Tiltott gyümölcs (Gauldoth Waerjak és NPC-i, Kuku)

*a patkány orra kicsiny gombként előnyomakodott az üregből amit fáradságos munkával kiszélesített. Innen érezte az illatot. Sült illata.. igazi.. vaddisznósült. Óvatosan előlopakodott, először egy kis sámli, majd egy levetett ruhadarab, majd a kandalló mellett a falnak támasztott nagy pajzs mögé szaladt aprócska lábaival. Onnan kilesett.. a Szélesvállú nagyhajú férfi éppen szemben ült vele és evett.. vagyis inkább falt, mint aki menten a tányérját is megeszi*

*Sóváran nézte a műveletet és irigyelte.. bár a helyében lehetne ő is így falna. Már harmadik napja hogy folyamatosan patkányformában falt, mert így kevesebbel érezte hogy tele a hasa. Persze ez valójában önámítás, mert hamarabb meg is éhezett.*

*Az illat és a látvány hatására önkéntelenül is rágcsálni kezdte a pajzs peremét, óvatlanul felfedve a rezgő hanggal a jelenlétét. Ijedten abbahagyta amit csinál és visszabújt a pajzs mögé, remélve hogy nem bukott le. Az üreg amin át bejött most elég messze volt. Összehúzva magát iramodásra készen fülelt a pajzs mögül, hogy megváltoznak e az evés hangjai, vagy odajön e a fickó, de kilesni nem mert. A sajnát szíve dobogását viszont dobként hallotta döngeni.. próbálta elcsitítani hogy figyelhessen*

*Álmos félhomály szűrődött be az ablakokon keresztül, hamarosan alkonyodni kezd majd. Az őszhajú vérfarkas meztelen felsőtesttel ült egyedül az asztalnál, és valóban rettentően koncentrált a húsra a tányérján, ugyanakkor mégsem; egyenesen előre nézett, miközben gépies, de ugyanakkor gyors mozdulatokkal fogyasztotta a húst. A tekintete furcsa volt, fáradtságról és valami másról is árulkodott, ahogy a szemben levő falat díszítő páncélruhát, nem, azon túl, bele a semmibe nézett kifejezéstelen arccal. Mint egy harctéri sokkot kapott katona, ült a helyén halkan morogva minden egyes mohó falásnál.
Hiába mélázott el, az apró fémes sercegés nem kerülhette el a figyelmét. Szájához félúton megállt a keze, benne egy csonttal, amin talán egy falatra való hús még volt. Szemeit lomhán átvonszolta a szobán és figyelt, fülelt - semmi mozgás. Rendben. Folytatta az evést pár másodpercig, aztán újabb zajt hallott, megint felkapta a fejét: egyenetlen lépésekre lett figyelmes az emeleten...nem zavartatta velük magát, nyugodtan bólintott és ismételten tovább evett.
A lépcsőfordulóban egy másik férfi jelent meg, szintén félmeztelen, szintén hosszú ámde jóval barnább hajú, és kevésbé szélesebb vállú, mint asztalnál ülő édesapja, felsőtestének egy részét rothadás borította. Bizonytalan léptek vezették le a lépcsőn, néha mordult is egyet a lépéseknél, talán fájdalmak gyötörték. Apró, elfúló kiáltást hallatott, mikor felbukott saját bokájában a második lépcsőfokon és pofára esett a fapadlón. Az idősebbik most fordította csak el figyelmét az ételről, méreg ült ki az arcára és a már lerágott csontot a földön fekvőhöz csapta, fejen találva őt. Fojtott hangon de mégis indulatosan kezdett el magyarázni neki.*
- Hülyegyerek, anyád fő' ne kelcsed, hányszómegmondtammá!
*A zajokra a nagy egybenyitott földszint másik részén levő kanapén, egy takaró alól mocorgás és pár apró horkantás hallatszott. Mindhárman csattrészegek voltak, Gauldoth szinte biztosan végleges visszatérte nagy esemény volt a faluban tartózkodó Waerjakok számára, így hát ünnepelni kellett. Tulkas felkapott az asztal mellett heverő üvegek közül egy félig telit benne sötét folyadékkal, amit alaposan meg is húzott. Gaul elkezdett föltápászkodni a földről.*

*lassan sikerült annyira megnyugtatnia magát hogy odafigyelhessen a zajokra. Lépések de fentről.. valaki közeledik… futásra készülve a pajzs mögött a falhoz húzódott és óvatosan kidugta az orrát.. szimatolt.. majd kilesett…  nézte a lefele tartó… Gaiara hiszen ez az emlegetett félholt! Akkor ez a Waerjak ház! Ezek ha megfogják, feldarabolják megsütik és megeszik és nem feltétlen ebben a sorrendben… *
 
*Már éppen kezdett bepánikolni amikor a „félholt” hangos elterült a padlón. Fedezéke és ő maga is egy pillanatra mintha aprót pattant volna ahogy megremegett a padlózat.  Idegesen szimatolt a levegőbe. A fickó nem tűnt valami aktívnak. A másik vérfarkas hangjára visszahúzta a fejét a pajzs mögé.   Ő éberebb.. ha a félholt a fija, akkor ő a.. Jajjne Sosetalálkozzvele Waerjak… óvatosnak kell lennie.. naggyon óvatosnak. Az üreg amin át idejött hirtelen nagyon távolinak tűnt.. egészen addig amíg meg nem érezte a leheletüket elterjedni a levegőben…  Bizony a szerencse most is mellé állt.-Örült magának és megnyugodott, épp amikor a csont koppant az elterülve szuszogó flótás fején.*
 

*Kuku nem bírta tovább.. fenébe az óvatossággal.. borzasztóan éhes.. majd legfeljebb futkos közben.. láthatóan részegek. Eszik egy jót és lelép. Kilőtt a pajzs mögül, rávetette magát a csontra a feltápászkodó alak orra előtt, és a patkányformájától telhető legnagyobb sebességgel  rohant zsákmányával a legközelebbi  biztosnak tűnő fedezék alá, távolabb a két harcostól.  A termetes kanapé tökéletesnek bizonyult erre a célra. Az új fedezékén valaki mocorgott felül, de aztán megállapodott. Kuku pedig nagy sebességgel kezdte magába rágcsálni a falat sültet mielőtt új fedezékbe kellene vetődnie. *

*Gauldoth a fejét fogva tolta magát guggoló helyzetbe, éppen látta az apró lábakon teperő patkányt. Nem rémlett neki, hogy tartottak volna házikedvencként patkányokat... de akkor mit keres itt? Komoly gondolkodásba esett, ami arcára is kiült.*
- Min agyalsz má' megin', kölyök?
- Patkány...
- Apáddal hogy beszélsz, kiüsselek?
- A kanapé alatt!
- Sokat ittál.
*Az öreg egy pillanatra se nézett félre, csak küldte a látszólag feneketlen gyomrába a langymeleg sültet. Gauldoth azonban tovább törte a fejét. Sokat ivott...igen. Meg valami gombát is evett...de látta a patkányt, ez biztos. Majdnem. Hirtelen megvilágosodott az elméje: a patkány nem házikedvenc! Az kintről jött be, és ennivalót keres! Egészen meglepődött a felismerésre, alkoholgőzös fejjel szinte megijedt. Betolakodó? Itt? Mi van ha a lenti könyveket akarja? Egy fekete csuhás, goromba boszorkánymester-patkány képe villant fel szemei előtt. Azt nem hagyhatja, még mit nem! Visszafeküdt a padlóra és a pinceajtó meg a kanapé közé gurult, elzárva az egyenes utat afelé. Magában meg is dicsérte saját magát a gyors reakcióért. Fejét oldalra fordította és hunyorogva benézett a kanapé alá. Meglátta a patkányt aminek létezésében szinte teljesen biztos volt, - szinte a fekete köpenyét is látta, az az álnok dög! - és elhatározásra jutott.*
- Figyelj, ott van. Én ezt elkapom.
- Semmi nincs ott, hagyjad már.
- Mondom!
*Tulkas megelégelte, felkelt a helyéről, de az asztallapra támaszkodott. Még ő is lerészegedett, pedig nagy testtel és edzett gyomorral rendelkezett. Mindkét farkas beszéde elmosódott és összefolyó volt, de most lehettek körülbelül egyformán részegek, mert Tulkas nyerte meg az ivóversenyt, miután Yavanna kidőlt a kanapéra. Az ősz farkas a szoba közepére dobott egy apróbb hússzeletet, félúton Gauldoth és a bútordarab közé.*
- Na, ha én is meglátom, akkor elkapod. De anyádat fel ne keltsed, te. Kinyír minket.

*Már a felénél tartott amikor szeme sarkában észrevette a hempergőt. Nahát ez aztán a részeg farkas! -gondolta és egy pillanatra sem hagyta abba a sült rágását. Nem emlékezett mikor evett utoljára ilyen finomat. Meg kell hagyni megéri a kockázatot. Bár magában leszögezte hogy máskor is csak akkor jön ha ezek eleget ittak. Tisztában volt vele hogy nagy a szerencséje és nem akarta eljátszani.. de ha ilyen finom a sült….. *
 
*A két részeg beszélgetéséből igyekezett kivenni a szavakat. Szóval el akarják kapni… ezekkel a lomha mozdulatokkal … ilyen egyszerű csapdával…. hehehehe… A jó móka ígérete felpezsdítette. Marad még egy kicsit, megtömi a hasát a csalikkal aztán kereket old mielőtt komolyabbra fordulna a játék. Végzett a falattal ami a csonton volt, még kicsit nyalogatta aztán a kanapé széle alól szimatolt ki gomb orrával, láthatóan a sült húst figyelve. Jellegzetes patkánymozdulatokkal  mosdotta le pofájáról a sült maradékát és nyalogatta be. Aztán szintén tipikus patkányként ide oda kezdett futkosni a kanapé pereme alatt, mint aki nem is látja a figyelő hasaló vérfarkast. *
 
*”Anyádat fel ne ébreszd” – ez biztosan a felette szuszogó harmadik lesz, hacsak nincs itt még egy harcos akit egyelőre nem látni. Megállt.. óvatos patkánymódra szimatolt párat a levegőbe kidugva bajszos gomb orrát és ide oda  mozgatta.  Az alkohol és a sülthús illata azonban annyira beterítette ezt a részt, hogy alig érezte át rajtuk a vérfarkasok szagát is, nemhogy plusz személyt keressen. *
 

*Lassan kilopakodott  egy arasznyit majd a felső szint apróbb horkantására visszaszaladt a fedezékébe. Aztán villámgyorsan kilőtt a kanapé alól, ugrándozva elszaladt a két részeg előtt a sült irányába. futtában felkapva az ételdarabot szaladt vele egyenesen tovább a tányéros szekrény alá. Ott behúzta zsákmányát a falhoz és rágni kezdte befelé. Közben fülelt és magában jót kuncogott a bamba képükön, ami némi cincogásként hallatszott ki a termetes bútordarab alól. *

*Gauldoth alaposan felkészült a támadásra, négykézlábra emelte magát és ugrásra készen állt. Hiszen születésétől fogva a folyosók védelmére edzették, most végre villogtathatta tudását! Tulkas is feszülten figyelt, hátha tényleg van ott valami. Ennek ellenére még mindig egy cubákot rágcsált elmélyülten, de szerencsére képes volt egyenlően megosztani a figyelmét.
A rágcsáló mintha íjból lőtték volna, iramodott neki. Gauldoth várt amíg a préda elmarta a húsdarabot, aztán ugrott. Állapotához képest nem is célzott rosszul, nem kellett sok hogy ugyanúgy kapja el a patkányt, mint az a húsdarabot. De célt tévesztett, ráadásul el is túlozta az ugrást; egyenest nekicsapódott a kanapé hátának, mire az előre dőlt. A kanapén fekvő takaróba bugyolált nő fojtott, éles sikolyt hallatott amint a padlóra esett. Vergődött egy darabig a ráborult bútor alatt, de aztán rájött hogy tulajdonképpen nem is ütötte meg magát, meg kellemes sötét van alatta, így behúzta alá a lábait is, és folytatta az alvást.
Tulkas viszont tudta, hogy az asszony erre bizony emlékezni fog, és valószínűleg ő lesz a felelős. A gondolatra megint meghúzta az üveget, a patkány volt a legkisebb gondja. Bizonytalan lábakon az ajtó mellé lépkedett, és sorra kihúzott párat a beleállított dobókések közül - az este első mutatványának maradványai, Gauldoth bekötözött bal kézfején és a jobb felkarjából még mindig kiálló dobókésen kívül. A fiatalabb férfi figyelte ahogy apja megáll a szoba közepén. Ez meg mit akar...*
- Nem vagy te állat, patkányra így kell vadászni...
- Várjál már, nem tudsz dobni, engem is kétszer eltaláltál...
- Nem, te vagy részeg! *bugyogta Tulkas öblös torokhangon, és az első dobótőrt beleállította a padlóba a szekrény előtt. A következő fölé ment, a szekrényt magát találta el, közben ő maga is majdnem elesett. Most két tőrt ragadott meg és dobott el egyszerre, az egyik teljesen oldalra ment és beleállt a falba, a másik megpattant a padlón és lendületét vesztve csúszott be a szekrény alá, a falon koppanva. Tulkas diadalmasan a magasba emelte izmos karjait, röhögve szólalt meg, mondván, az asszony biztos felébredt az esésre.*
- Na, így kell elkapni egy patkányt! Most ide a pénzt.
*Gauldoth megint lefeküdt és benézett a szekrény alá. Az álcázott boszorkánymester még mindig ott kuksolt. Apjába kapaszkodva felállt, sokatmondóan felsóhajtott és megcsóválta a fejét.*
- Nem kaptad el. És nem is fogadtunk.
- Dehogynem... mi?
*Tulkas is lehajolt és meglátta a rágcsálót, mire feldühödött. Majd megmutatja ő...! Lehajolt hogy jobban szintben legyen, kézbe vett ötöt a kis dobótőrökből, és részegségéhez mérten kiválóan hajította el őket. Kettő egyenest a szekrény alá tartott, míg három oldalra vette az irányt, a szekrény mellé.*

*A manőver kicsit neccesre sikeredett, de a móka remek volt. A kanapé borulásának hangja azonban meglepte. Ha a félholt elkapta volna akkor..  – de itt abbahagyta ezt a gondolatfonalat és a beszédjükre figyelt. Dobni? Mivel? Jajj neeee… Eszébe jutott Dilec D. dobálózása a laktanyában amikor majdnem elvitte a fejét egy tőr. A gondolat kellemetlen megerősítéseként egy tőr állt meg a padlóban remegve. Aztán éles koppanás ahogy a fedezékébe is beleállt egy, majd a harmadik már bejutott a szekrény alá….. *
 
*Ide oda ugrándozott a fal mellett hogy rosszabb célpont legyen, aztán a pillanatnyi tűzszünetet kihasználva kidugta a fejét hogy többet lásson a helyből… A Netalálkozzvelemertmegöl Waerjak épp lendítette a következő tőrt. Kuku patkányhangon cincogva visszaslisszolt a fedezékébe. az egyik mellé.. a másik is..   eddig jó.. hátha túl részeg.   Ide oda rohangált rendszertelenül a szekrény alatt de az egyik tőr épp előtte vágódott a falba, megtorpant ijedtében, de a negyedik dobás  is oldalra ment. Így össze tudta kapni magát és igyekezett biztos helyre menekíteni a maradék húst.*
 

*Erről a tisztességes szándékáról a következő tőr beszélte le amint egyenesen a falnak szögezte a sültet. A patkány felvisított ijedtében és az ellenkező irányba menekült az üreg felé amin át beszökött. Egy újabb tőr repült felé és állt meg a padlóban közte és az üreg között finom eleganciával figyelmeztetve hogy bizony-bizony, arrafelé túl nyílt a terep. Irányt váltott jobbra és egy üveg mögött keresett menedéket, majd onnan egy ledobott  ruhadarab mögé próbált rejtőzni de aztán inkább tovairamodott a pajzs mögé ahonnan először indult.  Onnan lesett ki pihegve, hogy felmérje a terepet*

*Gauldoth először feszülten figyelte a mutatványt, ám ez hamar röhögőgörcsbe fulladt, mikor meglátta a patkányt ide-oda futkorászni. Most nem segít a sötét mágiád, mi, te boszorkánymester? Leguggolt és a hasát fogva nevetett, de Tulkas elégedetlen volt az eredménnyel. Mi az, hogy egy sem talált? Szégyenbe hozza magát! Kirántotta Gauldoth karjából a beleragadt tőrt, és készült eldobni azt, mikor morgást hallott a felborított bútor irányából és lefékezett.*
- Gyah... hagyjátok már abba a zajongást!

*Mindketten hátrafordultak, Gauldoth arcáról azonban lefagyott a kacaj maradéka is, mikor meglátta a kanapét, ami nagy sebességgel szelte át a szobát. Kivételesen egészen biztos volt abban, amit látott, ezért a földre vetette magát. Tulkas arcán részeges ijedtség tükröződött, elejtette a tőrt és mikor a bútor elég közel ért, két kézzel ráfogott, nehogy tovább repüljön a drága, finom italok felé. Nem sok kellett, hogy hátravágódjon a lökéstől, de sikerült lefékeznie a tárgyat amit aztán a földre rakott, és azzal a lendülettel rá is heveredett.*
- Én csak pihengettem itt... Gauldoth meg tőrrel dobálta a patkányt a szekrény alatt!
*Az említett szinte megsértődött, több okból is, aminek hangot is adott.*
- Az nem egy patkány, hanem egy álcázott boszorkánymester! A pincébe akar betörni!
*Yavanna még a földön ülve megdörzsölte a lábfejét, nem volt könnyű elrúgni azt a vackot, pláne célozva. Magas és vékony, homokóra alakú nő volt, hosszú lábakkal, hátközépig érő ezüstös hajjal egy copfba fonva és finom, nemesi származásra utaló arcvonásokkal melyeken épphogy kezdtek megjelenni az első apróbb ráncok. Jégkék szemeivel felmérte a két részeget, ő maga kialudta az alkohol nagy részét. Nem tetszett neki amit látott; az üres üvegek megnőtt száma, a szanaszét dobált tőrök, a felborított kanapé, szétdobált húsdarabok... ezért majd holnap kap mindkettő. Felállt, és fürkésző tekintettel nézett a fiára, aztán ahogy elsétált mellette, megborzolta a fejét, mire az elvigyorodott.*
- Többet nem kapsz abból a kék gombából. De szerintem mi sem veszünk már az erdei elfektől.
*A kanapén vigyorgó Tulkas mellé ért, itt megállt. Egyik meztelen lábfejével megtámaszkodott a bútoron és előre hajolt. Farkasszemet néztek egy hosszú pillanatig, aztán a nő felrúgta férje fekvőhelyét, mire az kapálózva esett vele együtt hanyatt.*
- Legalább ne akarnád rákenni. Hol az a patkány?
- Hát az a kanapén fekszik... *vihogott Gauldoth.*
- Pofádlapos! A pajzs mögött van, ott ni.
*Yavanna kuncogott egyet, aztán közelebb ment a pajzshoz oldalról, de nem túl közel, nehogy megijessze a kis betolakodót. Letérdelt hogy szemügyre vehesse az állatot, az arca egyből felderült. Egy aranyos szőrgolyó szuszogott ijedten az acél mögött. Kinyújtotta felé a kezét, a hangja most volt csak természetesen csilingelő, amolyan igazi énekeshang, nem pedig megrovó.*
- Szegény pára, megijesztettek a részeg állatok, mi? Gyere ide te kis drága...

*Az új hang elterelte róla a figyelmét a két harcosnak így legalább volt szusszanásnyi ideje hogy  és visszamenekült a pajzs mögé. Pár pillanatig nem is nézett elő, de kíváncsisága győzött.  Méghogy boszorkánymester? Ezek tényleg ennyire szétitták az agyukat? Mikor elődugta gomb orrát egy magas és kifejezetten szép nőt látott amint éppen felborítja a Necukkoldmertagyonver Waerjakot. *
 
*Halkan cincogás hallatszott ahogy mulatott a felborult szerencsétlenen majd újfent visszahúzódott, amikor a fickó lebuktatta hol rejtőzik. *
 
*Viszont repülő kanapé vagy újabb tőrök és örjöngő fenevad helyett egy kedvesen csilingelő hang ütötte meg a fülét. Kidugta az orrát és beleszimatolt a levegőbe mire ide oda mozgott a bajusza… Nocsak.. a széphölgy kedveli a patkányokat…  Brutális vérfarkasból menten átminősítette őt megmentő angyalkává és óvatosan előjőve a patkányok szokása szerint  körbeszimatolt.. majd még közelebb jött és ide-oda mozgó orrocskája bajszával megcsiklandozta Yavanna kezét, majd  rátette egyik… majd óvatosan a másik mancsocskáját is a kézre és cincogni kezdett, mintha csak az állítást helyeselné. *
 

*Remélte a nő tényleg nagyon kedveli a patkányokat… lelki szemei előtt már megjelent egy egész tálnyi sült amit kedvére falhat.. és milyen képet fog vágni hozzá ez a két mamlasz... Ez lesz ám a jó móka...*

*Yavanna halk kuncogást hallatott ahogy a szőrmók közelebb húzódott. Nem engedte ugyan hogy kiüljön az arcára, de egy gondolat futott át hirtelen az agyán; ez intelligens. Nem sima patkány, talán alakváltó. Mindenesetre egyelőre ezt szem előtt tartva tenyerére kapta a jövevényt és megcirógatta a fejét. A bal kézfejéről amivel simogatta, hiányzott a kisujja és még egy darab a tenyér azon széléből a kisujj alatt, csúnya forradás maradt csupán az ujj után. Felállt, aztán a két másik felé fordult és újra szigorú lett a tekintete.*
- Szégyelljétek magatokat, hogy csak úgy állatokat ölnétek részegen, mert kedvetek tartja. Éhes vagy? Gyere csak!
*Az első mondat után megint vidám arcot vett fel, és az asztalhoz sietett, letéve rá a patkányt. Húst tett elé Tulkas tányérjából, mire az felhorkant a földön ülve.*
- Hé, az az enyém!
- Ne ellenkezz, vénember! Vendéggel nem bánunk így!
- Vendég a fenéket... *morgott magában a vénember, míg Gauldoth talált egy üveg vizet és abból kezdett iszogatni. Fent már kihányta magát, most már nem szándékozott többet inni. Egy darabig. Viszont még mindig szemmel tartotta a jövevényt; nem volt benne teljesen biztos, hogy nem egy boszorkánymesterről van szó.*
- Még jó hogy közbeléptél, anya. Ha az a tőr sem talált volna amit apa a karomból húzott ki, biztos feldöntötte volna a szekrényt hogy kihúzza onnan a patkányt.
*Ha pillantással ölni lehetett volna, Tulkas megtette volna. Egyből mindent ki kell tálalnia, mi? Yavanna elborzadva felkapta a fejét, mire a férfi félrenézett, mintha mi sem történt volna. Az asszony felmérte fiát: sebet a jobbján látott, de a bal kézfején is volt kötés.*
- A karjából, Tulkas? A karjából?!
- Csak játszottunk és nem ittam annyit, hogy telibe találjak valami létfontosságú szervet, meg amúgy is ő akart dobálózni!
- Értem én. Akkor most egy darabig még nem fogsz telibe találni egy másik létfontosságú szervet sem.
*Tulkas sértődötten nyitotta volna vitára a száját, de neje egy pillantással elvette tőle a kedvét. Morogva könyökölt a kanapéra, a kajánul vigyorgó Gauldothot nézve. Ó, hogy ezért még mit fog kapni... a Félholt újabb korty víz után szólalt fel.*
- Szóval akkor az nem egy boszorkánymester? Ez biztos?

*Fölöttébb élvezte a helyzetet. Már megint babusgatják.. pedig olyat eddig patkányalakban nem igazán kapott.  Egy pillanatra aggódott, hogy talán túl intelligensnek tűnt. de a nő nem adta jelét annak hogy lebukott volna. Ezek szerint mégsem esett túlzásba. *
 
*Elégedetten cincogott (kuncogott) a két részeg flótáson, majd amikor az asztalra került, először a kapott húsdarabot szimatolta körbe és kezdte el befelé rágcsálni, de aztán ahogy a vérfarkasok beszédbe elegyedtek, magától értetődően bemasírozott Tulkas tányérjára hogy a nagyobb daraboknak lásson neki.*
 
* Lehetőség szerint minden darabba minél több helyen belerágott, mert tapasztalatai szerint a finnyásabb népek azt utána általában lenyesik vagy kidobják és akkor megmarad neki az összes.  Azt sajnálta csak hogy a patkányméretű kukunak patkányméretű a gyomra is. De ezt a kellemetlen gondolatot elhessegette magától annak a reményével, hogy a megrágott húsokat viszontlátja majd a szemétben.*
 

*A félholt részeg ábrázatán és a boszorkánymestert emlegető mondaton megint csak cincogott egy kicsit és a bajsza alatt mosolyogva kényelmesen rágicsálta Tulkas vacsoráját.*

*Gauldoth nyugodtan vizet kortyolva, kábult kíváncsisággal figyelte az egeret, pedig Tulkas bevágta a részeges durcát, nekidőlt a kanapénak és minden jelenlévőtől elfordult. Yavanna mosolyogva figyelte a jövevényt ahogy falatozik, úgy tűnt minden húsdarabból a legfinomabbakat. Magában megjegyezte, hogy rettentő éhes lehet, majd félig Gauldoth felé fordult.*
- Drágám, persze hogy nem boszorkánymester, megnyugodhatsz. Úgy beszélsz, mintha valószínű lenne, hogy pont most lopakodott be ide egy alakváltó vagy valami mágus. Igaz-e, te kis aranyos?
- Fő az elővigyázatosság, meg kéne szúrnunk valamivel, hátha átváltozik. *Morfondírozott Tulkas magában, még mindig nem nézve a többiekre. Yavanna úgy válaszolt, hogy rá se nézett, mert vigyorogva figyelte továbbra is a patkányt. Megvakarta a derekát, ám valójában azt ellenőrizte, nála van-e még a vészhelyzet esetére rejtegetett karambit. Szerencsére a penge még a helyén volt, ez megnyugtatta. Még ha véletlenül tényleg alakváltó lenne a patkány, vagy egy boszorkánymester - ahogy azt fia szajkózta, - akkor sem teljesen védtelen vele szemben.*
- Te csak maradj csendben. Ha végzett majd elengedjük, a maradékot pedig megkaphatod te. Úgyis mindent megeszel, bélpoklos.
*A férfi láthatóan kicsit megenyhült, óvatosan hátrapillantott a nejére, majd egyetlen szó után visszafordult az előző helyzetébe hogy folytassa a fal bámulását.*
- Köszi.
*Yavanna rákacsintott az ősz farkasra miközben megvakargatta a patkány apró füle tövét, majd észrevette, hogy Gauldoth az asztal felé tart, igencsak bizonytalan lépésekkel.*
- Eszek én is valamit, hogy kicsit felszívja a maradék piát...meg hogy tudjak még inni.
- Mennyiért ennéd meg a patkányt?
- Tulkas!
- Csak viccelek, nyugi már... amúgy én pár kortyért abból a Földalatti Városbeli löttyből. Szőröstül-bőröstül!
*Az asszony fáradt sóhajt hallatott, közben Gauldoth helyet foglalt és megrázta a fejét.*
- Boszorkánymestert nem eszek. Vagy alakváltót, mindegy, a lényeg ugyanaz.
*Közel hajolt az asztallaphoz és a patkányt kezdte méregetni. Tényleg nem úgy nézett ki, mint aki ártó szándékkal jött ide...de lehet, hogy csak egy okos terv része az egész, a mágusok mind agyafúrtak...*

*hallgatva a beszélgetésüket komolyan kezdett aggódni, hogy hiába rágott bele az összes húsba, az ebben a házban nem kerül a szemétbe. Valami egyebet kell kitaláljon. A patkánypocak hamar tele lett. Ezt a tulajdonságát általában kedvelte ennek az alaknak, de most határozottan ellenére volt. Először csak degeszre ette magát, hogy szép kerek patkány legyen… Nem akarta felfedni magát mert akkor ezek a vérfarkasok talán menten ízekre is szednék, viszont ha csak egy kicsit nagyobb lenne… akkor több férne belé. *
 
*Óvatosan elkezdte növelni a saját méretét belefeledkezve az evésbe. Így pár perc alatt másfélszer akkora patkány eszegetett az asztalon. Megfordult a tányéron egy másik húsért amikor észrevette hogy a félholt közvetlen közelről figyeli. Ijedtében ugrott egyet és hanyatt esett. Kapálózva és cincogva fordult vissza a talpára, de ez ilyen tele hassal már eléggé nehéz művelet volt. szuszogva tápászkodott vissza és ijedten pislogott Gauldothra hogy akkor most slisszolni kell, vagy nem kell slisszolni… Eszébe jutott hogy hol látta ezt a fickót korábban.. a csatamezőn mintha ő énekelgetett volna.. meg volt némi ködös képe arról is, mintha a kocsmában belekapaszkodott volna miután megitta azt az erős piát.. vagy az egy másik nagyhajú harcos volt.. vagy talán egy nő…? Mintha lett volna ott egy lány is buta vigyorral… avgy neki volt buta vigyora?.. áhh mindegy.. nem emlékezett..  *
 

*Hogy ne feszítse annyira a pocak ha menekülnie kellene, egy picikét megint növelt a méretén és várta hogy a részeg vajon észrevette e.. futnia kell e vagy sem…*

*Yavanna a rágcsáló helyett most Tulkast kezdte nézni, aki még mindig a felborított kanapén ücsörgött, mintha az lenne a normális. Férfiak... főleg ez. Ah, vén bolond...de akkor is szeretem. Gondolataiba mélyedve panaszosan sóhajtott, közben mutatóujjával az asztalon dobolt. Észre sem vette, ahogy a patkány a hátára esett, Gauldoth azonban jót mulatott rajta halk nevetés kíséretében. Kezdett egészen megbarátkozni a kis lénnyel, nem is volt olyan vérmes mint ahogy azt az elején-ez megnőtt? Megszaglászta a kezében levő üveget. Víz volt benne, nem pia... Tehát a patkány tényleg megnőtt, most is, meg akkor is jóval kisebb volt, mikor először meglátta. Anyjára pillantott.*
- Anyu, ez a patkány nagyobb lett.
*Fáradt, kissé már ideges pillantás volt a jutalma a nőtől. Soha többet abból a gombából. Amikor azonban meglátta az állatkát, igazat kellett adnia fiának - tényleg nőtt. Múltbéli tevékenységei megkövetelték tőle, hogy figyeljen a legapróbb részletekre is, mert veszélyt jelenthetnek. Veszélyt, amit precízen, gyorsan és észrevétlenül el kell távolítani. De az már rég volt. Nem hagyta, hogy a gondolatok kiüljenek az arcára, tovább mosolygott. Tulkas fél szemmel hátrapillantott, de látszott rajta, hogy kezd elege lenni fia hallucinációiból.*
- Nahát, tényleg megnőtt. Ennyire teleetted volna magad, kis gézengúz?
*Közelebb hajolt, egyik kezével oldalról megsimította a patkánypocakot, másikkal háta mögé nyúlt hogy előhúzza a pengét.*
- Úgy bizony, nagyon éhes lehettél, nyilván nagyon rád járt a rúd, még szerencse, hogy itt találtál ételt.

*Hosszú, kecses ujjai könnyed mozdulattal csusszantak az övén lógó fegyver markolatlyukaiba. Égszínkék szemeiben jeges láng lobbant, most jobban hasonlított egy ragadozóra, mint egy kedves hölgyre. Erős kontrasztot formálva tekintetével, arcán ugyanaz a szívmelengető mosoly terült el, mint korábban.*
- Ebben a házban viszont egy héja lakik. Ez a héja nem szereti a patkányokat, a megfáradt utazókat viszont tárt karokkal üdvözli és meleg étellel, itallal kínálja őket. De itt egy patkányt látok...
*Nem túl szorosan, csak visszatartáshoz elegendő erővel fonódott négy ujj az állat farkára. Gauldoth végig csak zavartan nézte a jelenetet; most akkor ez mégis egy boszorkánymester?! Vagy még mindig részeg? A másik férfi félig odafordult, már jobban érdeklődött az események iránt. Akármi is volt a rágcsáló valójában, nem féltette a nejét.*

*A fiatalabb Waerjak láthatóan túl részeg volt.. a bárgyú vigyorból legalábbis kuku erre következtetett és újfent megnyugodott. Jobb hátsó mancsával megvakargatta a füte tövét ahogy gondolkodott azon, hogy fog meglógni ha arra kerülne a sor, mert ezzel a mérettel már nem fog átférni a lukon amit kirágott. *

*Mintha csak megerősítené balsejtelmeit a félholt szólt a kedves hölgynek hogy megnőtt. *

*Ez vot az a pillanat ami kukuban  megkongatta odabenn a vészharangot hogy talán MOST le kellene lépnie, de a kedves hölgy finom érintése a bundáján, a kedves hangja túlzottan elvarázsolta. Csak még egy kicsit. A hölgy kedveli a patkányokat, a másik kettő meg úgyis csutka részegg. Nuygtatta meg magát elnyomva túlélő ösztöneit és még kicsit fel is tartott az állát is a finom ujjaknak, hátha kapna egy kis cirógatást, helyette azomban az ujjak a patkányfarkat ragadták meg. 
Kérdőn a nő arcába nézett gomb orrocskájával kíváncsian szimatolgatott, majd mintha meghűlt volna az ereiben a vér megdermedt. A nő szavai is kellően fenyegetőek voltak, de a tekintetében egyenesen a biztos halálát látta meg.*

-CINN! Nebáncsá! Csak páá falat vót! *visított fel patkányhangon és már menekült volna is a szekrény alá, de a fogás nem engedte így csak szétrugdallta a tányéron a húsdarabokat.*

-Eresszé! Engeggyé ee naccsád nem csinátam semmit! *vinnyogta a tányéron vergődő patkány* - ÉS NE EGYÉÉÉ MEG!!  NEM VOK FINOM!!

*A tányérról lerúgdalt húsdarabok egyenest Gauldoth arcába repültek, aki hátrahőkölve megbillentette a széket, és hamarosan a földön találta magát. A patkány vergődése láttán a férfi anyja felvonta a szemöldökét. Biztosra vette, hogy nem betörővel vagy haramiával van dolga, vagy ha mégis, akkor a töketlenebbik fajtából. Kezei továbbra is a markolaton és az alakváltón maradtak, hangja ugyan már nem volt fenyegető, de még mindig volt benne él.*
- Nem öllek meg, feltéve, hogy lenyugszol és elmagyarázod, pontosan miért is jöttél ide. Nincs okod félni, ha nem kárt okozni jöttél.
*Gauldoth mindeközben az arcát kezdte tapogatni rémülten. Ülőhelyzetbe tolta magát és hol egyik, hol másik szülőjére meredt.*
- Mondtam, hogy ez boszorkánymester! Ez... ez húst idézett! Bele az arcomba! Láttátok, nem?!
*A két idősebb farkas egy pillantással megbeszélte a dolgot. Tulkas felkelt, és levett az egyik polcról egy zavaros, zöldes folyadékkal teli üveget. Fiához sétált vele, és színjátszó gombákról morogva valamit megitatta vele a szert, mire az ifjonc szinte azonnal kifeküdt a földön.*
- Köszönöm drágám. Tényleg sok volt az a gomba.
*A tagbaszakadt férfi csak bólintott egyet, aztán leült az asztalhoz és zavartalanul elkezdett enni egy már összerágott húsdarabot. Szinte unottnak látszott, mivel nem látott fenyegetést a jövevényben. Az alkohol pedig mindig feltüzeli őt egy kellemes csatározásra, de úgy látszott, ma sem lesz ebből semmi.*
- Patkányt nem eszek. Hacsak nem szorulok rá éhínség miatt.

*Kapálózott még egy darabig és cincogott de a nő nem engedte el. Végül a tele hasa miatt kifáradva nyúlt el a tányérban és pihegve nézett fel rá.*
 
-Azé gyöttem hogy egyek. Mer há jó szaga vót! *magyarázta el a lényeget * -De mosmán engeggyé el! *kérte cincogva* -Lécci… *tette hozzá a biztonság kedvéért*
 
-Nem vok én boszókánymester ahogy asztat a fijad álittya. *bizonygatta és Tulkasra sandított aki kényelmesen eszegette a megrágott húsokat miután elintézte a saját fiát. Úgy tűnik ebből ma már nem lesz plusz vacsora. Ezek a vérfarkasok nem fogják kidobni a maradékot.. csoda ha a tányért is meg nem eszik*
 
*Nagyot nyelt ahogy látta eltűnni az ételt Tulkas feneketlen gyomrában. A patkányalak gyomra hamar megtelt ugyan, de hamar meg is éhezett. Bár még nem volt éhes, de tudta hogy alig egy órán belül újra az lesz és akkor már nem lesz mit megrágni.. esetleg a küszöböt. *
 
-hááá.. ha te nem is eszel patkányt én ettem má véfarkast.. *csúszott ki a száján de gyorsan meg is bánta. Egyrészt mert a jelen helyzetben baromira félreérthető, másrészt meg valahányszor a jelenetre gondolt érezni kezdte Eleika ízét a szájában és rögtön fel is fordult a gyomra.*
 
-Mánmint nem úúúgy… szal… nem vok én olyan! *kezdett gyorsan magyarázkodni és remélte nem tolt el mindent és nem ölik meg azonnal*  -Nem szokásom és nem is vok boszókánymester! Naccsád meg engeggye el a farkamat mer még férreétik itten hogy a másét piszkájja...

*Yavanna figyelmesen hallgatta a patkány furcsa, tájszólásos magyarázatát. Hihetőnek tűnt, a beszéd viszont egy régi ismerősére emlékeztette, ami kifejezetten nem tetszett számára, de félretette az ellenszenvet.*
- A fiam rendkívül be van gombázva, nyilvánvalóan hülyeségeket beszél. Gondolom valami vándorféle vagy.

*A robusztus alak elnyomott egy harsány kacajt. Yavanna is mosolyra fakadt, az elején tényleg szórakoztató volt nézni a fiút. A vidámsága alábbhagyott, azonban nem tűnt el, mikor elengedte a patkány farkát s vele együtt a penge markolatát. Összeszedett pár megrágott szeletet egy külön tálra, és a beszélő állatka elé tolta.*
- Tessék. Ha bekopogsz az ajtón, ugyanezt kapod. A farok-vicceket meg hagyjuk, különben levágom. Másrészről, félreértés ne essék, de összemocskolod az asztalt. Akadályoz valami a valódi alakod felöltésében?
*Nem mondott semmit a vérfarkasevés témájára, férje azonban érdeklődött. Felkönyökölt az asztalra, állát megtámasztva a kézfejein. Széles vigyor kíséretében megvillantotta a vérfarkasok között is méretes tépőfogait.*
- Én meg alakváltót ettem. Nem is egyet. Viszont eddig mindennek néznélek, csak harcosnak nem. Kíváncsivá tettél, mikor ettél te vérfarkast?
*Kenyérért nyúlt, tört egy keveset az idegennek is. Gaul halkan hortyogott az asztal mellett.*

-Be van gombázva?? Aszittem csak részeg! *lepődött meg őszintén. Alkoholhoz ő is jutott ritkán, s nem is bírta pont emiatt, de mérges  gombához soha nem nyúlt volna.. azt túl veszélyesnek tartotta.*
 
-Vándorféle! Yep! *hagyta helyben a dolgot és nem firtatta hogy valójában egy hajléktalan volt* Dejazé  mostanába má lenne hun lakni de a lakótás eltűnt, asztán gondótam széjjelnézek merre lehet. Osztán megint várdorlás van! Jólláttya naccsád!  *mondta és elégedetten szimatolgatásától mozgott a patkány bajsza miközben nézte az elé kerülő sültdarabokat*
 
-Bekopogás… hát ha tuttam vón’ akkó lehet úgy lett vón’!  *Nem akarta hogy a nő bármely részét levágja ezért úgy döntött most kivételesen igyekszik alkalmazni amit Gildasnak sikerült az alatt a pár nap alatt belenevelnie. Történetesen azt, hogy emberi alakban nem illik az asztal közepén ülni. Ezért aztán leugrott a padlóra ott tett maga körül egy kört és már egy szürke kócos hajú maszatos képű alakváltó egyenesedett fel a padlóról. A maga 165 centijével a nő válláig se ért fel.  Fekete pólóján, amit még Gildas holmijai közül kölcsönzött, egy búvárpipás sárga kacsa díszegett. Hozzá pedig egy vérfoltos fekete, csillagos holdacskás pizsamaalsó társult. Melyet viselője mindenféle, magának be nem vallott szentimentális okokból viselt. A képet egy csíkos koszos zokni tette teljessé, ami ki is lukadt a bal láb nagyujjánál. Az alakváltó megszeppenten nézet Tulkasra miközben maszatos kézzel az egyik elé tett megrágott szelet után nyúlt.-
 
-Osztán engemet csak ne egyé meg! Nem vok finom! Má montam!  *Kissé bizonytalanul elvette a kenyeret is amit Tulkas tört neki és igyekezett nem a tépőfogakat nézni.*
 
-Háát… nem is ettem meg.. csak… *nem akarta felidézni és nem is akart beszélni róla de a képek visszajöttek mintha csak most lett volna* … szal egy kicsit széjjelmartam.. asztán a számban maratt a feje… *remek.. a lenyelésre indított falat egy pillanat alatt visszafordult, de Kuku csukva tartotta száját és vissza leküldte a falatot. Kicsit nagyobbat is nyelt a kelleténél, de egy ilyen finom sültet nem fog szökni hagyni. *
 
-Osztán te mikó etté alakvátót? *passzolta vissza a kérdést az idősebb vérfarkasnak.*

*A két farkas újra összenézett vigyorogva a gombás dolog hallatán.*
- Is-is, elengedtük magunkat az ünneplésben.
*Ugyanaz járt a fejükben, ahogy hallgatták: csavargó. Ez a tudat tovább erősödött bennük, amint meglátták az emberibb alakot. A tudatos harckészültség is elpárolgott, nyilvánvalóan nem jelentett rájuk veszélyt. Yavanna is helyet foglalt és előhúzta az íves pengét, azzal vágott magának falatokat a húsból. Jóval civilizáltabban evett mint férje, aki még mindig méregette az alakváltót. Kár volt érte. Pedig milyen szívesen lett volna kedve harcolni...*
- Ah, értem én. Nem szoktál hozzá az olyasmihez, mi?
*Yavanna csendesen eszegetett, de mosoly húzódott az arcára, mikor az ősz farkast kérdezték, aki szélesen vigyorogva nézte a falat.*
- Hogy mikor? Hú... nagyon régen volt már. Kiharaptam egy darabot egy fickó vállából, meg szétroppantottam a kulcscsontját. El akartam ijeszteni vele a többi nyikhaj haramiát, mert morcos kedvemben voltam és úgy nem szeretek harcolni. Mesélhetnék még, de nem akarom elvenni az étvágyad... bár úgy látom az nehéz lenne.
*Szemmel láthatóan élvezte a helyzetet, ahogy Yavanna is. Az ifjabbik Waerjak egy nagyot horkant az asztal alatt, aztán oldalára fordult, valamit motyogva a boszorkányokról.*
- Ha már meghívtalak az asztalunkhoz... a nevem Yavanna, ő pedig Tulkas Waerjak, a férjem. A földön fekvő vérfarkas pedig a fiunk, Gauldoth. Te pedig...?

*Osztán vajon mit ünnepeltetek.. kérdezte volna, de letett róla hogy beszéljen is, mert inkább lendületesen falta befele az adagot amit kapott. Legalább olyan gyorsan evett mint Tulkas és annak mondandója kicsit sem lassította a hadműveletet, bár láthatóan nagyobbakat nyelt ahogy elképzelte a történetet*  
 
-Uhmm… *válaszolta egy bólintás kíséretében és leküldte a kenyeret egy újabb darab hússal. Lassan, de egyre inkább kezdett feszítő fájdalmat érezni a nyelőcsöve és a gyomorszája környékén ami azt jelentette hogy túl sok odabenn a levegő. Gyors evőként tudta a módját hogyan orvosolja, ezért amikor az érzés egyre erősebbé vált, inkább segített rajta mert úgy tűnik magától nem megy az a levegő sehova... egy ásításhoz hasonlatos mozdulattal megnyitotta az utat a felfele törekvő levegő előtt és egy hosszú hangos böffentés volt a válasz pont akkor amikor a vendéglátó kedves hölgy a nevét kérdezte. *


*BÖÖÖÖöööööööööööööööööööööööööööFFFFF*
-kuku
 
*mondta a választ és már nyúlt is Tulkas tányérja felé hogy elvegyen egy újabb adagot, mert a magáét már befalta, de a mozdulat megállt a levegőben amint eljutott az agyáig hogy éppen a Netalálkozzvelemmertízekreszedlekésmegeszemazalakváltókat Tulkassal próbálkozik. Az agya megkongatta a vészharangot és kizavarta a helyükre az éppen henyélő túlélő ösztönöket. Kuku azonnal visszahúzta a kezét és a hajába törölte, mintha eleve csak ezt akarta volna.*

*a földön fekvőre nézett és arcára kiült a koncentráció...  megint elfogta az az érzés hogy látta már ezt a fickót. A csatatéren persze.. de a kocsmában is mintha... lenne egy olyan képe hogy ölelkezett vele.. és mintha a térdén ült volna vagy nem? vagy ilyesmi? *

-Aham.. ittam mán véle együtt, de nem emlékszem ... aaa... részletekre. Mongyuk amikre emlékszem abbó avvan hogy tán jobb nem is tudni. Remélem azé nem smároltunk.... *jutott eszébe hogy ha részeg akkor hülye poénjai vannak*

- Igencsak régen ehettél már... *jegyezte meg a vérfarkas halkan, két falat között. Tulkas csak bólogatással értett egyet vele, de már éppen kelt volna fel, hogy segítsen a fuldokló alakváltón - akinek mint kiderült, neve Kuku volt, - mikor szinte egyenest az arcába kapta tőle a szelet. Faarccal, nyugodtan visszaült a helyére és felvont szemöldökkel figyelte ahogy az alakváltó keze megindult a tálja felé. Ennek halálvágya van... De aztán mégsem történt meg a tett. Lassan bólintott, miközben Kukut nézte. Nagyon helyes.*
- Ittál vele? Mikor?
- Gondolom a csata utáni megemlékezésen. Azelőtt nem nagyon ivott társasággal.
*Jó kedvében volt, ezért az asztal távolabbi részéről közelebb húzta a húsos tálat, de egy pillanatra se vette le róla a szemeit. Régóta élt már ezen a világon... de ilyen alakot még nem látott.*
- Nagyon furcsa egy szerzet vagy... furcsa ruhában. Furcsa beszéddel. Hova való vagy? Mármint eredetileg.
*Yavanna felkelt és a pulthoz sétált, hogy hozzon italt. A másik farkas széles vigyorral arcán nézte a ringó csípőt, aztán meg pár üveg mézbort, ami az asztalra került. A nő anélkül, hogy felnézett volna dolgából, rendezte le a dolgot pár szóval.*
- Vendégeink vannak, drágám. Uralkodj magadon.
*Szinte sértődött arcot vágott, emellett rákontrázott Kuku böfögésére egy méghangosabbal, melynek még dallamot is adott. Gauldoth részeges álmában összerándult a zajra.*
- Ugyan! Azt se tudom, hogy miről beszélsz, szívem.

*Két könyökét az asztalra támasztotta és tenyereibe az állát. Így igyekezett Tulkas szájából kinézni a falatot. Már nem volt éhes, de még bírt volna enni…*
 
-Yep! Akkó lehet hogy akkó vót! Csak nem emlékszem mi…
*A kérdés váratlanul érte és elgondolkodott, vajon hogyan  kellene érteni a kérdést. Töprengésében észre sem vette a kis közjátékot Tulkas és Yavanna között. Tekintete Gauldoth-on állapodott meg miközben beszélt.*
 
-Hát..  a szigetrő! Alakváltó vok, szal eredetileg bisztosan Yeraltibó! Azon belül az utcákró! De hogy eredetileg honnat? Háááát… Asztat nem tom de nem is éédekel. *mondta az utolsó szavakat kicsit talán duzzogva. Nem akart a vér szerinti anyjára gondolni aki képes volt otthagyni az utcán azzal a mondattal hogy ott várja meg.. aztán soha nem tért vissza. Ha nem lett volna akkor ott Terro, akkor már biztosan nem élne. Neki ezért mindig is Terro marad az anya.. bárhol legyen is, bármi történt is vele.*

*Aztán mint aki nagyon messziről tér vissza az emlékekből megrázta a fejét és elmosolyodott.*

-Ezek Rangall Gildasz cuccai. Azé furák! Tőle kaptam kőcsönbe. Éppen őtet keresem. Nem láttátok valamerre?

*Tulkas elgondolkodva figyelte az alakváltót, és hallgatta a választ. Még mindig próbálta besorolni egy olyan csoportba a fejében ahova illene, de mindhiába. Egyszerűen túl furcsa volt neki a fickó, egy valamit azonban mindenképpen el kellett ismernie: az utcán felnőni hatalmas kitartást és erőt igényel. Furcsa tisztelet csírázott benne a vendégük iránt. Ennek sajátos jelképeként elé tolt egyet az üveg mézborok közül.*
- Aha. Szóval világéletedben így éltél, mi? Nem lehetett könnyű.
*A Raghnall Gildas név hallatán Yavanna felpillantott a kócos-koszos jövevényre. A követ maga adta neki... kölcsön? Talán inkább betört hozzájuk. De akkor nem keresné... lehet, hogy hazudik. Férjura már láthatóan nem volt ennyire képben, segélykérő pillantásokból ítélve. Gyors magyarázatot adott neki, aztán Kukura pillantott.*
- A Raghnall egy rangos család a földalatti városban. Gildas a család legifjabbja, tagja a követeknek. Nem, nem láttam.
- Ahogyan én sem. A feleségem sokkal jobban képben van a politikai ügyekben, mint én. *vigyorgott büszkén a ház ura. Míg a férfiban enyhe tisztelet, Yavannában sajnálat jelent meg. Szánalom.
Együttérzés.
Jól tudta, milyen élete lehetett a "vándornak". Elhessegette az emlékeket, az alakváltóhoz hasonlóan ő sem akart túl sokat közöttük tölteni. Kíváncsisága azonban győzedelmeskedett, meg kellett tudnia, miféle kapcsolat van a két alakváltó között.*
- Mondhatni. Gondolom ha idáig eljöttél, Yeraltit már felforgattad utána. Ha már itt tartunk...honnan ismered te olyan jól a tanács egyik tagját, hogy ruhákat ad neked kölcsön?
*A félholt hirtelen magzatpózba rándult össze a padlón, pár másodpercet így töltött. Aztán hörgött. Tulkas szája a füléig ért. Újabb baljós hörgés.*
- És így jár az, aki túl sokat iszik és gombázik...
*Szinte végszóra ugrott talpra és rohant az ablakhoz Gauldoth. Azzal a lendülettel lökte ki az ablakszárnyakat amivel felhasalt a párkányra, hogy minél messzebb tudja üvölteni búcsúszavát a nap legutolsó sugarainak: broáf.*

-Aham. Mindig. *hagyta annyiban Tulkas kérdését, mert nem igazán tudta mit is lehetne erre felelni. Számára teljesen természetes volt az utcai élet, csakis azt ismerte egészen addig míg be nem költözött Gildashoz. Ő viszont pár napon belül eltűnt, Kukun pedig azonnal és a legnagyobb természetességgel lettek úrrá a régi szokások, ami meg is látszott a mostani külsején is.  Nem akart arra gondolni hogy esetleg újonnan szerzett barátja úgy járt mint Terro ezért örömest fogadta el a bort és le is húzta a felét mire Yavannának válaszolt*
 
-Lakótásak lettünk még a farkascsata előtt. *adta meg a magyarázatot a kölcsönruhákra*  -Jó fej! Lehet cukkóni sokat asztán meg ordít.. hehehehe .. akkó olyan vicces! *újra beleivott a borba és mesélni kezdett*
 
-Ahogy mongya naccsád! Nem tanátam meg sehol Yeraltiban. Azóta nincsen meg hogy vót az ivászat a csata után. Akkó aszongyák visszaindút de senki nem látta. A kobódok, Rav meg Ceki aszonták sietett, lement a pincébe és nem is gyött elő de nincs is ott senki. De személyek nem tűnnek el csak úgy! *szögezte le és nyomatékul megint beleivott a borba*

- Vótam azóta én is lenn osztán láttam hogy nincs ott senki, de mintha nem is járt vóna ott senki. De azóta a kobódok is eltűntek. Még írást se hagytak hogy vanakivel elóvastatnám. Üres a Rangall ház napok óta. Érti naccsád? Teljesen üres! *magyarázta és lendületes gesztikulálásából látszott hogy ő nem az aki sokat bír inni.. máris kezdett ittas lenni. Kuku kíváncsian nézte a feltápászkodó és az ablakhoz rohanó félholtat és bólogatni kezdett. *
 
-Aszta! Sose legyek másnapos…!  ....azé gondolom majcsak túléli... *habár Gildasra értette az utolsó mondatot, Gauldoth se festett valami jól. Kuku viszont kezdett erősen kapatos állapotba kerülni, ezért arra a bölcs döntésre jutott hogy a másnaposság egyféleképpen kezelhető... ivással.  Meghúzta a bort és az üveget a nyakánál fogva enyhén gömbölyödő cipőtalppal odabattyogott. A lemenő nap sugarai épp eltűntek a horizont alatt. Kuku arra nézett, majd lefelé az ablakon kihajolóra. Megragadta a vérfarkast és valamelyest behúzta, majd az arcába öntött egy kis bort. *

-Igyá osztán jobb lesz!