A földalatti város - Mala Beliorith háza és kovácsműhelye

* Ahogy visszaért a hajlékába megfürdött, elfogyasztotta az ebédjét és rögtön munkához is látott. Elméje egyrészt vágyott a pihentető alvásra, másrészt, az elixírek hatására mégis képes volt tisztán gondolkodni és precíziós munkát végezni, melyet a kristály csiszolása megkövetelt. Az első, és talán a legfontosabb pontja a csiszolásnak a hasadási pont meghatározása. A talált ásvány méretei jóval nagyobbak voltak, mint ami kellett volna, így négyrét kellett választani. Bár megszenvedett az alapanyagért és szerette a munkáját ez a rész sosem tartozott a kedvencei közé. Minduntalan jobban élvezte, amikkor a kalapácsa alatt izzik a fém és megszületik belőle az a fegyver, vagy eszköz, amire már ércként rendeltetett. Már majdnem végzett a nagy méretű ékkővel és a finom csiszolási munkákat végezte, amikor kopogtatást jelzett Mimas a bejárati ajtó felől. A gólem komótosan lépkedett az ajtó felé, majd kinyitva félreállt, hogy a vendég bejöhessen. Mala letette az ékkövet a csiszoló állványra, majd miután gyorsan megmosakodott felment megnézni a vendéget. * Theta... Gyere... * Invitálja beljebb a nőt. * A patkányod kint marad. A legutóbbi után még egyszer be nem teszi a karmos kis lábait a házamba, főleg nem a műhelyembe... * A nappalinak ható helyiségbe lépett, majd az egyik kényelmes fotel felé mutatott. * Foglalj helyet... * Kitöltött két pohárba bort, az egyiket a nőnek nyújtotta. * Nem nézel ki jól, mintha dolgoztál volna...

*Mikor a gólem beengedte, még szétnézett, hogy nem látja-e senki, hogy itt járt. Az ajtó záródása után az ablakok előtt behúzta a függönyöket.*

Nincs itt a mókusom, szerintem hazament. Eredetileg úgy volt, én is odamegyek. A kocsmában elvesztettem, azóta nem láttam.

*Zaklatottnak tűnt, bár próbálta palástolni. Köpenyét levette és átadta a gólemnek, hogy az akasztóra tehesse. Leült a fotelbe és elfogadta az italt. Mohón belekortyolt, ez a viselkedés egyáltalán nem volt rá jellemző. Kicsit el is szégyellte magát, közben újra kifakadt az arcán húzódó hosszabb vágás. Más sérülés nem látszódott rajta. Zilált volt, haja kesze-kuszán állt, ruhájába beletört a fű és a föld.*

Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, tudom, hogy mennyire elfoglalt vagy! De ilyen állapotban nem mehettem haza, úgy gondoltam, hogy nem bánod, ha itt várok pár órát, mire odahaza mindenki elalszik, és akkor hazaosonok. Ugye nem ébresztettelek fel? Ha esetleg fontos dolgod van, vagy fáradt vagy, akkor elmehetek, tényleg nem akarok a terhedre lenni! Kérdésedre a válasz: nem, nem dolgoztam. Bár inkább azt tettem volna!

*Ismét belekortyolt az italba. Tekintetével kicsit körbenézett: megcsodálta a lámpákat, a szépen megmunkált, de nem túl csicsás berendezéseket. Mikor Malára pillantott a gyors mustra után, kicsit összehúzta magát.*

Ha a szüleim megtudják, hogy mit csináltam, nem tudom, milyen büntetést kapok. El kellett mennem Balthazarhoz, mert hallottuk, hogy a tegnapi harcban elfogták és börtönbe vetették. Nem tudom, hogy Te kapcsolatban voltál-e vele üzleti téren, hozzánk hitel miatt fordult pár hónapja, amit meg is kapott. Tudod, tiszta üzlet volt, ahogy szoktuk: ő csak az összeget mondta meg, mi pedig a határidőt. *Bár ezek bizalmas infók voltak, tudta, hogy Malában megbízhat. Nem szokott sok titkot elmondani, de ezt muszáj volt megosztania valakivel. Ez a valaki pedig csak Mala lehetett.* Mikor lecsukták, apám el akarta küldeni a bátyáimat, hogy hajtsák be a tartozást. Én akartam menni, több okból is. Hamar sikerült meggyőznöm apámat, hogy én leszek erre a feladatra a megfelelő ember, hiszen nekem sokkal jobb szemem van az értékekhez, mint a fiúknak. *Tartott egy rövid szünetet és kiürítette a poharát.* Abban is reménykedtem, hogy találkozhatok a tegnapi hősökkel - túlélőkkel. Helyette egy seregnyi felkelő nemesbe botlottam, akik Dilecet, az új alfát akarták elpusztítani. Attól féltem, hogy tényleg megölik, mert a várfarkasok akkor ünnepelték a győzelmüket, mindenki leitta magát a sárga földig, viszont a nemesek banderiális serege teljesen felfegyverkezve, színjózanul meneteltek. Így elmentem a kocsmába...

*A kocsma végképp nem illett a lányhoz. Nézte még egy darabig az üres poharát.*

Ne haragudj, kérhetek még?

Kocsmában... Kicsit a korábbi párbeszédeink alapján nem tűntél olyannak, aki a mézsört literszám kortyolgatra, még az én boraimra is volt, hogy húztad a szád, pedig ez minőségi... Az átlaghoz képest minőségi, én szeretem... Meg hát a két pince közt választani nem nehéz...

* Halkan felsóhajtott, majd az egyik szekrényhez lépve alővett egy kis gézszerű anyagdarabot. * Töröld le a vért az arcodról, nem áll jól és nem csak a ruhád kened össze vele... meg a kárpitot... Hozok rá valamit, egy perc... * Átment a másik szobába, majd sebkezelő krémet hozott és egy tükör társaságában a lány kezébe nyomta. * Kend be vele... Egy két óra és eltünteti teljesen hegképződés nélkül... Mielőtt megkérdezed nem én készítettem... Tudom, hogy általában az ilyen eszközök és főzetek nálam majdnem az ellenkezőjét váltja ki, mint aminek lennie kellene. Egy nagyon jó barát hozta nekem. Ő ebben profi, így bízhatsz a hatásában.

* Leült, majd felhúzva a lábát a térdére támaszkodott. * Hallgatlak... * Ahogy hallgatta, hogy "büntetés jajj" felfele pillantott, nem szerette, ha valaki nem a saját lábán áll, majd ahogy a híreket hallgatta kikerekedtek a szemei. * Mégis mi? Hogy az a... Tudtam, hogy marhaságra készül, de azt nem sejtettem, hogy ilyen pórul is jár. Ismerem, azt hiszem egész jól. A családomnak nagyon sokat segített, amikor még kicsi voltam...

Dilec... ? Ez most komoly? Ne ideteljél fel... Az egy falábú, részeges suhanc, sosem lesz igazi vezér belőle, mert egy talpnyalónak nevelték, nem arra, hogy az ő talpát nyalogassák. Azt hiszem ennyit a farkasnemzetekről... A halálba fogja őket vezetni. Az Előd egy komoly, megfontolt és hatalmas farkas volt, abban volt mit tisztelni. Értett a harchoz és a gyengédséghez is, hiszen vagy 7 utódja volt, akikkel tisztelettel bánt. Áh, miért nem született annak legalább egy fia... Akkor nem lennének a bundások bajban...

* Ahogy a lány a poharát nyújtja aprót biccent. * Mondtam már, hogy érezd otthon magad... * Elveszi a kancsót, majd tölt neki. * Folytasd, még csak a kocsmánál tartunk, eddig még nem derült ki miért nézel így ki... Éhes nem vagy?

Sosem mondtam, hogy rossz borod lenne. Csak a Bércidombit szoktam ajánlani. Annak egész más az aromája.

*Amikor megkapta a gézlapot és a tükröt kicsit elszégyellte magát. Egy úrinőnek nem lenne szabad így kinéznie! Óvatosan elvette őket Malától.*

Köszönöm! Ne haragudj, hogy ilyen csapzott vagyok! Tudom, hogy illetlen!

*Közben belenézett a tükörbe, a poharat addig letette a fotel melletti kis állványra. Már majdnem automatikusan emelte a kezét, hogy letörölje a vért, de megállt a mozdulatban. Még sosem volt ilyen hosszú sebe. És ezt harcban szerezte! Ahogy a fivérei szokták. És erre általában büszke a család. Halványan elmosolyodott.*

Ha fiúnak születtem volna, akkor ennek a sebnek itt kellene maradnia... Ez azt jelképezi, hogy harcban edzettek és kemény férfivá lettem általa. Ezzel szemben mi jut a nőknek? Ha csak... ha csak egy kicsit is rosszabbul áll a hajad, már meg is szólnak, és lenéznek ,és mindenfélét gondolnak, meg összesúgnak a hátad mögött... *Keserű nevetéssel törölte le a vért az arcáról, majd szemrevételezte a haját is, ami kesze-kuszán állt. Aztán kapott valami kenőcsöt is.*

Elfogadom, köszönöm! Igen, mesélted már, hogy ezek nem szoktak neked jól sikerülni! De ez a krém csak nem okoz bajt!

*Ellátta magát, majd a haját is nagyjából rendbe hozta. Közben folytatta a beszélgetést.*

Igen, senki nem hitte, hogy Balthazar így elrontja a tervét. Hogy Eleika, a nője meghalt, azt mondják, teljesen elvesztette a fejét. Nem szól senkihez, nem eszik és nem iszik. Persze korai még bármilyen önsanyargatást látni ebben, elvégre csak tegnap óta vacog a cellában. Azt tudtad, hogy már csak fél karja van? A harcban elvesztette azt is. Lényeg, hogy bár börtönben fogja leélni hátralevő életét, nem maradt adósa senkinek. Vagy rosszul tudom?

*Pillantott fel kérdőn Malára.*

Mert ha igen és van róla hivatalos szerződésed, akkor vissza tudom neked szolgáltatni. Abban az értékben, amivel tartozik neked.

Dilec egy goromba, otromba alak! Szerintem se fogja sokáig húzni! Ha már rögtön az aflaságának első napjában már fellázadnak ellene a nemesek, én nem jósolok neki sok időt! És lelkileg sem tűnt stabilnak. Szerintem hamar össze fog roppanni a vezetőség terhe alatt. Tényleg Wrahn fiának, Iqhabotnak kellett volna alfának lennie. De Iqhabot a harcban elesett, Wrahn szíve meghasadt és a lerészegedett, ünneplő falka ellen vezette a saját seregét. Iqhabot jó vezér lett volna. Ehelyett Dilec lett az alfa. Engem se nézett semmibe,mikor odaértem. Kivezette a részeg harcosait saját nemesei ellen! Ahelyett, hogy tárgyalt volna velük!

Éhes? Nem, köszönöm, még fűt az adrenalin, nem tudnék enni.

*Közben a poharába Mala töltött még bort, egyelőre nem ivott bele.*

Köszönöm! Szóval, bementem a kocsmába. Nagyon büdös volt, még sosem jártam ezelőtt ilyen helyen! Akkor azt se tudtam, mit keresek ott! Míg végül rájöttem: végre egyszer, felügyelet nélkül azt tehetek, amit csak akarok! És én a hősökkel akartam beszélni! Hogy beleírhassam a krónikámba! Szerettem volna Dileckel beszélni, de ő visszautasított. Láttam ott azt a farkast is, aki majdnem végigvitte a Táncot! Erről nagyon kevés irodalom született, vagy ami van róla, az valószínűleg a családjánál van, a Waerjakoknál. A Tánc, a valaha kifejlesztett legtitkosabb és legkifinomultabb harcmodor! Komplett sorai és mozdulati vannak, nagyon nehéz elsajátítani. A Waerjakok féltve őrzik ezt a hagyományt, apáról fiúra száll. Róluk már biztosan hallottál, egy nagyon tisztességes, előkelő nemesi család. *Furcsán csengett, hogy a tisztességest ki kellett emelni, de ritka volt az ilyen család manapság.* Szerettem volna vele is beszélni, de ő még durvábban szólt, mint Dilec. Azt bizonygatta, hogy én vagyok a felkelők hírnöke. Aztán se szó, se beszéd, mindenki kitódult a kocsma elé. A Tanácstagok is ott voltak. Nem is értem, hogy miért, elvégre ez csak egy kis acsarkodás volt a farkasok között. Találkoztam az elfek új vezetőjével, Selestina Saikával. Egy idő után, mikor kinéztem az ablakon, nem láttam a harcolókat. Vettem a bátorságot, és kimentem a lovamhoz, gondoltam, visszamegyek a kíséretemhez és hazajövök. Belevágtattam az éjszakába és amikor ledobott magáról a ló, vettem észre: valamiféle varázslat volt a környéken, mert a harcosok ott voltak körülöttem, de nem láttam őket. Leestem a lóról, valaki megvágta az arcomat. Ott voltam a csata kellős közepén, egymagamban, mindenféle védőfelszerelés nélkül. *Ajkai remegni kezdtek, ahogy visszagondolt arra, mekkora veszélyben volt.* Selestina kijött értem, valahogy rám talált és akkor együtt próbáltuk meg túlélni a helyzetet. Aztán elmúlt a varázs és vagy 10 harcos fogott minket közre. Akkorra összeszedtem a bátorságomat, és mivel láttam az ellenséget, tudtam rájuk bénító mágiát küldeni. Így Selestinát is megvédtem és magamat is. Megtaláltam a lovamat, és képzeld, kit láttam még!

*Újra ivott a borból. Érezte, hogy lassan szétáramlik az alkohol jótékony hatása az ereiben, hátradőlt a fotelben.*

A rokonomat, azt a világjáró Freyát! Tudod, annak a vajákos öregasszonynak az unokája. Képzeld! Összejött a Waerjak férfival! Talán mégis van Freyában némi érzék, hogy kihez kell csapódnia, hogy megtalálja a számításait! Bár inkább egy fajtájabelit választott volna... de ilyesmit kérni tőle már túl sok lenne. Szóval ennyi a rövid történet, és kellene valami hihető fedősztori, amivel meg tudom magyarázni, miért nem a kíséretemmel mentem haza és miért késtem ennyit. Van valami ötleted?

Nem tudom, hogy említettem-e már neked, de a borokhoz nincs ízlésed. A Bércidombi nem testes, nincs benne erő, izgalom, vágy, olyan, mintha egy korty forrásban lévő mustot nyalogatnál. Csípni csíp, de hiányzik a... a teste a bornak, a lelke, a lényege... az esszenciája * Mondja, majd aprót biccentett a nő felé. * nem tesz semmit, ne érezd magad kellemetlenül, láttál már munka közben, a fejem búbjáig olajosan és kormosan. Ismerlek már annyi ideje, hogy az ilyesmik ne okozzanak kényelmetlenséget... Inkább a meglepetés volt nagy. Ostoba a családod férfinépe én mondom neked. Egy sebhely a legtöbb helyen csak akadály és nyűg, minek megtartani valamit, ami akadályoz?

* Csendben hallgatta a nőt, majd kortyolt italából. * Nem önsanyargatás az, csak a kutya sem vedel, ha érzi, hogy valami marja a gyomrát... Nem, nem tudtam, magáról az egészről is csak most szereztem tudomást tőled. Jól tudod, nekem nem volt adósom. Fegyvereket rendelt tőlem, amiket még tegnap ki is fizetett aranyban és nyersanyagban. Az ezüstöt épp az öregvérben edzzem, hogy ellenálló legyen, mint a friss acél. Áh... ostoba és meggondolatlan, nem méltó vezetőnek. Balthazár sem lett volna az.. Erő és ügyesség van mind a kettőben, de mindkettőből hiányzott az a vezérszellem, ami naggyá tehetnék a farkasok nemzettségét.

Apám mindig azt mondta, hogy az igaz vezetők nem harcolják ki maguknak a trónt, az igaz szívű és becsületű vezetőkre rákényszeríti a nép és a történelem az akaratát. Nézd példának a Kodónkat₍₁₎. Erős, intelligens és lemondott a posztról, mert úgy érezte, hogy nem érdemelte ki... És nézd meg most, kivívta magának még az én tiszteletem isaz előrelátásával és eszével. A város bővítési terve, az új szellőzőrendszer, az infrastruktúra, a mechanikai eszközök használata a gátnál, vagy épp a városhoz tartó felszíni területek kezelési terve... Búza, szőlő, burgonya, hatalmas gyümölcsös... A Pangessai folyó mederalakítási terve, ami még egyeztetés alatt van az Alakváltókkal. Ezek olyan döntések és lépések, amik segítik a népünket...

* Csendben hallgatta végig a történetet. Olykor a szemöldökét vonta fel, vagy épp ráncolta, hol pedig helyeslésként finoman biccentett. * Ebben a házban erdő elf nevét még egyszer ki ne ejtsd... Égetnivaló mind, le kellene irtani őket a föld színéről, hogy írmagjuk se maradjon. Undorító, felszínes népség, akik kivetették családjainkat és arra ítéltek, hogy őseinktől távol éljünk, ezt ne felejtsd... Megvetem az összeset, egyet sem akarok látni idelent, vagy ha látok is a vérét veszem. Itt mások a törvények, nem hiszem, hogy sokan megtűrnék a jelenlétüket. Túl nagy a sérelem, és túl kevés idő telt el azóta.

Tudom kit említesz. Jól döntött, és nem csak azért, mert a család nemes származású. Az a férfi erős, és ez az ami egy lodnaltól₍₂₎ elvárható. Legyen ereje és határozottsága...

Őőőőő... Az őszinteség célravezetőbb a megtévesztésnél. Az utóbbi nem hatékony. Mondj el nekik mindent... vagy hazudd azt, hogy találtás egy sérült nyulat, és bekötözted a lábát a ruháddal... Amilyen állatbarát vagy még el is hiszik.

(1)Kodó = Vezér, Irányító, Uralkodó
(2)Lodnal = Férj, hitves

*A boros megjegyzésére bólintott egyet.*

Lehet, de mivel évek óta a Bércidombi kapja meg "Az év bora" címet, és a mi családunk is bőszen szponzorálja, nem szoktam más borát dicsérni. Persze, attól, hogy a legjobbnak tartják, még lehet benne bunda. De ez már olyan mértékű apróság, hogy kár is érte szót pazarolni!

*Amikor a családja férfinépét leostobázta Mala, most rajta volt a sor, hogy meglepődjön. Ilyet ő még csak nem is gondolhatott! Elmosolyodott.*

Anyám azt mondta, hogy itt ártalmas gondolatokat és eszméket hallhatok, így inkább óvakodjak tőled! Hogy apám és a fiúk ostobák lennének, sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom. Mindenki a saját belátása szerint ítélkezik.

*Amikor a kodót kezdte dicsérni, bólintott. Ő is így látta a helyzetet. Aztán Selestina nevén mintha kicsit fintorgott volna. Meg is magyarázta Mala, hogy mi a baja az elfekkel.*

Tudom, hogy nem minden faj élvezi a testvéri szeretetedet, de ez itt politika. Persze, nem muszáj róla tudomást venni, de el kell ismerni, hogy akár tetszik, akár nem, ő lett az új vezető. Ne haragudj, többet nem fogom említeni!

Az igazat? Nem engednének el többet otthonról. A nyulas sztorit pedig nem hinnék el.

*A szemközti ajtóban megpillantotta a fehérmókusát, ahogy az a műhelyből jött fel halkan, két pofazacskója megtömve. Megállt egy pillanatra a küszöbön, majd kivett a szájából a két smaragd gyöngyöt. Theta megsápadt, tudta, hogy Mala nem szereti az állatot. Néha ő is meg tudta volna fojtani egy kanál vízben, de odahaza ez a kis lény volt az egyetlen barátja. Letette a poharat, és elindult a mókusért. Az már tudta, hogy rosszat csinált megint, óvatosan meghunyászkodott, de a biztonság kedvéért visszatömte a két gyöngyöt a szájába. Theta felvette a kezébe.*

Ha nem bánod, szeretném a Krónikába beleírni ezt a csatát, és mivel Baltahzar tőled rendelt fegyvereket, azoknak a típusait és elkészítési módját nagy körvonalakban, szeretném leírni. Persze, ha nem ragaszkodsz hozzá, nem kell, hogy a Te neved is ott szerepeljen. El fogok menni a vérfarkasokhoz is, kikérdezni őket, szeretnék egy teljes képet kapni és adni a történtekről. Szeretném megkérdezni, hogy lenne-e kedved velem tartani hozzájuk? Mondjuk este. Vagy valamikor a héten. Amikor ráérsz.

*Közben kitartotta a tenyerét a mókus elé, aki sértődötten kiköpte a két gyöngyöt, majd felmászott Theta nyakába.*

Ne haragudj! Nem tudom, hogy jött be! Megmosom, amiket elvett!

*Belépett a konyhába és megmosta a drágaköveket. Visszaadta Malának.*

Nem tudom, honnan jött neki ez a kleptománia... nagyon röstellem!

*Még elbeszélgettek egy darabig, majd Theta megköszönte a vendéglátást és megfogadva Mala tanácsát hazament. Otthon már aggódtak érte, és jól meg is szidták, hogy mégis mit képzel magáról, csak úgy belerohanni egy lázadás kellős közepébe? A család jó híre, Theta szépsége, az anyja szíve, az apja tekintélye, neki semmi sem számít? Theta megnyugtatott mindenkit, hogy ne aggódjanak, minden rendben lesz, de most vissza fog menni a Vérfarkasok Falvába, mert mindenképp meg akarja írni a Krónikát. A család kikelt magából, de Thetában munkálkodott a Malánál elfogyasztott bor, így bátorsággal szállt szembe a szüleivel. Másnap, mikor már lefelé sietett a nap, hosszú köpenyt kapott magára, majd néhány fős kísérettel, hintóval visszament a vérfarkasokhoz. Első állomása a bál lesz, ahova maga Medard Brayen hívta meg, egy hollóval küldött üzenetben. Egy ilyen meghívót maga Mala is kapott a nap folyamán.*

---->> Vérfarkasok Falva - Brayen kastély//

//Bocsi, hogy elviszem a karaktert, próbáltam úgy írni, hogy még be tudj kapcsolódni //