Tiltott gyümölcs (Gauldoth Waerjak és NPC-i, Kuku)

*A vén farkas figyelme lankadni kezdett, miután a fia igencsak mulatságos látványát megunta. Lassan az evésre kezdett koncentrálni és csupán fél füllel hallgatta, amint megered az alakváltó nyelve. Yavanna ezzel szemben nagy érdeklődéssel követte a férfi beszédét. Nem hallott arról, hogy a Raghnall fivérek közül eltűnt volna az egyik, pedig ilyesmiről tájékoztatták volna. Észben kellett tartania ugyanakkor, hogy egy részeg csavargó akármit mondhat. Később majd küld egy varjút Yeraltiba, hogy ellenőrizze az állítást, egyelőre ennyiben hagyta a dolgot. Kinyitott magának egy üveget és összekoccintotta Tulkaséval, majd beleivott. "De személyek nem tűnnek el csak úgy!" Milyen naiv.*
- A Raghnallok mindig is szívósak voltak, nem lehet őket csak úgy eltüntetni. Biztos csak valami sürgős dolga akadt.
*A halálhíréről előbb tudtam volna, mint ő maga. Kíváncsian figyelte - immár Tulkassal együtt, - hogy mit akar az alakváltó. Gauldoth mélán nézett fel a dolgából.*
- Te meg mit kere-
*A mondatot nem tudta befejezni, ugyanis kiguvadt szemekkel kezdte nyelni a bort. Míg anyja halkan felszisszent a látványtól, édesapjából hisztérikus röhögést váltott ki. A félholt most gúnynevéhez nagyon hasonlóan érezte magát, a bor még szinte le se ért, mikor máris jött vissza. Amikor már nem volt mit kiadni, reszkető jobbja megtalálta Kuku mellkasát és belemarkolt a ruhaanyagba. Így húzta vissza félmeztelen felsőtestét az ablakon túlról, de másik kezével még mindig támaszkodott a párkányon. Félig kába tekintettel, amennyire komolyan csak tudott, a "segítője" szemeibe nézett.*
- Még...még egy ilyen... *egy apró, emésztetlen gombadarabot köpött ki az ablakon.* ... és esküszöm, hogy...hogy... egyáltalán mit keresel te itt? Nem te vagy az az alakváltó a kocsmából? Miért csak részegen látlak? Anya! Meghívtad?
- Nem, ő volt a patkány akit el akartatok kapni. Éhes volt, gondoltam megetetem. Ahogy látom, szomjas is...

-Az! Sűgős dóga! *el kellett ismerje magában hogy ebben lehet valami igazság, de valamiért mégis összeszorult tőle valami odabenn. Se Gildas, se a koboldok nem szóltak neki erről. Nem törődtek azzal hogy keresni fogja őket. Persze miért is tették volna, hiszen ő csak egy senki. Egy aktuális hóbortból befogadott csavargó. Rav éls Ceki ráadásul tudtak róla hogy érintette Gildas eltűnése és ők se szóltak amikor eltűntek... Szomorúan sóhajtott és bólintott a nő szavaira. Talán neki van igaza és akkor felesleges keresnie is. Csak hát ő tényleg elhitte hogy barátok és tényleg elhitte hogy a barátok nem csinálnak egymással ilyet. Ő maga legalábbis biztosan nem tenné. Aztán még mielőtt maga alá temette volna az önsajnálat visszaszorította egy másik érzés.. nem... ha Gildas esetleg bosszúból nem is szólna és hagyná hogy kínlódjon, de Rav és Ceki egészen biztosan nem tettek volna ilyet. Lelki szemei előtt megjelent a két kis lökött, a bolondozásuk. Nem tudta elképzelni róluk hogy szándékosan kínoznák. Biztos volt benne hogy valami történt és hogy mégis Yavanna az aki téved.*

*elgondolkodásából Gauldoth közjátéka rázta fel. Arrébb akart lépni de a félholt gyorsabb volt és a kacsás pólóba kapaszkodva feltápászkodott. Kuku nem tiltakozott, inkább csak azon tűnődött, hogy nyakonöntse e még egy kis borral.. és hogy vajon mi lehetett ami kirepült az ablakon. Sajnos belegondolt.. aztán inkább megitta húzóra a maradék bort.*

-Jahhe mindig részegen! De mostan te vagy aki részeg.. hehe..

*Yavanna látta a változást Kukuban. Az alkohol könnyebben kiolvashatóvá tette a férfi testbeszédét, bár egyébként sem próbálta rejtegetni a valódi gondolatait. Az asztalra könyökölve mélázott maga elé.*
- A barátok néha szó nélkül eltűnhetnek egy időre, hogy megóvják a másikat valamiféle veszélytől, keserédes tudatlanságban hagyva azt.
*A nő Kukura pillantott. Nem szoktak csak úgy érzések ébredni benne olyanok iránt akik nem családtagok, hát még ha idegenekről volt szó. Kőszikla volt, fagyos és megingathatatlan, minden esetben. Az alakváltó azonban olyan ártatlan volt, szinte gyermeki, hogy szimpátiát keltett benne. Első emlékeiben szereplő önmagára emlékeztette, még mielőtt Yeralti végleg felemésztette volna.*
- Vissza fog térni. Nem tudom milyen a viszonyotok, de nem hagyná ott a házat csak úgy, benne minden értékkel és holmijával.
*A félholt ügyet sem vetett az anyjától szokatlan, valamelyest félresikerült biztatásra. Másokkal ritkán törődik őszintén, gondolta, most megvan rá az oka valamiért. Tudta, hogy bonyolult múltja van, de ezzel most nem foglalkozott; még mindig Kukut figyelte, azon gondolkozott, megpöckölje-e az orrát a jobbjával az előbbi boros akciójáért. Aztán széles vigyorban tört ki.*
- Akarsz szkanderozni?
*A Yavannával szemben ülő farkas halkan elnevette magát - főleg, mert teli volt a szája. Neje tekintete csendes haragot tükrözött, amint lepöckölt az arcáról egy odaszállt húsdarabot.*
- Bofi. *kért bocsánatot még mindig teli szájjal vigyorogva a harcos, amire panaszos sóhaj és fejrázás volt a válasz.*
- Olyan romantikus vagy.

*kukunak nem tűnt fel hogy a bíztatás félresikerült volna. Sőt éppen ellenkezőleg. Hálás volt a plusz gondolatokért. Logikusnak tűnt, hogy Gildas nem hagyja csak úgy ott a dolgait amikhez ragaszkodott.. De hát.. akkor miért nem jött visza... Akkor mégiscsak  baja van... A pillanatnyi örömöt hogy Gildas mégsem szórakozik vele máris felváltotta a kétségbeesés hogy valami baja történt. Sóhajtott egyet és meghúzta az üveget ami üres volt. Bután meredt az üvegre mint ami valami fura viccet művelne vele és míg nem figyelt oda, kiürült volna.*

-Hát.. akkó .... azé én csak keresem tovább. *mondta, részint azért mert újfent erre az elhatározásra jutott, s részint azért mert nem tudott mást tenni. Nem tudott tétlenül várni hogy majd visszajön. A házban sem akart lenni mert az ürességével csak rontott kuku kedvén.*

*Gauldoth széles vigyorára ő is elmosolydott. Bár alig talákoztak, kedvelte a fickót. A kérdés pedig máris elterelte figyelmét borongós borgőzös gondolatairól.*

-Ockaj.. de úgyis te nyersz. Nem vok valami erős. Szal fogadni nem kő ugye? Nem akarok rózsaszín gatyába kukorékóni a háztetőn mint vesztes...

*Kuku döntéséhez nem fűzött semmi továbbit, egyszerűen rábólintott, amit pár korty mézbor követett.*
- Tedd azt, keresd.
*A félholt nyugodtan leült az asztal egyik oldalára, apja mellé, aki nem tudta eldönteni, figyelmeztesse-e az alakváltót, vagy sem. Talán ő nem nevetne olyan jót a dolgon...*
- Nem, nincs tét. Csak a poén kedvéért. Melyik kézzel?
*Poén bizony! Nekem! Összekulcsolta karjait az asztalon, várakozva. Vajon a vézna, halott kart fogja választani, vagy az izmos és egészséges darabot?
Szárnycsapkodás, aztán károgás hallatszott az ablakból. Egyedül a zajok, és a lábára kötözött papírdarab jelezte a varjú érkeztét, mert az teljesen beleolvadt az ablakon túli sötétségbe. A ház asszonya felkelt, és az állathoz lépdelt, aztán megnézte az üzenetet: "Raghnall Gildas minden nyom nélkül eltűnt." Nocsak, a csavargó tényleg az igazat mondta. Odasétált egy polchoz és négy tollvonást húzott a papír egyik sarkába, majd újra a madár lábára erősítette azt. Megsimogatta az állat begyét, mire az tovareppent az éjszakába. Mosolyogva fordult meg és dőlt neki háttal az ablakpárkánynak, Tulkas pedig abbahagyta az étkezést, úgy tűnt végleg. Most az ivásra koncentrált, meg a közelgő szkandermeccsre.*

-Jaaaa... ha csak pojén akkó okké És a pojén kedvéért hacc nyerni vagy örömed leled abba hogy lenyomsz Láttalakám a haactéren oszt tom hogy semmi esélyem. 
*Mondta de gondolatai közben máshol jártak. Talán túl sokat időzik itt, talán folytatnia kellene a keresést... de az alkohol és az invitálás kedvessége elnyomja ezeket a gondolatokat. Végső soron ezek a vérfarkasok nagyon barátságosak vele ő pedig mostanában egyedül volt. Abból csak nem lehet baj ha marad még egy kicsit.*

-Csak mondom hogy nem vok én erős. Szal nekem mindegy hogy jobb vagy bal. A te ötleted vót, szal döncsé te!  
 *Azzal mit sem sejtve leült Gauldoth-szal szemben és várta hogy a jobb vagy a bal lesz e a soros, de ha már poén akkor a poén kevéért felveszi Yavanna alakját és szende mosollyal várja hogy Gauldoth kezdjen*

*Túl vidám ez a fickó ahhoz, hogy összegörnyessze a fájdalomtól... legyen a bal. Mire felnézett a gondolkodásból, már a mosolygó édesanyjával találta magát szembe. Az ablak felé pillantott, ahol egy nagyon szórakozott Yavanna támaszkodott karba tett kézzel. Tudta, hogy alakváltás történt, de még így is úgy nézett ki, mintha citromba harapott volna. Szinte el is felejtette hogy még mindig részeg, de közben ivott pár kortyot, ami emlékeztette. Mosolyogva feltette a kezét az asztalra, készen a mérkőzésre.*
- Sunyi vagy... nagyon sunyi. De attól még hogy poén, próbálkozz nyugodtan, én sem fogom csak úgy hagyni hogy lenyomj.
*Nem akarta egy az egyben kimondani, hogy "anyám nyomott már le szkanderben." Az eredeti Yavanna eközben egy macska ügyességével slisszant nesztelenül Gauldoth mögé. Amíg a megfelelő pillanatra várt, elkezdte copfba kötni a haját. Tulkas arcán látszott, hogy tudja mi fog következni, és ez már most nagyon szórakoztatta.*

*Feltette ő is a bal kezét és helyezkedett egy kicsit, hogy erősebben tudjon nyomni. Az esélytelenek nyugalmával fogta meg Gauldoth kezét és felnézett az igazi Yavannára. Elmosolyodott szinte bocsánatkérően amiért az ő alakját választotta, aztán elkezdte a meccset. Gauldoth mondataira csak vigyorgott ami az erőfeszítéstől vicsornak tűnt.*

*A vicsorgó ál-Yavanna igyekezett minél erősebben nyomni a vérfarkas kezét és meglepődött hogy Egyelőre még nem nyomták le. Biztos hagyja egy kicsit küzdeni.. rendes fickó ez hogy nem tolja le azonnal.. akkor meg legalább megtiszteli azzal hogy belead apait anyait. *

-rendet raktál a szobádban és mostál már ma fogat...? *igyekezett kibillenteni ellenfelét a koncentrálásból és érezte hogy bekeményedik az izma, de nem adta fel.. legalább még egy kicsit hadd bírja és akkor nem lesz annyira ciki veszteni.*

- Ó, ez a régi szép időkre emlékeztet... *vigyorgott Tulkas magában. Név nélkül biztatta a küzdőfeleket, csak hogy szórakozzon Gaullal.* - Gyerünk, nyomd le! Ne hagyd már magad! Simán lenyomod, hát részeg! Nyomjad!
*Gauldoth az elején valóban hagyta magát, hogy ne nézzen ki úgy, mint aki dominanciai kérdést csinál az egészből. Amikor azonban eldöntötte, hogy itt az idő nyerni, nem ment olyan könnyen, mint hitte; talán az alkohol, talán a vicsor amit eddig még sosem látott édesanyja arcán, vagy a tényleges fizikai erő miatt.*
- Heh... heheh... anyám sosem kérdezte ezt... hanem... azt hogy...
*Igen. Itt volt a pillanat. A valódi Yavanna fia füléhez hajolt, egészen közel, és mézesmázos szavakat szólt.*
- Ugye nem hagytad ki ma a gyakorlatokat, angyalom?
*Ó, a gyerekkor átka. Ami akkor ijesztő volt, évtizedeken át kísértheti az embert, felnőttkorban is. Az emlékképek szétzilálták a koncentrációját, még a nyakát is behúzta, remélve hogy hirtelenjében teknőspáncélt növeszt. Bal karja hangos csattanással érte az asztalt, Tulkas pedig ma már sokadjára öblös kacajt hallatott, még a kezében tartott bort is kilocsolta. Gauldoth ide-oda kapkodta a tekintetét értetlenül.*
- De... mi? Most hogy...
- Már emlékszem rá, miért vettelek el, drágám!
*Yavanna a széktámlába kapaszkodva görnyedt bele a nevetségbe. Imádta a frászt hozni mindkét Waerjakra, főleg amikor ilyen viccesre sikerült a végeredmény. Gauldoth ugyan reklamálni kezdett, de ő is szélesen vigyorgott.*
- Átverés! Trükk és csalás!
- Igen... igen, az! *zihálta a nő két kacaj között.*

*Kuku nem tudta kinek szurkol az öreg, de magát kevésbé tartotta részegnek, mint Gauldoth-t, ezért aztán úgy döntött hogy úgy értelmezi hogy neki szurkol. Erősített amennyire tudott, de érezte már nem bírja sokáig. Ekkor, mint titkos szövetséges, a farkas anyja belesúgott valamit a fia fülébe amitől az ifjabb vérfarkas ábrázata olyasmi lett mint amikor valami kölöknek rémtörténeteket mesélnek elalvás előtt. *
 
*S akkor megtörtént. Kuku nem is hitte el hogy az ő keze van fölül. Kérdőn nézett a farkasra, hogy ezt direkt hagyta e. A megtermett fickót és a széles izmokat látva biztos volt benne hogy direkt csinálta. De ettől csak még szimpatikusabb lett neki. Milyen rendes hogy hagyta nyerni… biztosan ezért nem akart fogadni mert eleve így tervezte.*
 
-Hááá.. ezér nem vót fogadás mi? Te mán tuttad hogy hagyol nyerni. *nevette el az egészet* -Rendes fickó vagy te akámit is mondanak terúllad! *mondta és nyomatékosítás képpen a szkanderban megfáradt karjával barátilag megveregette Gauldoth jobb vállát… majd abban a pillanatban egy nyikk nélkül össze is csuklott és már eredeti formájában csúszott be az asztal alá.*
 
*kuku úgy érezte mintha valami fájdalom lett volna.. valami erős fádalom, de a tudata már nem fogta fel, mert az agya még időben benyomta az ájulás feliratú nagy piros gombot. Kuku úgy érezte magát mintha álmodna. Egy nagy szobában volt.. sok puha párna között, mellette egy rongybaba és valahonnan zongora szólt.. ismerte ezt a dallamot.. de mi lehet ez? Terro sosem zongorázott. Biztos volt benne hogy ismeri a helyet de abban is hogy sosem látta. A kép eltűnt és a valóságban kuku percekkel a vállveregetés után éledezni kezdett*
 

-Höhh… asszem megin sokat ittam…. *mosolyodott el némiképp bamba ábrázattal és próbálta felmérni hol van pontosan, mert az álom kósza foszlányai még ott keringtek a fejében*

*Gauldoth bár nevetett, azért részeges önérzetét megérintette a dolog. Vérig sértődött volna az alkoholgőzös agya, ha nem látta volna olyan rég a szüleit, és nem érezné magát olyan jól. Kuku ekkor adott magyarázatot helyette; hát persze, hogy hagyta nyerni! Igen! Nem ijedt meg, vagy valami ilyesmi! Visszavigyorgott rá, és már épp válaszolt volna, mikor a fájdalom szintje felszökkent jobb karjában. Annyit látott, hogy Kuku az asztal alá hanyatlik. Hátrébb tolta a széket és benézett az asztal alá, a másik kettővel együtt.*
- Bocsi?
- Kinyírtad, kölyök! *vakkantotta Tulkas jókedvűen, Gauldoth *
- Dehogy nyírtam!
- Hát, legalább is még lélegzik.
*Apjával együtt felkelt, kiszedték Kukut az asztal alól és felültették a székre, fejét pedig az asztalra hajtották.*
- Nem rémlett, hogy ennyire fájsz, fiam.
- Mert nem is; szerintem csak a pia miatt dőlt ki.
- Amúgy is elég gyenge. Igazat mondott, nézz rá; nincs harchoz és fájdalomhoz szokva.
*Egyetértően bólogattak, egy keveset még tanakodtak azon, hogy felébresszék-e, vagy hagyják magához térni idővel. A kérdés eldöntetett, mikor Kuku megszólalt, mire Gauldoth felvidult azon, hogy tényleg nem ölte meg őt.*
- Úgy látom, nem bírod túlságosan az italt. Ez már másodjára bizonyosodik be, mint a kocsmában! Magadról nem tudtál pár korty farkasvér után, azt hitted a térdemre hogy egy hegy, mert azon akartál felmászni az asztalra!
*Tulkasból előtört az évek bölcsessége, az ittasok furcsán dallamos beszédével kísérve.*
- Én se mindig voltam ám nagyivó, mindenki kicsiben kezdi. Kivéve azt a boszorkányt, ott ni!
*A "boszorkány" rásandított, majd szinte büszkén húzta ki magát.*
- Ellenálló vagyok a mérgekkel szemben. Szerencsétek.