Alakváltó mindennapok - vol2 - "A meglepetés" (Raghnall Gildas, Kuku, Selestina Saika)

Erősködött ? Látod...még ő is szeretett volna megemlékezni rád.... remélem azért viszonoztad neki ezt a dolgot.
*Pillantott rá, majd vissza az asztalhoz s még egyszer ismételten megnézi amit készített a három lurkó. Hihetetlen mennyi mindent csináltak a meglepetés miatt...így érti is ,hogy miért voltak fáradtak.
Aztán hirtelen érezte ,hogy átölelik ismét. Rögtön az elkővetőre pillant s Gildas mellet a másik oldalon látja Kukut is ,mint éppen a másik áldozatot. Halkan felkuncog, végül még azt is megérzi ,hogy az egyik kobold a lábánál csatlakozott. Ezt az egészet nagyon családiasnak érezte, és kellemes érzésekkel töltötték el, pedig nem is ő volt az ünnepelt.... mégis boldog volt velük, együtt, és hogy itt lehetett.*

Ugyan...semmi gond! Így is nagyon művészi! És szerintem biztosan finom is.
*Mosolygott ,majd kicsit nevetett Kuku felé pillantva csak ezután nézett Gildasra kedves viccelődéssel.*
Miért ? Szerintem egészen jól áll ott.
*Nevetett picit, aranyosan most, végül érdeklődve figyelte ,ahogyan kívánt a férfi. Zöld tekintetétt végül ismét a tortára emelte, ahogyan elfújta a gyertyákat. Felcsendült a kis dal, míg ő tapsolt.*

Ahh...köszönöm...
*Fogadja el a szelet tortát. Látja a férfi arcán most már a boldog mosolyt, így boldogan pillant Kukura és a két koboldra ,hogy sikerült amit elterveztek! Nagyon ügyesek voltak! De majd a külön dícséretet ismét megkapják...a nap végén. Ezután helyet foglal s megvárja míg a többiek is így tesznek. Addig nem eszik bele a süteménybe, míg a többiek nem teszik. Nem azért mert félne az ízétől...sokkal inkább udvariasságból. A villát forgatja kicsit a kezében zavartan.*
Én..nem tudtam külön ajándékot hozni....
*Motyogta a férfinak, de zöld szemeivel inkább a süteményt nézte, végül amint elkezdtek enni ,ő is belekóstolt.*
Jajj..ez nagyon finom!

*Fontos információ jutott el kuku agyáig.. lehet hogy Gildas bátyja is felbukkan majd. Neki Ceki írt levelet, de a válaszban az volt lehet csak estközép előtt érkezik. Attól függ mennyi munkája lesz. Rav emlegetett valami lehetséges kajacsatát. Kuku viszont kicsit bizalmatlan volt a fickóval szemben… habááár ahogy belegondolt ez az érzés inkább olyan volt mint az amikor az elf srác és Selestina itt jártak és nem akarta hogy Gildas közelében legyenek. Kicsit remélte hogy nem tud majd eljönni… Bár ha Gildas ezt szeretné.. akkor inkább mégis jöjjön… Elhessegette magától a gondolatot mert nem tudott dűlőre jutni vele kapcsolatban és inkább a jelenre figyelt.*

*Örült hogy Gildas örül és hogy sikerült a meglepetés, de nagyon meglepődött az ölelésnél. A Szeme elkerekedett és kicsit zavarba is jött. Erre azért nem számított de persze viszonozta. A koboldos láböszekulcsolásnál ismét elvigyorodott mert rettenetesen csiklandott tőle. Kicsit ugrándozni próbált hogy megszüntesse a csiki érzést, de az ölelés miatt ez sikertelen volt. Amikor a hadművelet abbamaradt felvette a koboldot és vissza feltette a székre *

-Hehh! Így sikerűt a rajz… és látod hogy Ceres szerint jóláll! Lehet kéne neked egy tutkó hajzselé *mondta és nem mondta ki hogy azért lett ilyen a rajz, mert rendszerint égnek áll a haja attól amit művelnek. No meg persze azért mert vicces volt pont így lerajzolni.*

* A kívánást kíváncsian figyelte és azon agyalt vajon mi lehetett az ha ennyire mosolyog mellé.. talán egy új főzőcsésze vagy varázskönyv? Aztán tekintete továbbsiklott a másik oldalon álló Selestinára és kezdte úgy érezni hogy talán tudja a választ. Minden esetre ezt a gondolatot megtartotta magának és széles mosollyal adogatta a sütis tányérokat az ünnepeltnek*

*Mikor megkapják a szeleteket kuku is leült a helyére és nyomban neki is látott az evésnek. Végre egy nap amikor a desszert van elől és ráadásul legálisan! A süti ízében a csoki dominált, pont ahogy tervezte.. Jóóó sok csoki volt benne. Kicsit nézte ahogy Gildas a díszítést nézi. Remélte, hogy amit ellesett anno az étteremben és tetszett neki az Gildasnak is tetszik.. az étterem vendégei (amelynek a szellőzőiben a legtöbbet lógott, s melyben a tudását összeszedte) legalábbis mindig nagyon megdicsérték a mesterszakácsot és a sütis fickót is … ő meg mindig csekkolta a maradékokból az ízeket… arra gondolt, ha esetleg Tetszik neki, akkor lehet csinál majd még párat a jövőben csak úgy. Selestina arcán már látta a reakciót és valamiért jóleső büszkeséggel töltötte el hogy másnak is ízlik amit készített. Feszülten várta a többiek reakcióját is.*

Kénytelen vagyok viszonozni, mert ha nem megyek, akkor ő jön el értem és cipel át valamelyik kocsmába. Ha találkoztok vele, sose engedjétek inni... Még nem találkoztam olyan egyénnel, aki le tudta volna győzni, és imád másokat is itatni... * Gondol a testvérére talán némi elégedetlenséggel, de kétségkívül pozitív érzelmekkel egybe kötve. * Hmm, szóval azt mondjátok, hogy jól áll? * Kérdez rá, mire leteszi a tányért és a kezével megemeli a hosszú fonatot. Ahogy emeli, úgy válik egyenessé, szinte a plafont éri a vége. Stílusosan enyhén oldalra fordítja a fejét, közben végigsimít az állán. * Új divatot is teremthetnék! * Felnevet, miközben ő is leül a többiekhez. *

* Séléstina aggodalma mosolyt csal az arcára, nemet int a fejével. * Ilyesmin ne törd magad. Bőven elég ajándék az, hogy mindannyian itt vagytok. Ennél szebbet nehezen kívánhatnék. Hmm, ez túl érzelgősen hangzott, de már nem vonhatom vissza.

* Megemeli a villáját, levág egy falatot a süteményből, amit ízlelgetni kezd. A vonásairól először semmi sem olvasható le, szándékosan húzza az időt, hogy növelje Kuku és a koboldok kíváncsiságát. Lenyeli a falatot, de mielőtt válaszolhatna, a házat hangos robaj rázza meg. A bejárati ajtó kivágódik, majd ugyanolyan lendülettel csukódik be. Gyors léptek következnek, valaki egyenesen az ebédlő felé trappol, nem törődik a lopakodással, a hirtelensége valószínűleg éppen elég meglepetés. Az ajtóban egy széles vállú, Gilnél legalább másfél fejjel magasabb férfi lép be. A fekete haját a tarkója felett fogta össze rövid lófarokba. A bal fülében egy kicsi aranykarikát visel. A szemei ugyanolyan sárgák, mint Gildasnak, viszont a vonásai jóval markánsabbak. Széles állát a rövidre nyírt fekete szakálla emeli ki. Az ajkait széles mosolyra húzza, egyenesen az asztalhoz siet. * Rav! Ceki! Rég láttalak titeket! * Közli zengő jókedvvel. Meglapogatja a koboldok feje búbját, viszont ugyanezzel a mozdulattal a könyökével Gil fejét beleklopfolja az előtte lévő torta szeletbe. *

Tyűűűű, mennyien jöttünk össze, ez igen! Tudtok bulit csapni, csak még valami hiányzik! * Két üveg bort tesz le az asztalra. Lapát méretű kezét odanyújtja Kukunak. * Akkor haladjunk csak sorban... Raghnall Abraxas, üdv. * Mutatkozik be neki. * Szóval rólad beszélnek, hogy beköltöztél, végre, legalább nincs egyedül ez a félnótás. * Mire Gildas kihúzná a fejét a sütiből, a testvére hátba veregeti, ezzel visszatoloncolva az édességbe. *

* Abraxas átkel az asztal mellett, elkapja Séléstina kezét és apró csókot lehel a kézfejére. * Ritka, hogy elfet látok idelent, de örülök a találkozásnak, kisasszony. * Mondja kifinomult úriember módjára. * És, mi a nagy téma? Gondolom nem kukán ültetek idáig. * Kérés nélkül huppan le az egyik megmaradt üres helyre, ahol kényelmesen el is helyezkedik. *

Én is örülök, hogy látlak... * Dünnyögi Gil. A szája környékéről lenyalja az édességet, míg a többit egy szalvétával kezdi letörülni. *

Hogy nézel te ki? Nem adsz magadra? * Kérdez rá nevetve. * Boldog szülinapot, te lókötő!

*Csendben hallgatta ,ahogyan Gildas a bátyjáról mesél ismét. Egyszer már volt róla szó, bár többet inkább magától a fenti szobai növénytől tudott meg, aki igencsak kevesellte az úr látogatását. Most ahogyan Gil adott tanácsot a bátyjával szemben, rögtön eszébe jutottak a növénnyel váltott szavak. Amint a hajával viccelődött az alakváltó, annak nevetésére kicsit ő is felkuncogott, de éppen csak maga elé. Úgy pillantott tovább a többiekre.*

*Nagyon ízlett neki a sütemény, így apró falatokkal, de folyamatosan, bár azért illően, lassabban ízlelgette. Végül kedvesen elmosolyodott, s egy pillanatra letette a villát. Érezte ,hogy a többiek mind Gildas reakcióját várják, amit meg is értett. Bizonyosan sokat dolgoztak ezeken az ételeken, és az volt a legfontosabb hogy az ünnepeltnek ízlen. Így ő is elkezdett figyelni. Aztán hirtelen fülei jeleztek ,de a következő pillanatban már a bejárati ajtó becsapódott. Felkapta döbbenten a fejét, mert nem tudta hirtelen elképzelni ,hogy ki lehet az. Az is eszébe jutott ,hogy talán Eras...mivel ő szokott így járkálni, ám amint az ajtónál megjelent fekete hajjal és, kis szakállal megáldott egyén ,már tudta ,hogy tévedett. A szemeiről ismerte fel azonnal! Az ugyan olyan ,mint Gilé!
El is felejtette ismét magához venni a villát ,mert a meglepetés még elég erős volt. A férfi beljebb lépet és aztán... Gildas beletaknyolt a süteménybe. Mivel ott ült egyik oldalán ,csak nézte megszeppenve ,majd halvány mosollyal.*
Minden...rendben?
*Kérdezte csendesen, ám mielőtt az alakváltó válaszolhatott volna, észrevette ,hogy annak feje megint vissza került az előző helyre. Fél füllel természetesen hallotta a bemutatkozásokat, majd csak akkor kapta fel a fejét, amint maga előtt látta a férfit. A kézcsókra egy pillanatra megilletődött ,majd kedvesen mosolyodott el, a férfira emelve zöld szemeit.*
Szintén. A nevem Saika Séléstina. Megtisztelő ,hogy találkozhatok önnel Raghnall úr. Gildas is mesélt már kicsit önről, de a legtöbbet a fenti növénytől hallottam. Nagyon hiányolja magát.
*Azzal csak figyelte még ,majd a többiekre pillantott. Felállt s elvett egy tányért, majd vágott egy szeletet s a jövevény felé nyújtotta.*
Éppen csak leültünk enni. Most kelt egy 10 perce Gil.

*Aztán elmosolyodott rajtuk. Kellemesnek tűnt ez a családi kötelék.*

*az égnek álló hajon elvigyorodott.. ezt még valahogy fel kell majd emlegesse ha Ceres nem lesz itt… aztán hallgatta a beszédet az idegenről aki Gildas rokona, de továbbra sem múlt el az érzése… nem akarta hogy felbukkanjon és elvigye Gildast inni. De nem sokat töpreng ezen, mert az ünnepelt éppen a tortába kóstolt… feszülten figyelte a reakciót, még a rágásban is megállt… várt… várt…*

*De feszült figyelméből hirtelen zaj verte föl és önkéntelenül is a forrása felé fordult. A megjelenő nagydarab fickó az emlegetett szamár képében jelent meg a számára.. Meglepődve aztán egyre inkább gyanakodva stírölte a megjelent testvért… Urinép ez is, az egyszer biztos… de nagyon fura…. szögezte le magában és gyanakodva méregette a fickót, miközben lenyelte a falatot. *

*Villájával, amit csak az ünnep kedvéért használt, éppen le akart vágni egy újabb darabot amikor látta hogy a jövevény belenyomta Gil fejét a tortába. Nem tudta hogy nevessen vagy inkább morogjon… Nem tudta hogy az zavarja e jobban hogy támadás érte Gilt, vagy az, hogy más részéről történt, vagy az, hogy nem zsémbelt miatta… Valami nem stimmelt, de még nem tudta összerakni. A felé nyújtott kézbe tette a villát és felvonta az egyik szemöldökét ahogy Abraxasra pillantott közben*

-Szasz! Abrakszasz! *köszönt neki és a távozó villája után nézett, majd látta hogy Gil ismét a sütiben landolt… na jó ez már vicces volt… de miért nem zsémbel???? Össze volt zavarodva. Ha nem zsémbel akkor ez most komoly? ha pedig komoly, akkor ez most támadás, vagy nem? ha támadás akkor engednie kellene a késztetésnek hogy a jövevényt bokán harapja kutyaként? De mégiscsak Gil testvére… a rokona.. a hozzátartozója.. nem úgy mint ő. hirtelen nagyon kívülállónak kezdte érezni magát és emiatt Abraxast okolta.. eltolta a sütit és felhúzta a lábait hogy átfogja a térdeit. Csendesen, alig hallhatóan, de morogni kezdett.. nem tudta maga sem hogy miért, de élesen pislogott Abraxas felé majd maga elé.. láthatóan nem tudta mit kezdjen a helyzettel... és igenis féltékeny volt*

Egen... minden rendben. * Dünnyögi Gildas, aki éppen szemmel verni készül a testvérét. Ha a sütibúvárkodás nem lett volna még elég, Abraxas tudja tetézni a helyzetet. *
Még van a füledben is egy falat... * Közli harsányan nevetve rajta, majd Séléstinához fordul. * Biztos mondták már, de nem csak a név gyönyörű, hanem a tulajdonosa is. Tegezzetek nyugodtan, nem sokkal vagyok idősebb Gilnél, még ha mást is mondd. Hmm? 10 perce? Tessék, kiteszem a lábam pár évre és máris elkanászodik. * A nagyhangú férfinek hamar szemet szúr Kuku viselkedése, kissé oldalra biccenti a fejét. * Pedig te olyannak néztél ki, aki tud bulit csapni. Fel a fejjel, nemsokára lelépek, csak beugrottam pár percre. * Hátbaveregeti Kukut. * Remélem nem gáz, hogy bejöttem, ha már évekig itt éltem, és jelenleg is az öcsém bitorolja.* Az utolsó megjegyzése kicsit élesebbre sikerül, amire viszont Gil is azonnal ugrik. *

* A fiatalabbik Raghnall lenyes egy nagyobb falatot az édességből, hirtelen mozdulattal nyomja a bátyja szájába. Felvonja a szemöldökét, a pillantása diadalittas lelesz, mint aki éppen csatát nyert. * Csak azt akartam mondani, hogy nagyon finom lett a torta... az illata is kellemes még fogom egy ideig érezni a hajamból is... Melyikőtök követte el?

Hmm, ez tényleg nagyon finom! * Mormolja teleszájjal. *

*A bókra egy parányi zavart mosollyal válaszol ,majd kicsit bólint. Közben ismételten leült.*
Köszönöm Abraxas.
* Hagyja ,hogy a nagyhangú férfi és a többiek beszélgessenek ,hiszen a családi kapcsolatokat ápolni kell. Addig csendben is volt, csupán figyelemmel, és egy kedves mosollyal kísérte a dolgokat. Aztán amint a férfi Kukuhoz intézte szavait, lassan ő is észrevette ,hogy a mosolygós fiú, most kicsit zsörtölősebb lett, és úgy tűnt nincs jó hangulatban. Aggodalmasan pillantott rá, majd lassan felállt. Mellé sétált, finoman érintette meg a vállát.*
Hozok be poharat az italhoz a többieknek, segíts nekem...jó?
*Kérte kedvesen Kukut. Látta ,hogy a két kobold is felpillantott, hisz ebben ők tudnának igazán segíteni, de jelzett nekik ,hogy most nem kell. Csak Kuku.*

*Megborzolta a világos hajú alakváltónak a fejét s tetézte Gil szavait. Próbált segíteni, míg úgy tűnt Abraxas a tortával van elfoglalva.*
A három fiú...bár azt hiszem ez most leginkább Kuku érdeme... kis cukrász.
*Érintette meg a fiú vállait.*
Gyere....kérlek.
Mindjárt hozunk pár poharat, és akkor ihattok is valamit hozzá.
*Azzal megkerülte a széket, majd kifele indult az étkezőből.*

*kicsit körbenéz magán mert nem értette hogy értette a kinézetet a hagy hangú. Az a tudat hogy nemsoká elmegy, valóban megnyugtatta… Ahogy ez elhangzott abba is maradt a morgás.
De azt nem értette miféle megjegyzés volt ez a kinézetére.. kicsit megborzolta a haját, megszagolta a hóna alját, aztán felvette az asztalra a lábát és a talpát is megszagolta, de nem érzett azon se túl sokat, na jó .. talán egy kicsit…. A hátba veregetésre kapta fel a fejét… ohhóóó.. Ekkor esett le neki a helyzet! Ez a tag itten barátkozni akar csak éppen szájkaratézik közben… Kötetszik… tehát Gildassal is csak kötekedett… és vele… kukuval… az utolsó mondat tette be a kaput. Okkééé.. kihivás elfogadva *

-Áhháááá!!! Szal akkó a te gatyádat hortam amútkor meg a te ágyadba aszom… remek! Így mán ééértem minek tanátam női piperét a fiókban egy szakállnyíró mellett, mer há neked van olyanod… Ha hijánzik minnyá lehozom osztán akkor csinálunk neked bulisminket

* Zsiványság csillant meg a szemében, ami általában az elvetemült ötleteinek az előszele, de ekkor hirtelen Gildas foglalta le a bátyja figyelmét a tortával, de a dícséretet megjegyezte magának.. az jólesett! De nem sokat filozofált rajta mert közben Selestina hívta segíteni. Ekkor visszatért a vigyor az arcára*
-Ockaj…. hozzunk poharakat.. asztán buli!
-Te meg csak abrakojjá Abrakszaz, asztán ha jó leszel kapol a deszertbű is. Meg tok egy jó játékot… majcsak figyejjetek …. *mondta és már ment is Selestinának segíteni. A konyhába érve levett 6 egyforma poharat… aztán visszatett kettőt és levett két kisebbet, nehogy belefulladjanak a koboldok az italba.*
-ezek jók lesznek… ilyenekre gondótá királylány?

* Ahogy az elf felajánlkozik, Abraxas nagy falatban nyeli le az édességet. * Szívesebben néztem volna, ahogy a házigazda matat a konyhában, de ha ragaszkodsz hozzá, akkor hálás leszek érte. Remélem szeretitek a bort, találtam egy egészen finomat. Kicsit édesebb, dió ágyon érlelték, és nagyon jó a zamata. Az egyetlen hátránya, hogy itatja magát, de akkor legalább a drága jó öcsém sem lesz ilyen zord. Gil, igazán mosolyoghatnál, legalább a szülinapodon! * Beakasztja a mutatóujját az öccse szája sarkába és felfelé húzza, hogy valóban mosolynak tűnjön. *
Utállak... * Dünnyögi Gildas, miközben gyilkos pillantással néz a rokonra. Hamar megérti, hogy mi Séléstina célja, így kissé bocsánatkérően pillant rá, majd aprót biccent. Egy jól irányzott öklössel távolítja el a bátyját az arcából, majd a nőre pillant. * Köszönöm mindkettőtöknek.

* Az idősebb Raghnall érdeklődve figyeli Kukut, ahogy végigszaglássza magát. Amikor leesik neki, hogy ezek miért történtek, jóízűen felkacag. * Hát, öcsém, érdekesen nézhetsz ki az én gatyámban! Nyakban nem szűk? * Utal itt a méretbeli különbségre, majd végigsimít a szakállán. * Szóval itt hagytam a cuccokat a múltkor... Felforgattam érte a fél szállást, de sehol nem találtam... Képzelheted, hogy a csaj mennyire hiányolta a tükrét és azt a szemhéjpúdert. Gilnek hoztam, hátha szebb lenne tőle a pillantása... de talán rajtad is segítene, rajzolhatnánk szélesebb vigyort a fejedre... Jobban mutatna, mint a morgás. * Lendülne bele, de még egy hatalmas falat landol a szájában, amivel egy hörcsögöt is megszégyenítene. A villogó szemű Gildas kimérten leengedi a villát, majd felvonja a szemöldökét. Leengedi a vállait, de ütésre kész, hogy bárkit megetessen még a tortából. *

* Hamarosan kettesben maradnak, mire a fiatalabb csak felsóhajt. * Ne hergeld Kukut... Nem akarok még egy kajacsatát a házban, azóta is találok dekorcukrot a bútorokon és alattuk.
Mit csinálsz te a bútorok alatt?
Kirándulok. * Közli rezzenéstelen vonásokkal. *
Ez sok mindent megmagyaráz veled kapcsolatban... * A mondata kap egy furcsa, kissé idegen akcentust, amit a hatalmas falatnak köszönhet, még rágódik rajta. *

Ugyan nincs mit. Örömmel hozzuk a poharakat. Az ünnepelt ne mozogjon annyit!
*Mosolyodott el a testvérpár felé ,majd az idősebb kérdésénél egy pillanatra elgondolkodott s zavartan mosolyodott el.* Nem tudom mennyire jó ötlet lenne ha én innék... nem biztos ,hogy rendesen viselném. Inkább rátok , férfiakra hagyom ezt.
*Észrevette Gildas pillantását amire kedvesen elmosolyodott s alig láthatóan rázta meg a fejét. Bár azt viccesnek találta amikor Abraxas éppen megmosolyogtatta a fiatalabb alakváltót.*

*Azt már nem hallotta ,amit a férfi még Kukuval beszélgetett, mivel már kint volt a konyhában. Pakolgatott kicsit és megkereste a poharakat, bár még nem tudta pontosan merre találja azokat, amelyekre most szükség volt. Hamarosan meghallotta a halk lépteket amikre mosollyal fordult vissza. Örült annak ,hogy jobban érzi magát a srác mialatt az a poharakat elővette. Úgy tűnt tökéletesen tudta hol van. Mosollyal bólintott s oda lépett mellé. Kicsit átölelte.*
Láttam ,hogy Abraxas feltűnése kicsit kellemetlen volt neked Kuku ...* majd elengedte s a szemeibe nézett kedvesen.*
Ő Gil bátyja, rokonok, és szeretik egymást ,mint testvérek...habár elégé érdekes módon mutatják ki. De ettől függetlenül te is nagyon fontos vagy neki. Jó ?
*Mosollyal kicsit megbökte a srác állát.*
Ne érezd rosszul magad.. egy nagy család vagytok! Nem gondolod?
*Azzal kihúzta magát s kacsintott felé.*
Na...megyünk vissza?
Amúgy igen...ilyenekre gondoltam!

*Nevetett kicsit ,majd ismételten kilépett.*
Meghoztuk őket! De még mindig amondó vagyok, hogy nem túl szép látvány ,ha egy nő iszik sokat...és én sem szeretnék kellemetlenségeket...szóval ha annyira itatja magát akkor inkább iszom mást.
*Elmosolyodik a testvérpár felé, s mialatt elmegy a koboldok mellett, megsimogatja a fejüket egyszerre, majd odahajol s ad mindkettő fejér egy-egy puszit.*
Ügyesek voltatok ti is az ételekkel! Láttam a konyhát is.

*A nagyhangú beszólását még a konyhában is hallotta de csak erősebben fogta a poharat és magában csínytevéses bosszút tervezgetett… Selestina hangja rángatta vissza a valóságba.*

-Aszondod? Komcsiból? Humm… *felötlöttek benne a nagy család lehetőségei.. lehet hogy ez a fickó nem is olyan vészes… végülis.. úgy tűnik Gil is kedveli. Mély levegőt vett és hosszan kifújta majd a lányra mosolygott, de a zsiványság nem tűnt el a szemeiből… valamire készült. *

-ockaj akkó úgy kezelem majd és köcce! *kacsintott ő is vissza és széles mosollyal vitte a poharakat az ebédlőbe Selestina nyomában. Először a két kisebbet tette le a koboldok elé és ő is megborzolta őket és adott nekik egy egy puszit épp mint Ceres… de ő továbbment. Selestina elé is letett egy poharat és adott egy baráti puszit az arcára .. aztán eddig kedves mosolya megváltozott ahogy a fivérek felé lépett a poharakkal. Gildas elé is tett egyet és a tiltakozást megelőzve egy hosszút csücsörítve, szúnyogformára változtatott arccal adott neki egy arcrapuszit, majd vissza változtatta az arcát kukusra és szééééélesen mosolyogva közelítette meg Abraxast. *

-Tessék a poharad és… *NAGYÖLELÉÉÉÉS - CUPPPPPPPP - FÜLBENYAL* … jó végre téged is látni! Gyakrabban is jöhetnél …*mondta neki duruzsolva és nem eresztette az ölelésből, SŐT! Épp ellenkezőleg! Az ölébe huppant és a vendég sütijébe tolta az ujját és a krémet a szakállas szájához emelte* -mongyadáááá!!!

Óóó, hát nem muszáj berúgni... meg nem is olyan erős ám. Azért egy koccintás erejéig kóstold meg, megtisztelnél vele... * Közli kissé tenyérbemászóbb tónusban, ami valahogy emlékeztet Gildas üzleti ajánlataira... volt honnan örökölniük ezt a vonást. *

* Amikor visszatér a páros a poharakkal, a két kobold nyújtózkodni kezd, hogy mindent lássanak. Megkapják a simogatást és a puszit, így szélesen vigyorogni kezdenek, Ceki még bele is vörösödik. *
Én nagyobb puszit kaptaaaam...
Nem is, mert az enyém szebb volt. * Makacsolja meg magát Rav, miközben megkapják a borzolást Kukutól is. Szélesen mosolyognak, és közben doromboláshoz hasonló hangot adnak ki. *
Szeretnek minket... * Állapítják meg csillogó szemekkel. *
Köszönjük...
Igyekeztünk...
És a Kuku is sokat segített.

* Gildas nem látja előre, hogy mi következik, így amikor Kuku már az arcához kezd közelíteni, késő a menekvésre. * Kuku! Ne... meg ne próbáld! Vissza! Távozz tőlem, sátán! * Megpróbálja magától eltartani, de ez is kevés a meneküléshez. * Fuuuu... * Morogja, ahogy igyekszik megtörölni az arcát. *

* Abraxas jóízűen nevet azon, ahogy Kuku az öccsét terrorizálja. Már most legalább olyan jól csinálja, mint ő... pár nap és meg is előzi. A közeledésre csak felvonja a szemöldökét, az ölelés nem zavarná... a puszi talán nem, de a fülbenyalás meglepi. Az egyik szeme önkéntelenül is egészen kicsire húzódik össze, míg a másik kistányér méretűre tágul. * Serceg a nyál a fülemben! * Közli a meglepetésének okát. Könnyen belemegy a játékba, szélesen elmosolyodik. * Talán lovacskázni is akarsz? * Teszi fel a kérdést már oldottabban és elkezdi mozgatni a lábát, amin Kuku ücsörög. Csak akkor hagyja abba, amikor a falat közelít felé. * Bocsi, öcsi, csak Séléstinától fogadok el így falatot... tőled maximum villával, ki tudja, hol járt előtte az az ujj.

Komcsiból! *Mosolyodott el kedvesen. Boldog volt ,hogy velük lehetett, és ha zötyögősen is ment még a megismerkedés....nem bánta meg. Egyiket sem. Ismételten bólintott boldogan, s ez a csillogás a szemeiből is kitűnt.*
Komcsiból!

*A koboldok reakcióira a mosolya nem lankadt, igazából, az egész kellemes érzéssel töltötte el. A szavaikra bólintott ,majd elfoglalta a helyét s leült. Akkor pillantott vissza az idősebb Raghnalra. *
Természetesen nem szeretnélek megbántani... így talán egy kortyot elfogadhatok. De kérlek ne kérj sokkal többet.

*Kuku pusziját kedvesen fogadja ,megköszönni ,majd csak halk nevetéssel figyeli, ahogyan a srác sorra veszi az áldozatait. Amint Gildassal csinálja ezt meg ,kicsit megdöntve a fejét pillant rá kedvesen ,hogy hagyja .....hagyja....
Aztán jött a következő támadás a bátyj felé, bár úgy tűnt ő kicsit másképp fogta ezt fel. Amint láthatóvá lett ,hogy Kuku még mit csinált zavart mosollyal, de ajkához emelte a kezét s úgy kuncogott csendesen a fejét megrázva. Kuku sem változik.
Majd amint a férfi példával állt elő, zavartan pillantott hirtelen rájuk, fehéres arcán parányi pírral s, egy mosollyal rázta a fejét. Azért pedáloztak most vele, mert egyedülő nőként jó példa lehetett most.
Lassan átpillantott Gilre s nézte. Kíváncsi volt élvezi e a napot.*

*Egészen a lovacskázásig jó volt a poén... De aztán a szakállas úgy tűnik jóval kiegyensújozotabb mint a másik Ranghall.. Valamit ki kellene találnia mielőtt visszanyal a fagyi.*

*Végignézett a társaságon és tekintete ide oda járt a jelenlévőkön... Egy pár illanat múlva másis nyugodt mosoly terült el az arcán...*

* Lassan formálódni kezdett s hamarosan Abraxas ölében Selestina pontos mása ült krében ujjal kedvesen mosolyogva. A krémes ujjat megmozgatta Abraxas szája előtt *

*oldalra sandított Gilre hogy lássa az ő arcán is a hatást*

Már az az egy korty is megtisztelő... * Közli kissé tenyérbemászó kedvességgel. * A hangsúly a koccintáson van... meg azon, hogy tényleg megéri megkóstolni. Csak a végén nehogy kiskegyed legyen közöttünk a legnagyobb ivó. * Rákacsint a végén. * Aki a legjobban tiltakozik, az szokta a legtöbbet inni; bár tény, hogy nem szívesen látnálak fejfájással másnaposan... Mégiscsak kénytelen leszek rád vigyázni... 

Te inkább ne vigyázz rá... sőt kerüld el a hölgyet. * Motyogja a fiatalabbik Raghnall, mire a bátyja felnevet. *

Csak nem féltékeny vagy, mert közelebb kerültem hozzá, mint te?

* Már éppen folytatná, amikor az ölében ücsörgö Kuku felveszi Séléstina alakját. Először csak felvont szemöldökkel néz rá, majd szélesen elvigyorodik. * Szerintem egész formás. * Kinyitja a száját. * Haaaam... * Majd hirtelen becsukja. * Szórakoztam. Még mindig nem tudom, hol járt előtte az ujjad, nem kockáztatok. * Egy hirtelen ötlettől, na meg persze attól vezérelve, hogy bosszanthatja az öccsét, felveszi Gildas alakját. *

* Gil arcán egy leírhatatlan érzelemsorozat fut végig... A halántékán kidagad egy ér, a jobb keze ökölbe szorul. Séléstinára pillant, így megáll a mozdulatban, elgondolkozik, majd felnevet. * Bocs, az eredeti jobban mutat!

Ahm... nem.. hidd el, én tényleg nem iszom sokat....
*Mosolygott zavartan és maga előtt rázta kicsit a kezeit.*
Egyszerűen nem ízlik annyira... ha mégis van valami, akkor is tudom hol a határ... Mint mondtam, szerintem nem szép ha egy nő nagyon részeg...és nem kívánok az lenni.... szóval nem kell rám úgy vigyázni...
*Halkan nevetett egy picit a végén, de mielőtt folytathatta volna ,megszeppent Gildas szavaira. Ahogyan beszélgettek halványan elmosolyodott. Olyan..érdekes érzés kerítette hatalmába. Nem... nem is figyelt fel annyira az idősebb fivér szavaira. Imponált neki, hogy Gil féltette... még ha nem is volt szükséges.*

*Mire újra felpillantott a tortából a villa hirtelen esett ki a kezéből. Halkan koppant az asztalon. Döbbenten nézte, hogy saját maga mása, akit azért tudta ,hogy Kuku, éppen a férfi ölében ül. Szétnyitotta ajkait, de hang nem jött ki rajta, egy másodperc alatt elvörösödött.*
Kuku!
*Nyekkent meg, bár nem olyan hangosan, majd amint a másik is felvette most Gildas alakját, még jobban elvörösödött. Nem tudta pontosan ,hogyan reagálja le. Tudta ,hogy nem szabadna ennyire felvennie, mert csak szórakoznak...de mégis zavarba ejtette. Így inkább mielőtt bármit is tett volna, félre pillantott ,mialatt összekulcsolta a kezeit az ölében. Arca még mindig vörös volt, de ajkaiba harapott zavartsága miatt. Inkább nem akarta őket nézni.*

-akkó mostan ne igyak? *kérdezte viccelődve és az ál Selestina bandzsított és csuklott egyet, mintha részeg lenne. *

*Mikor Abraxas visszakozott a krémtől csak nevetett rajta. Kezdett tényleg jókedve lenni, Úgy tűnik ez a fickó tényleg érti a viccet.*

-Háttetán ismeesz hogy tod hogy hunn vót!  *nevette, majd amikor a másik átváltozott Gildassá, szélesen elvigyorodott és átváltozott Abraxassá.*

-Whehehehehe! *fordult nevetve Gil és Selestina felé, s csak most vette észre a lány pirulását. Sejtette hogy talán az előző jelenet lehetett az oka de már úgyis váltott, szóval majdcsak abbamarad a pirosság. Viszont Gilt még kell viccelni egy kicsit hogy emlékezetes legyen a napja és ehhez Abraxast fogja felhasználni.. tökéletes...*

*Az ál Abraxas egy hirtelen mozdulattal bajuszt rajzolt az ujján lévő krémmel az ál Gildasnak majd magához ölelte a fejét és alaposan megborzolta a haját is hogy jó kócos legyen.*

-Whehehehehe! NA mos' hogy nézee ki bibas!

Hmm, ha a részegség nem is, talán egy enyhe változata azért lehet kellemes... Enyhe pír az arcon, kicsit oldottabb hangulat. * Magyarázza belegondolva, de nem részletez tovább, tekintve a társaságát. Séléstinát túlságosan zavarba hozná vele... az öccsét nem érdekli... az ölében ülő alakváltó talán vevő lenne rá... talán. Az is jelenthet valamit, hogy éppen az ő ölében ücsörög. Félrehessegeti a kocsmában dolgozó pincérlány képét, aki párszor beszállt már az ivásba. *

Dehogy ismerlek, ecsém... a tapasztalatok súgják. * Böki ki nevetve, miközben megvakarja a szakállát. Ahogy Kuku az ő képét veszi fel, először meglepődik, utána pedig belecsíp az arcába. * Markánsabb az az arccsont, hékás! * Majd az öccsére sandít. * Te... Gil... hogy tudsz bármit is kezdeni ezekkel a karmokkal? Nem szokott beakadni, amikor... ? * Kérdezi félig lebiggyesztett ajkakkal, ahogy gondolkozik rajta. *

* Gildas elégedetlenül felhördül, talán a fények játéka miatt tűnik úgy, hogy az aurája egészen sötét, a szemei egészen beesettek és fekete árnyékba burkolóznak. Közelebb húzódik Séléstinához, elkapja és magához öleli, a többiekre sandít. * Bitang banda, terrorizáljátok a hölgyet! * A nő szemébe pillant, de a vészjósló aura már megszűnt, helyette mosolyog. * Ne vedd magadra, mind a kettő nagyszájú... nézz csak arra a... rám... akkora a pofája, mint egy tábori kulacs... * Ebben a pillanatban Abraxas hatalmas nyelvvel nyalja körbe az arcát, hogy lenyalja a süteményt krémjét. * Gaia szerelmére! Még szidni se tudlak, mert úgy nézel ki, mint én!

Nédd már... Húst pakoltál, hogy ilyen fűszeres, vagy Gil csípős pillantása adja az aromát? * Mindez az Abraxas-féle vigyorral és a fiatalabb Raghnall kinézetével egész érdekes felhangot kap. *

*Mivel igyekszik feloldani a zavarát, nem tekint fel, így az újabb változást sem látja. Maga előtt még az előző kép mély nyomott hagyott. Nem is csak az, amit látott, hiszen.... nem volt úgy....... semmi vészes, leginkább az ,hogy Kuku úgy csinálta ,hogy egy idegen, a vendég előtt, aki így méltán gondolhatott mást is ő róla.Arcához emelte kezét zavartan ,majd csak arra pillantott fel, lepetten ,hogy kezek ölelték át. Érezte ,mintha Gildas is ideges lenne egy kicsit, bár, ezt nem tudta pontosan megmondani, mert  következő pillanatban amint rátekintett, más egy kedves mosolyt látott. Zavartan mosolyodott vissza ,mialatt lehunyta zöld szemeit. Csak pár másodperc után pillantott arra amerre mondta.*

*Ezután vette észre a fordított állást, majd azt ahogyan beszélt Gil. Hosszan megnézte az Abraxas féle Gilt. Megrázta kicsit a fejét, de nem ment el az alakváltó mellől. Jól érezte magát a karjaiban.*
Nem pontosan úgy.....van valami, amit nem tud tőled átvenni.
*Magyarázta, majd felnevetett halkan , Abraxas és Gildas képének vegyületére.*

*Az ál Abraxas egy felemelt mutatóujjal és szigorú ábrázattal válaszolt az arconcsípésre és javította az arccsont hibát. Viszont úgy döntött erre a sok viccre megszomjazott. Töltött magának az italból hogy ne árválkodjon, majd Abraxas arcával Gil és Selestina felé nézett. Meg volt elégedve azzal amit látott. Selestina láthatóan Gil társaságát kereste, Gil pedig láthatóan sík ideg volt*

-Boldog sokadik születésnapot! *majd húzóra megitta az italt bármi is volt az.. csak aztán kapta a szája elé a kezét hogy rájött.. vagyis igyekezett rájönni, hogy mennyire lehetett erős az alkohol. Koncentrációja megszünt és most kuku ült az álGildas ölében igencsak piros fejjel*

-Ezmivóót! Méreg?