neki s úgy válaszolt.*
- Nem kell...elmúlt, majd bepótoljuk ezt a hatvan évet. Jó ? Sokat kell mesélned, és majd azért én is igyekszem egy kicsit.
- Lehetséges...de az a fontos  ,hogy azt csináld amit szeretsz....hogy öszinte legyek nem bántam meg apám dönését. *megrázta a fejét* Még akkor sem ,ha sok mindenki nem ért egyet vele. Olyan sok helyen voltam, s olyan sok érdekes embert ismertem meg... tanácstagokat...barátokat ,hogy ezt nem bánhatom.
- Ohh...hogy ő ? *Meglepődött ,azzal a cirmosra tekintett ismételten. Megrázta a fejét halvány zavart mosollyal. Hangját is lejjebb vitte.*
- Hát...ő nem teljesen macska....szóval ezt így nem mondhatnám ahogyan te. A neve Kuku. Egy nagyon jó barátunk, aki igazából pont olyan ,mint te vagy én...csak alakváltó.
*Pillantott fel rá hosszan.*
- Most miattam lett macska.... én pedig vigyázzok rá, míg majd köszönök a tanácstagoknak is.

*Halvány mosollyal vette észre ,hova kalandozik el a másik tekintette. Egy pillanatra követte ő is, azzal megdönti a fejét.*
- Szeretnél majd táncolni ? .... Még csak egyvalakiek igérkeztem el, de ő úgy tűnik nem tudott eljönni.

*Vidáman bólogatott a bepótlás ötletére, szerette volna itt és most elkezdeni, de nem lehetett. Kíváncsian figyelte a nő testbeszédét, mikor azt ecsetelte, nem bánta meg hogy tanácstaggá lett. Figyelte a hazugság apró jeleit, de nem találta őket. Magában fellélegzett, hiszen ez nem egy olyan teher, amit könnyen és következmények nélkül át lehet dobni másra ilyen rövid idő után, így a viselőjének kényelmesnek kell lennie a pozícióban. Örömmel töltötte el, hogy úgy tűnt, Selestina számára minden jól megy - még ez a helyzet is.
Figyelemmel kísérte a macska leírását is, akiről mint kiderült, egyáltalán nem macska. Nem titkolta a meglepetését ami rögtön kiült arcára mikor meghallotta, hogy igazából egy alakváltó ül Selestian ölében. Már épp mutogatva kérdezte volna, hogy mégis mennyire vannak jóban, mikor megkapta rá a "egy nagyon jó barátunk" választ. Bólintott, aztán újfent jobban megnézte a macskát. ~Hát, ha ő mondja... akkor ez megmagyarázza a viselkedését... valamennyire.~ Szinte odafigyelés nélkül, végig a másikra nézve írt már az első válasza óta, látszott hogy sokat kell "beszélnie." Átnyújtotta a noteszt Selesnek.*
"Ne aggódj, van bőven mesélni valóm a számodra. Bár nagy részük a némaság előttről való; még nem láthattad, de akármilyen nehéz is elképzelni engem így, már nem én szoktam lenni a társaság közepe. Egy ehhez kapcsolódó extra meglepetésem is lesz - de azt majd akkor, ha a bepótlásra kerül a sor.
Sajnálom, hogy nem jött el. Örülnék, ha nekem adnád az első táncod, de nem szeretném, ha emiatt egyedül hagynád Kukut - ezt a nevet mondtad, ugye?"

- Hát igen...lényegesen nehéz. Arra emlékszem utoljára ,hogy amint elég idős lettél szívesen voltál mindenfele és mindenféle helyzetben..... ,de talán ez mindenkivel előfordul nem abban a korban, nem?
*Zavart mosolyt engedett meg. Nagyon is jól emlékezett egy-két esetre....habár azt nem tudhatta ,hogy ez mennyire változhatott azután ,hogy elment a falvakból. Lényegesen más ha nem lát senki....aki valamilyen szinten fontos lehet. Megdönti a fejét mialatt a férfi nyakára pillant. Megrázza a fejét.*
- Alig várom ,hogy mesélj....... meglepetés ?
*Ténylegesen meglepődött ahogyan ezt hallotta. Nem várt semmi ilyesmit...mondjuk az is teljesen meglepte ,hogy Mori haza jön.*
- Tudod..hogy semmi szükség rá.....*Mosolyodott el, majd lejjebb pillantott. Úgy folytatta de közben tovább simogatta Kukut.*
- Hosszú napjai lehettek és nem tudott eljönni. Egész éjszaka nem fog aludni bizonyos vagyok benne....más meg még nem kért fel.
*Nevetett kicsit fel a végén. A kérdésre bólintott, habár nagyon is látta a másikon ,hogy meglepte azt a barátja....származása. Na nem, mintha a szüleit vagy másokat nem lepett volna meg ez a dolog.*

- Igen, Kuku. Az első tanácsgyűlésemen találkoztam vele, azóta meg sokat segített a tanácsnak s jó barátok lettünk. Nagyon nagy szíve van, még ha kicsit gyerekesebb is. De majd te is megismerheted később rendesen, biztos vagyok benne.
- Mint mondtam....egy előnye annak ,hogy tanácstag lettem, hogy rengeteg féle és származású embert ismertem meg. S ezért voltam már mindegyik fő faluban vagy városban.A Vérfarkasoknál, az Őrzőknél.......Yeraltiban....
- De te ennél többet is láthattál!

*Sokatmondó vigyorral bólintott, egyetértve a régi időkkel kapcsolatos megjegyzéssel; mindig ő volt a társaság közepe, akármilyen mulatozás is volt. Később, mikor a falut is elhagyta, kihasználta ezt a tulajdonságát, hogy bevágódjon a nőknél... nem kellett sokat gondolkodnia hogy eldöntse, erről inkább nem fog mesélni. A dolog iróniája, hogy valószínűleg pont emiatt vágták át a torkát. Észrevette, hogy Selestina fürkésző tekintete a nyakára téved, ő pedig zavartan félrepillantott és előre döntötte a fejét. ~Sokkal könnyebb lenne, ha teknős lennék... vagy alakváltó.~ Előbb utóbb úgyis el kell mondania, mi is volt pontosan, de próbálta halogatni ameddig csak lehetett.
Amint Seles a meglepetésről beszélt, elmosolyodott. Ó, ha tudná, hogy az ajándék valószínűleg nem is olyasmi amit sejt...
Mikor a másik a tanácsnak köszönhető kalandjairól mesélt, gondolkodóba esett. Úgy tűnik, mindkettejüknek van bőven mit mesélnie. Írni kezdett, aztán megint megmutatta a végeredményt.*
"Persze, a kor tette, de én később is olyan voltam. A meglepetést pedig nem olyasmi, mint amire gondolsz!
Értem. Azért remélem, jól van az eredeti táncpartnered.
A legtöbb történetemnek szakmai vonatkozása van. Meglepődnél, mennyi általában kevéssé ismert módszer létezik, én főleg ilyenekkel dolgozom.
Egyszer egy szekéren robogva kellett rendbe hoznom egy tűzmágus betört koponyáját, hogy az el tudja intézni az üldöző banditáinkat. Maradjunk annyiban, hogy akkor nem nagyon tudott célozni, szóval végül már a szekér kereke is lángra kapott. Na azt már nevezem kalandnak!"

*Észrevette ,hogy Mori elpillantott s kicsit megdöntötte a fejét. Észrevette magát s hirtelen vonta el ő is a tekintetét.*
- Sajnálom...nem akartalak megbántani....
*Nézet hosszan el, majd kicsit zavartan tűrte szabad kezével a szőke haját a füle mögé. Nem szerette volna megbántani a másikat. Csak később pillantott fel rá kedvesen. Tekintetében benne volt ,hogy tényleg bánja a dolgokat.... Ő is szeretett gyereknek középpontba lenni...egészen Gulába balesetéig....*
- Nem gondoltam még semmire. ... fogalmam sincs ,mit találhattál ki....
*Mosolyodott el felé hosszan.*
- Én is nagyon remélem..... ha tényleg nem tud eljönni ,majd írok neki holnap.
*Érdeklődve hallgatta ,majd meglepődött ahogyan elképzelte az egész jelenetet. *
- Hát az tényleg az! Úgy érzem elég sok ilyen történeted van..már alig várom őket.
*Nevetett picit ,majd elgondolkodott.*
- Az is érdekel ,hogy miket tanultál. Persze ha nem zavar...szeretném fejleszteni a képességem. Azóta már fejlődött!, de jobb lenne ha még lehetne. ... Szóval...ebben teljesen vevő vagyok.

*Elhúzta a száját, ahogy sikeresen kínossá tette a helyzetet mindkettejük számára. Ráadásul különösebb indok nélkül tette, megáll az ész! Újra tollat ragadott, ahogy még hallgatta a lányt, de nem írt - hosszadalmas lett volna a magyarázat, és egyelőre inkább figyelt a beszélgetésre, minthogy a fogalmazásra koncentráljon. Végül megint mosolygott, nem tudott sokáig negatív maradni ebben a helyzetben, pláne hogy régi barátja szeretett volna tanulni tőle. Nekikezdett az írásnak, kezdve az előbbi kínos hangulat megmagyarázásával... ami sehogy sem akarózott jól a papírra vetülni. Sorra húzta át a megkezdett mondatokat, egyiket sem érezve elég jónak. Végül kitépte a lapot és összegyűrve zsebre vágta, majd egy újabbra firkantott valamit, egy másik üreset kitépett, a noteszt pedig Selesnek nyújtotta amíg tarisznyájából előhalászta a szükséges tárgyakat; egy kék anyaggal teli tintatartót, ami fényt látva rögtön halvány izzásba kezdett, és egy fekete madár tollából készült pennát.*
"Örömmel hallom hogy fejlődtél és megtisztel a kérésed, szívesen megosztom veled amit tanultam. Például a meglepetésemet is megtaníthatom egyszer."
*Amíg Selestina olvasott, ő gondosan letette az eszközöket az asztalra. Elfelezte a papírfecnit két kisebb darabra, aztán tollát a tintába mártotta. Ezt a részt nem siette el mint a hagyományos írást, precíz mozdulatokkal furcsán tekergő vonalakat rajzolt mindkét lapra. A tinta gyorsan megszáradt, de a halvány izzás továbbra is megmaradt. Magához vett egy poharat amibe kis keresés után vizet töltött, és óvatosan a felszínre helyezte az egyik papírlapot, míg a másikat szájába vette, a nyelvére helyezve. Poharát letette az asztalra, aztán izgatott, szinte büszke mosollyal fordult Seles felé mielőtt megszólalt volna. Pontosabban a víz szólalt meg, melyből a túlviláginak ható hang a szája helyett jött, az eltelt idő miatt valamivel mélyebben mint mikor a másik utoljára hallhatta.*
- Ez a meglepetésem, Selestina. Ha akarok, tudok hangot kiadni, de csak addig, amíg a felrajzolt pecsét felismerhetetlenné nem ázik. Gondoltam így egyszerűbb lenne beszélgetni.
*A nyakához emelte a kezét és finoman dörzsölni kezdte. Bár nem engedte hogy mosolya alábbhagyjon, torkában szinte azonnal égető kaparást kezdett érezni, hiszen a mai napon korábban már elégszer használta ezt a módszert ahhoz, hogy megterhelje a szervezetét.*
- Egyáltalán nem bántottál meg, csak még mindig a buta Hógolyó vagyok. Nem szeretem mutogatni a metszés helyét...
*Itt eleinte hezitálva bár, de elvette a kezét és hátrahajtotta a fejét. Most volt teljesen látható a nyakán keresztben végigfutó durva, nem egyenletes vágás mély hege. Pont ebben a pozícióban szorították hátra a fejét akkor is... az állkapcsa enyhén remegni kezdett az emlékre, szívverése felgyorsult.*

*Csak nézte, ahogyan a kínos csend után újra mosoly ül ki a férfi arcára, majd írni kezd...és áthúzza...és újra írni kezd és ismét nem jó. Sélés nem pontosan értette ezt, de érdekelte. Egyre csak azon kapta magát ,hogy kíváncsi volt, éppen mit firkant fel a noteszba a másik elf.
Azt örömmel fogadta ,hogy a tanulás sokkalta öröm ,mint bármi más Mori számára, ahogyan kiderült végül az írásából. A szőke elf erre elmosolyodott s boldogabb lett. Tényleg szeretett volna fejlődni, mivel talán egyszer úgy segíthet a nővérén..és hasznosabb lehet a tanácsnak is. Hiszen..még emlékezett arra amikor a hegynél találkozott először A.J-ékkel, és ők hozták a kiszabadított elfeket. Nem volt olyan régen..mégis egy pillanatra az az érzés tört rá ,hogy már évek is elteltek azóta.*
- A meglepetésed ?
*Kérdezett vissza lassan, ahogyan olvasta az utolsó sorokat. Amint felpillantott észrevette ,hogy a másik már javában alkot valamit, habár még egyáltalán nem tudta ,hogy mit. Egy pillanatra értetlenül nézte hosszan, amint írt, majd egy vízes poharat vett segítségül. Az ünnepség eszközeinek eme felhasználása elég egyedinek tűnt, éppen ezért nézet szét. Remélve, hogy az anyja megunta a sustorgást és már nincs a közelben. Legalábbis látó távolságra.......
Ahogyan nézelődött, egy halk sóhajt engedett meg. Nem volt már a közelben Soleiel.*

*Mire vissza pillantott már egy büszke mosolyt látott meg, melyhez ,egy számára kissé ismeretlen mély hang párosult. Épp csak egy-egy kis részletet alapján tudta volna beazonosítani arról,hogy valójában ténylegesen a régi barátja szólalt meg.Meglepődött ,majd elmosolyodott s ez a boldog mosoly még szebbé tette arcának vonásait. Tényleg örült ennek.*
- Ez teljesen érthető....nem is kell emlékeztetned rá másokat..ha nem akarod....bizonyosan nagyon nagy változást adott...
*Azzal lassan nézte ahogyan megmutatja a metszés helyét. Szabad kezét az ajkai elé emelte s csak nézte. Ha belegondolt ,hogy mekkora fájdalmat kellet átélnie.....és..egyedül. Szomorúan pillantott rá ,majd megértően tette szabad kezét a másik válára.*
- Mori...elég....

- Ugyan dehogy, egyáltalán nem kényes téma, emiatt felesleges aggódni. *mondta és legyintett párat, amint Carme a lelki állapota után érdeklődött. Leiran és kedvese úgy tűnt, nem értettek teljesen egyet a munkáját illetően, mire csak kacagott egyet.*
- Nem hibáztatom amiért ezt gondolja, az emberek többségének valóban unalmas lehet ez a munka. Szerintem erre születni kell.
*Dilec kérdésén úgy tett, mintha elgondolkodna. Élete nagy részében ilyesmivel foglalkozott, legalább is ha tehette, mert valóban kedvelte a könyveket, de sok más foglalkozása is volt már. Végül megingatva a fejét válaszolt.*
- Gondoltam másra, de sosem próbálkoztam. Amellett hogy szeretem, nagyon hasznos munka is egyben.
*A párocska táncolni indult, Oraf pedig kényelembe helyezte magát, ő pedig nem akart sokáig egy asztalnál maradni a másik sötét elffel. Újra a vérfarkas nő felé pillantott.*
- Nem veszem túl komolyan a nevemet, csupán viccesnek találom az összefüggést. Eddig nem túl gyakran szakadtam el a könyvtártól, de mostantól talán sűrűbben fogok időt szakítani a szórakozásra.
*Hirtelen ötlettől vezérelve legurította a kitöltött italt - magában megjegyezte, az elfek még mindig tudnak finom alkoholt készíteni. Eztán felállt, a széken hagyva kalapját és köpenyét mialatt kedves mosollyal Carme felé lépett és kinyújtotta felé egyik kezét.*
- Nos, ami azt illeti, engem pedig az tisztelne meg, ha táncolna velem.

*Amint Selestina megérintette és megszólította, megkönnyebbülten vett egy mély levegőt ahogy előre rántotta fejét, mintha még most is félt volna attól, hogy megint van mögötte valaki egy késsel. Zavartan köhintett párat, ezzel egy időben szólalt meg újra hangja a pohárból hadarva, bocsánatkérően.*
- Igen, oké. Öh... sajnálom, csak előbb-utóbb úgyis meg kellett volna mutatnom, és úgy gondoltam jobb nem húzni az egészet, főleg hogy most már belekezdtem ebbe az egész "nem leszek gyáva" dologba és lendületem is van...
*A mondat végén elkalandozott - újabb mély levegő következett hogy lenyugtassa magát, aztán egy másik. Megdörzsölte a szemeit, próbált megint mosolyogni. Végül is az este még mindig kiváló, remélte, hogy ezt nem tudja elrontani.*
- Bocsánat, nem ez volt a legmegfelelőbb időpont. Lehetett volna jobb is az időzítésem, de az sosem volt az erősségem. Igen, jól mondtad: nagy változás volt, főleg emiatt lettem más.
*Alig fejezte be a mondatot, máris feledni akarta az egészet, gyors témaváltást akart. A pohárra nézett, amelyben a papíron még mindig haloványan izzott a kék pecsét. Mosolyogva pillantott vissza a másikra.*
- Ez egyébként nagyon hasznos, több szempontból is. A két szimbólum közötti távolság nem számít, a kisebb gyerekeket pedig nagyon gyorsan lefoglalja hogy egy pohár vízzel vagy egy tóban levő hallal beszélgetnek, én pedig nyugodtan végezhetem a munkámat anélkül, hogy őket nyugtatgatnám.

*Megrázta a fejét kedvesen.*
- Akkor sem lennél gyáva ,ha nem szívesen beszélnél erről.... ez nem egy olyan dolog amit annak lehetne titulálni. Nem gondolod ?
*Pillantott rá ,majd el. Le Kukura. Hosszan nézte, elgondolkodva, simogatva az állatot.*
- Nem..nem... lényegtelen. Igazából, nem rosszabb ez az időpont ,mint bármelyik más. Tény ,hogy ma sokkal többen vannak itt, és körbe is kell mennem majd üdvözölni őket de....majd úgyis velem tartasz, ha nincs más dolgod.... igaz?
*A végét kedvesen és kicsit kérlelően tette hozzá. Nem szívesen vált volna meg jó barátjától ennyi idő után. Talán kicsit attól tartott ,hogy megint csak úgy eltűnne.... hirtelen. Pont ahogyan megjelent.*

*A téma váltásnál a vízre pillantott újra s elmosolyodott. Ezt el is tudta képzelni, bólintott rá.*
- A gyermekeket el is lehet ilyesmikkel bűvölni.. trükkök, vagy varázslatok, számukra mind olyan dolog, mely lekőti a figyelmüket és elbűvöli őket. Bár meglep, hogy sokat voltál gyerekekkel... ha így is volt...
*Megdöntötte kicsit a fejét mosollyal.*
- Természetesen, ez ugyan úgy kellemes dolog. Sokat csináltál ilyet?

*Séléstina lassan észreveszi ,hogy apja tart feléjük. Amint Kalí odaér, aki úgy tűnik az imént már értesült a fiú jelenlétéről, mivel nem lepődött meg úgy ,mint lányai, Séléstina meghajolt.*
- Malatar, ennyi idő után ilyen hirtelen ? Édesanyád tudja már ,vagy ide vezetett a lépted?
*Sélés kis mosollyal nézte őket. Kalí csak egy pillanatra tekintett a macskára ,majd ismételten a másik kettőre emelte a szemeit.*
- Találkoztatok már a vendégeinkkel?
- Eras Gressilel és Leiran kisasszonnyal igen.

- Értem miről beszélsz, és lehet, hogy szerinted nem, de szerintem gyáva lennék.
*Teátrális mozdulattal hajolt meg, ahogy Selestina felkérte, hogy kísérje el. Próbálta oldani az előbbi feszültséget, ő pedig mindig is jó volt helyzetek felderítésében, szerencsére ez most sem volt másképp.*
- Szolgáltatásaim között szerepel hölgyek kísérése rendezvényeken! Ne aggódj, veled maradok, egyébként sincs más dolgom. Meg egyébként is szívesebben töltöm veled az időt, minthogy otthon pakolásszak.
*Széles, szinte büszke mosoly húzódott az arcán mikor gyerekekről esett szó. Ilyesmiről sokkal szívesebben mesélt, az ilyen eseteket szereti a legjobban.*
- Annyira azért nem lehet meglepő a dolog, én is elég gyerekes vagyok. Még mindig, ebben azért annyira nem változtam.
*Egy fogas vigyort villantott, aztán futólag a macskára pillantott. ~Furcsa egy szerzet lehet ez...~*
- Nem hinnéd, milyen gyakran kellett gyerekekhez mennem. Jól kijövök a kölykökkel, gondolom elterjedt a hírem az első pár alkalom után. Fél napi gyaloglás távolságról is kerestek már fel, mert hallották, hogy éppen egy adott faluban vertem tanyát egy időre...
*Kalí közeledtét csak ekkor vette észre, így abbahagyta a mesélést hogy majd üdvözölhesse. Magához vette a pohár vizet és gyorsan belepillantott: rendben, még bőven van ideje. A lánnyal egy időben hajolt meg az idősebbik előtt, aztán köszöntötte, ami mellett a magyarázat lényegesen könnyebben ment, mint mikor Selesnek adta elő a dolgokat.*
- Üdvözlöm, Kalí. Az utazásaim során elvesztettem a hangomat, így most legfeljebb így, mágiával tudok beszélni. Szóval nem csak kocsmatrükkökkel szórakoztatom a hölgyet. *vigyorodott el ahogy "beszélt."*
- Már találkoztunk, de azelőtt is tudott jöttömről, ahogy arról is hogy ideköltözöm. A házam a közelben van.
*A következő kérdésnél Selesre pillantott, majd vissza a másik férfira.*
- Vendégek?

*Halkan felnevetett.*
- Nem arról van szó ,hogy nem vagy gyerekes.....inkább azt mondanám, hogy régebben korban kicsit feljebb tetted a lécet. *Nézte kedvesen. Egyáltalán nem volt bántó a hangsúlya, nem is annak szánta.*
- Találkoztál már a szüleiddel ?
*Kérdezte meg, azután pedig csak hallgatta ,nagy mosollyal amint a gyerekekről esik szó. Ha belegondolt, érthető ,hogy ennyi év után mindketten változnak...de most vette csak észre a morzsákat ,hogy mi is az. Ez például, alapjaiban egy változás. Ki tudj mennyi van még?*
- Akkor nagy híred lehetett. Ki tudja, lehet ha megunod a gyógyítást akkor nyitsz egy kis óvodát...vagy ilyesmit.

*Mosolygott ,majd amint apja már ott volt csendesebben pillantott rá, habár még ugyan olyan kedvesen. Aztán mégis Kalíra emelte a tekintetét. A férfi bólintott Mori felé.
Úgy tűnt ,hogy eddig ,még ha voltak is "kellemetlen" pillanatok, teljesen meg volt elégedve az ünnepséggel. Lényegében mindenhol viszonoznia kellet az örvendezéseket, amelyeket most kapott.
Amikor Mori megszólalt megengedett egy kis mosolyt a trükkön.*
- Még jó ,hogy nem. Azonkívül lényegében nem tudtam ,hogy mikor érkezel Malatar. *Fonta karba a kezeit, mire lánya rákapta a tekintetét lepetten.*
- Te tudtad ,hogy haza jön? Várj...ebbe a faluba költözöl?
*Nézett egyikre ,majd a másikra. Kalí bólintott mindkettőre.
- Sok dolgod volt mostanság, így úgy gondoltam ,hogy majd legyen meglepetés az egész. Nem az én jogom volt ezt közölni.
- Jó de.....
*Motyogta a lány, majd hirtelen néztek mind a ketten a jövevényre. Kalí átvette most a szavak fölötti ténykedést, így lánya csak csendben elmélkedhetett mindenen.*
- Most először, kivételesen megnyitottuk a Malaia-t pár vendég előtt. A résztvevők nagy része tanácstag, illetve ők hozhattak egy-egy vendéget ha kívántak. Mivel most Séléstina a tanácstag tőlünk ,reméltem már sikerült mindenkinek köszönnie.
- Azon vagyok , épp megkértem Morit, hogy kísérjen el, ha van kedve.
*Kalí rábólintott erre, majd láthatóan elgondolkodott.*
- A nővéred merre van ?
- Nem tudom..utoljára a nézőtéren láttam.

*Selesre pillantott, és rövid gondolkodás után húzta el a száját a szülei említésére. Látható hezitálás után kezdett bele a válaszba.*
- Igen, már találkoztam. Két napja vagyok itt, az első utam hozzájuk vezetett. Vagyis anyámhoz, aztán apámhoz. Mindketten nagyon... hozzájuk illő módon üdvözöltek újra itthon, különösképp az atyám.
*Olyan arcot vágott, mint aki nem kívánna tovább beszélni erről a témáról ameddig nincs a szervezetében alkohol. Ezért örömmel váltott témát, mikor Kalí is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Úgy tűnt, többen tudtak a dologról mint szerette volna, de legalábbis többen, mint amennyiről szerette volna ha Selestina tud. Remélte a másik nem fogja úgy érezni, azért titkolta el mert ne lenne fontos.*
- Ide költözöm, igen. A házam a tópart mellett van, nem messze. Az anyám úgy tűnik sokaknak elkotyogta a hírt, én mondjuk jobb szerettem volna személyesen tudatni mindenkivel, hogy visszatértem. Eddig legalább egyvalakivel sikerült.

*Mosollyal pillantott gyorsan a nőre, aztán Kalí magyarázatát hallgatta. Szóval tanácstagokról volt szó. Értette, hogy nyitni kell más fajok felé, de úgy érezte, az ünnepség nem a politikáról és a tanácsról kellene hogy szóljon, hanem Gaia tiszteletéről, ám inkább nem adott hangot véleményének. Felesleges lett volna szóba hozni, és a férfi egyébként is a másik lányát kereste. Az asztalok felé bökött amint válaszolt.*
- Már találkoztunk. Utoljára három másikkal indultak koccintani, az egyikük egy sárkány. Nem lehet eltéveszteni, emberi alakjában is szárnyak vannak a hátán. Fura egy bagázs voltak, azt meg kell...
*A beszéd hirtelen maradt abba amint hurutos, nedves köhögést hallatott és kezét a szája elé kapta. Nagyot nyelt, aztán megdörzsölte a torkát, így próbálta álcázni felsebesedett torkának gyógyítását. Legyintett párat és bocsánatkérően mosolygott a másik kettőre.*
- Elnézést, talán gyógyítóhoz kéne mennem ezzel a köhögéssel...

*Fél szavakból is megértette ,hogy a másik miért nem kíván tovább beszélni a szüleiről. Habár régebben elég sokat beszéltek erről, s habár Mori sok éve nem volt itt, Sélés az első 10 évben nagyon sokat találkozott az elf férfi anyjával, főleg a képessége miatt is. Később ahogyan apja átvette a neveltetését, "kiképzését" ez valahogyan elmaradt s a gyakori találkozások átalakultak ,ritkább összejövetelekre. Az ő apjával nem beszélt régóta ...lényegében csak, Kalí által elejtett szavakból tudta ,hogy mi is van vele. Habár eddig nem foglalkozott ezekkel a dolgokkal annyira. Téma váltás következett....az,hogy nagy körben csak ő nem tudott a dologról kissé kellemetlenül érintette, de valamennyire megértette...tényleg kevés ideje volt mostanság.... a háború, a tanács gyűlések...az ,hogy a falun kívül volt....sok-sok időt vettek igénybe.*
- Szép környék. Tökéletes választás.
*Döntötte meg a fejét kedvesen.*

*Mori szavaira Kalí komoran vonta össze szemöldökét s Sélés, fogva az adást hirtelen ,mosollyal pillantott apjára s került annak a szemszögébe.*
- Tudod, pár barát. Chris itt volt amikor segíteni mentünk a harcba! Emlékezz, Eras Gressil egyik katonája, jó ember!
*Magyarázta a lány hirtelen. Igaz a sárkány múltját inkább nem emlegette apjának, akinek láthatóan még így sem volt teljesen inyjére a dolog. Végül a férfi úgy tűnt megenyhült a lánya kérlelő tekintete miatt s inkább elpillantott. Halkan sóhajtott fel.*
- Megkeresem, szeretnék vele beszélni ,most hallottam ,hogy...
*Kezdte majd nem fejezte be ,mert mindketten egy kicsit ijedten tekintettek a vendégre. Sélés tett egy lépést de nem tett semmit, jelenleg nem is tudott volna.*
- Szóljak valakinek ? Édesanyádnak ? Láttam valamerre Soleiel-el...
*Kérdezte nyugodtabban ,majd Sélést pillantott Morira.*
- Inkább ne terheld le a torkod....Nem szeretném ha bajod lenne belőle.

*Mentegetőzve rázta meg a fejét, és bár magában nyakon csapta magát a hülye poénért, a mosolya széles maradt ahogy köhintett egy újabbat.*
- Nem, ugyan dehogy! Csak egy vicc volt, hiszen én is tudok gyógyítani. Egyébként is, a legrosszabb ami történhet ha túlerőltetem a varázslatot az az, hogy elvesztem a hangomat.
*Furcsa érzés volt ilyesmivel viccelődni, eddig még csak gyerekeknek figurázta ki a némaságát. Furcsa érzés volt, idegen, de nem rossz, legalábbis nem teljesen rossz. A jó légkör sikeresen elnyomta az ok nélküli pangó bűntudatot és keserűséget, így még magát is meglepte a pohárból felbuggyanó nevetéssel egy időben történő fizikai nevetés, furcsán valóságos összhatást idézve elő. Füleinek végei belepirultak a véletlenszerű "mutatványba", de nem zavartatta magát túlságosan, próbált némivel komolyabb ábrázatot felölteni. A végén újabb nedves krákogás következett, kezdte túlságosan kényelmetlenül érezni magát a dolog miatt.*
- Elnézést... szóval nincs gond. Gulába pedig biztos vagyok benne, hogy jó kezekben van. Úgy hallottam már előre a Chris nevűnek ígérte az első táncát, szóval nyilván nem ismeretlenek között van.
*Amíg magyarázott, másik kezének gyakorlott mozdulatával lecsatolta a fémbotot a hátáról. Ajkáról néma varázsige szállt, ahogy a díszes fejű bot végével egyszer a földre dobbantott. A levegő egy pillanatra fehéren izzott fel körülötte ahogy jólesően felsóhajtott, mikor a torka belsején ejtett sok apró seb begyógyult.*