Eltévedt pilóta (Leiran, Gildas)

* Az ég alja már vörösben izott, ahogy a nap a horizont alá bukott, így mondhatni: a nap elkezdődött az Alakváltók számára. Gildas az első adandó alkalmat kihasználva lépett ki a városuk kapuján, hogy beszerezzen néhány fontosabb alapanyagot egy főzethez, amit újonnan szerzett könyvében talált. A két kísérője most is csatlakozott hozzá, bár nem örült túlságosan ennek a ténynek. Már többször is végigpergette, hogyan fogja tesztelni rajtuk a mérget, de ez egyáltalán nem oldotta meg a problémáját. *
Főőőőnööööök, meddig megyünk még?
Leszakad a lábam! Tyúkszem nőtt a nagylábujjamon! * Felemeli a lábát, és a nagyujja visszapislog. *
Csend legyen, különben eláslak titeket a tengerparton és megvárom a dagályt. Élvezet lesz végignézni, ahogy lassan fulladtok meg... természetesen ez még a jobbik eset. A vízben élő rémségek örömmel marcangolják majd a húsotokat, miközben kegyelemért könyörögtök... * Közölte a lehető legbaljóslatúbb hangnemben. Ezzel pusztán annyit ért el, hogy a két pribék már nem beszélgetett, hanem visítozva rohangáltak körülötte. *

* Amikor elérték a partot, a Gildas lassított a léptein és megemelte a kezét, ezzel csendre intve a vele tartókat. * Menjetek az őrzők városába és szóljatok az öregnek vagy a lányának, hogy sürgősen jöjjön ide. Nyomás! * Parancsolt rájuk. *
Igenis, uram!
Már repülünk!
Itt sem vagyunk!
Már megyünk!
Hogyne, egy pillanat és ott vagyunk!
MENJETEK MÁR! * Förmedt rájuk. *

* A két alakváltó közül az egyik denevérnek álcázta magát, míg a másikuk sikeresen tücsöknek, így felült örök társa hátára és vijjogva, ciripelés szóval távoztak a helyszínről. Mire elérték a néhányszor közelebbről is látott termet, már a denevér formán is látszott, hogy igencsak lihegve kortyolja a levegőt. Egy suta mozdulattal estek be az egyik ablakon és visszavették megszokott formájukat. *
Gyere, keressük meg Leiran kisasszonyt!
Iparkodjunk, iparkodjunk!
Ha a főnök rájön, hogy levertünk egy vázát...
Ha rájön... * Bugyután összenevettek. *
Szerinted merre lehet?
Előtted...
Előttem?! * Felnézett az előtte álló őrzőre. * Jó estét, kisasszony!

*A nappaliban ücsörgött pár jelentést olvasva az emberi világból, mikor hallotta a beesőket. Kora nyári idő miatt folyton nyitva volt az ablak abban a teremben ahol ő tartózkodott. Ilyenkor mindig melege volt, így általában jeges teát iszogatott. Meglepődve kapta fel a fejét a két kis gnómra, akikről tudta, hogy Gildas csatlósai. Oda sietett hozzájuk és leguggolva pillantott rájuk.

Jó estét nektek is. Mi szél hozott erre titeket? Talán Gildasnak gondja támadt valamivel? Ritkán szokott titeket küldeni. Honnan jöttök és mi a baj? *Tette fel végül az egyenes nyílt kérdést bár elgondolkodott, hogy egyszerre csak egy kérdést kellene fel tennie, de ezen már nem fárasztotta magát. Érdeklődve nézett rájuk. Most a tradicionális öltözékből csak a topp és egy rövidebb szoknya volt rajta.*

Nos? Meséljetek...

* A két segédnek szemmel láthatóan túl sok volt a kérdés és az információ is egyben, mert pillanatok alatt elvesztik a fonalat. Az egyik nyitja a száját, de nem jön a válasz, hanem csak habog. A másik behúz neki egy kisebbet, majd az próbálkozik meg a válaszadással, némileg több sikerrel. *
A főnök küldött!
Igen, a főnök!
Azt üzente, hogy...
Mit is üzent?
Mit is... mit is... pedig valami sürgős...
Nagyon sürgős, mert sietnünk kellett...
Loholtunk, ahogy tudtunk!
Teljesen ki is döglöttünk!
Ennyit még sosem ciripeltem.
Te miért ciripeltél?
Mert tücsök voltam... * Hirtelen észbe kap mind a kettő, hogy válaszolniuk kellett volna valamire. *
A partról jövünk! A mezőről!
Valami növényt kerestünk!
Aztán megálltunk. * Itt összenéznek és szaporán bólogatnak, mert sikerült zseniálisan rájönniük a válaszokra. *
A főnök látott valakit feküdni a parton, akkor küldött minket ide. Mutatjuk az utat! * Míg az egyik bólogat, a másik megfelejtkezik erről, mert elbűvölte az őrzők városa, és Leiran kinézete is. *

*Értem rendben egy pillanat, csak felveszem a cipőm és felnyergelem a lovam, úgy gyorsabb leszek.*Mondta és azzal fel is állt és elindult a szobája felé. hamar vissza tért kis vendégeihez és lenézett rájuk. Gyertek velem.*Mondta és azzal a két követővel lesietett a lépcsőn be az istállóba. ott egy fekete lovat vezetett elő, gyors lecsutakolta a nyereg alatti részt és felrakta a jószágra a kellő szerszámokat. Szépen kivezette a csoda szép éj fekete lovat és felpattanva rá megigazította a ruháit. Lenyújtotta a két gnómnak a kezét.*

Gyertek segítek felszállni, lóval gyorsabban ott leszünk. *Mondta és várta, hogy elfogadják a segítséget. A két kis fura figurát felültette maga elé a lóra és már vágtázott is az öböl felé. Csak akkor kellett igazán útba igazítás mikor már a közelben voltunk. Idegen vezetőinek köszönhetően hamarabb oda talált, mint egyedül tette volna, bár pár kitérőt azért tettek, az emlékezetük hiányossága miatt. Mikor meglátta Gildast oda ügetett mellé és oldalazva állt meg mellette. Kék szeme szinte rikított a sötétben. Még egyenlőre nem szált le a "magas" lóról.*

Szép estét Raghnall Gildas. Mi történt? Mi ilyen sürgős? Jöttem amint tudtam. *A két segéd még mindig a lány előtt ücsörögtek a lovon, szinte az ölében.*

* Leirant igencsak érdekes látvány fogadja a parton. A legközelebbi fa mellett egy nagyon rémült tekintetű, megtépázott és megkötözött fiatal férfi ücsörög, míg nem messze tőle Gildas várja az érkezőket. * Pont időben. Már éppen kezdtem attól tartani, hogy semmit sem bízhatok erre a két féleszűre és személyesen kell elmennem valamelyik őrzőért. Kérsz indoklást vagy szeretnéd egyedül ki találni, hogy mi a helyzet? Inkább megkönnyítem és válaszolok. Az ott a fa mellett egy ember. * Itt a két csicskás tágra nyílt szemekkel, a meglepetéstől felsóhajt. * A víz moshatta a partra, másként nem hiszem, hogy idejöhetett volna... Egy kicsit sokkos állapotban van, csapkodott és ordítozott, úgyhogy meg kellett kötöznöm. Nem sok értelmes mondatot nyögött ki. Repült idáig, de valamit elrontott és a vízbe esett... Mióta tudnak egyáltalán repülni az emberek? Lényegtelen. Szívesen kivallatnám privát körülmények között, de jobbnak láttam, ha ti is tudtok az emberről. Szóval? Mit tervezel vele? Teljesen ártalmatlan, nincsenek fegyverei csak egy világító szerkezet a csuklóján... egyébként roppant bosszantó teremtmény. Nem volt hajlandó egyetlen mondatomra sem figyelni. * Eközben a háttérben a megkötözött ember folyamatosan kiáltozna, ha nem lenne bekötve a szája. *

*Észre veszi a megkötözött embert és arca légé eltorzul ahhoz, hogy látni lehessen, hogy komoly dologról van szó. Lepakolja a két alakváltót maga elől és ő is leszáll a lóról és a távolból figyeli elgondolkodva.*

Minden esetre itt nem hagyhatjuk. El kell vinnünk egy olyan helyre ahol egy másik lény sem láthatja és nektek sem szabad beszélni a dologról. *Szigorú hangon mondta a két pribékre pillantva.* Még jó hogy lóval jöttem. Beszélek vele, majd a segítséged kérem, hogy felpakoljuk elém a lóra, hogy elvihessem a "fogdába". Számítok arra, hogy te is utánam jössz. *Pillant Gillre a fogdát sose használták. Most sem volt benne senki sem, így talán az volt a legtökéletesebb hely jelenleg a számára. Lassan közeledett az ember felé. Elé érve leguggolt és szemügyre vette. Megfogta az állát, és körbe mozgatta a fejét. Arca szigorú volt és nem volt rajta most kedvesség.*

Most ide figyelj rám jól te ember... *Mondta kimért hangon.* Leveszem most a szádról a kötést. Egy feltétellel ha nem kezdesz el kiáltozni. Világos? *Kérdi és szemei kékje megnyugtató fény játszott. Füleit eltakarta a haja így ő is embernek nézett ki. Lassan nyúlt a kendőért, hogy levegye a szájáról, és egy mozdulattal húzta le, de keze ott maradt, hogy ha mégis kiáltozni kezdene akkor vissza tudja könnyedén rakni rá.*

Sosem jöttem volna rá, hogy itt nem maradhat... * Jegyzi meg enyhén oldalra biccentett fejjel.* Komolyan azt hiszed, hogy tudják miről van szó? * Kérdez rá meglepetten, ahogy Leiranra pillant, majd a két koboldra. A magasabbik kihúzza magát és boldogan kezd beszámolni a történtekről. *
Látod, Főnök? Idehoztuk az őrzőt!
Ide bizony! Ügyesek vagyunk?
Természetes, hogy ide hoztátok, amikor ezt mondtam nektek. Tudjátok mi az ott? * Bök az állával a megkötözött felé. *
Rövid fülű elf?

Megmondtam. * Állapítja meg az őrző számára, miközben a két segéd értetlenül összenéz. Gildas közelebb lép az emberhez, aki abban a pillanatban megpróbálja kiszabadítani a kezeit, de nem jár sikerrel. * Maradj nyugton, biztosítottalak afelől, hogy nem bántalak... legalábbis ha nem kezdesz el idegesíteni. * A próbálkozás abbamarad, és a lány jelenléte is inkább megnyugtató a számára. * Pont a fogda? Végül is logikus, ha nem kezd el hangoskodni, akkor tökéletes helye lesz ott, amíg nem találunk valamilyen megoldást a problémára. Természetesen veletek megyek, de a lóhátat kihagyom. Egyszer elég volt egy életre...

Üüüüüüüm. * Hangzik az ember válasza, amit szapora bólogatás kísér. Ahogy lekerül a kötelék, mély levegőt vesz, és igyekszik megmozgatni az állkapcsát. A pupillái kitágultak a meglepetéstől, de engedelmeskedik a "fogva tartói" parancsainak. *

*Leiran mélyen néz a férfi szemeibe és térdére helyezi a kezeit, amikor az nem kiabál.*

-Hogy gyorsabban haladjunk felteszem a kérdéseket és te sorra válaszolsz nekem. De az igazat mond különben át adlak ennek a kétes küllemű férfinak itt mellettünk és ő nem olyan kegyes vallató mint én. *Szemeiben komolyság volt és Gildasra mutatott mikor a kétes küllemű férfit említette.* Remélem érthető voltam. *Gildas számára érthetetlen nyelven beszél most a lány. Az emberi nyelveket csak a kivételes őrzőknek tanítják az iskolában. Azoknak akik feltehetőleg mennek majd az emberi világba. Mivel az ő nyelvük szinte az ősi nyelv így ez nem nehéz a számukra, de az ő nyelvüket használják javarészt a szigeten. Nem az emberi nyelvet.*

-Hogy hívnak?
-Honnan jöttél?
-Hogy kerültél ide?
-És hogy mások tudják-e merre vagy?

*A legfőbb kérdéseket még itt tisztázni kívánja, mielőtt a fogdába vinné az őrzők városába. Meg várja míg válaszol, majd bólint, de még nem áll fel. Őszintén pillant a szemébe.*

-Ide figyelj, ha nem kiabálsz, nem hangoskodsz, és jól viseled magad akkor nem teszem vissza a kendőt a szádba. Most elviszünk egy helyre ahol nagyobb biztonságban leszel, mint ide kint a tenger partján. Ha meg talál itt egy farkas azonmód felzabál. Érthető vagyok? Szóval most felrakunk a lóra így ahogy vagy. Nem bízom benned... nagyon nem... ha megpróbálsz szökni, vagy bármi jelét látom annak, hogy menekülni próbálsz elkapunk és szépen a kétes alakú barátom fog veled foglalkozni, és hidd el nem jó a főzeteihez teszt alany lenni. Jobban jársz ha jó fiú leszel. Világos?! *A végén a hangsúlyával nyomatékosít, majd fel pillant Gildasra és a saját nyelvükön beszél újra. Fel áll a férfi elől miután az válaszolt, és Gilre néz.*

- Sikerült pár dolgot meg tudnom, kezdve a nevével. Tudom neked most totális zagyvaság volt amit beszéltem, de ez az emberek primitív nyelve. Szerintem azt hiszi, hogy én is ember vagyok. Ez mondjuk nem gond, de később gondokat okozhat a dolog. Bocsi hogy kétes alaknak neveztelek az ő nyelvükön. Csak muszáj voltam kicsit fenyegetőzni. *Húzta félre a száját és elindult a lováért, hogy oda vigye az ember egyed mellé, hogy könnyebb legyen felpakolni.*

* Gildas karba teszi a kezeit, nem lép közelebb az emberhez. Felvonja a szemöldökét, úgy hallgatja a furcsa nyelvet, és figyeli a "vendégük" reakcióit. *

* Az ember szeme valamelyest felcsillan: végre érthető nyelvet hall. Hiába magyarázott a furcsa külsejű férfinek, az javarészt csak a mutogatásából értett meg bármit is... aztán leütötte és megkötözte. A férfi hangosan kifújja a levegőt, igyekszik összeszedni a gondolatait. Mielőtt megszólalhatna, köhögni kezd, mert a korábban nyelt víz hatása még nem múlt el teljesen. * Ön beszéli a nyelvünket... micsoda megkönnyebbülés. A nevem... a nevem William. William Rhodes. Pilótának tanulok, ma volt az első éles gyakorlatunk és meghibásodott a gépem. Lezuhantam, de mielőtt becsapódott volna repülőm a vízbe, katapultáltam. Nem láttam semmiféle szigetet, végül a vízbe estem... azt hittem, hogy meg fogok halni, de ott a parton magamhoz tértem... aztán láttam meg azt az alakot. * Utal itt az Alakváltóra. * A Naurui repülőtéren szálltam fel, nem messze Yarentől. Elnézést, de... tulajdonképpen hol is vagyok? Ez... valami cosplay fesztivál? * Kérdez rá bátortalanul, mert a két alak által viselt ruhák igencsek furcsák, ráadásul a farkasok és a főzetek említése sem mindennapi neki. *

Eloldozna? Nem... nem fogok elfutni vagy ilyesmi, csak ez éppen elég kellemetlen így. Lóval? Nem lenne egyszerűbb autóval vagy motorral menni? * Megrázza a fejét. * Nem csinálok semmit, csak valaki mondja el végre, hogy mi folyik itt. Nem hallucinálok, és nem is álmodok szóval... A többiek gondolom tudják, hogy erre jöttem, mert leadtam egy vészjelzést...

* Ahogy Leiran visszafordul Gilhez, az kissé rosszallóan pillant rá. * Ááá, szóval erről volt szó. Hát, könnyedebben vettem volna, ha ezt a részletet véletlenül kifelejted a mondandódból. Megnyugtató, hogy velem fenyegeted, de tényleg... Egyébként miről magyarázott össze-vissza? Most sem éppen valami összeszedett. Az emberek mindig ilyen törékenyek? Tényleg repült idáig? * Az utolsó kérdést a személyes kíváncsisága miatt teszi hozzá. * Nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne lóháton cipelni, ha elkezd kapálózni, akkor könnyebben kibillent az egyensúlyodból... Majd felettetek repülök, és szemmel tartalak.

*Lepillant a fickóra és mély levegőt véve inkább Gillnek szenteli a figyelmét.* A gond csak az ha gyalog jön utánunk akkor lassan érünk oda. A kérdésedre a válasz igen gépek segítségével tudnak repülni, viszont valószínű, hogy többen nem fognak utána jönni. Legalábbis remélem. *Mondta miközben oda vitte a lovát, majd először Gill előtt állt meg.*

Tudod számunka az ő nyelvük össze összevisszaság. Elégé primitív nyelvezetet használnak, így csak egy két őrző tudja megtanulni. Több nyelvük van mint nekünk együtt véve, és meg sem értik egymás nyelvét, de majd erről mesélek neked ha gondolod, csak máskor. Kérlek segíts felpakolni. *Mondta és az ember mellé lépve belekarolt és fel állította. Szemébe nézett.* Nem fogom eloldozni, arról szó sem lehet. Maga katona, és én nem bízom a katonákban...

Érdekes... erről még nem olvastam, talán részletesebben kellene foglalkoznom az emberek dolgaival. Mondjuk a repülés tanulmányozása a számomra kidobott idő lenne... Furcsa lehet úgy leélni az életedet, hogy nem értesz semmihez és nem tudsz semmiről. Elég primitív lények lehetnek, nézz csak rá. Ápolatlan arc és csapzott haj... nyilván nem a tenger nyírta ilyen formára neki. A tengernek ennyire pocsék ízlése nincs. Az öltözéke biztosan valami egyenruhaféle... tele van jelölésekkel... viszont az ott a csuklóján. Ha jól láttam, akkor számokat mutat. Óra lenne? Ha több jön ide, az igencsak kellemetlen lenne. Néhány napra mindenképpen kellenek őrszemek a parthoz, csak a biztonság kedvéért. * Végigméri az embert. * Szóval nem értik meg még egymást sem? Problémás társaság... Én javarészt a történelmük néhány eseményét ismerem, egyszer mesélhetsz a nyelvükről is... Nem utasítok vissza egy ilyen lehetőséget. * Odalép az ember elé. *

Miről beszéltek az előbb? Mi a...? * Kérdezi kétségbeesetten, ahogy Gildas, annak ellenére, hogy alacsonyabb az embernél, viszonylag könnyedén megemeli. A ló hátára fekteti hasra, majd még igazít rajta egyet, hogy vágtában se essen le. * Ezt hogy csinálta? Nem olyan kigyúrt, hogy meg tudjon emelni... * Motyogja elképedve. * Hé! Nem vagyok csomag... * Végül belátja, hogy a körülötte lévő káoszt nehezen tudja átlátni, így lemondóan felsóhajt. * Tényleg katona vagyok, de csak egyszerű pilóta és rádiós, mi nem kapunk fegyvereket sem!

Kész... ne nagyon fordítsd át, így biztosan nem csinál semmit a kiáltozáson kívül. * Az alakváltó a "beosztottjaihoz" fordul. * Menjetek haza, és ... ne törjetek össze semmit sem az igyekezetben. Van egy főzet az asztalomon, vékony üveg, címke nélkül. Átlátszó, kék folyadék van benne. Hozzátok utánam az Őrzők városába.
Meglesz! * Jelentik ki egyszerre, és el is iszkolnak hazafelé. *

*Miután felpakolták az embert ő is fel ült a lóra a nyeregben. A fickó előtte volt és megigazította, hogy neki is kényelmes legyen.*

Nem szándékoztam forgatni, csak nehogy leskelődjön mert akkor leütöm. *Mondta Gildasra pillantva, majd a férfire pillantott és hozzá szólt.*

Ige figyelj, könnyedén meg emelhető vagy, és lehet hogy mint pilóta nem kapsz pisztolyt, de harci kiképzést igen... Mondtam nem bízok a katonákban... Ne mocorogj a lovon és a leskelődést sem ajánlom. Én sem vagyok épp védtelen nő, mint te az hiszed. Ha kiáltozni kezdesz akkor betömöm a szád. A többi kérdésedet tartogasd későbbre. Talán kapsz majd rájuk választ. Azt hogy miről beszélgettünk, pedig nem rád tartozik...

*Meghúzza a ló kantárját és halkan mond neki valamit és a ló el is indul a céljuk felé. Eleinte lassan haladdnak, majd lassan kezd el ügetni a fogda felé. Gyorsan halad vele, mivel még az éjjel ki akarja kérdezni, de még az őrséget is meg kell szerveznie az öbölhöz. Ez az ember még sok galibát okozhat. Kezdve azt, hogy ha igaz magyarázatokat ad neki, akkor nem küldhetik vissza, de még lehet hogy így se. A hágón haladnak át és utána már nem sokat mennek. Elérik a város határt, a városon keresztül mennek, az ember férfi tökéletesen láthatja a hatalmas várost és a központi épületet. A fogda nem sokkal a központi épület mellett volt. Külsőre teljesen más volt mint az emberi börtönök. Lassan elértek az épület mellé, és megsimogatva lova nyakát leszállt a nyeregből, és a férfi arca elé ment.* Eloldozom a lábát, de ha futni próbál, nem állok jót magamért világos? *Kérdi és úgy is tett ahogy mondta, majd lehúzta a lóról övénél fogva a talpára.*

Induljunk befelé... *Karjánál fogva vezette be az épületbe. Odabent is más volt. Világos volt és viszonylag barátságos. berendezése szegényes. Egy terembe vezette ahol egy asztal, szék, egy illem helység (külön terembe az ajtó helyén csak egy anyag volt ami takart) és egy ágy volt. Egy mozdulattal lelökte az ágyra, hogy oda üljön le. Megvárta míg Gil beér oda hozzájuk és becsukta utánuk az ajtót. A férfi elé húzta a széket és elő ült. Mélyen a szemébe nézett.*

Williem igaz? *Kérdi ellenőrzés kép, hogy jól emlékszik-e*

Egyszerűbb lenne, ha már az elején leütnéd... * Gildas elindul a fák felé, nem akar másik alakot felvenni az ember előtt. Így is elég sok látott már a szigetből, nincs szükség arra, hogy még több tapasztalatot szerezzen velük kapcsolatban. Egy hatalmas tölgyfa takarásában jól megtermett varjú alakját ölti magára. Először megmozgatja a szárnyait, majd a levegőbe kap. *

Hölgyem, legalább annyit elmondana, hogy milyen országban vagyok? * Teszi fel az ember utolsó reményként. Bár a nő azt mondta neki, hogy ne lessen, mégis igyekszik felmérni legalább a terepet. Semmi sem ismerős neki a látott dolgok közül, így afelől megbizonyosodik, hogy valahol külföldön van. De miért mozognak ezen a terepen a cosplayesek? Valami fantasy tábor?
Időközönként meg merne rá esküdni, hogy egy varjú követi őket, és a madár a fák ágai közül még figyeli is a mozdulataikat. Amikor megállnak, káprázatos látvány tárul a szeme elé. Egy olyan városban van, amelyhez foghatót még sosem látott. A különleges épületek szinte teljesen elvarázsolják. Nem marad ideje gyönyörködni a helyben, a nő megáll előtte. * Nem fogok elfutni... * Ahogy végre talpra kerül, köröz egyet a fejével. * Ez... ez eszméletlen. * Leiran máris tovább vontatja, így kénytelen vele tartani. Az épület, amibe bemennek már nem tetszik neki annyira, de jobbnak látja nem ellenkezni. A szeme sarkából látja, hogy egy varjú száll le nem messze tőlük, de nem meri mondani a nőnek, mert így is elég kellemetlen a helyzet. *

* Odabent az ágyra huppan, nem tudja, hogy meg kellene-e törnie a csendet. A fenyegető külsejű, természetellenesen sápadt férfi is megérkezik, mögötte pedig bezárul az ajtó... *

* Gildas az ajtó mellett a falnak veti a hátát, onnan figyeli az embert. * Ahhoz képest, egész jól viseli a helyzetet. Azóta egyszer sem kezdett elkiáltozni. Nem lenne logikusabb szimplán megszabadulni tőle, mint faggatni és pátyolgatni? Túl sokat látott... legfeljebb akkor engedhetnénk vissza, ha töröljük az emlékeit, de arra nincs biztos módszer. Az egész memóriáját kiürítheti, vagy lényeges dolgokról felejtkezhet meg... A szolgálóim hamarosan idehoznak egy főzetet... egy erős altató vész esetére. * Eszébe jut valami, amin elfintorodik. * Körül-belül 2-3 óra hossza, mert nem az asztalomon van az üveg, hanem a polcon.

* Eközben az ember bólint. * Igen, a nevem William... de a barátaim Willnek szoktak hívni.

*Mély levegőt véve pillant Gillre.* Sajnos mivel ő is valamelyest közénk tartozik kivizsgálás szükséges, meg amúgy is egy repülőgép zuhanást túl élni az emberek esetében kicsi az esélye. Az emberek is Gaia gyermekei... Tény, hogy vissza nem engedhetjük memória törlés nélkül, de kérdés, hogy maradhat-e közöttünk. Apám is ezt tenné. *Mély levegőt vesz és vissza néz a férfire egyenesen a szemébe.*

Nos William, az érdekel hol vagy. Ez a hely egy sziget ahova nem lenne szabad jönnöd, de mivel baleset történt, így még egyenlőre itt maradsz. Szeretném ha jól viselkednél és nem lenne veled gondom... túl sok. Ott szemben van a fürdő és a mellékhelyiség. Naponta 3x kapsz enni. Remélem ez érthető. * Mondta és oda hajolva közel hozzá a kezén is elvágta a kötést, egy hirtelen létre hozott jég késsel, de nem engedte el a kezét.*

Nem akarok problémát... szeretném ha együtt működnél velünk. Az én nevem Leiran és ez nem cosplay bár nem hiszem, hogy túlzottan felfognád a dolgokat, amik itt vannak... Viszont te segíthetsz nekem abban, hogy kitudjam deríteni az igazat. Fontos, mivel az életed múlhat rajta. *Őszintén nézett a szemeibe. Nem hazudott nem kérkedett és végül elengedte a kötelet és vissza dőlt a szék háttámlájának és keresztbe rakta a lábait, hogy ne láthasson be a szoknya alá. Úgy érezte elégé sötét van itt a férfinak, és az ő szemét is bántotta a sötét így Gilre pillantott.*

Szeretném felkapcsolni a világítást, én nem igazán látok jól a sötétben. Kimennél? Nem akarom bántani a retinád.

És konkrétan mire gondolsz kivizsgálás alatt? Ha becsukjuk ide, nem tudunk meg róla semmit... Ha kiengedjük, akkor megszedi magát ismeretekkel a szigetről. Jó, Gaia gyermeke meg minden, de ettől függetlenül elég veszélyes ránk nézve. Ha az emberiség készen állna arra, hogy újra visszatérjünk, nem kuksolnánk ezen a szigeten... Csak megismételnék a középkori mészárlásokat. * Tart egy kis szünetet. * Tegyük fel, hogy itt marad a szigeten... mégis ki fogadná be? A nyelvet és a szokásokat megtanulhatja, de mindenképpen kilóg majd a sorból. Persze, nem az én posztom ezt eldönteni, de tényleg kíváncsi vagyok a megoldásra.

* Az ember értetlen pillantással hallgatja a társalgást. Annyit mindenképpen leszűr, hogy az unszimpatikus, fekete hajú férfinek valami nagyon nem tetszik... legalábbis most még barátságtalanabbul néz, mint korábban. Amint kiszabadulnak a kezei, megmozgatja a csuklóit. * Köszönöm... Egy olyan sziget, ahova nem szabad jönnöm? * Kérdez rá meglepetten. * Miért, mégis mi van itt, ami olyan... * Elharapja a mondatot és ráncolni kezdi a szemöldökét. * A kormánynak dolgoznak és ez valami rezervátum vagy kalandpark? * Valahol legbelül még mindig azt hiszi, hogy talán alszik és az egész csak egy ostoba álom. * Akkor miért vagytok ilyen furcsán öltözve és milyen nyelvet beszéltek? Még nem hallottam ilyet korábban. * Csak úgy záporoznak belőle a kérdések. A kezdeti sokk valamelyest feloszlott, a helyét inkább kíváncsiság és értetlenség kettőse veszi át. Bólint a lánynak. * Az igazat? Mármint mivel kapcsolatban? Ha azon múlik, hogy elengedjenek, akkor szívesen segítek bármiben... * A sötétben hunyorognia kell, hogy bármit is láthasson. *

Hmm? Rendben... kint leszek az épület előtt. Épp elég volt alkonyatkor kijönni, nem kell még az extra fény is... * Kilép az ajtón, amit be is csuk maga után. Tudja, hogy nem pusztán a fény miatt kellett kijönnie a helyiségből, de ezt nem firtatja, egyszerűen letelepszik az épület előtti egyik padra és vár. *

*Leiran miután kiment Gil mély levegőt véve felállt és felkapcsolta a világítást és úgy nézett a férfira.* Átlagos magasságú volt az emberek között. Nézett a férfira és a kérdéseire, majd csak elhőzta a haját a füléről és össze fogta a haját. Úgy ment vissza elé.*

Gondolom szembe tűnt a dolog. Én nem ember vagyok. Ahogy az sem ember aki megtalált téged. Nem a kormánynak dolgozunk, nem üdülő park. Ez egy olyan sziget ahol olyan lények élnek amiket ki közösített az emberi faj. Régen dicső népek voltunk és közösen éltünk. Most hülyének fogsz nézni, de szerinted erre hogy vagyok képes? *Kérdi és egy bemutatja a jég képességét. Egy jég pálcát készít. Két kezét össze csapva lassan eltávolítva egymástól megjelenik közte a jég pálca. Szépen megformálva mikor kész oda dobja az ölébe. Sokkolja, elég szépen.*

De egyenlőre szerintem elég ennyit tudnod, bár már így is kétes hogy vissza engedhetlek az emberek világába... Ugyanis elárultatok bennünket, és nagyon csúnyán mészároltatok minket a hit nevében... Boszorkány üldözések, sárkány vadászatok... mind igaz ami megmaradt a középkori szóbeszédekből. *Kicsit mérges volt, mivel ő ezt személyesen is látta és átélte, még fiatalként.*

* Willnek szinte leesik az álla a kijelentésre. Szüksége van egy kis szünetre, hogy feldolgozza a hallottakat. Megrázza a fejét, először teljesen úgy fest, mintha azt hinné, az egészet rosszul hallotta. * Valaki felbérelt titeket, hogy... * Megáll a mondatban, mert valahol legbelül érzi, hogy ez pusztán egy hazugság, amit magának akar bemesélni. Az ölébe hulló jég az utolsó nyomatékos bizonyíték a helyzet teljes valódiságára. Megemeli a pálcát, érdeklődve forgatja meg a kezében. * Ez... azt hittem, hogy az ilyesmik csak a mesékben vannak. * Nyögi ki végül. * Oké, te is valódi vagy és az a fura fickó is... de tulajdonképpen mik is vagytok? Mármint... * Védekezőn maga elé emeli a kezeit. * Nem akartalak megsérteni vagy ilyesmi csak... teljesen máshogy néztek ki. Te sokkal emberibb vagy és... vagy ez az egész olyan, mint a néger és a kínai? * A jég megolvad a keze alatt és a pálca a földre esik, ott pedig szilánkokra törik. A férfi megvakarja a feje búbját. * Bocsánat... nem akartam összetörni. * Szabadkozik. *

Azt mondtad, hogy itt hozzátok hasonlók élnek... oké, ezt vágom... de akkor hogyhogy nincsenek itt emberek? Vagy vannak? Amikor fent voltam a levegőben, nem láttam a szigetet... Ez hogyan lehetséges? * Elkomorodik a tekintete, és leginkább megalkuvást tükröz. * Szóval... nem biztos, hogy visszamehetek. De már nem a középkorban élünk! A vallás már a háttérbe szorult és szerintem vannak olyan emberek, akik sokkal furábban néznek ki mint ti. Nem fogok elmondani semmit, esküszöm!

Egész könnyen felfogod a dolgot, ahhoz képest, hogy már csak nyomaitok maradtak rólunk... Valamit mi se tudtunk eltüntetni a múltatokból, pl a piramisokat, a maja templomokat, a naptáruk, a feljegyzéseket... *Nézett rá komoly pillantással. Nem enyhült meg a tekintete.* És nem ezek nem csak mesék... Gaia ellen és ellenünk fordultatok, nem tehettünk mást... vagy eljövünk erre a szigetre, vagy mi pusztulunk el vagy titeket pusztítunk ki. Na már most a pusztításra mi nem vagyunk képesek. A többi nemzetségnek lehetőséget nyújtottunk, hogy megvédjük őket az emberektől, ám ahhoz ide kell költözniük velünk.

*Mikor az ember típusok kerülnek szóba kicsit elmosolyodik. Inkább fintor lesz arcán mint mosoly.*

Nem ez teljesen más, nem olyan mint az embereknél az Europid, és az Afrikai emberek. Azok csak emberek. Biológiailag csak a bőrszínetek tér el. Az élet hosszotok, a szaporodásotok, a természetetek főbb jellemzői mind ugyan azok. Minden emberben ott van a hatalom vágy és a kapzsiság.... Tudom nagyon jól, hogy nem vagytok már olyan vallásosak, de ott van a kezetekben az atom fegyver és mindentől ami új irtóztok és rettegtek. A sziget pedig a számotokra láthatatlan. Se hajóval, se semmilyen más járműtökkel nem tudjátok meg közelíteni. Ha meg közelítitek is... a hajó tovább siklik a vízen, mintha nem lenne itt semmi. Puszta mágia... De ezt ti emberek már ésszel fel sem éritek. Eltávolodtatok Gaiatól, és csak pusztítjátok őt... a világotok romlott és mocskos... Lehet, hogy vannak furább alakok, és kevésbé tűnnénk ki, de akkor is üldöznétek minket, pusztán azért mert mások vagyunk. Más fajból származunk. 6 Nemzetség él ezen a szigeten és emberek nincsenek köztünk. *Mondta és karba fonta a kezeit, a pálca nem igazán izgatta, de látszott, hogy a egyre jobban melege van ebben a kis helyiségben, pedig nem volt meleg az ember számára. Pont kellemes a hőmérséklet. Leiran dühös volt, mert most, hogy újra látott embert ilyen közelről, feljöttek a múlt emlékei még az emberi világról és legszívesebben itt helyben fojtotta volna meg, de nem tette, hiszen ő akkor még nem is élt. Ez a fickó nem is tehetett róla.*

A föld megszületésénél Gaia több fajt hozott létre ezen a földön. A sötét és fény lényeket szám szerint mind a kettőből 3-mat és egy semlegeset, akik mind két fél erejét képesek használni. Na jó nem teljesen de majdnem... A fény lények a sárkányok, Erdő elfek és az emberek voltak... A sötét az Alakváltó, a Sötét Elfek és a vérfarkasok. Ez a sziget ad otthont mind azoknak akiket ti elüldöztetek. Én a felsoroltakból egyikhez sem tartozom. Ti csak fantáziának hiszitek mind azt ami ezen a szigeten valóság. És bocsáss meg nekem hogy nem bízom bennetek emberekben... Ha felfednénk a szigetet és nem védenénk a mágiával ide jönnétek és mindent lerombolnátok! A törékeny egyensúlyt ti kezdtétek meg felbontani. Nem számított nektek már a természet hatalmat akartatok. Eljöttünk és mi lett a vége? Egymást kezdtétek el gyilkolni a hatalomért... Akkor minek is menjünk vissza? *Kérdi és elégé indulatosan beszél erről a témáról és kissé mérgesen kezd el fel alá járkálni.*

Lehet, hogy te nem bántanál minket, viszont... mivel Gaia megkímélte az életed így én sem tehetek akarata ellen. De nem engedlek vissza az emberi világba. Most már túl sokat tudsz és még a memória törlés mágiánkon van mit finomítani... Eredetileg nem akartam, hogy így legyen, de kezdve onnan, hogy ide jöttél sorsod eldöntetett. Gaia ide küldött valamiért... ki sodort a partjainkra, holott a vízben kellett volna a cápák martalékává lenned! *Gondolkodott hangosan és indulatosan. Ezeket nem igazán az embernek szánta, mégis bele feledkezett a nyelvébe így minden szavát értette.*

* William nemet int a fejével. * Egyáltalán nem könnyű... az egész úgy hangzik, mint valami vicc, vagy a kandikamera egy elszúrt adása... vagy lázálom. Lehet, hogy holnap felébredek belőle, és minden rendben lesz. * Bólint. * Igen, ez lesz az. * Meglepetten pillant a lányra. * A piramisok és a naptárak? Azt hittem, hogy azokat az egyiptomiak, meg a maják és a hasonló népek építették, így tanítják az iskolákban is... * A fogvatartójának barátságtalan pillantása csendre inti másodpercek alatt. *

* Némán hallgatja a hosszú monológot, és kissé bosszantani kezdi, hogy ennyire lenézik itt. * Ha valamit nem értünk, akkor miért nem magyarázzátok el? Ha téged odaültetnének egy repülőgép pilótafülkéjébe, akkor magadtól nem tudnád elvezetni... csak ha elmondják, hogyan kell. Úgy beszélsz az emberekről, mintha mindenki gonosz lenne... de én sem ártottam neked semmit. Azt mondod, hogy egy rejtett szigeten vagyok, de azt nem tudom, hol van a sziget... Lehet itt telefonálni esetleg? Engem otthon vár a családom! Ha... nem is mehetek haza, akkor joguk van tudni róla... életük végéig várnának rám. * Fakad ki, majd jobbnak látja, ha visszavesz a hangerejéből és a modorából is. *

Tökre úgy hangzik az egész, mint egy játéknak a sztorija... Öhm... szoktatok játszani? Tudod, számítógépen. Ott is vannak mindenféle lények, meg varázslatok... * Próbál egy olyan témát találni, ahol nem csúszik ki a talaj a lábai alól olyan könnyedén. * Elnézést, hogy nem haltam meg... * Mondja ki a lány utolsó megjegyzésére. * Ha adtok egy hajót vagy egy tutajt, eltűnök innen... és tényleg nem fogok elmondani semmit a többieknek. Majd... majd kitalálok valamit!

*Rápillant és mély levegőt véve felnéz a plafonra.* Az lenne a legjobb ha lázálom lenne és mind a hárman felébrednénk ebből, de nem fogunk... Mert ez a valóság, nem valami számítógépes játék, hanem a valóság!

És majd akkor mond ezeket, ha majd egy nap arra riaszt fel jó atyád, hogy menekülnötök kell mert rátok gyújtották a házat rendben? Én tudom milyen az mikor üldöznek, megaláznak mert más vagy... ott voltam, át éltem. *Mikor újra belegondol azokba a borzalmakba kirázza a hideg. Ritkán van ilyen érzése, de ilyenkor a legrosszabb. Vissza ül a székre elé és keresztbe font karokkal, és keresztbe teszi lábait, úgy helyezkedik kényelembe.*

Tudom nagyon jól, hogy nem minden ember egyforma. Sőt fontolóra is vettük már, hogy kiválogatjuk azokat, akik ésszel felfogják ezt az egészet, és képesek elfogadni a valóságot. De ez nem ilyen egyszerű... az itt élő nemzetségek nem mindegyik tagja rajong értetek a múltban történt dolgok miatt. Mellesleg már rég nem vagytok képesek a természettel együtt élni, és csak azt elvenni amire nektek szükségetek van az élethez. Valahogy Gaia úgy alkotott meg titeket, hogy elégég kapzsik legyetek. Ezzel nem azt mondom, hogy köztünk nincs ilyen, de lényegesebben kevesebben mint köztetek.

Hogy miért nem magyarázzuk el? Próbáltuk, nem egyszer nem kétszer. Még nem érett meg az emberiség arra, hogy mind ezt el tudja fogadni. Ez a sziget védett Gaia által. Itt nem hatnak a ti világotok okozta károk. Ez egy olyan sziget, amit ésszel fel nem tudtok fogni. Minden élőlény megtalálható itt ami nálatok és ezeken felül még a számotokra mítoszokban legendákban szereplő élőlények. Unikornis, kiméra és hárpia, hogy csak egy kettőt említsek. Nevezhetjük Noé bárkájának ezt a szigetet, hogy jobban megértsd. Igyekszem a számodra eddig ismert világból meríteni példákat, hogy jobban megértsd ezt az egészet. Bár az eddigiek alapján kellő kép felfogtad a dolgot eddig is.

Nem tudsz telefonálni és népedet ismerve már halottnak nyilvánítottak, vagy ha még nem, hát reggelre az leszel. A családodat igazán sajnálom. Házas vagy, vannak gyerekeid? *kérdi rápillantva érdeklődve. Most kicsit együtt érzőbb vele kapcsolatba, sejti min mehet keresztül az idegen.* Elengedni nem engedhetlek el. Akár mit ígérsz is... Amúgy is... hogy mennél csónakkal haza, mit mondanál? Találtad a tenger kellős közepén a nyílt vízen? Nem hinnének neked és elkezdenének erre szaglászni. Azt meg nem engedhetem meg. Még ha veled nem is lenne gond a többiekkel igen. Viszont ha volt családod, talán azt el tudom intézni, hogy őket beengedjék a szigetre. Ide hozni mindenképp ide tudjuk őket. *Gondolkodik el, és ez látszik az arcán. Próbál olyan megoldást találni, ami mindenki számára kedvező. Nagyot sóhajt és behunyja a szemét. Megfogva fejét a térdére teszi a könyökét.*

Nem könnyű helyzet ez... egy egyszerű katona fel se fogja ezt. Olyan döntést kell hoznom ami mindenkinek jó, számba venni az összes eshetőséget, következményt... Mennyire tartottátok a rokonokkal a kapcsolatot? *Kérdi komoly pillantással. Eddig az tűnik neki a legjobb megoldásnak, ha az Őrzők városától nem messze építenek nekik egy házat és megtanítják mindenre amit tudniuk kell. Ide hozzák a családját, és akkor békében élhetnek az őrzők felügyelete alatt.*

* Ha nem kezdené bosszantani az embert, hogy lenézik, akkor valószínűleg még mindig mélyen sokk hatás alatt lenne, így viszont egyre inkább magához tér. * Tudom milyen, amikor megaláznak valamiért... A suliban is mindig én voltam a célpont, mert sokáig én voltam a legalacsonyabb. Volt pár zűrösebb ügyem, ami miatt rengeteget csúfoltak is. Jó, lehet, hogy nem középkor, meg boszorkányos dolgok, de nekem ez a valóságom. Nem csak nektek vannak problémáitok, hanem az embereknek is éppen úgy lehet! Itt vagyok egy szigeten, a semmi közepén, ahol teljesen hülyének néznek... Nem vagyok értelmi fogyatékos, debil, nincsen semmilyen mentális betegségem, ami miatt nehezebben érteném meg a dolgokat. Persze, nem tudok varázsolni, és nem is tudtam semmilyen természetfeletti, meg hasonló létezéséről... * Szétteszi a kezeit. * de rengeteg más dolgot tudok. Te gyerekkorod óta valószínűleg azt tanulod, hogy hogyan tudsz olyan jég... bizgentyű előkuruzsolni, én például tudok gépeket szerelni...

De... ha nem találják meg a hullámat, akkor csak eltűntnek nyilvánítanak, nem feltétlenül halottnak... Még lenne esélyem visszatérni. * A tekintete sokkal szomorúbbá válik. * Egy fiam és egy lányom van... de a feleségem neveli őket, elváltunk. A szüleimmel lakom, akik elég idősek. Ők... szeretik az életüket és a világukat, nem akarok senkit sem egy ilyen csapdába csalni. Lehet, hogy ti elég kegyetlenek vagytok hozzá, de én nem! * Karba teszi a kezét. * Ne haragudj... nem akartam rosszat mondani, de azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Sosem gondoltam volna, hogy örökre egy olyan szigeten ragadok, ahol még csak értelmes lénynek sem tekintenek. * Felemeli a fejét. * Be akarom bizonyítani, hogy sok mindent rosszul gondolsz az emberekről. Adhatnál egy esélyt... és... talán egy apró kiindulási pontot, hogy mégis mit vársz el. Megteszek mindent! * A mondata után beálló rövid csend alatt hangosan megkorran a gyomra. *

*Meghallgatta és mély levegőt véve nézett rá és elengedte dacos tartását.*

Nem vagyunk gonoszak... csak féltjük a világunkat, ahogy te is féltetted a sajátodat, még ha ez mindig is hazugságokra épült. A piramisokat tényleg az általatok Egyiptomiaknak nevezet nemzetség épített, de a technikai módját, hogy hogyan tudják meg építeni nekünk köszönheti, és az első tervrajzokat. Ők még az isteneiket látták bennünk, holott mi próbáltuk nekik megmagyarázni, hogy nem vagyunk azok... Az egyiptomi szfinx például egy egyszerű kiméra. De ebbe ne menjünk bele. Mellesleg ha nem akarnék neked adni egy esélyt a bizonyításra, nem hoztalak volna ide... csak még bennem is sok a kérdés... de hozok neked enni. Szereted a gyümölcs salátát? Gyorsan igazából csak azt tudom neked össze ütni. És nem csak ezt a jeges kuruzslást tanultam egész életemben, mint ahogy te említetted. Fehér, semleges, fekete mágiát egyaránt tanultam a vezetés mellett, a takarítás és egyéb teendők mellett. Nekünk nincsenek szükségeink gépekre, mi nem vágyunk repülni, de ha még is akkor ott vannak a Pegazusok. Akkor mégis minek építsünk gépeket?

Na de maradj itt kérlek. Mindjárt hozok enni és utána dőlj le pihenni. Reggel vissza jövök ennivalóval és beszélünk. Rendben? *Fel állt és az ajtó felé ment. A kilincsre helyezte a kezét és vissza pillantott rá szeme sarkából.* Sajnálom, hogy elváltatok a feleségeddel, és hogy itt ragadtál. Nem hiszem hogy csak eltűntnek nyilvánítanának, mivel a tenger ezen a részen tele van cápákkal. Ha nem találják meg a tested a főnökök gondolkodását ismerve akkor is halottnak tekintenek. Sajnálom... *Hangja őszinte volt, és azzal a mozdulattal kiment az ajtón és mikor vissza bezárta ráfordította a kulcsot, hogy véletlenül se mehessen ki onnan. Lement a lépcsőn a kulccsal a kezében és Gilre pillantott.*

Köszönöm Gildas, hogy szóltál nekem és nem eltitkoltad előlünk. Mivel viszonozhatnám ezt a dolgot? *Kérdi rápillantva.*

* Will érdeklődve hallgatja a lányt. Bár meglepő a számára a dolog, végülis stimmel, mert rengeteg teória létezik egyébként is ezeknek a helyeknek és érdekességeknek a keletkezéséről és eredetéről. Többször bólint, ezzel jelezve, hogy figyel és érti, csak nem akarja félbeszakítani. * Igazából bármi ehető megteszi... már azelőtt éhes voltam, hogy elindultam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök. * Még reménykedik, hogy hazatérhet, de ezt nem mondja ki. Megrázza a fejét a gépek említésére. * Nem csak repülőgépeink vannak... rengeteg érdekes dolog van azokon kívül. Vannak számítógépeink... öhm... * Elgondolkozik, hogyan meséljen róla, végül az egyszerűbb mellett dönt. * Ezek segítségével nagyon könnyű rengeteg írást, képet, adatot, zenét tárolni... lehet rajta szórakozni és tudsz velük csatlakozni egy hálózatra, amin nagyon sok mindenki fent van. Így messze élő ismerősökkel is tudod tartani a kapcsolatot, rengeteget beszélhetsz velük, persze csak ha van időd... Akkor vannak telefonjaink, azok is arra jók, hogy beszélhess másokkal. Például fel tudod hívni a másik országban lakó rokonaidat és nem kell mérföldeket utaznod... jobb személyesen találkozni, de ha nem teheted meg, akkor megoldás. De ott vannak még az autók, a motorok, a biciklik, és rengeteg más olyan szerkezet, ami megkönnyíti a mindennapokat.

* Bólint. * Rendben és... köszönöm. * Teszi hozzá a korábban történtek ellenére. Tudja, hogy amíg a nő és a furcsa külsejű férfi a közelben vannak, esélye sincs a szökésre, később akar vele próbálkozni. Esze ágában sincs csendben ülni egy cellában. *

* Gildas nem messze várakozik, és időközben egy főzettel gazdagodott, amit a két kobold szállított le neki. * Sokáig eltrécseltetek. Meg tudtál tőle valami érdekeset? Párszor idáig hallottam a hangját... Úgy látszik, hogy ezek mindig ilyen hangosak. * Odanyújtja az üveget. * Vész esetére. Ne aggódj, nem méreg... annál jobban érdekel az az ember, mint hogy egyszerűen megöljem. Altató van benne, én a helyedben néhány csöppet tennék éjszakára az ételébe. Ha nappal próbál megszökni, akkor egészségére, de éjjel egy kicsit más tétje. Mivel rajtatok kívül senki sem érti a nyelvét, nagyon könnyedén eshet áldozatul szinte bárminek. Kétlem, hogy annyira kiismerné magát az erdőben, hogy akár az első találkozást is túlélje egy kifejlett kimérával. Mivel viszonozhatnád? Ezt majd később lerendezzük... * Hagyja nyitva a mondatot. *

*Mély levegőt véve néz a férfire mielőtt kimenne.* Ezeket mind tudom... sokkal több mindent tudunk rólatok mint ti azt hiszitek. *Ennyit mond majd ki megy, hogy hozzon neki ennivalót.*

Köszönöm azt hiszem alkalmazni is fogom. Akkor majd találd ki. Bármit kérsz is ezért teljesítem efelől biztos lehetsz. A beszélgetésről? Nos hát lényegében próbált meggyőzni engedjem vissza az emberek világába, ami nem fog megtörténni. Míg nem tér jobb belátásra addig a cellában marad. Őröket állítok ide és az öböl partjára. Nem hiányzik nekünk az, hogy felfedezzenek minket. Hiába van az Őrzők régi elrejtő mágiája valószínű lassan azt is megtanulják kijátszani, ha tudomást szereznek rólunk. Azt hiszem mindezek mellett neki állok kicsit fejleszteni a "pajzsunkat". Az hiányozna még, hogy az ő technikájuk betörjön ide... Nagyra vannak a találmányaikkal, ám nekünk erre nincs szükségünk, mert csak megbonyolítaná az életünk. Nekik is épp elég problémájuk van vele. Majd ha ez elrendeződött adok információkat róla, de ha feljössz kihozok neked pár iratot a világukról, bár apám ezt nem hiszem engedélyezné szóval a könyvtárba elolvasásra adhatom csak ki. Tudom, hogy érdekel téged az ember, ám míg a nyelvét nem érted, nem sokra mész az emberrel. Tolmácsot adhatnék melléd, de az felesleges plusz ember bevonásával járna. Én nekem meg nem igazán van sok időm tolmácsolgatni. Itt maradnál míg hozok neki enni? Nem szeretném ha ez időtájt megszökne... Bár lehet ha most szökik meg és egy kiméra végez vele, csak megoldaná a gondokat, de nekem a feladatom az élet és az egyensúly védelme akármelyik nemzetséghez is tartozzanak az élőlények. Épp eleget vétettünk mi őrzők Gaia ellen, mikor magukra hagytuk az embereket, hogy elpusztíthassák magukat. *Megdörzsöli a homlokát, kezd fáradni, de még nem tud elaludni, túl sok most hirtelen a gond és az átgondolandó dolog.*

Most jövök rá, hogy önmagamnak mondtam ellent. Kértelek maradj itt és őrizd, míg vissza jövök, de felajánlottam, hogy gyere velem és adok iratokat. Na igen, túl sok szakadt megint a nyakamba... Elnézést kérek ezét. Szóval kirakom a könyvtárba a papírokat és mikor visszatértem ott megtalálod őket, elolvashatod, de kérlek hagyd is ott őket. Ez így azt hiszem megoldható. Megyek... megcsinálom az ennivalót neki. *Mondta és mély levegőt véve nagyot sóhajtott. Gondolatai cikáztak és próbálta rendszerezni azokat.*

A bármi elég tág fogalom... de ezt halasszuk máskorra, amikor tényleg szükségem is lesz valamire. Az őrök mindenképpen kellenek a partra ez tény... A cellánál nem feltétlenül muszáj ott lenniük, nagyon egyszerűen meg lehet tanítani arra, hogy bent maradjon. Csak a megfelelő ösztönzés kell neki. Ezzel kapcsolatban máris intézkedem, utána az ajtót sem muszáj zárnod. * Megropogtatja az ujjait, majd csak legyint. * Ennyi még belefér. Kitenned sem muszáj azokat a lapokat, elég ha egy üzenetet hagysz arról, hogy hol vannak. A könyvtárakban könnyen kiismerem magam. Menj nyugodtan, addig szórakozok egy kicsit. * A végére szélesen, ragadozószerűen elmosolyodik. Előre hajtja a fejét, miközben a gerince megnyúlik, a hátából csápok nyúlnak ki, amelyeket fekete gomolygás vesz körül. A füst szinte palástként omlik rá, és megtartja a formáját. Az arca sokkal szélesebb lesz, beesettebb, egészen csontvázszerű, míg a szemei megtartják sárga villogásukat. Joggal kelti egy félelmetes sír lényt látszatát.

Elindul a fogda felé, tudja, hogy melyik ablak tartozik az ember cellájához. Vár egy kicsit, lejjebb ereszkedik, hogy lendületet vegyen, majd a rácsoknak ugrik hangosan morogva. Nem töri át sem az ablakot, sem a rácsot, arra azért ügyel, viszont a karmaival végigszánt rajta, hogy még inkább megijessze a bent tanyázó embert. William rémülten felkiált, szemmel láthatóan gyorsan elveti a szökési tervet. Gildas még párszor körbe járja a helyet, majd letelepszik az ablak alá, és a csápjaival időközönként bekopog. Csak akkor hagyja abba a játékot, amit mellesleg kifejezetten élvez, amikor Leiran újból feltűnik a terepen. A szerepe kedvéért hirtelen felkapja a fejét, és úgy tesz, mint aki eliszkol. A saroknál felveszi az eredeti alakját, és még odaszól az őrzőnek. * Egy kicsit lehet, hogy remegni fognak a térdei, de szerintem előbb-utóbb kiheveri. * Int neki, majd elindul a könyvtár felé. *