Correia ház

*Stefan úgy gondolta,most már haza tér. Hiába megy bár meddig,attól még szembe kell néznie azzal a ténnyel,hogy lánya szereti a fiút és nem fog nélküle megmaradni. Éppen Pancake egyik érdekes megnyilvánulására ért haza. Nagyon furcsa volt neki ,amit látott. A férfi nem igazán tűrte a fegyelmetlenséget. – Pancake beszélhetnék veled? – szólt oda a lóhoz. Úgy gondolta egy kicsit elbeszélget a pacival. Odalépett hozzá,leült mellé. – Te figyelj,nem tudsz uralkodni magadon? Nincs benned semmi komolyság? Ezt nem bántásnak szántam,félre ne értsd. – kezdte mondandóját. – Tudom,hogy alakváltó vagy. Mért nem akarsz végre emberi alakot ölteni? Szívesebben vagy egy ilyen szeleburdi,tiszteletet és komolyságot nem ismerő állat bőrében?? – bombázta a másikat folyamatosan.*
* Tahira Pancake furcsa viselkedésére nem tudott mit reagálni. Látta ,hogy apja hazaérkezik. Így inkább ezzel foglalkozott,nem pedig az idegesítő lóval. Ideges lett,meg akarta beszélni vele a dolgot. De az megelőzte. Az apja a lóval beszélgetett és nem akarta megzavarni,inkább úgy gondolta,hogy megvárja őt*

*Stefan várta már,hogy kijöjjön a ló a szobából,kíváncsi volt eredeti alakjára. Kis idő múlva már tényleg megismerkedhetett az igazi Pancakel. Kiderült,hogy igazi neve Everett. Nagyon jó vágású,helyes fiú volt. A férfinek kedvre való volt a látvány. Na ez a fiú jobb lenn Tahirának. Süt róla ,hogy sokkal jobbra való fiú ,mint az a semmirekellő Trey. Már csak azt kell kitalálnom hogyan távolítsam el Treyt a lányomtól. *
* Tahira igen csak meglepődött a jövevény láttán. Szokatlan volt az új,az eddigiektől eltérő külső. Egy picit talán el is pirult,hiszen nagyon jóképű fiú volt,de tudta,hogy soha sem csalná meg Treyt. *
*Trey egy kicsit féltékeny lett a vetélytárs láttán. Hamar eloszlatta a rossz gondolatokat,hiszen bízott kedvesében. A végére még örült is,hogy lesz egy haverja és nem lesz egyedüli idegen a házban*
* Mary mindenkit az asztalhoz hívott. Tett mindenki tányérjára az ételből. Mivel Chiyo is megérkezett,őt is az asztalhoz invitálta.
-Ó,nincs mit,ugyan már Chiyo,érted bármit,ez csak természetes.
- Everett, mi is volt az az eset?- fordult kíváncsiskodva a fiúhoz.
- Ne aggódj,bennünk bízhatsz,nem árulunk el,és amúgy is ha csak nem uralkodsz magadon,úgyis tudomást szerzek róla. - nyugtatta és közben próbálta szóra bírni.*

*Mary örömmel figyelte,ahogyan a többiek falják ételét. Látszólag mindenkinek ízlett. A történet hallgarása közben vegyes érzelmek törtek rá. Először is meglepődött a gyilkosság hallatán, nem nézte volna ki Geleniceből, más rész valami oka csak volt rá. Annak viszont őrült, hogy a fiú megbízik bennük annyira, hogy elmondja ezt az eseményt. Nem lehetett könnyű számára.
- Ne haragudj, nem tudok mit tenni, de majd odafigyelek magamra.-válaszolta az alakváltónak.
-Egyébként Stefan úgy is kifele készült,megcsinálja a friss vadat, aztán megsütöm, ha az jó lesz és ki tudod várni. - mondta, enyhe célzást téve urának.
-Ó és Trey, segíts kérlek Stefannak. -utasította a meghúzódó fiút.*
*A két fiú elindult kifelé. Az apa ment elől nem törődve a mögötte kullogó Treyyel. Már a mimikájuk is elárulta a viszonyukat. Az elől menő apa homlokát ráncolta, láthatólag nem volt túl jó kedve,és levegőnek nézte a mögötte félve kullogó udvarlót. Volt is mitől félnie, hiszen Trey nem véletlenül ment segíteni, komoly szándéka volt.*

*Tahira csak hallgatta a beszélgetéseket,és a palacsintákon nyammogott. Egyszer csak nagy puffanás és csörömpölés hallatszott kintről. A lány felugrott székéből idegesen. Rossz előérzete volt,ami be is teljesült. Apja berontott a házba.,szinte kitörve az ajtót. Kedvese utána bicegett,szemét,arcát fogva. A lány odarohant Treyhez. Elvette a fiú kezét az arcáról. Vérzett. Látszott,hogy valamivel nagyon kihúzta a gyufát. A lány csak úgy tajtékzott. Trey hiába próbálta nyugtatni,mondogatni,hogy nincs semmi baj,nem történt semmi. Tahira neki esett az apjának.
- Hogy tehettél ilyet? Hogy képzelted? -kiabált neki.
- Nem hiszem el. Nincs jogod bántani őt.Nem volt elég,amit anno műveltél?Szeretjük egymást. Miért nem lehet ezt elfogadni? Te ítélkezel felette,alkotsz hamis vádakat,te a ,,minta apa"?! -ordította,miközben kézzel-lábbal hadakozott.
Előtörtek belőle a régi emlékek,érzések,amik még nagyobb dühöt,erőt adtak neki.*
*Stefan csak nézte,ahogy lánya neki esik. Próbált védekezni.
-Ide figyelj lányom,te ne merjél így beszélni velem velem ! Az apád vagyok,mutass egy kis tiszteletet! - utasította helyre a lányt,miközben próbálta lecsillapítani.
- Soha sem fogja megkapni az áldásom,azt meg végképp nem hagyom,hogy feleségül vegyen,elhiheted. - folytatta.
- Ja,és soha többet nem akarom meglátni a házamban ezt a ... - tette hozzá. Mondandója során többször is Treyre szegezte pillantását,hogy az eszébe vésse a szavait,és hogy tudja ,hogy neki is szólnak a prédikációk*

*Nagyon fájlalta arcát,fülét. Már volt szerencséje ugyan megismerkedni Stefan erejével,és most jobban megúszta,de akkor is bosszús volt az ütés miatt. Először is,a két alkalomból egyszer sem tudott védekezni. Nem mintha lett volna bármi esélye is,de maga a lehetőség sem volt meg neki. a másik meg,már épp elég idősek ahhoz,hogy el tudják dönteni ,hogy mit akarnak. Trey csak magában dúlt-fúlt és nézte az apja-lánya jelenetet. Egyszer csak segítség érkezett. Chiyo volt az. A fiú örült neki,ugyanakkor a gyógyító folyamat még jobban fájt neki. Csak tűrte,tűrte a mélyreható kezelést,ami nagyon hatásos volt*
* Tahira még mindig erőteljesen hadonászott,amikor Everett belépett a csatába. Próbált a helyzeten javítani,de az csak rosszabb lett. A lányt még jobban felingerelte az akciója. Everett leült a kanapéra,mint aki jól végezte a dolgát. Tahira szünetet tartott a családi perpatvarban és kiviharzott a fiú után a nappaliba,és odaállt elé.
- Mit képzelsz magadról?Hogy jössz te ahhoz,hogy bele szóljál a mi dolgunkba? Inkább húzd meg magad és örüljél ,hogy befogadtunk! Majd mi elintézzük,ne ártsd bele magad vagy megbánod,te bájgúnár ! - mondta ingerülten és lekezelően a fiúnak. Még hogy itt papol nekem. Mit képzel ez?
Miután Everttet kiosztotta,visszatért az előző tevékenységéhez. Talán Everett mégis csak segített valamit,hiszen Tahira kilendült formájából és otthagyta az apját. Treyhez igyekezett,figyelte ahogy Chiyo gyógyítja*

*Megfordult a vállán érzett érintésre. Everett volt az. Tahira próbált nyugton maradni és meghallgatni a fiú prédikációit. Nem igazán sikerült neki a dolog. Újra kifakadt,bár nem akarta a fiún levezetni a haragját,hiszen ő nem tehet semmiről.

- Nézd,szívesen látunk meg minden de ebbe ne avatkozz bele. Nem vagyok kisgyerek,hogy így beszélj velem. Tudom,hogy csak jót akarsz,de nem tudod az előzményeket,azt ,hogy mi volt régen. Sajnos ezeket a dolgokat nem lehet elfelejteni,és soha sem bocsájtom meg neki,és nincs az az isten,hogy bocsánatot kérjek tőle. Nincs miért.  Köszönöm,hogy megpróbáltad,de még mindig azt mondom,hogy maradjál csendben,ne kavarjál. Nincs rá szükség. – reagálta le Everett fejmosását.*

*Még mindig dúlt-fúlt magában. Egyszer csak Chiyo elkapta a grabancát. Szó szerint a ülnél rángatva húzta maga után. Egyenesen Stefanhoz vezetett az út. Tahirának ez nagyon nem tetszett. 5 évesnek érezte magát. Nem igaz,hány évesnek néz? Hjajj.
- Chiyo,igazad van. Tőled bocsánatot kérek,ne haragudj ,hogy tiszteletlen voltam veled. - csikart ki magából egy erőltetett  bocsánat kérést.
- Viszont,még mindig ragaszkodom az előzőkhöz. Tőle nincs miért.  - biccentett apjára. Látszott,hogy megbocsájthatatlanul haragudott rá. 
-Az előzőt is nehezen felejtettem el,de most… - vetett egy pillantást az apjára. A férfi ugyan olyan fagyos és hűvös volt,mint általában. Az össze nézés szinte észlelhető szikrákat vetett. A jelenlévők között bárki megállapíthatta,hogy itt egy darabig béke nem lesz.*
*- Tehát nincs miről beszélnünk. Most nagyon csalódtam benned leányom. De ezek után a szemem elé ne kerülj többet. – hangzottak el ezen erős és visszavonhatatlan szavak a férfi szájából. Stefan számára a tiszteletnél nem volt fontosabb dolog. Lehet,hogy ezért is hangzottak el ilyen mondatok a szájából. Hogy  igazán  komolyan gondolta-e vagy csak a  pillanatnyi düh hozta-e ki belőle ,nem lehet tudni. A lényeg,hogy kimondta és következménye lesz.*
*Mary csak tehetetlenül hallgatta az eseményeket. Elmosolyodott,mikor Chiyo akcióba lépett. Gondolta,hogy akkor majd ő rendbe tesz mindent. Nem így lett. Férje szavaira elsápadt és kiejtette a kezéből a tányért. Ahogyan a tányér szilánkra tört az ütés erejétől,úgy tört össze az asszony szíve is. Nem akarta elveszíteni újra lányát. Az sem okozott neki megnyugvást,amit Trey fejéből olvasott. A fiúnak már az esküvő és főleg a szökés járt a fejében. Mary próbálta nyugtatgatni a jelenlévőket. Treyhez is intézett néhány lebeszélő szót.*