Egy kellemetlen vacsora (Selestina Saika, Eras Gressil, Geron Aurelius, Geron Lieran)

*Felnevetett ahogyan az öreg póénosan belement a dologba, habár az előző beszélgetések alatt már sejtette azt is ,hogy őszintén is megtette volna úgyan ezt ha a lánya úgy gondolja.*
Azt hiszem ez nem csak ennyire könnyü dolog.
*Vigyorodott el s enni kezdett. Amint az öreg végül elmondta a lánynak azt amiről beszéltek, elmosolyodott. Így tudta ,hogy jobb lesz mindkettejüknek, mert az alap bizalmat mégjobban erősíti, ebben a témában főleg. Ezután arra figyelt amit az elf lány mesélt.*
Igen,...mondtad is ,hogy harcos vagy, ha jól értettem ijász...igaz?
*Azután a kérdéseknél a válaszok mialatt lassan emelte vörös, hosszúkás tekintetétt az örző lányra.*

Értem a tanítás igazán szép dolog.*Mosolyodik el kedvesen.* Szabad időmben? a hétköznapokban mit csinálok, hát elégé sok mindenre kell nekem is figyelnem, de más miatt. Én az iskolában tanítok Fehér, fekete és semleges mágiát a fiatal őrzőknek. Ez elégé sok időt vesz el napokból, mert több osztályom is van. Ha az iskolában végeztem akkor általában a jelentéseket szedem össze és iktatom őket, kitakarítom a központi épületet, a könyvtárat és főzök. Elégé sok mindent. *Húzza félre a száját, mert ezen igazából sose gondolkodott el.* Így még sose szedtem össze a teendőimet. Azt hiszem kezdek befásulni. Mintha minden egyes napom ugyan az lenne. Kb 100 éve megy így a dolog mióta megléptem az 1000-et...*Mondta mély levegőt véve és elmerengve bele evett a salátába.* Gyógyítani csak nagyon ritkán szoktam, csak ha valami nagyon sürgős és nem találunk más gyógyítót rá...

*Kicsit elszomorodott, hogy ennyire telítettek a napjai, így bele gondolva jó hogy nem volt ideje pasizni.*

*Meglepve pillantott rá.* Ez nagyon sok! Mármint,...hasznos mert sok mindenhez értesz, de akkor is sok. Mindezt 24 órában csinálod ?*zavartan mosolyodott kicsit el.*
Nincs más..aki mondjuk a középületeket takarítsa ? Mindig kell egy kis váltás....

*Evett és nem nagyon figyelt másra. Ám amikor a sorolás kezdődőtt észrevette hó,hgy ahogyan eszik még mindig tart. Lassan pillantott a lányok felé, majd bólintott arra amit az elf lány mondott. Csak ezután szólalt meg ő is .*
Ebben sajnos egyet kell ,hogy értsek. Ha gondolod átküldöm Kuruczot segíteni...nekem néha teljesen felesleges.

A központi épület végül is apám és az én lakásunk, bár tény hogy elégé sokan járnak itt a földszinten. Az emeletek viszont a mi magán területünk és természetesen azoknak a tanács tagoknak akik vagy nem tudnak épp haza utazni mert nappal van, vagy hamarabb jönnek éjjel, mert délelőtt lenne a tanács gyűlés. Ilyenkor a vendégszobákba szállásoljuk el őket. Mégis csak mi rángatjuk el őket otthonról. Miért ők gondoskodjanak a szállásukról. Nem lenne igazságos. Igen néha jól jönne egy segítség, de évek óta csinálom talán majd alkalmazok egy takarítót akinek épp nincs munkája. Talán ha azt levennék a vállamról kicsit könnyebb lenne, de tény eleinte fura lenne, hogy van még itt valaki aki besegít.

Igaz idővel kénytelen lennék valakit felvenni, vagy a tanítást ott hagyni, mert ha átveszem a vezetést ennyi "szabadidőm" se lesz.... *Mondta kicsit lemondóan.* De már megint én vagyok a porondon. Eras mesélj magadról egy kicsit Selesnek, én ismerlek tudom mivel töltöd a napjaidat. *Mosolyodott el és kicsit megcsillant a szeme, hogy piszkálhatná, de végül meggondolja magát és inkább nem teszi, de szemeiben a csillogás elárulja belső késztetését.*

Elnézést hogy bele szólok, de mind ezek a dolgok mellett, még engem is ápol, ha épp rosszabb napok vannak! Szóval le a kalappal előtte! *Mondta kedvesen elmosolyodva a lányára pillant és lassan be is fejezi a vacsorát.* Nagyon finom volt Leiran és köszönöm a vacsorát. Én viszont megyek ledőlök aludni elégé fáradt vagyok. Kérlek bocsássatok meg.*Mondta és szép lassan elsétált az étkezdéből és a szobájába ment.*

Hát igen a kötelezetségek..sosem könnyű velük.
*Bólintott ,majd csak biccentett az öregnek ahogyan az elindult ,majd nézte ahogyan eltünik az ajtóban. Csak ezután pillantott vissza. Látta a lány szemeiben megcsillanó fényt s azt is tudta, hogy ezt mi okoza. Elvigyoodott s összekukcsolta ujjait.*
Körbenézek a területünkön, alszom, eszem, időnként iszom, barátokkal...is, edzetem a legényeket akik kívánnak köztünk harcolni. Főleg a fiatalabb egyedeket természetesen. Ritkán olvasok...és ide járok...ja igen..ha harc van akkor ot vagyok, és ott csinálom úgyan ezeket még. Ennyi rólam....sárkány vagyok..nem kékvér.. *vont vállat*

Viszlát, jóéjszakát úra.
*Pillantott még az idős felé ,majd vissza tekintett rájuk. Ahogyan hallgatta a sárkányt, rájött, hogy azért nagyrésze biztosan igaz annak amivel piszkálni szokták így csak magának elmosolyodott mialatt evett még egy kicsit a salátából. Észrevette, hogy Leiran szívesen kötne most a másikba, mégsem tette, talán tekintettel volt arra ,hogy többen vannak és ne ismétlődjön meg úgyan az ami délután. Bár ezt nem tudhatta.*

Látod ő maga is bevallja hogy imád aludni. Ez az egyik le fontosabb tevékenysége. napokat képes át aludni, de már születése óta. *Mondta elmosolyodva Selesre, és nem bírta ki, hogy ezt ne tegye hozzá.* Bár egyszer tett egy kísérletet arra, hogy megtanítson engem harcolni, teszem hozzá kevés sikerrel. Bár a képességemmel inkább tudok harcolni, mint bármi mással. Valószínű a képességeink miatt is nem egyezünk sokszor. Ő tűz én jég... az illúzió mellett nekem a jég irányítása a képességem. Nekünk őrzőknek két velünk született képességünk van, de nem akarlak untatni vele. *Mondta kedvesen és közvetlen. Látható sokkal oldottabb, hogy apja már nincs ott.*

*Felemelte a kezét és az asztalra tette tenyérrel lefelé, majd kicsit koncentrált. Lassan kezdte felfele emelni azt. Alatta egy jégből készített balerina szobrocska volt, amit felfogva oda nyújtott Selesnek.* Látod? *Mosolyodik el kedvesen.* Viszont nekem van egy olyan ötletem, amit még nem mertem előadni apámnak, és igazából a gyűlésen meg akartam említeni, de még se tettem a fennforgás miatt. Most viszont kikérném a véleményeteket. Szerintetek a többi faj esetleg szeretne iskolában tanulni? Mert arra gondoltam, hogy az Őrző iskola esetleg megnyithatná a kapuit a többi faj előtt is. Akit érdekel a mágia, harcművészetek és az erejük kordában tartása esetleg tanulhatnának nálunk... Szerintetek rossz ötlet? *kérdi kérdőn körbe pillantva köztük.*

Nem fura,....hogy láttad...ilyen kicsinek is ?* Kérdezte érdeklődve, hiszen a sárkány már most nagyobb volt, magasabb, pedig a lány látta a születésénél is. Szemeit a másik ketőn tartotta. Észrevette a változást, de csak szájához emelte a csészét s kortyolt az italból. Bólintott. Így kezdte érteni, miért ezek-azok voltak a témák ,amivel egymást piszkálták, szekálták a gyűlésen. A lány ötletére felpillantott. Látszott a tekintetén, hogy igenis megfontolónak tartja a dolgot. Elmosolyodik s a csészét is leteszi az asztalra.*
- Úgy gondolom ,hogy ez mindenkinek hasznos lehetne, és sokat tanulnának egymásról a fajok. Talán békésebben is lennének, persze nem rögtön...de szépen lassan. Ami meg a tanítatást érinti. Szinte midenhol tanítanak , ha össze tudnánk hozni, és elosztani, akkor azt hiszem mindenkinek kicsivel több ideje lenne. Szóval..elégé megfontolandó ötlet Leiran.

Na..na na... ez nagy kíváltság volt ,hogy láthattál tökmagnak, de arról volt szó,hogy nem fogjuk ezt terjeszteni.* Kezdte el, de elmosolyodott azon amiről beszélgettek. Hogy ő alszik ? Igen sokat alszik...*
A sárkányok alapjáraton sokat alszanak... *jegyezte meg epésen.*

Hát nem tudom. Biztosan lenne rá jelentkező, de ez elégé hirtelen jött. Meg kell érdeklődni tölük, a magunk nevében...nem tudom. Nem mindanyiunk tanul sok mindent, vannak akik tapasztalatból merítik a legtöbbet, mondjuk mint én, illetve az apám. Ezek családi hagyományok néha...de egy próbált talán megérhet...
*Mondta s újra vett egy kis húst.*

*Igen kivétel volt hogy láthattalak tökmagnak, mivel én tovább élek és idősebb vagyok nálad nem kevéssel. Bár a fajok viszonylatában viszont egy idősek vagyunk nagyjából és igen azt mondtad nem szeretnéd ezt híresztelni ahogy a korod sem. *Mosolyodott el kedvesen és Selestre nézett félig felhúzott szemöldökkel. Direkt ki hagyta ezt az apróságot.

Az iskola természetesen nem lenne kötelező a többi fajra, csak egy lehetőség lenne. Néha elégé gondban vagyunk, hogy kit is küldjünk az emberek közé, és a többi fajban elégé gyakori , hogy valakit érdekel az említett faj élete, vagy kultúrája, és arra is gondoltam, hogy akik itt tanulnak az iskolában kaphatnának egy képzést, hogy esetleg átmehessenek ők is az emberek közé. Persze ez is csak egy ötlet, és igazából ezt az apám biztos ellenezné, de a nagyon hosszú füleket is el lehetne rejteni. Elégé sokan hordanak ott kalapot.

*Beszéde közben kissé gesztikulál a végén pedig felvonja a vállait, mintha nem is tudná, hogy tényleg helyesek-e az ötletei. Mély levegőt véve Erasra pillant és kedvesen elmosolyodik. Közelebb tolja hozzá a tálakat.* Egyél nyugodtan amennyi csak beléd fér. Tudom, hogy sokat eszel ezért is csináltam ennyit. *Mosolyodik el kedvesen.*

Hát nem..és ez remélem pont emiatt titokban is marad. Már kikotyogtad a sajátodat, s habár én is mondtam mindenfélét, a pontosat mégsem...nem akarom ,hogy bárki tudja...elég ha én és még páran tudják.
*Fonta karba a kezét s kicsit morgott mialatt beszélt. Ezt mindig elég komolyan gondolta. Pont emiatt mikor elkapta az elf pillantását, amiből kiolvasta ,hogy mit akarna mondani, elvigyorodott s veszélyesen villantotta meg szemeit, mire az rögtön az ételre pillantott vissza. Ezután hagyta a két lányt érvényesülni az adott témában. S csak evett tovább.*

Milyen kedves tőled! De komolyan....ez isteni....mondjuk nem szívesen eszek zöldséget...azt inkább meghagyom az ujonc lánynak. *Sanditott át a másikra, majd végül vörös szemeir ráemelte Leiranra.*
Melyikkel vesződtél a legtöbbet ? Az emberek világába ? Érdekes felhozás....egyszer talán még én is elnéznék oda...merő kíváncsiságból persze.
*Majd felnevetett kicsit.*
Azért...már megbocsáss Séléstina, nem miatatd mondom, de mekkora sapka fér két ilyen hosszú fülre ? Mint mondtam..nem sértés....*tette maga elé védekezően a kezét.*

Igazából kifecseghetném.*Mondta és Erasra nézett kicsit gyermetegen kinyújtva a nyelvét. Jól esett neki kicsit cukkolni, de már abba is hagyta. Vissza húzva nyelvét csak elmosolyodott kicsit.* De nem árulom el, mert nem szereti. *Pillantott Selesre, majd vissza Erasra.* A hússal volt a legtöbb gondom mivel mai vágás volt a faluban, így elégé sok utómunka volt még rajta. Jóformán csak a nyaka volt elvágva, minden más rajta volt. Szóval most ne nézzetek be a konyhába. Kész csatatér... *Mondta kicsit viccelődve, vagyis próbált viccelődni. Ez valahogy nem mindig sikerült neki.*

A zöldséget nem kell enned drága Eras csak egyél azt ami és amennyi jól esik. Ha a hús ízlik egészségedre. A zöldség holnapra is el tudom rakni egy kis jégkockába, ami lassan olvad szóval nem romlik meg. *mosolyodik el kedvesen és lassan fel áll, hogy leszedje az asztal azon részét ahol már nem fogyaszt senki. Mikor át megy az asztal másik oldalára, hogy elvegye atyja tányérját. Közben megveregeti a férfi vállát.* Viszont úgy egyél, hogy még desszert is van.

Hát nem....mint általában a nők kérik ezt ki maguknak..most én teszem meg.. Nem inyem az egész ,szóval.* Bólintott ,majd a lány szavaira ,hogy nem mondja el kevéske vigyort engedett meg ajkai szegletén. A húsnál felvillantotta vörös szemeit.*
Igen? Na..és miért nem szólt senki nekünk? Tudjátok ,hogy mindig benne vagyunk az ilyenekben. Könnyen segítünk vágni...reszelni..bármiben ami késöbb hozz egy kis húst. Na jó... azért ne gondold,hogy minden sárkány ilyen vadállat!
*Pillantott az elfre ,majd vissza Leiranra.*
Sőt...általában elég sok bölcs....csak enggem más érdekelt. Ettől függetlenül, ahogyan Gilel is megbeszéltük már, van tapasztalatom könyvek terén. Nem annyi ,mint neki..de van.

*A deszertén felpillantott hirtelen nagyobb mosollyal. Bár ezkicsit sunyi és sokat sejtető volt, sőt sokkal inkább sokat sejtető, habár szórakozottan.*
Igen? Mégis micsoda? Elég sok mindent elfogadnék...

Hogyan szóljak neked segítségért, ha folyton alszol? *Kérdi kedvesen, valahogy a magas labdát sose tudja meg állni, hogy ne üsse vissza. Miután egyberakta a koszos tányérokat Erasra pillantva húzza ajkait féloldalas mosolyra.*

A desszert mi is? Nos nem is tudom eláruljam-e neked vagy legyen meglepetés. De mivel nem sokára behozom így inkább maradjon meglepetés.*Mondta kedvesen és fel véve a tányérokat a konyha felé indult. Egy kis ideig volt a konyhában. Ott sertepertélt és készítette elő a desszertet. Három kis tálba rakott valamit, és valami furcsa sziszegő hangot lehetett hallani oda bentről. Lassan elő bukkant a tálcával, amin kelyhek voltak el helyezve.*

(hogy ne csak az én nyálam csorogjon XD)

*Selestina elé helyezte az első fagyi kelyhet és mosolyogva pillantott rá.* Ez az emberek világából egy igen finom hideg édesség. Ez az egyetlen olyan találmányuk ami még engem is lenyűgözött. Fagyi kehelynek hívják. A kehelyben lévő desszert a fagylalt, rajta egy kis tejszínhab, gyümölcs és valamilyen formájú ostya. A fagylalt általában gyümölcs ízesítésű, de vannak különböző fantázia nevek is az ízekhez rendelve. Meséltek már nekem olyat, hogy az egyik fagylalt számukra fantázia neve az volt hogy sárkány gyümölcs. Na ez most igen csak ironikus. *Mosolyodott el és közben miközben mesélt és magyarázott lerakta a másik két fagylaltos kelyhet Eras és maga elé.* Ugyanis a sárkányon nem szeretik a gyümölcsöt. Ezzel nem bántani kívánlak drága Eras. *Mélyen nézett a szemébe és kicsit fel kuncogott, majd leült ő is a helyére. Maga mellé téve a tálcát.*

Én készítettem a fagylaltokat is, nem az emberek világából lett ide szállítva el is olvadtak volna mire ide értek volna vele, csak a receptjét kaptam meg. Így ezeknek nincs fantázia neve. Az egyikük a sárgás gombóc az citromos, a vörös gombóc az almás málnás ízű a fehér és lilás vörös csíkos az pedig erdei gyümölcs joghurtos. Fogyasszátok egészséggel. *Mondta kedvesen és lassan felvette a kanalat, hogy bele kanalazzon, és meg kóstolja hogyan is sikerült.*

Ohh..akkor úgy veszem ki ,hogy ez egy igen kényes pontja.
*Mosolyodott kicsit el ,majd a deszert miatt összenéztek a férfival miútán Leiran kiment. Nem tudtak mit mondani egymásnak, legalábbis a lány nem tudta mit mondhatna, a férfi meg láthatóan nem kívánt szólni. A sziszegő hangra a konyha felé pillantott, majd amint a deszertek bejöttek s maga elé kapta a sajátját ,megemelte a kanalat s szinte megcillantak zöldes szemei. A színek, az összeállítás és már maga az ,hogy gyümölcsösek, bármi is legyen a fagylalt, elvarázsolta. Mint egy óvodás a cukorkának, úgy örült ő is neki.*
Igazán ?
*Kóstolta meg, majd hümmögött egy kicsit. Nagyon ízlett neki, alapjáraton nagyon szerette a gyümölcsöket. Lassan evett ,mert igencsak hideg volt, de látszott rajta ,hogy nagyon tetszik neki ez az egész. Az egész alatt olyan volt most, mint egy fiatalabb gyermek aki új játékot kap. Megfigyelte, majd élvezte. Az ostyánál felemelte s mindenoldalát megnézte. Náluk is volt hasonló étel, de máskép nevezték. Csak ezután kostolta meg.*
Hát...pedig igencsak kellemes... bár igen, Eras úr szavaiból már kivettem ,hogy húspárti.
Leiran..nagyon finom...tényleg.

Eras Gressil

*A látvány szinte csorgó nyálal fogadta. Igencsak innyére volt, de azért türtőztette magát. Azonban amikor ki is derült ,hogy mi, kicsit kisebb lelkesedéssel kanalazott bele, de még nem kóstolta meg. Az irónikus megjegyzésen elvigyorodott kicsit.*
Pontosan...nem vagyunk mi olyanok...
*Ám mivel nem kívánta megsérteni a háziasszonyt, belekóstolt. Az ízek világa tetszett neki, de a gyümölcsös utóhatás nem igazán. Egy kevesett evett, majd finoman megtörölte a száját a szalvétával s kicsit arrébb tolta.*
Bocs... azt hiszem túl sokat ettem a főételből... nem tudok többet magamba tőmni.

*Mosolyogva pillantott Selestinára. Örül neki, hogy ízlik és újdonság számára.* Ha gondolod oda adom a receptet, bár nekem könnyebb dolgom van elkészíteni, hisz a képességemnek köszönhetően hamar le tudom fagyasztani a dolgokat.*Mosolyogva néz rá majd Erasra. Sejtette, hogy az ő tetszését nem fogja elnyerni, így felállva vissza tért a konyhába, és hozott neki egy húsos gombás rántott palacsinta szeleteket.*

Egy próbát megért, hogy hogy fog ízleni a gyümölcsös fagylalt, de éreztem, hogy neked nem fog be jönni. Inkább a sósabb dolgokért vagy oda, mint az édes gyümölcsösökért. Parancsolj húsos gombás rántott palacsinta. Ez jobban fogadra való, és nem sértesz meg azzal, hogy nem eszed meg a fagyit. Több jut nekünk lányoknak. *Nyújtotta ki a nyelvét játékosan, majd vissza ült és ő is enni kezdte a desszertjét.*

Egy próbát megért.
*Bólintott ,majd amint a lány eléhozta a sós, húsos ,gombás...kimondani is túl kellemes ételt elvigyorodott. Sóhajtott színpadiasan ,majd úgy tett ,mintha nehezére esne, de felvállalná a mártir pozíciót.*
Azért..azt hiszem..ha már megcsináltad nekem, illene megennem. Nem szabad rád romlania, nem igaz?
*Kérdezte, de igazából választ meg sem várva kóstolt bele az ételbe, majd jóizűen, vigyoogva hümmögöt kicsit és folytatta. Na igen..ez már fogára való étel. Bólintott Leiranra s elvigyorodott kicsit amint az kinyújtotta nyelvét.*
Pontosan..édeset a nőknek, erőset és sósat a férfiaknak..ez így jó.
Vigyázz...*pillantott vissza az ételre, de nem tűnt el a vigyor arcáról.* még a végén valaki megfoszt a nyelvedtől.

Séléstina Saika

Köszönöm...lehetségges, hiszen megmutattad a balerinával is milyen szép dolgokat tudsz alkorni, de azért én is szeretném majd megpóbálni, így igencsak megköszönném. Igen.
*Bólintott s lassan evett. A következőkön csak mégjobban elmosolyodott de nem tekintett rájuk. Néha úgy érezte felesleges harmadik, ezek amúgyis jól kijönnek..a délután ellenére.*

*Ette a fagylaltot és Selestinára pillantott kedves mosollyal.* Még az este leírom neked a receptet, ha gondolod holnap mielőtt elmész együtt is elkészíthetjük, hogy lásd készítés közben, mit hogyan érdemes csinálni vele kapcsolatban. Nem nehéz igazából, ám mégis vizuálisan könnyebben tanulunk. Én legalábbis. A gyümölcs igazából teljesen mindegy milyet teszel bele. A joghurtos kicsit bonyolultabb megcsinálni, de az se nagyon nagy ördöngösség. Holnapi nap folyamán mikor szándékszol indulni? Már kora reggel? *Kérdi érdeklődve a lánytól.*

*Eras mondatára a nyelvével kapcsolatban rápillant és érdeklődve oldalra biccenti a fejét.* Mégis ki merne ilyen galád cselekedettet megtenni? Rajtad kívül természetesen. A színpadias játékod meg szerintem felesleges, hisz én ismerlek elég régóta és Selestina is át lát az effajta játékon. Jaj jut is eszembe.

*Selestinára néz elmosolyodva.* Eszembe jutott egy régi emlékem Erasról. Ott voltam náluk, még kicsi volt édesapja megkért, hogy vigyázzak rá én se voltam még annyira idős jó ha lehettem a tini korom elején. Rám lett bízva Eras baba. Apám rendszerint küldött családokhoz gyermekeket gondozni pelenkázni, felvigyázni hasonlók, hogy jaj milyen jó tapasztalat is ez nekem. Egyik ilyen alkalommal mikor ott voltam játszottam vele. Egyszer csak elkezd üvölteni. Az istennek nem tudtam meg nyugtatni, mire rá jöttem mi baja. Jött a foga, de a cumit nem akarta. Elgondolkodtam mivel enyhíthetném a fájdalmát, hát jeget még sem adhatok egy csecsemőnek. Kivettem a hűtőből a szalonnát. Levágtam egy vékony csík bőrt róla és érkezésem se volt neki oda adni, mert kikapta a kezemből és elkezdett rajta nyammogni. Kicsit féltem mi lesz a drága papa véleménye rólam, de úgy voltam vele, hogy legalább nem ordít a gyerek. Szóval már nagyon pici korától húst hússal. Innen tudom, hogy mennyire odáig van érte. Nagyon elkalandoztam igaz? *Kérdi kicsit megvakarva a fejét.*

Vágom...akkor nem finomkodom, bár úgy véltem nyersebb modorom nem éppen közkedvelt. Na de mindegy.
*Evett jóizűen ,majd kicsit félre tette az ételt s belekortyolt az italba. Végül ismételten enni kezdett. Jó nagyokat harapott,éles fognyomai ott maradtak a húsban. Alapjáraton ha valaki ránézett nem volt túlságosan bizalom gerjesztő. Annak idején sokszor mondta másoknak, hogy eltudná harapni a nyakát is! Persze, csak szórakozott, nem kellet sosem sort keríteni ennek, sőt nem is kívánta. Ahogyan a lánynak mondta még a tárgyaláson az elf húsos részt, úgy komolyan gondolta atz is ,hgy saját fajtájából sosem enne. Ezt így is tette eddig is. Nem foglalkozott azzal mit beszélnek egészen addig , míg fülét megcsapta a róla szoló kis történet. Felemelte vöröslő szempárját.*
Elég kényelmetlen az a tudat, hogy csecsemőként a karjában tartott...még az is, hogy cserélte a pelenkámat.
Bár...legalább adtam mindig neki valamilyen ajándékot. Ami meg a szalonát illeti...azóta is az egyik kedvencem.
*Pillantott az elf lány felé, mialatt mondta, majd vissza pillantott az örző lányra.*
Remélem a pelenkáim illatát örökre magadba zártad....annál rosszabb nincs.
*Sóhajtott*
Legutóbb, amikor egy sárkánynő szült, illet meglátogatnom őket egy-egy kijelőlt napon.....hogy az a pelenka mennyire büdös...komolyan, nem tudom elhinni, hogy..lehet valami ilyen kicsi...és ennyire büdös...*Rázta a fejét.*

Igen magamba zártam a pelenkáid illatát, mondhatom a szalonna bőrke megtette a hatását, viszont mással nem lehetett elhallgattatni. De ahogy egy sárkány csecsemő sírni tud. Jaj a hallásom... Csoda hogy még mindig ilyen jól hallok rájuk. Viszont voltak ennél számára cikisebb élményeink is együtt...

Mondjuk az az eset a hegy alatti erdőben? Mikor vadászni mentünk édesapáddal? *Kérdi Erasra nézve és már nevetett is, ahogy felidézi.* Először volt vadászaton a kicsi sárkány. Mennem kellett, hogy ha megsérül kéznél legyek. Igaz én is még csak akkor tanultam a gyógyítást, de jól haladtam vele. Drága Eras kergette a kicsi nyulat. A nyúl persze ügyesebb volt és menekül. Be futott az odújába Eras pedig utána. Apjával csak arra lettünk figyelmesek hogy hatalmas nagy ordítás és sírás. Oda rohantunk és úgy képzeld el. Úgy ahogy volt beszorult az odú bejáratába. A feje egyik karja bent a segge kint. Közben odabent a nyúl kotorta az arcába a behordott szalmát. Mire kiszedtük csupa sár és szalma volt a feje.

*Jó kedéllyel mesélte ezeket a régi régi sztorikat, bár a saját cikis történeteiről nem számolt be. KÖzben lassan meg ette a saját fagyiját.*

Köszönöm. Hát igazából már reggelre gondoltam, hiszen nem készültek hirtelen arra ,hogy itt maradjak éjszakára. De déltájt is mehetek, ha addig ráérsz megmutatni. Zavarni viszont nem szeretnék.

*A történeteken nézett egyet ,majd nevetni kezdett. Kedvesen, de jóizűen. A kanál éppen a szája előtt volt, úgy kuncogott s vállai fel alá mozogtak. Azután ismét a fagylaltba tette ,majd evezz tovább .Már nem volt sok belőle.*
Akkor úgy gondolom, Eras nem volt mindig olyan 'tökéletes' harcos, dehát...senki sem így születik. Jó tudni ,hogy azért ilyenek is vannak. Belegondolva...azt hiszem te vagy az első sárkány akitől a félelmem kezd eltüni.

Eras Gressil:

Na ez nem volt szép dolog Leiran! Én is tudok mesélni, bezony!
*A hirtelen indultság akkor tört rá, mikor a falatott még rágta, így evés közben beszélt, ami persze nem volt túl szép látvány. Majd lenyelte s gonosszság csillant meg szemeiben ,mialatt elvigyorodott. Első pillantása sunyi volt az örző lány felé ,majd vissza a másikra nyugodtabban.*
Azt például nem szereti ecsetelni, amikor szintén rám vigyázott, hogy nem zárta be az ajtót, amikor vigyázznia kellet rám, és én kimentem ,mivel éppenségel nem figyelt, hanem egy nyálasképű udvarlását fogadta. Fúj....*rázkódott meg, majd ismét harapott egy szeletett.*

Szóval a lényeg az, hogy én kilógtam..ő meg persze keresett eszeveszetten, hiszen az ő hibája. Na mindegy..én jókisfiú létemre a kertben játszadoztam pár macskával...khm..illetve ők nem örültek annyira ennek ,mint én, lényegtelen és amikor észrevett kirohant hozzám...igen ,csakhogy megcsúszott az egyik könyvemen és szépen egyenesen repült be a kútba. Épphogy nem zuhant be, de vissza gondolva, akkor még a feneke sem volt ennyire formás..szóval..ő is beragadt már egy két helyre... Nem is beszélve.* nevetett fel s ismételten lenyelte egy falatott.*
Amikor miután itt voltam..úgy a harmadik gyülésén ,éppen egy komoly témáról volt szó, amikor beszakadt alatta a szék..na az nagy durranás volt..szó szerint. *csapot az asztalra nevetve.*
De kikérem magamnak..és harcosként születtem!

-Nem kell tőle félni. Néha lenne mit csiszolni a modorán, néha pedig kenyérre lehet kenni. Főleg ha tele rakod a hasát hússal. Látod most is milyen jó a kedélye. Tele van a hasa. Természetesen rá érek. Felkelünk korán és neki is állunk, hogy minél hamarabb haza tudj indulni. *Erasra pillant és a száját kicsit kitátja, de hagyja hogy végig mondja.* Hééé ez nem ér! A te vicces történeteid amid rólad szolnak jobbak. *Mondta de ő is elég mulatságosnak tartotta ezeket a dolgokat.* Igen tény hogy azt a széket amit mellesleg te toltál alám már megrágta a szú, és a szék eltört alattam én meg szépen hátra zuhantam. A lábaim az égben voltak és próbáltam fel állni a tanács teremben lévő összes követ pedig rajtam röhögött... Az után az eset után lett kicserélve a gyűlés terem teljes bútorzata...

Az udvarlós sztori is igaz nem tagadom, viszont akkor is elüldöztem azt a nyálas képű fajankót. Akkor se bírtam a férfiak ezen szokását. Az is csak a rangot nézte. *Vonta meg a vállát. Most már annyira nem izgatta a dolog és kedvesen mosolyogva nézett Selestinára.*

Igen...az mellékes természetesen ,hogy akkor is szoknya volt rajta. Szóval, amint a lábbai az égnek emelkedtek..tisztán lehetett látni a szép virág mintás fehér bugyiját. Nem kell mondanom ,hogy a legtöbb szörös arcú sokkal jobban élvezte azt a látványt ,mint az öreg arcát. Ő is elmosolyodott, majd egy kicsit elfehéredett....
De azóta sem bántam meg...
*Nevetett jóizűen ,majd befejezte az evést. Hosszan pillantott rájuk s kicsit megsimogatta a hasát.*
Hát igen..mondjuk ennyi étel után nem meglepő...tele vagyok!


Séléstina Saika:

*Mindkettejük történetei alatt mosolygott, majd nevetett. Sokkal kellemesebb volt most a vacsora, főleg így a végén. Miútán megette a fagylaltott kedvesen pillantott rájuk, majd vett egy mély levegőt.*
Sajnos van ilyen. Én a faluvezető lánya vagyok...bár mondjuk az én apám, Kali inkább szigorú...bár te is ismered valamennyire. *Mosolyodott el* Szóval..nálam nem mernek túlságosan próbálkozni...még.