Correia ház

Ez egy közepes méretű,takaros házikó. Sok fával,növénnyel ,virággal van körülvéve. Mindig rend és tisztaság uralkodik a házban és a körül,a pedáns lakóknak köszönhetően. Nem túl nagy ablakain minden reggel beszűrődik a napfény,ami bevilágítja a ház egész belső terét. Hely az akad benne bőven.Nem szívesen engednek be akárkit a kunyhóba. Csak olyanok léphetnek be,akik méltóak rá és bebizonyítják,hogy megbízhatnak bennük. A legfontosabb szabály: mindig vedd le a cipődet,ha be akarsz lépni.

*Lassan kezdték megközelíteni a célt. Peckesen vezette a többieket,a neki már jól ismert útvonalon. Úgy ismerte ezt és a közeli erdőket az utolsó fűszálig mint a tenyerét. A madarak csiripeltek,a napfény átszűrődött a lombok között. Már a távolban kirajzolódott a kis házikó. Eszébe jutottak a szép emlékek,amikor ott szaladgáltak gyermekként a házacska körül. A szép emlékek mosolyra fakasztották. Gondolta,szülei is örülnek majd neki. Trey érkezével kapcsolatba már nem volt ilyen biztos. Trey nem volt ennyire boldog. Nem igazán tetszett neki,hogy Tendo is velük jött,Glenice meg főleg nem volt neki szimpatikus. Vele valahogy egyáltalán nem tudott összhangba kerülni. A skizofréniája miatt furcsának gondolta. A változó hangulatú embereket sem nem tudta tolerálni,nem hogy még a változó személyiségűeket. Ráadásul megbízhatatlannak találta a lányt. Pancakel viszont egész jól megbarátkozott. Úgy gondolt,megvicceli egy kicsit Glenicet. Úgy is olyan két ballábas,de ezen még segíthetünk is. – gondolta magában,miközben jobbnál jobb csínyek ötlöttek fejébe. Miközben egy szép kis úton sétáltak,ki találta,hogy felbuktatja Glenicet. A lány hátul ballagott. Trey úgy intézte dolgát,hogy betudja őt várni. A cipőjével babrált,hogy ne legyen feltűnő. Beérte Glenice. Az akciót úgy intézte,mintha egy gyökérben bukott volna fel.*

*Megérkeztek az erdei elf faluba.Amint közeledtek a központi városrész felé,a fák egyre vastagabbak és lombosabbak lettek.Egyre több volt a városban nyüzsgölődő,mozgolódó ember.Tendo nagyon sokukat ismert,néhányan oda is mentek és üdvözölték a rég nem látott ismerősüket.A fiú ismerte az utcákat és amíg eddig Trey vezette őket a föld alatt,most a 3 elf baktatott elöl.Tendo és nagymamája háza Tahiráék házától messzebb volt,így úgy döntött az ifjú gyógyító,hogy először tiszteletét teszi a lány szüleinél,és majd csak az után látogat haza.Nagyon várta már a találkozást rég nem látott nagyijával.Rengeteg elmesélni valója van neki.Be akarta mutatni a gyógyító tudását,a képességeit,az Aleinától kapott gyógyfüveket.Még az Aleinával való találkozásuk pillanatában rájött,mintha valami hasonlóság lenne a 2 öregasszony között.Mindvégig nagyon emlékeztette őt mamájára,ennek sok oka volt többek között a gyógyító mivoltuk,a temperamentumuk,a jellemeik.Talán ezért is kedvelte annyira Tahira megmentőjét.Gondolkodásából Trey viselkedése zökkentette ki.Arcán gonosz mosoly ült,valami csínyt forralt.Ez a csínytevés nem volt más mint Glenice felgáncsolása.Látszott rajta,hogy nem jön ki jól a másik elf lánnyal.Tendonak semmi baja nem volt vele,bár még nem volt sok közös társalgásuk egymással,leszámítva azt az agresszív "csevegést" amit a boszorkány házában követtek el.*

*Örült, hogy végre a felszínre tértek. Hosszas út után Tahira tájékoztatta őket, hogy már nincsenek messze. Az erdő csodaszép volt. Érezte a virágok illatát, pillangók és madarak szálltak mindenfele. Mókusok ásták el élelmüket és ugráltak át egyik ágról a másikra. Glenicet csak a természet tudta mosolyra fakasztani, imádott kint lenni, lefeküdni a fűbe és csak lenni ott. Az viszont cseppet sem tetszett neki, hogy egy erdei elf faluba mennek, hiszen már oly rég járt arra, de úgy döntött, hogy ezen inkább nem görcsöl. Ő hátul kullogott, szépen lassan, hogy csodálhassa a tájat. Trey leállt egy picit és mintha a cipőjével csinált volna valamit, nem érdekelte, tovább ment. Szeme sarkából látta, hogy a férfi kiteszi elé a lábát. Próbálta kikerülni, de már késő volt, újra a földön találta magát. Fölpattant, még csak le se porolta magát, rögtön Trey felé fordult és meglökte. Feje elkezdett vörösen izzani. Kezével majd nem kihúzta azt a kést amit az öve mögött rejtegetett. Nem... nem csinálhatok butaságot.Nyugodj meg Glenice..... huhhh Vett egy mély levegőt és próbált lenyugodni. Levette kezét az övről és nekirontott Treynek.* -Te direkt buktattál ki?!! Fúúúúúúú..... Ezt.. ezt mégis hogy gondoltad?! -Na jó én inkább hátrébb állok... * Pancake tudta milyen heves vérű Glenice, jobbnak látta hogyha inkább hátrál. *Keze ökölben volt, tudta hogy meg fogja ütni, de próbálta visszafogni magát. Azért nem hagyhatta annyiban, lekevert egy pofont a férfinek, majd tovább állt. Csatlakozott Tendohoz, mert tudta, hogy ő sem kedveli Treyt.*
Ő nem a többiekkel ment, vagyis nem a közelükben, inkább a fák között szlalomozott, mint egy őrült. Párszor fel is bukott. A végére csatlakozott a csapathoz, nehogy valahol máshol kössön ki. Trey és Glenice jelenetét inkább a távolból nézte. Szegény Tahirának sem hagyott nyugtot, egy folytában kérdezgette hogy: -Ott vagyunk már? És most ott vagyunk már? És most? Most?*

*Tahirának egész úton Pancake duruzsolt a fülébe. Még ez sem zavarta őt. Csak nyugtatni próbálta. – Még nem de hamarosan,ha elérjük azt a kereszteződést,akkor más csak egy köpésre vagyunk a háztól. De ne aggódj,szólok majd ha odaértünk,nem maradsz le semmiről,de ne bóklászoljál el nagyon. – mesélte a lónak. Egyszer csak egy puffanást aztán egy csattanást hallott. Hátra fordult,hogy megtudja a hangok eredetét. – Minden rendben ,mit csináltok? – kérdezte furcsállva. Látta,hogy Glenice ruháját porolja,Treynek pedig piros az arca és azon bosszankodik. Megállt. Odalépett a fiúhoz és az arcát vizsgálta. – Te meg mit műveltél az arcoddal? Lemaradtam valamiről? – kérdezte kíváncsian,miközben a fiú arcán lévő újlenyomatokat nézte. Téged meg ki ütött meg? Csak nem verekedtetek Tendoval itt hátul? –az egyik firól a másikra kapta a fejét és gyanakvóan nézett rájuk. – Nem,nem történt semmi,inkább menjünk tovább. -válaszolt Trey a kérdésre. Tahirának nem tetszett a válasz,nem volt kielégítő az információ számára. Tudta,hogy valamit elhallgatnak előle,de igaza volt a fiúnak,tovább kellett menniük. Viszont azt is gondolta ,hogy úgy sem mondják el neki az esetet. Előre ment és tovább ballagott mutatva az utat. Trey csak magában dühöngött. Te megütöttél. Hogy merted? Na várjál csak,gondolod ennyibe hagyom a dolgot,te semmire kellő tolvaj? Természete nem hagyta volna,hogy ne üssön vissza,de hát egy lánnyal szemben…Így csak magában káromkodott. Előrement Tahirához,hogy ne is kelljen Glenicet látnia. Miközben elment mellette és Tendo mellett, a lány fülébe súgott valamit. Ez a mondat így hangzott: még nincs vége. *

*Miután Glenice beállt a "Trey elleni klubba",Tendo biztos ami biztos alapon megkérdezte tőle:*
-Nincs semmi bajod?Ha akarod meggyógyíthatlak,nem kerül semmibe. *Tette fel kérdését mosolyogva a mellette haladónak.Miközben ezt a társalgást folytatta a robbanékony természetű lánnyal,Trey elsuhant mellettük és mint a szellemek a vérfarkasoknak,Trey is suttogott valamit Glenicenek.Az üzenet nem volt más mint ez:*
-Még nincs vége..*Tendo szerint ez egy hadüzenet lehetett.A köztük lévő háború első hadüzenete.Tendo ismerte az érzést,amit ez a némber vált ki az emberből.Megértése jeléül a lány vállára fektette a kezét és azt suttogta:*
-Nyugalom!Nemsokára ott vagyunk.
*Elérték a Tahira által említett kereszteződést,amitől már tényleg csak egy köpésre volt a szülői ház.A hatalmas erdei fák között utak,járdák.Beértek a város belső részébe,ahol pezsgett az élet.Az utcán,akár csak egy hadseregben,rengeteg ember volt.Nagyon kellet vigyázni,hogy el ne keveredjenek egymástól,hisz nagy ez a város,sok benne az úthálózat és egy olyan aki nem járatos erre,könnyen eltévedhet.*

-Nem, nincs bajom.... *remekül leplezte valódi érzéseit. Majd fel robbant a dühtől. Nem tudta mit tegyen, arra gondolt, hogy talán nem volt jó ötlet velük tartani. Tendo felajánlotta a gyógyítást, de ő inkább "nyugodtan" visszautasította az ajánlatot. Aleinának igaza volt, meg kellett tanulni együtt élni egy piti kis bűnözővel. Trey suhant el mellette, de még gyorsan a lány fülébe súgott valamit. Glenice a száját harapdálta mérgében. Még hogy nincs vége, hiszen ő kezdte az egészet. Megérdemelte az a taslit. Magába fojtotta ezt az egész harag dolgot. A mellette sétáló elf rárakta kezét a vállára, és próbálta nyugtatni. Glenice sosem értette azokat aki érintéssel mutatják ki érzelmeiket vagy azzal próbálnak elérni valamit. Kezével lesöpörte a férfi kezét, majd mogorván hozzátette: -Ne érj hozzám.- Ő már csak ilyen volt, nem szerette ha megsimogatták, megölelték vagy ha csak hozzáértek, mint Tendo. Megforgatta a szemét, nagyon goromba volt a fiúval, hiszen ő csak segíteni akart. Sóhajtott egyet, majd megpróbált beszélgetést kezdeményezni.* -Szóóóóóval.......Te mióta utálod Treyt? *Hirtelen csak ez a téma jutott eszébe. Nem hagyta nyugodni a dolog. Vajon mit fog kieszelni legközelebb az a sunyi kis pondró?! Minden lehetséges tréfa és visszavágás az eszébe jutott, de nem tudta eldönteni, hogy Trey vajon melyiket fogja elkövetni és mikor.*

*Mikor Glenice felképelte Treyt, a ló picit elhúzta a száját és résnyire becsukta a szemét. Odament az arcon csapott fiúhoz.* -Fúúúú! Ez aztán hangos volt. Höh. Messziről vicces volt......öhmmm...de jól vagy? *Próbálta visszatartani a röhögést mert tényleg vicces volt, vagyis az ő számára. Újra visszament Tahirához és megint csak zaklatni kezdte a kérdéseivel.
-Tisztáznunk kell a pár dolgot. Először is allergiás vagyok a nárciszra, szóval az remélem nem lesz a házban. Ja és nem óhajtok egy macskával egy légtérben lenni. Ne kérdezd, csúnya emlékek. Ó, én nem iszok csap vizet, ezt jobb ha tudod. A forrás víz jó, de néha belegondolok, hogy a halak belepisilnek. Naaa mindegy. Jaj majdnem elfelejtettem megkérdezni, hogy hányszor fogunk enni egy nap. Hányszor is? * Muszáj volt ismertetnie ezeket Tahirával, nehogy előtörjön az allergia. Persze a víz is fontos volt, de a legfőbb kérdése a kajával volt kapcsolatos. Lelkesen várta, hogy a lány azt mondja tíz étkezés lesz naponta, de ezt ő sem hitte el annyira.

*Trey tudta ,hogy az őt gyűlölők száma nagy aránya a csapat létszámához képest. Sejtette,hogy ez közös téma lesz náluk és ebben nagyon jó l megértik majd egymást. Jó,fogjatok csak össze ellenem. Rendben,de majd meglátjátok .Gondolta magában,amikor a nagyszájú Pancake célba vette őt. – Hehe,nagyon vicces volt. – mondta gúnyosan. – Kössz az aggódást,de nincs semmi bajom. Bár azt meg kell hagyni,van erő az öklében. – folytatta a pacinak. A rövid párbeszéd után Pancake tovább állt,Tahira felé vette irányát. A lány szerette a lovat,de már egy kicsit sok volt neki a kérdésből. Szerencséje van,hogy Tahirának van türelme hozzá,mert különben balhé lett volna. A lány próbált minden kérdésre valamilyen választ adni. Nem úgy tűnt,mintha Pancakenek kielégítőek lettek volna ezek,de hát muszáj volt beérnie velük. Egyszer csak Tahira megtorpant és közbevágott a ló szavába. – Itt volnánk,megérkeztünk! Ez a mi kis szerény házunk. – mondta lelkesen . Megfogta az ajtót,hogy betudjanak menni. Szép,díszített kilincs volt az,még az apukája csinálta. Beléptek a ház előszobájába. Halkan és óvatosan ment be a lány,nem akarta szüleire a frászt hozni. Egy pillanatra megállt,várta,hogy a többiek is beérjenek. – Légy szíves vegyétek le a cipőtöket,anyukám nagyon allergiás erre. – suttogta a vendégeknek.*

*A mellette haladó elf lány goromba elutasítására csak ennyit reagált:*
-Bocsánat!Nem fordul többet elő!
*Egyre jobban kezdett kiigazodni a lányon,behatárolni a jellemeit.Pencake körülöttük futkorászott,viháncolt.Tendonak nagyon szimpatikus volt a ló.Viszont nem sokáig tudott gyönyörködni a látványban,mert megérkeztek a kicsi,de gyönyörű erdei kunyhóhoz.Mélyeket szippantott a levegőben,eszébe ötlöttek a régi emlékek Tahirával.Szinte maga elé tudta képzelni a fogócskázást,a harc szimulációs játékot és még sok más csínyt amit együtt követtek el.Nagyon hálás volt Tahirának,hisz ha ő nincs,akkor talán sosem sikerül kikavargóznia a depresszióból és talán sosem lett volna gyógyító.Az ajtó előtt megtorpant.Tahirának mondania sem kellet,Tendo már hámozta is le lábáról cipőjét.Beosontak a kis erdei házba,nem akartak nagy zajt csapni.Kíváncsi volt,hogy mennyit öregedtek vagy esetleg fiatalodtak a szülők és hogy,hogy fognak reagálni Trey érkezésére.Az előszobában találták magukat.Amiből tovább is mentek,keresték a szülőket.*

* Nagyon idegesítette őt Pancake, legszívesebben őt is felképelte volna. Hirtelen mindenki megállt előtte és "véletlenül" nekiment ellenségének. Szép kis házikó volt, tetszett neki. Beléptek az ajtón, le kellett vennie a cipőjét aminek nem örült. Utálta ha parancsolgatnak neki vagy ha utasítják valamire amit nem szeretne megcsinálni. Levette lábbelijét, mivel azért mégiscsak vendég, de arcára grimasz ült ki. Pancake is bejött, Glenice majdnem elkezdett vele kiabálni, de senkit sem akart megzavarni, ezért inkább lökdöste a lovat és megpróbálta kituszkolna az ajtón, de ő meg se mozdult. Felhagyott a próbálkozással és inkább a többiekkel tartott.*

*Hallotta a fiú hangjában a gúnyolódást, de mit sem érdekelt. A következő mondatot viszont helyeselte. Tudta, hogy a lány mekkorát üt, hiszen már neki is volt benne része. Odaszáguldott Tahirához akinek feltette kérdéseit, a válaszok viszont nem tetszettek neki, megszólalni nem tudott, mert megállt mindenki és akármilyen hangosan kiabálta a lánynak, hogy ezeket meg kéne beszélniük nem hallotta. Ő is bement a házba, de a cipőjét nem tudta levenni. Glenice próbálta kitolni, bár ő nem értette miért, inkább leült az ajtó előtt és várta, hogy valaki majd beinvitálja a nappaliba.

*Furcsa neszt hallott az előszoba felől. Nem tudta mi adja ki ezeket a hangokat,ezért elindult a kérdéses helyre. Egy csapat fiatallal találta szembe magát. Élükön egy szem drága lánykája állt. Édesanyja nem tudta visszafogni magát. Potyogtak a könnyei ,miközben lányát erősen magához szorította. – Drágám! Hát vissza jöttél. Azt hittem soha többé nem látlak. Kérlek ne csinálj ilyet többé. A frászt hoztad rám és apádra. – mondta a lánynak miközben majd összeroppantotta. – Jajj anya,de örülök neked. Ti is nagyon hiányoztatok. Ne haragudj ,hogy itt hagytalak titeket. – válaszolta édesanyjának Tahira,nem törődve azzal,hogy mindjárt megfullad. Nagy megkönnyebbülés volt számára,hogy anyja így fogadja,nem pedig gyűlölködve. Annyira egymásba feledkeztek ,hogy a lány elfelejtette társait. – Ó anya,majd el felejtettem,hoztam néhány vendéget magammal. Itt van Tendo,őt már ismered. Had mutassam be Glenicet és Pancaket. Ők itt alszanak nálunk,ha nem baj. – Ó dehogy is,örömmel várunk titeket,kerítünk egy helyet biztosa. – üdvözölte Mary a két idegent. – Na és itt van Trey is. – mondta a lány félve és reszketve. Trey elnézte anya és lánya megható egymásra találását. Hirtelen meghallotta a nevét. Odalépett Tahira mellé. – . Üdvözlöm asszonyom – mondta illemtudóan és idegesen. Nem tudta igazán,hogyan szólítsa a nőt. Mary elmosolyodott. A múltat maga mögött hagyva megölelte a fiút. – Hagyjuk a történteket. Örülök ,hogy látlak téged is. Isten hozott nálunk. Remélem bízhatok benned és nem okozol csalódást. – suttogta a fiúnak. Treyt meglepte az anya jóindulata. Igazán jól esett neki és rögtön válaszolt is. – Biztosabb nem is lehetne semmiben mint nálam és higgye el,az életem árán és megvédem a lányát. Szeretem őt. – jelentette ki határozottan és átkarolta a mellette álló lányt. Az anyának tetszett a válasz és elismerésül bólintott egyet. Remélem komolyan mondod és jó leszel az én lányomnak . Jó azért meg kell hagyni szépek vagytok együtt. Mosolygott magában. - Na gyere ide Tendo. Had öleljelek meg téged is. - fordult örömmel Tendohoz Tahira csak úgy ugrált belül,nem hitte volna,hogy a múltkori incidens óta így megváltozott anyja véleménye. Viszont tudta jól,hogy a neheze még hátra van. – És anya ,hol van apa? – kérdezte nagyot nyelve. – Hát,tudod elment vadászni Laceyvel. – válaszolta. – Na gyere ide,had szorongassam már még az én gyönyörű lányomat. – húzta oda magához Tahirát. Ő persze boldogan ugrott rég nem látott édesanyja karjaiba.*

*Tahira anyukájának megnyugtató képe tárult a szemük elé.Tendo a közelében mindig azt érezte,hogy biztonságban van és hogy nem bánthatja senki.Nem tudta miért.Valószínű,hogy az anyának egy ilyen különleges kisugárzása van.Magához ölelte a fiút és akárcsak a többieket,úgy Tendot is úgy szorította,mintha ki akarná facsarni belőle a lelket.A fiú nagyon örült,rég látta már őt,jó volt újra meg újra feleleveníteni az emlékeit.De tudta,hogy rá még ma vár egy bizonyos személy.Pontosabban nem csak ma.Tendo nagyon szeretné,hogy miután újra elhagyja szülőfaluját,a nagymamája vele tartson az útjában.Visszatérve a körülötte zajló jelenetekhez,volt egy dolog,amin nagyon meglepődött nem csak ő,hanem Tahira és Trey is.Az anya szívélyes fogadtatása Trey felé.Tendo azt hitte,hogy kiveri a balhét,hogy egyáltalán be merte tenni a házába a lábát.De nem így lett.Szinte ugyanúgy örült Treynek is,mint a többi jövevénynek.Úgy látszik ők is változtak az évek alatt.Tendo már tűkön ült,hogy mehessen Chiyo házába,de még Tahira édesapját mindenképp meg akarta várni.Így hát az anya szeretetteljes ölelése után hátrébb állt és utat engedett a visszatérés főszereplőinek:Tahirának és Treynek.Pihentetvén a hosszú úttól megfáradt lábait,bevetette magát a sarokban helyet foglaló kis kanapéba.*

* Egy nő jött üdvözölni az érkezőket, Tahira mamája volt az. A nőnek hosszú barna haja és kedves arca volt. Glenice félt, hogy a nő ki fog akadni Pancake láttán, de nem így lett.* - Ohh, én akarok zavarni..... és szerintem jobb lenne ha ő kimenne. *Rámutatott a lóra, de úgy, hogy az ne vegye észre. Maradni ne nagyon akart a házban. Egyrészt az állat miatt másrészt pedig a másik "állat", Trey végett.* -Én lehet, hogy inkább felkeresek egy fogadód, vagy egy barlangot. De ne értse félre, a háza nagyon szép. Csak vannak itt emberek akiket nem szívesen látok. *Most nem Pancakére hanem Treyre intézett szúrós tekintetet. Ami egyáltalán nem tetszett neki hogy a nő millyen barátságosan fogadja a fiú jelenlétét. Újra viszketni kezdett a tenyere. Húú de megütötte volna még egyszer. Vett egy mély levegőt, ez mindig segített neki. Tahirához fordult. * -Köszönöm de én tényleg nem szeretnék zavarni és amúgy is túl sokan vagyunk már itt. De.. Pancake azért itt maradhat, ugye?

*Nagyon megörült amikor megengedték neki, hogy maradjon. Hallatán, hogy Glenice nem akar maradni, egy kicsit szomorú lett. Mérges viszont akkor kezdett el lenni amikor a lány kijelentette, hogy nélküle szándékozik elhagyni a házat. Nem szólt semmit, hiszen tudta, hogy úgy sem az ő szava fog dönteni.

*- Ó kedvesem,ugyan már. Maradjatok mind a ketten. Szó sem lehet róla,hogy elmenjetek. Van a házban elég hely,nem kell egymás szájában lenni. –próbálta marasztalni a két idegent. Most valahogy különösen ragaszkodott a vendégekhez. Igaz,szerette,ha jönnek hozzá,de idegeneket ennyire még nem akart marasztalni. Talán képességének köszönhetően látott valamit a fejükben ,ami érdekelte őt. – Ha van kedvetek segíthettek a ház körül is. Így legalább el tudjátok kerülni ezt a jó képességű fiatalembert. – súgta oda halkan Glenicenek az asszony,majd mosolyogva kacsintott egyet. – Ha más nem,ebédre maradjatok. Stefan nem soká megérkezik a vadászatból. Egyébként is Tahira meg Trey elmennek Tendoval. Gondolom a következő állomás a nagyi. Igaz Tendo? – nézett a fiúra. –Egy fontos csomagot kell át vinnetek neki. Egy antik bútort. Ez egy szék,amit már rég óta ígérek neki. – utasította a két fiatalt. *
Tahira szívesen segített,mert amúgy is készült volna látogatóba.
*Trey már ennyire nem volt lelkes. Nem a segítségnyújtással vagy a paranccsal volt baja,hanem azzal,hogy pont ahhoz mennek,aki őt a legjobban utálja. Mondjuk kíváncsi volt a nagyira,akiről már sokat hallott. Igaz nem ismerte személyesen,de a hallottak alapján nagy tudású ember lehet. Trey úgy érezte szívesen megismerkedne vele. Viszont azt gondolta,hogy Tendoval egyetemben ő is utálni fogja.*

*Az anya,mintha belelátott volna Tendo fejébe,úgy intézte mondatait a tűkön ülő fiúhoz.*
-Igen.Jól gondolja,nemsoká indulok,vagyis indulunk.Örülök,hogy ezt a kis "küldetést" bízta Tahiráékra!Így legalább kicsit megismerkedhetnek a nagymamámmal.De előre szólok!Ne lepődjetek meg,ha esetleg nektek ront egy tőrrel vagy ilyesmi.Tudjátok....kicsit szenilis a vénasszony,de azt hiszem ez érthető.
*A biztonsági figyelmeztetés után Glenicehez szólt:*
-Figyelj csak!Nem kell ám az utcán vagy egy fogadóban aludnod.Chiyo nagyi házában van egy-két üres szoba,ahol nyugodtan álomra álomra hajthatod a fejed.Na mit szólsz?
*Remélte,hogy a lány beleegyezik ajánlatába.Valamilyen különös szimpátiát vagy testvériséget érzett maguk között.Ez valószínűleg azért volt,mert mind a ketten ki nem állhatták Treyt.Azért arra kíváncsi volt,hogy Chiyo hogy fogja fogadni Treyt...mondjuk ez nem volt kérdéses...*

*Nagyon örült., hogy Tendo felajánlotta a szállást nagymamájánál.* -Elfogadom az ajánlatot, köszönöm. Bocsásson meg hogy nem maradok. * Próbált aranyosan, kedvesen mosolyogni a nőre, de ez sosem volt az erőssége. Megkönnyebbült, hogy éjszaka majd nyugodtan fog aludni és nem kell majd azon paráznia, hogy Trey mikor fog neki visszavágni. Odament Tendohoz és az alábbiakat súgta neki: -Kérlek Mond meg Pancakenek, hogy nem jöhet. Nagyon szépen kérlek.- Alig várta, hogy megszabaduljon az állattól és remélte hogy a fiú segít neki ebben.* -Na én inkább kimegyek és ott várlak benneteket. *Azzal kiment a házból és leült az egyik közeli farönkre. Hallgatta ahogy a madarak csicseregnek, ettől sokkal jobban érezte magát.*

* Nagyon kényelmetlen volt neki ott állni az előszobában. Alig fért el. Próbált megfordulni hátha akkor jobb lesz, de azzal a lendülettel amivel megfordult sikeresen levert egy képet a falról.* -Upsz..... *Nem tudott mit mondani, remélte hogy senki se vette észre a történteket.*

*-Jó,hát ahogy gondolod Glenice. Pancake!Láttam ám – kiáltott az előszobában toporgó pacinak. – Te viszont nyugodtan maradhatsz. Szerintem mindenkinek jobb lesz így. – mondta a lónak enyhe utalással. - De Tahira most már igyekezzetek a székkel. Chiyo megmondta,hogy fontos a számára és éppen ezért minél hamarabb vigyétek el neki. – sürgette Mary Tahiráékat. – Ó Tendo ugyan már,nem lesz semmi baj. Szerintem nagyon aranyos nagymamád van. – mondta a lány,miközben lassacskán elindult a bútor felé. – Te,ha nem haragszol egy picit maradhatnék,már olyan rég láttam Chiyot? Lassan már én is nagymamámnak tekintem. – kérdezte Tendot. De csak ,ha nem zavarok. Trey is elindult a kérdéses csomag felé. Nem igazán díjazta Tahira ötletét,szeretett volna már végre egy helyben maradni. Aztán eszébe jutott ,hogy apu nem soká jön haza. Na ettől a gondolattól meggondolt amagát és mégis jobbnak látta ha nem itthon maradnak. -Ugyan Trey! – szólította meg az asszony a fiút. Ne aggódj nem hiszem hogy olyan sokáig maradnotok kéne. – jegyezte meg az asszony. Trey elpirult,nem volt hozzá szokva,hogy bárki mellett is vigyáznia kéne a gondolataira.*

*A lány ajánlkozására válaszolt:*
-Persze,nyugodtan maradhatsz,szerintem még ő is örülni fog egy pár új embernek.Na de most már indulok,mert Glenice nekem is lekever egy pofont,hogy eddig megvárakoztattam.
*Próbált utalást tenni Treynek az előbbi kis incidensükért a lánnyal.Kifelé sétálva megállt Pancake melle.Fejét a ló füleihez hajtotta és suttogni kezdett.*
-Figyelj csak Pancake!Úgy halottam,hogy Tahira mamája nagyon-nagyon isteni palacsintákat tud ám csinálni.Viszont ha átjössz a nagymamámhoz,nem hinném,hogy valami jó kosztot kapsz.Maximum egy kis sült patkány meg ilyesmik..
*Ezekkel a szavakkal tett eleget Glenice kérésének és remélte,hogy a patás nem fogja őket követni.Treyen látszott,hogy már teljesen be van sózva,hogy induljanak,hisz az apuka akármelyik pillanatban megérkezhet.Átlépve a földön heverő erdőt ábrázoló olajfestményt,amit Pancake sikeresen lelökött a falról,elindul kifelé és megállt az ajtóban.Már látta Glenicet,aki egy nagy farönkön csücsült és várta,hogy végre jöjjenek a többiek.Elköszönt Marytől,és kifelé baktatott a nagy lombos fák árnyékában.Kiment az utcára és türelmetlensége jeléül kopogtatni kezdett cipője orrával,amit remélt,hogy meghallanak a többiek és szedik a lábukat.*

*Pár perc múlva kijött Tendo. Glenice odaszaladt hozzá, hogy megtudakolja a ló velük tart-e vagy sem.* -Na? Szóltál neki? *Kérdezte kíváncsian, közben egy szúnyogot próbált elhajtani a feje mellett. Beállt Tendo mellé, kihúzta magát mint egy katona s közben meredt előre. Egyre jobban kezdte idegesíteni a fiú toporgása. Megint felhúzta magát egy ilyen kis apróságon. Megpróbálta magába fojtani és látszólag sikerült neki, de belül szenvedett. Egyszerűen nem bírta azt a hangot amit Tendo cipője adott ki. Vett egy mély levegőt, de úgy, hogy a fiú ne vegye észre és türelmetlenül megkérdezte* -Ajjj..Mikor jönnek már a többiek?!

*Úgy tett mintha nem is ő lökte volna le a képet, de Tahira mamája rájött, ő pedig teljesen elszégyelte magát. Olyan piros lett mint egy paradicsom. Tendo lépett oda hozzá aki szerint Tahira anyuja isteni palacsintát süt.*-ÓÓÓÓhhhh. Szólnál Glenicenek, hogy nem tudok veletek menni. Nem szeretem a patkányt. *Megborzongott amikor belegondolt abba, hogy neki döglött patkányt kéne ennie. Kirázta a fejéből ezt a rémes gondolatot és Maryhez ment.* -Bocsánat a képért, de egy kis palacsinta mellett megbeszélhetjük ezt a balesetet.

*Annyira nem tetszett neki,hogy Pancake máris tör-zúz,de végül is nem törődött vele. Elment,felrakta a képet a helyére. – Jó,nem történt semmi baj. Látom(szó szerint értve),hogy más se jár az eszedbe mint a palacsinta. Persze,szívesen csinálok neked,de aztán nekem ne hogy beteg legyél. – mondta a lónak. – Ha ott végig mész a folyosón,találsz egy szobát,ott elaludhatsz. – mutatott a kérdéses helyre. – Egyébként a férjem is mindjárt itt lesz. Ne ijedj meg,ő kicsit nyers és goromba természetű de nem szándékosan akar bántani. Szerintem Laceyvel sem lesz bajod,nagyon jól nevelt állat,nem fog ő sem bántani. Tahiráék is csatlakoztak a két kint állóhoz. Igen nehéz volt a rakomány de ketten csak-csak elbírták valahogy. – Jó ,jó jövünk már. – jelentette ki a lány Tendo jelzésére. Elindultak a másik házhoz vezető úton. Hasonló volt az út az idejövetelhez. Körös-körül növények,virágok nyíltak mindenfele.*

*- Na Pancake,úgy hallom Stefan jött haza .- jelentette ki Mary. Igaza volt. A két vadász csörtetve lépett be a házba. Láthatólag igen elfáradtak a nagy hajszában. A vadászat viszont sikeresnek bizonyult. Stefan egy szarvast húzott maga után,Lacey pedig nyulat vitt a szájában. A szarvas és a nyúl az asztalon termettek,Mary ellenszenvére. – Szia,hoztuk a mai vacsorát. Sokat caflattunk ezekért a kis vadakért is. Hármunknak talán elég lesz. –mondta jókedvűen a ház ura,miközben egy csókkal üdvözölte feleségét. Stefan mindig vidám volt vadászat után,pláne,ha meg volt elégedve a zsákmánnyal. Az utóbbi időben ezzel töltötte felesleges idejét és Lacey is gyakran vele tartott segítőtársnak. – Én is örülök neked drágám! – csókolta vissza. - Annak viszont nem,hogy ezeket a büdös,retkes dögöket a tiszta asztalra teszed le. Legközelebb hagyjátok kint a füvön. Úgyis kint nyúzod meg,készíted elő. – mondta ,miközben undorodva arrébb tolta a tetemeket. – Jól van ,rendben,akkor majd kiviszem. Megyek is,megnyúzom az állatokat,hogy minél előbb főzhessed meg,mert már kezdek éhes lenni. – válaszolta feleségének kedvetlen,mogorva hangon,majd elindult kifelé. – Ó várj! –szólt férje után. – Ami azt illeti… Még nem voltál itthon,vendégeink érkeztek. – Vendégek??Ezt meg hogy érted??- kérdezte furcsállva a nő szavait. – Kis lánykánk,Tahira hazaérkezett. Gyermeke nevének hallatára összeszorult a szíve. Nehezen engedte el,féltett lányát. – Hát ez fantasztikus,mért nem ezzel kezdted? – és örömében felkapta feleségét és megforgatta a levegőben. - Az asszony egyre jobban furcsállta férje viselkedését,hiszen legtöbbször mogorva és érzéketlen férfi. Úgy látszik Tahira hazajövetele nagy hatással volt rá. – Látod annyira magadba feledkeztél,az se tűnt fel neked,hogy egy ló áll itt mellettünk.mutatott a pacira. – Tényleg! Hát te miféle szerzet vagy? – fordult a lóhoz. – Ő Pancake,Tahira egyik barátjának,Gleinicenek az állata. Glenice Chiyonál alszik,mindenki ott van,de nem soká jönnek vissza. – ecsetelte Mary a férfinek az eseményeket. – Pancake,te pedig gyere velem,arra van a konyha,úgy is arra van dolgom. – válaszolt a lónak*

*Csak mosolyogni tudott Pancaken. Aranyosnak találta,ahogy itt nagyszájúskodik,közben pedig majd összeesett Lacey láttán. – Jajj,ne haragudj,segítőtársa. - javította ki magát Pancake szavára. – Ó drágám,azt hitted,nem tudom,hogy alakváltó vagy. Ugyan már,a kezdetektől fogva. – jelentette ki a ló gondolatait fürkészve. – Úgy hogy akkor is tudtam volna a dologról,ha nem szólod el magad. – tette hozzá. – Na jó,elkezdem azokat a palacsintákat sütni akkor. – jelentette ki. – Egyébként Laceytől még egyszer mondom,nem kell félni,de hiába próbálsz ráijeszteni bármilyen változgatással. – nyugtatta meg,mosolyogva. *
* Közben a postások is megérkeztek. A két fiatal belépett a házba. A lány meglátta édesapját és odament hozzá. Nagyon örültek egymásnak. A lány az apa nyakába ugrott. A férfi igen rideg,mogorva ember volt,de egy sebezhető pontja volt: a lánya. Következett a fiú köszöntése. Tahira magával vonszolta őt az apa elé. A hangulat olyan feszült volt,hogy vágni lehetett volna,csak úgy izzott a levegő. Stefan a szokásos arccal fordult a fiú elé. Trey kezet nyújtott neki.*
* Stefan legszívesebben újra felképelte volna,már fel is készült az ütésre. Aztán lányára pillantott. Ökölre zárt kezét kiengedte,összeráncolta homlokát. Úgy döntött,inkább elmegy,elkerüli a balhét,viszont valahol le kellett vezetni a feszültségét. Kiviharzott a házból. Az egyik fát találta el haragjával. A nagy ütés erejére szegény fának még a kérge is megrepedt,néhány helyen le is töredezett. Stefan nyugalomban is nagy erőt tudott kifejteni, hát még ha dühös is volt. Talán ez volt a legjobb ,amit tehetett. Jól tudta,hogy ha a fiút bántja,a lánya megint elmegy és soha többet nem látja,ráadásul nem biztos,hogy le tudott volna állni,míg meg nem öli Treyt . A közelében pedig sehogy se tudott megmaradni. Még szerencse,hogy Mary annyira szereti,hogy nem tud olvasni a gondolataiba,mert nem túl szépek voltak az biztos.*