Malaia est - Asztaloknál

* Bólintott a férfi felé kedvesen s csak figyelte. Akkor nem kell miatta aggódni....rendben. ismételten egy kicsit Kuku vette át a szerepet nála, majd amint meghallotta ,hogy Mori mit mond, szinte észrevétlenül kezdte rázni a fejét ,hogy ne mondjon semmi többet a sárkányról! Ám elkésett....
Halk sóhajjal takarta el egyik, szabad kezével az arcát, mialatt Kalí arcán jelenleg nem tűnt fel semmiféle változás. Sélés nagyon is tudta ,hogy ez csak álca, de inkább nem jegyezte meg.*
- Nem is féltem. Engedelmetekkel.
*Hajolt meg a férfi ,majd még vissza pillantott kisebbik lányára.*
- Üdvözöld a vendégeinket.
- Igenis.

*Sélés halk sóhajjal figyelte ahogyan az apja alakja eltűnik a tömegben majd kis mosollyal pillantott vissza a másikra. Nézte ahogyan a bottal, illetve saját tudásával meggyógyított magát. Vett egy mély levegőt.*
- Kalí nem szereti ha sárkányok kóborolnak.....főleg nem a lányai "körül"..... A másik meg...hogy Gulábát ugye papnőnek szánják Gaia-nak...*Nézett lassan rá.*
- Így fél ,hogy valaki netalán eltéríti ettől az úttól....
*Azzal halk sóhajjal nézett előre. Látta ,hogy még ott vannak a barátok, ezért elmosolyodott. Vissza pillantott s szabad kezét nyújtotta.*
- Szóval..elkísérsz?

*Amint beszélt, furcsálló pillantást vetett Selesre, nem értette mi a gond. Kalín bár nem látott semmit, mégis úgy érezte nem ez a helyzet vele, aztán a nő gesztusa végképp összezavarta. Mondott volna valami rosszat, amit nem kellett volna? Meghajolt, amint az idősebb elment volna, aztán rögtön Selesre nézett magyarázatot keresve. Egyre sötétedő ábrázattal hallgatta a választ, majd követve beszélgetőpartnere példáját arcát a kezébe temette.*
- Gah... sajnálom, erről nem tudtam. Úgy tűnik, majd kárpótolnom kell valahogy, ha apátok nagyon belerondítana a társaságba. Mindenesetre én nem hiszem, hogy szerelmi szál fűzné össze őket...
*Újra megnézte a pohárban úszó papírdarabot, amely még állta a sarat, akárcsak a torka amiben egyelőre nem érzett ismerős égető érzést. Visszacsatolta a botját a hátára és amint meggyőződött arról, hogy minden rendben, engedte hogy a másik belekaroljon. Az úgy tűnik alvó macsekra nézett, aztán vissza az elfre.*
- A barátod biztos nagyon fáradt lehetett, ha ilyen ünnepi forgatagban is tud pihenni... na, most kikkel fogunk találkozni? Valami amit tudnom kéne róluk, mielőtt háborút robbantok ki egy óvatlan megjegyzésemmel? *kérdezte kaján vigyorral az arcán.*

*Kuku élvezte a simogatást és be is aludt, viszont a fura mély hangra felébredt. Zavartan pislogott a pohár víz felé és bele tellett némi időbe mire rájött hogy ez a beszéd bizonyára a Hógolyóhoz tartozik. Azt nem hallotta amikor Selestina „lebuktatta” ezért toivábbra is macska maradt és beszéd helyett csak nyávogott egyet. Ravasz pillantással mérte végig újra az elfet és jegyezte meg a vonásait… Azt már tudomásul vette hogy ők ketten itt barátok és bár volt némi féltékenység benne, igyekezett inkább arra gondolni, hogy az elf férfi CSAK barát barát… és nem mást jelent Selestinának, így Gildas és az ő személyes titulusa sem forog veszélyben. Hatalmasat ásított és nyújtózott egyet, hogy kiűzze magából a punnyadtságot. Jó móka lesz majd fölvenni a fickó alakját….*

*Terveit egy korábbi ismerős arc felbukkanása űzte ki a fejéből… Kalí futó pillantásából úgy vélte nem ismerte fel ebben az alakban. POMPÁS!*

*A cica dorombolt és nyávogott egyet, majd puhán az idős elf felé nyújtogatta orrocskáját és egyik puha mancsát, mintha csak át akarna kéredzkedni egy kis további simogatásért*

*Csendben figyelte ahogyan az egyik ,majd a másik arca, reakciója változik. Csendben várt egy kicsit, eközben vette észre azt is, hogy valaki fészkelődni kezdett a kezei között. Mosollyal nézett le rá, habár direkt Kalí jelenléte miatt nem szólította nevén a cicust éppen. Megcirógatta a fülének a tövét. Amint az apja észrevette ,hogy a macska felé nyújtózkodik, már emelte a kezét felé, megsimogatta az alakváltó torkát,de még mindig a másik kettőhöz beszélt. Mielőtt azonban átvehette volna az állatott, Séléstina jobban magához vonta ölelve a cicust s szépen mosolygott a férfira. A férfi mielőtt átgondolhatta volna a dolgokat, elment az új információk hallatán.*

- Igen...tudod az elmúlt napjaink, nagyon fárasztóak voltak. Épp csak az ünnepség előtti nap értünk haza, valószínűleg nem tudta magát kialudni.
*Megrázta a fejét ,majd halvány mosolyt engedett meg.*
- Nem..nem . Ismerve apámat, biztosan tudom ,hogy nem fog kalamajkát okozni a társaságban..maximum csak később említi meg..... Hát.... ezt én sem hiszem....*Pillantott át barátjára kedvesen.* - Bár boldog lennék ha a nővéremet boldogan látnám, lényegtelen kinek az oldalán.
*Azzal Kukura emelte szemeit s magával szembe vonta, hosszan nézte annak szemeit. Kedvesen nézte s megrázta a fejét.*
- Csak nem valami rosszaságon törted a fejed megint?

- Hát... Nem hiszem ,hogy ettől tartani kellene. De azért elmondom... *Nézett rá halk nevetéssel ,mialatt most a nyakába emelte a cicát, hogy az ott foglalja el a trónját.*
- A tanácstagok között van az Örzők közül Leiran kisasszony, ő a nagy őrző leánya. Kedves lány, néha hirtelen a jelleme, de amúgy tényleg kedves és okos. A sárkányok közül láttam félig meddig Gressil úrat is...ha jól látom ők éppen táncolnak.
*Biccentett a táncolók felé ,majd ismét előre nézett. Messziről próbálta kivenni a többieket.*
- Úgy látom itt van még a vérfarkasok alfája, Dilec is, és a szőke hölgy talán Carme....*gondolkodott el ahogyan nézett arra fele.* - Nem tudom mit mondhatnék...légy önmagad csak...*pillantott kedvesen rá, aztán ahogyan vissza nézett egy pillanatra lefagyott a mosoly az arcáról.* - Remélem..az nem Oraf....
*Motyogta mialatt egyre közelebb értek.*

*Carme lassabb tempóban és hallgatagon iszogatta a bort és igyekezett nem túl szúrós szemmel nézni Orafot. A fickó nem volt éppen közkedvelt jelenség. Teljességgel meg tudta érteni Leirant és Erast amiért megléptek előle. Valamiért azonban Eras meglehetősen kedvesen a fickó kezébe adta a poharát. Vagy benézett valamit vagy készül valamire. Kíváncsi volt de egyben rossz előérzete is támadt. Nem tűnt jó ötletnek túl sokáig a sötételf közelében maradni. Éppen ezen gondolkodott amikor Retnar felkérte táncolni. Először meglepett arcot vágott mert valamiért úgy vélte az egyik sötételf kerüli a másikat. Valójában ő ia majdnem kapott az alkalmon és már szóra nyitotta a száját, de azonnal eszébe jutott miért is van itt. Elsődleges feladata az Alfa jó hírnevének megőrzése. Sosem bocsájtaná meg magának és vélhetően Dilec sem örülne neki, ha most lelépne táncolni az idegennel, kettesben hagyva őt Oraffal. Legrosszabb esetben a kétszínű fickó úgy felbőszítené az alfát hogy kijönne a sodrából és lejáratná magát az ünnepségen. Ezt nem hagyhatja megtörténni. A levegőt már beszívta a száját már szóra nyitotta, már csak válaszolnia kell*

-Kérem bocsásson meg Retnar úr! De az történt, hogy még az Ön érkezése előtt megígértem az Alfának hogy az első táncom az övé. Ugye megbocsájt!

*Dilecre pillantott hogy vajon most akarja e behajtani az „ígéretet” és eltűnni Oraf közeléből, vagy ad még időt Retnarnak hogy ő is kimentse magát és tovább állhasson.*

*Elnézve a cirógatott macskát be kellett vallja magának, hogy irigyelte a helyzetét és valamiért úgy érezte, az alakváltó ezt pontosan tudta. Nem zavartatta magát a dologgal sokáig, helyette hallgatta az előzményeket.*
- Hah, akkor tudom mit érez. *válaszolta egy vigyorral.* - Tegnapelőtt értem ide, de az azt megelőző négy napon át gyalogoltam egyik helyről a másikra hogy mindent elhozassak ami kell. Csak bedőltem az ágyba és aludtam, pár órája keltem csak fel. Öt, talán.
*Rövid gondolkodóba esett, mielőtt megeredt volna a nyelve Gulába helyzetével kapcsolatban. Körbepillantott, hogy Kalí még a hallótávolságon belül van-e, aztán beszélt csak.*
- Azt én is szeretném látni, hisz megérdemli. Bár kétlem hogy csak a helyzet kényszerítette volna rá, de ha valaki csak úgy muszájból lesz papnő, az nem is az igazán. Legalábbis szerintem. De persze nem tudhatom, Gulába mit gondol.
*Hallgatta a felsorolt neveket és titulusokat, mire elismerően bólintott. Úgy tűnt elég jól kiismerte a tanács többi tagját, szóval jó viszonyban vannak, ami megnyugtatta. A komorabb reakcióra és az azt kiváltó "Oraf" névre azonban felvonta az egyik szemöldökét és Selesre pillantott.*
- Ki az az Oraf? Vele talán már vigyáznom kellene? *tréfálkozott megint, hátha meg tudta őrizni a könnyed hangulatot.*

- Igen...akkor pontosan tudod! Azt hiszem ezért van az egész.
*Mosolyodott el a másik felé ,majd még lepillantott Kukura.* - Kíváncsi vagyok hogyan rendezkedtél be...meg a könyveidre. Meg...igazából nagyon sok mindenre. Nem tudom mennyi időnk lesz a jövőben, de remélem azért tudunk találkozni.
*Elgondolkodott azon amit mondott a másik erdei elf. Erre mélyebben még nem gondolt bele. Halk sóhajjal igazgatta meg a haját.*
- Nem tudom ,pontosan mit is gondol..... Eddig...nem szentelte másnak az életét...legalábbis a baleset óta....fogalmam sincs mi lenne..ha meggondolná magát..... Apa és anya valószínűleg kicsit bosszankodna....de azt hiszem a rangban lévő következő családra hárulna a feladat ha van leány gyermek....

*Halk sóhajjal pillantott vissza a férfira ,majd zavartan nézte.*
-Orafot nem ismerem régóta....s tudod ,hogy nem szeretek ilyet mondani...de....kicsit kellemetlen alak..... A sötét elfek követője....
*Zavartan nézett arra...remélte,hogy még eléri őket mielőtt tovább mennek.*
- Még szerencse ,hogy te nem ismered jobban Kuku....

*Miután Leiran és Eras elmentek táncolni, Oraf önfeledten kezdett mérgelődni a kikosarazáson. Retnar válaszára biccentett egyet, majd csak a poharát bámulta. Mintha beszélne valamiről Oraf... bírálja Leirant és a kérdőre vonja a pártatlanságát. Sőt, mi több, Dilecet is be akarta vonni a diskurálásba. Ez már több volt, mint amit gyenge idegzete elbírt volna. Elnyűtten pillantott a sötét elfre.*

Oraf! Most mint férfi a férfinak mondom: ez már nagyon szánalmas. A Tanács nyilván résen van, ha nem találják alkalmasnak Leirant a posztjára, nyilván tesznek valamit az ügy érdekében. Legalább várjunk egy kicsit, hogy bizonyíthasson!

*Megütötte a fülét, hogy Retnar le akart csapni Carmére egy tánc erejéig. Milyen pimasz! Ő akarta elsőnek felkérni!! Épp szóra nyitotta volna a száját, mikor a lány kimentette. Még mindig egy rugóra járt az agyuk!*

Sajnálom, Retnar! De szigorú alfa-kötelességem az első táncot mindenki elöl elhappolni, ha a munkatársnőmről van szó, ugye megérti? *Felállt az asztaltól, és tartotta a karját Carmének.* Carme? Ahogy megígértem!

*Miután kimentek a tánctérre, kicsit feszengve nézett körül. A hagyományos farkastánc is elég elegáns volt, de korántsem olyan kecses és szép, mint egy elffé. Carméra pillantva viszont kis önbizalmat nyert, és mosolyogva táncolni kezdett vele.*

Köszönöm, hogy nekem adtad az első tánc jogát! Fel akartalak kérni, csak kissé elvesztettem a fonalat... tudod, néhány szó úgy beakadt nálam. Szerinted mennyi rá az esély, hogy A.J, aki valójában Vishous, akiről amúgy nem is tudunk semmit, főleg nem azt, hogy ki fia borja, mi van, ha mondjuk egy csúnya szóval élve, egy gazdag család eltitkolt zabigyereke??   nagyon vad? Áh, lehet, hogy tényleg hallucinogén volt az az ital :S Neked hogy ízlett? Abból a húsos pálcikából viszont mindenképp vennünk kell még Az ízek orgiája...

*Kukunak tetszett a helyzete… úgy érzete el tudná ezt íhy viselni nagyon sokáig. Dorombolni macskálkodni.. de úgy tűnt a lány rájött a szándékaira és nem akarta hogy Kalíval szórakozzon … az öreg pedig már el is tűnt a közelükből. Így akaratlanul is a beszélgetésre figyelt. Gulábáról lenne szó.. tényleg, hol is van most.. Talán Chrissel…*

*Felgyenesedett Selestina nykában ülve és körbepillantott. A nézelődök között megpillantotta a szárnyas alakot amint éppen Gulábával beszélget. Jó.. akkor minden rendben van.. habááááár…..*

*Leszökkent a fűre és mivel a többiek pont Gulábáról beszélgettek, az ő alakját öltötte magára. Minden stimmelt, pont ahogy a sátorban megfigyelte… kivéve a haját, mert még az azelőttit jegyezte meg, hogy Selestina elkészítette volna a nővére frizuráját.  *

-Csá brada!     *köszönt végre Morigandra Malatarnak és a nyakába borulva megszottyongatta*
-Szal úgy hínnak Hógolyó mi? Tod én tok egy másikat is! :Ppöttet magassabb minte… nade vigyeccsak Cerest táncóni ahogy akartátok émmeg majd lefoglalom magam…    *sunyin körbesandított és ahogy a tánctérre tekintet széles mosoly jelent meg az álGulába arcán… majd változni kezdett. Magassága megnőtt a ruhája vörössé vált helyenként pikkelyes bőrdíszítéssel és fűzéssel, a haja is tűzvörös lett pont mint a mintául szolgáló Erasé ott a tánctéren.*

* Mikor kellően meg volt elégedve az ál-Eras-alakjával, kacsintott egyet a két elfre és széles sárkányvigyorral és öles léptekkel határozottan a nézelődők felé indult. Egyenesen Chris és Gulába felé.*

---   nézelődök között >>>>

*Lassan visszahúzta a kezét amint Carme elutasította. Na igen, nyilvánvaló volt hogy ez lesz és különösebben nem is zavarta, de a szerep kedvéért azért valami csalódottságot csempészett a mosolya mögé. A két vérfarkasnak továbbra is jókedvűen válaszolt, miután Dilec Orafról való véleményére is elismerően bólintott.*
- Ah, értem. Sebaj, akkor talán majd később sort keríthetünk rá.
*Visszaült a helyére, majd töltött magának egy újabb pohár italt amit eliszogatott amíg Oraf beszélt hozzá. Az egyetlen válasza a rá hulló sértésekre csak egy-egy elvétett, elfojtott kacaj volt. Fényűzés! A saját népe! Hogyne! Már esetleg válaszolni is akart, mikor a sötét elf hirtelen pattant fel és húzta el a csíkot, melynek okát csak találgatni tudta ha akarta volna. Elméjének sötétebb zugaiból pattant az ártatlannak induló gondolat; régen ivott már élőből. Széles mosollyal kelt fel a székéről és öltötte magára az utazóköpenyét, amelybe elrejtett egy egész üveggel az elfek pálinkájából. Körbenézett, figyeli-e valaki, de csak a mással foglalkozó Christ látta meg jóval odébb. A fejébe húzta a kalapot és követte Oraf útvonalát.*
- Igen, valóban rég volt már. *jelentette ki csak úgy magának.*

/  Oraf után. /

*A kíváncsiság hallatán tovább fokozódott az öröme, de arca gyorsan komollyá vált mikor Selestina szerint nem volt biztos, hogy lesz elég idejük bepótolni az évtizedeket. Hangjában némi aggállyal kérdezett rá a dologra.*
- Miért ne lenne elég időnk? Szerintem még eltart egy darabig, mire itt is szerzek valami hírnevet, meg amúgy sem én vagyok az egyetlen gyógyító, szóval én még biztos sokáig rá fogok érni. Ennyire elfoglalt szoktál lenni?
*Tovább hallgatott, és felismerte a helyzet nehézségét; Gulábára valószínűleg hatalmas súly fog nehezedni, ha "kísértésbe" esik. Azonban be kellett látnia, hogy mivel egyikük sem tud belelátni a nő fejébe, sok változó egyelőre rejtély marad.*
- Gondolom majd meglátjuk, mi fog történni. Egyelőre nincs értelme ilyesmin gondolkodni.
*Oraf nem tűnt annyira rossz embernek, amíg bele nem gondolt, hogy ki nem kedveli; az aranyos, mindenkivel kedves mosolygós lány. Sunyi vigyor jelent meg az arcán.*
- Aha, szóval egy szemét alak...
*Kuku ekkor ugrott ki Seles karjaiból és üdvözölte végre szóban is. Meglepődve a közvetlenségén elejtette a vizet, de telekinézissel képes volt megtartani, mialatt megveregette a másik hátát.*
- Hali... izé. Majd akkor talán bemutathatnál neki, vicces lenne. Oké...
*Nézte amíg eltűnik a tömegben, aztán szórakozott arccal Seles felé fordult.*
- Furcsa egy alak...
*A vízre nézett; a nagy mozgás miatt a papír már nem bírta sokáig, de még húzza egy darabig. Közelebb húzta a testéhez hogy ne legyen teljesen feltűnő egy körülöttük lebegő pohár, aztán körbenézett a célpontjuk irányában, ahol már senkit nem látott. Vigyorogva bökött arra állával, aztán enyhén előre hajolva kinyújtotta Seles felé a kezét.*
- Úgy látom már nincsenek ott akiket kerestünk... de üdvözölhetjük őket később is, fiatal még az este. Ami viszont egy percet sem várhat, az a tánc.

*Meghallotta jó barátja hangjában annak agáját, így lassan pillantott rá hosszan. Szavaira zavart mosolyt engedett meg egy kis bólintással.*
- Az utóbbi időben mondhatni...de azt hiszem kezd minden lecsendesedni..... Bár..elvileg elnézek majd a Hold fesztiválra Yeraltiban.
*Engedett egy nagyobb, kíváncsi mosolyt mialatt hosszan pillantott előre. Élénk zöld szemeiben ,mintha valamilyen más érdekes fény is csillant volna, ám az hamar megváltozott ahogyan a téma is komolyabb lett.*
- Nem tudom...de remélem. Bárhogyan is alakul, a nővérem mellett fogok állni!
*Nézett rá határozott mosollyal, majd halkan felnevetett mialatt meglökte kicsit a férfit. Ezután egy gyermeki mosolyt engedett meg, pont mint régen.*
- Ígérem ,hogy mindenképpen szakítok időt...de akkor te is!

- Inkább napraforgó! *Jegyezte meg valamivel finomabban.*
- És mindenkinek teszi a szépet!.... Persze..nem küldtem el túlságosan el....de csak azért mert nem akartam megbántani......*Elgondolkodott. Habár elküldte, csak finoman...
Meglepődött amint Kuku leugrott róla ,majd nővére alakját vette fel. Halk nevetéssel figyelte ,ahogyan az alakváltó üdvözli Morit ,majd közvetlenül beszél is. Nézte őket.*
- Várj Kuku!
*Szólalt meg, ám ekkor az már ismételten alakot váltott ,majd elviharzott. Zavartan csavargatta meg szőke tincsét.*
- Azt hiszem ,hogy .... valami "viccesre" készül... remélem azért nem kerül bajba.
*Látható volt az arcán ,hogy elgondolkodott, vajon utána menjen e figyelni rá, ám amint észrevette ,hogy talán túlságosan is aggódik az alakváltóért ,zavartan elmosolyodott s sarkon fordult. Sóhajtott.*
- Majd kimagyarázom valahogy...lehet ,csak Gulábhoz és Chrishez megy.
*Rápillantott Morira megtorpanva. Bólintott, elmosolyodott szeretettel.*
- Az...de nagyon jó ember. Tipikusan...ne ítélj előre.

- Hm?!
*Arra pillantott amerre a partnere mondta. Érdeklődve figyelte az eseményeket ,majd meg kellet állapítania ,hogy tényleg eltűnt hirtelen onnan mindenki. Táncolni mentek biztosan.... Ott viszont senkit nem fog zavarni. Éppen akkor emelte vissza pillantását a férfira mikor az meghajolt kicsit s kezét nyújtotta. Aprót merázta a fejét ,majd kezét adta.*
- Hát...úgy tűnik neked adom az első táncom. Vedd ezáltal ajándéknak ,hogy visszatértél.

*Oraf leírásán csak mosolygott; úgy érezte, ez a lány a légynek se tudna ártani, ha az élete is múlna tőle.*
- Ha még te sem kedveled, akkor a legtöbben ki nem állhatják.
*Ahogy az elf elfogadta a felkérést, boldogan kihúzta magát, hiszen megkapta a nyitótáncot előadó első táncát. Bár neki ez inkább azért volt jelentős mert régi barátjáról volt szó, a körülöttük levő tekintetekből jól látszott, hogy más is pályázott erre. Gondolatban azonnal lapozgatni kezdte a különböző táncmozdulatokat, hogy ne hozzon magára túl nagy szégyent.*
- Ugyan, ezért aztán igazán nem érdemlek ajándékot. Ha korábban eszembe jutott volna, én hozok ajándékot nektek.
*Boldogan indult meg Selessel a tánctér felé miközben tovább beszélgettek. A lebegő pohár az övéhez vándorolt - ha valaki nem keresett valami oda nem illőt, úgy tűnt, csak valami üveg lóg az erszények mellett.*
- Nem úgy értettem a furcsát, hogy rossz alak lenne. Jó fejnek tűnt, olyan szeleburdinak.
*Az otthonára gondolt; mikor eljött onnan az ünnepségre, Kurtz még javában pakolta fel a dolgokat, a kicsomagolásról nem is beszélve. Gondterhelten sóhajtott egyet a sok munka gondolatára, de aztán eszébe jutott, hogy legalább gyógyítással nem kell addig foglalkoznia, így akkor szabadul el Seleshez amikor akar, mire megint felvidult.*
- Ne aggódj, nekem biztosan lesz időm. Ha gondolod, majd eljöhetsz segíteni kipakolni, közben beszélgethetünk és bele is kukkanthatsz egy-két jegyzetembe. Azt mondtad, hogy a Hold fesztiválra is elmész? Hogyhogy?

/  Malaia est - Tánctér/

*Széles, élénk de legfőképp sötét vigyorral foglalt helyet az asztalnál és vett kezébe habozás nélkül egy poharat, amit színültig töltött valamelyik töménnyel és rögtön legurította, a pohár valószínűleg csak az illem miatt került elő. Ez valamennyire kimosta a vér ízét a szájából, persze nem mintha ne szerette volna azt - sőt, imádta, épp ez volt most a gond. Többet akart, visszamenni Orafhoz, nem, egy másikat! Aki tudja, hogy mi vár rá! Újabb megtöltött, majd kiürített pohár, ezt már ízlelgette is hogy megpróbálja teljesen kimosni a vér ízét, több-kevesebb sikerrel járva.
Bár tudta, hogy képtelenség volt az, hogy akármekkora inger hatására engedjen a csábításnak, mégsem szerette fölöslegesen kísérteni magát az áhított nedű ízével. Olyankor érezte úgy magát, mint egy láncra vert kutya. Aurelius lánya és táncpartnere még csak most értek vissza, így legalább bennük nem keltett gyanút. sötétebb gondolataiból Eras kérdése rázta fel, "Csak nem valami különlegességet találtál?" A mosolyából eltűnt a gonosz árnyalata és diadalittas vigyorrá vált mikor megemelte az üveget, amely tartalmának majdnem fele már hiányzott.*
- Mondhatni... nem hiszem, hogy különlegesség, de különlegesen finom, az biztos! Jó volt a tánc?
*Mintha csak most jutott volna eszébe valami, úgy nézett hátra lomha mozdulattal, de aztán felvont szemöldökkel fordult vissza a párhoz.*
- Az a kellemetlen alak meg hova sietett el úgy?

- Én is igyekszem nem fel hozni a munkát. *Teszem hozzá mosolyogva, majd mikor Chris beidomítására tért rá akaratlanul felkuncogok én is.*

- És mi lenne, ha Saylat kérnéd meg, hogy segítsen a papírmunkában. *Jut eszembe egy apró ötlet, így kapcsolatban maradhatnának, bár kedvese talán túl makacs ahhoz, hogy Saylat újra alkalmazza. Oké felettesére támadt és a szabályok nem ismerete nem mentesíti a cselekedetei alól, de még én is azt hittem, hogy bántani fogja Arout. Na jó talán ez nem volt épp a legjobb felhoznom.*

- Kérlek ne mérgelődj! Csak egy hirtelen ötlet volt. *Mondom szinte kapásból bocsánat kérően. Megrázom a fejem.*

- Majd az asztaloknál megvárjuk Selestina táncának végét. Illene beszélnünk vele, még ha el is köszönünk közben. *Teszem hozzá és lassan tényleg oda érünk az asztalhoz. Retnarra nézve döntöm oldalra a fejem.*

- Igazán örülök, hogy jól érzi magát és bocsánat, hogy így magára hagytuk. Oraf merre lett? *Kérdem fele akkora érdekeltséggel lopva körbe pillantva, miközben leülök az asztalhoz. Kedvesem kínálom meg a tálcán lévő húsos falattal, és én magam is veszek egyet. Keresztbe rakva lábaim helyezkedem el kényelmesen.*

- Ahh... biztos megunta a kikosarazgatás. Jobb is így. *Mondom mosolyogva és úgy nézek fel Erasra, majd újra Retnarra. Közben elvett egy poharat és csak egy könnyed gyümölcs levet töltött magának a vadászat alatt eléggé sok alkoholt fogyasztottam magamhoz képest, így nem igazán volt ínyemre, hogy újra azt igyak.*

- Eléggé sűrűek mostanság a programok. Bár szerencsére még van 3 hetem a következő tanács gyűlésig. Nah... már megint a munka. *Sóhajtok fel.*

*A mosolya hirtelen lankad le amint kedvese egy másik ötletet hozott fel. Elpillantott. Habár nem mutatta túlságosan ki, vagyis igyekezett nem kimutatni, de még a mozgásán is érezni lehetett, hogy a téma igen csak kellemetlenül érintette s emiatt megkeményítette magát. Dacolt az érvekkel, s azok ellen is. A saját igazát tette előre, hogy ne kerüljön messzebb a hír s ezzel sem ő sem a másik ne kerüljön kellemetlenebb helyzetbe.*
- Eszemben sincs ilyesmit kérni. Sőt, nem fogok semmit tőle kérni. Magánszemélyekkel nem foglalkozom munka ügyben.
*Biccentett félig, majd ahogyan egyre közelebb értek egy nyugodtabb arcot vett fel.*
- Hagyjuk ezt Leiran kérlek...ne rontsuk el az estét.

- Ugyan már, láthatóan jól szórakozik, miért kérsz elnézést ? Végre kimozdult a könyvei mellől.
*Ül le egy nagyobb vigyorral véglegesen ,majd örömmel veszi át a húsos tálat a nőtől s ki is használva ezt, el is vesz párat ,hogy lakmározón....újra. Felemelte poharát, majd a férfi elé tolta.*
- Megkóstolhatom ezt a finomságot akkor ?

*Oraf említésén az orra alatt mosolyodott el. Miután megkapta poharát az itallal megforgatta a poharat ,majd elgondolkodott.*
- Biztosan....dolga akadt.
* Hagyta ennyiben a dolgot. Habár Leiran tudta ,hogy mit csinált, nem akarta nagyon más orrára kötni .... főleg mert nem ismerte annyira Retnart. Kedvese arcáról leolvasta a dolgot s inkább egy dzsúzt öntött neki. Valami finom rostosat. Átadta a nőnek.*
- Tessék...neked ez jár.

- 3 hét múlva lesz a következő ? Mikor küldöd ki a meghívókat újra?

- Ugyan, nem történt semmi; feltaláltam magamat. *mondta mosollyal, miközben belekortyolt az alkoholba. Erasnak most igazat kellett adnia, legalábbis részben, tényleg jó volt kimozdulni a helyéről.*
- Ó, ki szoktam mozdulni a könyvtárból szórakozni, vagy például vívni, de nem iszom gyakran... főleg mert olyankor mindenki mást az asztal alá iszok...
*Vigyorogva töltötte Eras poharát színültig, nem sajnálva tőle az italt. Határozottan bólogatva értett egyet Oraf távozásával, bár különösebb valós érzelmi töltet nem volt mögötte, pusztán csak a szerepét játszotta.*
- Jobb is hogy elment. Felfuvalkodott hólyag, ki nem állhatom a fajtáját...
*Hallgatta egy kicsit a kettejük között folyó párbeszédet, aztán egy korty után mélázva szólt közbe a könyökére támaszkodva.*
- Valóban. Túl sokat koncentrál a munkára. Nem lenne szabad, főleg egy ilyen szép estén. Meg úgy egyáltalán, a túl sok munka öregít, egy ilyen szép arcot pedig kár lenne elcsúfítani a sok stresszel.

*Rossz ötlet volt Saylat felhozni. Mély levegőt véve hajtom előre a fejem.* -Bocsánat csak egy hirtelen ötlet volt ami kicsúszott a számon. *Kérek elnézést a Saylas dolog miatt, majd Seggomonosra és Erasra nézek elmosolyodva.*

- Attól, még itt hagytam társaság nélkül, de örülök, hogy ennek ellenére jól szórakozik. *Mondom és nagyot sóhajtok és nagyot nyújtózkodva veszem el a rostos dzsúszt.*

- Köszönöm Eras. *köszönöm meg figyelmességét és bele kortyolt az italba majd egy húsos falatot én is elveszek. Keresztbe rakva a lábamat bólintok Erasnak.*

- Igen 3 hát múlva. Majd előtte való egy héttel kiküldöm, de ne számíts valami nagy gyűlésre, csak az új ötleteimet fogom felvetni ízlelgetésre. Ki kell addigra dolgoznom a részleteket. *Teszem hozzá megforgatva a poharat és ismét felsóhajtok, majd Retnarra nézek rá.*

- Köszönöm szépen a bókot Retnar úr. Igyekszem nem sokat gondolni a munkára, de egy vezető kevésbé teheti meg azt, hogy kikapcsolódik. Ha azt nézzük itt én azért vagyok, hogy a tudásomat bővítsem az erdei elfek szokásairól, hogy ezáltal is jobban ismerjem a nemzetségüket. Jobban tudjam irányítani a közép út felé a nemzetségeket. Szóval nekem valamelyest ez is munka. Mi őrzők hosszú élettel vagyunk megáldva, de még ezalatt a hosszú élet alatt sem tudjuk úgy kiismerni a világot, hogy ne hibázhassunk. Az emberek nemzetsége azalatt a rövid életük alatt a legtöbb az élet értelmét keresik, de arra a kérdésre még azok az őrzők se tudnak felelni, akik egész életüket ennek szentelik. Nincs általános igazság, hogy mi az élet értelme. Mindenkinek más és magának kell megtalálnia. Van aki nem keresi mégis megtalálja életének értelmét, valaki pedig keresheti kutatja de nem fogja megtalálni, mert nem azt teszi amire igazából hivatott lenne. *Kezdek bele egy kisebb filozofálásba és megrázom a fejem. Elhúzom a szám, majd kedvesemre nézek.*

- Üss le Eras kérlek! Akkor talán nem gondolkodnék ilyen botorságokon...

- Rendben...reméltem is. Mostanában sokszor ültünk össze. Na..nem mintha zavart volna. Mindig is élvezem amikor egy légtérbe kerülök pár tanácstaggal akikkel ilyenkor lehet a legjobban viccelődni. Na persze...ez csak addig igaz ,míg egy-egy tanácstag nem húzta el órákig, mesélve mindenről ami átlagos és igazából oda sem tartozik. Csak a jó öreg Aurélius nem szólt sosem.... azt hiszem, azokon a gyűléseken aludtam a legjobban.
*Ásított most egyet ,hogy meg lett említve az egész. na nem azért mert fáradt volt, csak a hangulat kedvéért.*

*Biccentett Retnar felé amint az tele öntötte a poharát. Kellemes. Már kezdte megnyerni a férfi bizalmát ,hogy tele töltött pohár mellett hallgathatta ,hogy csak ugyan olyan tisztán látó és nem dőlt be Orafnak. Megelőlegezte a bizalmát.*
- Csakugyan! S még megdöbbentőbb ,hogy ennek ellenére rettenetesen híres és rengetegen ölik a bizalmukat belé. Támogatják és mögé állnak....komolyan...néha nem értem Yeralti népét. Még szerencse ,hogy nem csak ő jött onnan ,mint tanácstag. Jut eszembe Yeralti...azt tudtam ,hogy a másik öreg nem fog eljönni...szavait kifejezte már előzőleg a gyors tanácson..*pillantott át kedvesére.* De úgy látom Gildas sem jött el. Ohh...na nem baj.... majd szívom mással a vérét.
*Vigyorodott el az orra alatt. Jó kedve lett. Nem csak az italtól, hiszen azért a fejébe még nem szállt, hanem mert elbánhatott Oraffal is, igaz nem mások előtt ,így a dicsőséget nem szerezhette meg....de legalább 1 megvan a 2-ből. Jobb mint a 0.*

*Felnevetett a sötét elf szavain s hagyta ,hogy kedvese kiélvezze a bókot ,majd legyintve tette hozzá.*
- Ugyan Retnar, hagyd csak rá. A kisasszony már így is egy vén csoroszlya, arca mégis gyönyörű és fiatal, szóval ettől én nem félteném Leirant.
*nevetett ,majd köhintett egy széles vigyorral s csak megforgatta a szemeit.*
- Sajnálom..elvi kérdés ,hogy nem ütök meg nőt.....legalábbis...aki nem amazon s azért jött ,hogy engem kiheréljen...mert hát...valljuk be...mindig vannak kivételek.

*Hallgatta, ahogy a sárkány ócsárolta Orafot - jó okkal. Ugyan a sötét elf hátterét pontosan nem tudhatta, de a politika rendszere kiszámítható volt, főleg ha az ember idősebb, mint a maira hasonlító demokrácia megalakulása. Szájához emelve a poharat, egy szórakozott legyintéssel válaszolt.*
- Ugyan, hisz politikáról beszélünk; pont az ilyeneket könnyű irányítani. Nekem meggyőződésem, hogy csak valakinek a bábjaként van a tanácsban. Nem mintha vádaskodni akarnék...
*Biccentve kortyolt bele a gyümölcsízű alkoholba, amelytől bár berúgni nem tudott, mégis ízlett neki. A jóleső gondolat, hogy vérrel keverje és egy egzotikus koktélt kapjon, széles mosolyra késztette... meg kell majd kérnie Aureliust, hogy hozasson ebből a szállására. Harsányan felkacagott Eras kétélű bókjára; úgy vélte, Leiran nem választott vele rosszul, bár egy őrzővel jobban járt volna, akivel egyezik az élethosszuk. Hacsak nem illenek össze igazán, nem lepődne meg, ha sok gondjuk lenne a különböző korok miatt.*
- Hát, mindenesetre jobban tartja magát mint én, az biztos!
*Aztán az említett őrző vette át a szót, mire ő az asztalra könyökölt és a beszéde alatt kiürítette - majd újratöltötte - a poharát. Hát, a faja feladatával és az élet alapvető igazságaival tisztában van, az már biztos. Fejrázva szólalt meg, miután befejezte a mondandóját.*
- Dehogy botorság. Fontos, hogy az ember elmélkedjen és szilárd értékrendet alakítson ki, de nem szabad túlzásba vinni. Különben az ember nem veszi észre az amazonokat! *vigyorodott el és emelte meg poharát Eras felé hogy vidámabb berkekre terelje a beszélgetés fonalát, de nem ivott bele. Még nem ivott gyanúsan sokat, de fékeznie kellett magát, nehogy el kelljen játszania, hogy a sárga földig itta magát.*

*Az orafos megnyilvánulásokra inkább nem mondok semmit. Mély levegőt véve iszok inkább a poharamba, majd Erasra nézek elmosolyodva. Az asztal alatt finoman simítom meg a combját.

Nem sokkal rá viszont megszólta, hogy vén csoroszlya. Hirtelen emelem fel a kezem és könyökölök az oldalába, oda ahol nincs pikkelye, de ezt meg se érezte.*

- Te pimasz kölyök! *Mondom neki és akaratlanul is elmosolyodom, majd fel kuncogok.* -Ha nem a Malaia esten lennénk ellátnám a bajod.*Teszem hozzá felemelt fejjel komolyabban.*

-Én nem esem túlzásba. *Zárom le inkább ennyivel a dolgot, mert nem akarok itt filozofálni.*

- Ami pedig a koromat illeti tulajdonképp ugyan annyi vagyok mint te, kedves Eras, csak én hosszabban élek. Ennyi az egész. *Mondom és felnézek Erasra. Felvonom a szemöldökömet és megrázom a fejem.*

- Sose fogsz változni. Gyereknek is problémás voltál, de most még jobban az vagy. *Sóhajtok fel, majd Retnarra nézek kedvesen.*

- Minden esetre jól esett a bókja. Köszönöm. Ettől a langaléta sárkánytól alig ha kapok szebb bókot, mint hogy vén kisasszony vagyok akinek még mindig feszes a feneke. Pedig tulajdonképpen, ha emberek éveibe átszámoljuk az életkorunkat, akkor pont hogy te lennél az idősebb 3 évvel drága Eras. *Mondom ki az igazságot.*

- Mivel ti sárkányok az emberekhez képest 13 évente öregedtek egy évet, míg mi 39 évente. Szóval... pont, hogy nem vagyok vén. *Fonom keresztbe a karjaimat dacosan és emelem fel a fejem, de nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el. Enyhébben nézek fel Erasra.*

- De azért sze...*mondanám ki azt a bűvös mondatot, de meg köszörülöm a torkom és inkáb bele iszok a dzsúzomba.*

*Csak egy mosollyal viseli a nő büntetését, amit lényegében meg sem érez, majd egyre szélesebbé válik a vigyora ahogyan az elkezd pampogni mókásan, mégsem túl dühösen, a dolgokon. Tudta ,hogy így fog reagálni, ezért sem gondolta át ,hogy mit mondjon helyesebben ,mert tudta ,hogy lényegében nem lesz sértődés belőle.*
- Állok elébe bármiko!
*Tárta szét kezeit ,majd kissé cinikusan meghajolt a nő előtt ,majd vigyorral tekintett vissza Retnarra. Ő is kortyolt ismételten.*
- Láthatod, kölyöknek nevezett, kellemetlen bevallani ,de még pelenkázott is..na ez már aztán szép teljesítmény!
*Nevetett fel öblös hangján, azzal csak megrázta a fejét azon amikor azt mondta ,hogy nem esik túlzásba. A többit már csak vigyorral hagyta rá.*

- És ezt nem én mondtam ki! Mellesleg...azért ne titulálj kőbunkónak. Éppen elég bókot adok neked. Amennyi szükséges!
*Tette mosollyal karba a kezeit. Az utolsű mondatnál mely majdnem lebuktatta őket megrezzent de inkább nem nézett rá. Ne legyen túl feltünő, épp csak egy kicsit belecsippet a nő combjába az asztal alatt.*

*Italát lötyögtetve a pohárban nézte a játékos civódást. Eszébe juttatta a megannyi szórakozásból, vagy kedvességből eljátszott szerelmet, és az egyetlen alkalmat, mikor valójában úgy érzett. Elnyúlt a székében, hátravetett fejjel nézett fel a csillagok közé, éles érzékeinek hála többet és színpompásabbakat látva belőlük, mint valószínűleg akármely más élőlény a bolygón. Mostanság, az utóbbi harminc éven talán, időről időre ezen kapta magát - egykori kedvesére gondolva, a csillagos égbolton elmélázva. Mély levegőt szippantott, aztán ügyes mozdulattal, még mindig hátrahajtott fejjel a szájába öntötte a pohár tartalmának egy részét. Hogy is hívta, Aionion, az "Örökkévaló"...? Bolond egy asszony volt, az biztos, de örült neki, hogy ő legalább visszatérhetett a körforgásba.*
- Sok mindenre lehet ideje az embernek, ha olyan sokáig él, mint egy sárkány vagy egy őrző.
*Valamivel úriasabban ült fel, miután eszébe jutott, hogy mások között van - na nem mintha nagyon zavarta volna, csak mégis, az illem, meg az első találkozások... még akkor is, ha csak szerepet játszott, és a valódi találkozás még meg sem történt. Ám ha jól sejtette, arra már nem kellett sokat várnia...*
- Biztos jó lehet egy olyan hosszú élet... nem?
*Gondolkodott el szinte csak magában, mielőtt aprót kortyolt volna az édeskés löttyből, aztán a hirtelen csendre csak vigyorgott egyet a pohár mögül.*
- Nyugalom, meg se hallottam...

/ A poszt egy része még nyilván az előzőnek szól, a tánctérre. /
*Szinte rosszul érezte magát, amiért úgy tűnt, kinevette a másikat, de tűrte a kemény büntetést - csúnyánnézés és egy kis ütés. Próbálta nem túl komolyan venni, hiszen nyilván félreértés volt az egész.*
- Nem-nem-nem, sajnálom. Félreérted, nem az érzelmeiden vagy rajtad nevettem, hanem ezen a helyzeten. Minél több derül ki az egész annál inkább... abszurdabb lesz, nem gondolod?
*Mondta ezt, miközben egy pohár mézborból szólt... az irónia. Halk sóhajjal bólintott, aztán felzárkózott Selestina mellé a háta mögött összekulcsolt kezekkel, kihúzva magát. Nézelődött a A pohár kísérte kettejüket, közöttük úszva a levegőben. Még mielőtt odaértek volna az asztalhoz, a rögtönzött szócső közelebb mozdult Seles füléhez és halk suttogás jött belőle.*
- Tényleg, akkor őket most úgy kezeljem, mint tanácstagokat, vagy mint a barátaidat?