Földalatti város - Rawidan ház

*A lány elregélte neki,hogy mi is a látogatásuk valódi célja.Nagyon meglepődött,amikor Tahira bejelentette,hogy az erdei elf faluba mennek.Ennek ellenére nagyon örült,hisz legalább találkozhat rég nem látott nagyijával és persze Tahira szüleivel is.*
-Rendben!Amit mondtam megmondtam!Betartom a szavam és teljesítem a kívánságod!Számíthatsz rám a hazaúton.
*Egy kézjellel visszazárta a piócát a tekercsbe,és pakolászni kezdett cuccai között.A kinyert szérumot egy kis üvegcsébe csepegtette.Nem volt túl sok,hisz ez a művelet általában 1-2 napot vesz igénybe.Amíg a turbékoló galambok beszélgettek,addigra el is készült a cókmókja összerámolásával,bepakolt a táskájába és így szólt:*
-Nem szeretném letörni a lelkesedéseteket,de az illatokból ítélve Aleina készít valamit.Én inkább még megvárnám az étkezést,és csak úgy indulnék útnak,ez mindenkinek előnyösebb lesz.Beleértve ebbe a hasunkat is.
*Kacsintott viccesen az ifjú párra.Még egyszer visszapillantott a szobába,megnézni,hogy nem hagyott-e ott valamit.Óvatossága hiábavaló volt,semmi más nem volt a szobában,csak azok a berendezési tárgyak,amik az érkezése előtt is ott hevertek.Kifelé invitálta a a többieket és követte az orrát egészen az illatok forrásáig.*

*Hallotta hogy a többiek is kijöttek a szobából. Nagyon éhes volt, nem lakott jól a szénával. Kiment az istállóból é szerencséjére nem Glenice volt az hanem Tendo volt az és persze Tahira és Trey. Gyorsan beállt előjük ne tudjanak még bemenni a az étkezőbe. Ő is érezte azokat az isteni illatokat, muszáj volt neki is ennie valamit, a konyhába viszont nem akart bemenni mivel félt, hogy Aleina mérges lesz emiatt. Nem habozott rátért a lényegre.* - Figyeljetek..... nem tudnátok eltenni nekem egy kis kaját? Nem hiszitek el milyen szörnyű szalmán élni, nekem még ez az egy nap se ment. De sssssshhhh! Ezt nem tudhatja meg senki sem. *Nagyon reménykedett hogy hoznak neki valami finomságot. Kitért az útjukból és leült az ajtó mellett.*
Az asztalnál ülve a terítőt bizgerálta. A többi három is bejött az ebédlőbe, bár Glenice egyáltalán nem örült neki. Tudta ha nem kér bocsánatot még megölik álmába. Felállt az asztaltól és odament a többiekhez.* - Bocsánatot kérek. Azokért amiket mondtam pedig ti csak segíteni akartatok. *mondta gépszerűen, mintha egy bemagolt szöveget mondana. nem látszott rajta, hogy tényleg megbánta az egészet. Visszaült helyére és újra a terítővel foglalatoskodott.*

*Örült Tendo válaszának,hogy igent mondott. Először habozott,nem volt benne biztos,hogy beleegyezik Tendo az utazásba. Egyetértett azzal,hogy előbb reggelizzenek és utána induljanak. Trey leginkább a kaja szó hallatára élénkült fel. Végre megtölthette üres gyomrát. Az ínycsiklandó illatokat érezve,összefutott a nyál a szájában. Az ebédlőbe mentek. Útközben Pancake-el találkoztak,aki ételcsempészettel bízta meg Tahiráékat. Erre nem került sor,hiszen Aleina mindenkire gondolt. Leültek az asztalhoz. Annak a közepén finomabbnál finomabb ételek díszelegtek. Volt ott tükörtojás,szalonna,minden,ami egy bőséges reggelihez tartozik. Még palacsinta is volt Pancake kedvéért. Glenice már ott ült az ebédlőben. Tahira meglepődött,amikor Glenice odament hozzá és bocsánatot kért egy korábbi jelenet miatt. Tahira elmosolyodott,bólintott egyet,majd neki látott az evéshez. Trey rögtön rávetette magát az ételekre. Úgy falt,mintha két napja nem evett volna semmit.*

*Glenice bocsánatkérésére csak ennyit reagált:*
-Semmi baj,sőt én kérek elnézést amiért feltéptelek a földről,de tudod eléggé fáradt voltam.Akkor nincs harag?
*Békítő szavai után ő is rávetette magát az ételre.Nemhiába,a megidézés kiveszi ám az erőt az emberből*gondolta és sóhajtott egyet.Az étel finom volt,minden fellelhető volt az asztalon,ami csak szem-szájnak ingere.A tükörtojástól kezdve a vajas pirítósig,úgy ahogy ennek lennie kell.Ahogy az első falatok lecsusszantak a torkán,isteni érzés töltötte el egész testét.Rég nem evett már,nagyon jól esett neki az idős nő főztje.Valami a szemébe ötlött.Az ablak.A szobában napfény terjengett.Ezzel minden rendben lett volna,csakhogy ők a föld alatt voltak.Ezt is mint minden más furcsaságot,amit eddig tapasztalt,betudta Aleina magas szintű varázstudományának.Testébe visszatért az erő.A fiúnak gyanús volt,hogy egy tükörtojástól és egy szelet pirítóstól ennyire visszanyerte volna csakráját.Elismerően és tisztelettel Aleina felé bólintott*

*Mikor Aleina beinvitálta őt az ebédlőbe, Pancake nem habozott, a boszorkány még be se fejezte mondanivalóját ő már ott téblábolt az asztal körül. Aleinanak mondania se kellett a palacsintát, hiszen a ló már réges rég megtalálta. Úgy tömte magába az ételt, hogy palacsinta darabkák repültek minden felé. Szomorúan nézte hogy a földre hullanak, de mit érdekelte az őt. Mint egy porszívó, úgy ment végig az ebédlő padlóján. Köhögni kezdett, talán lenyelt egy bogarat. Meglátott egy edény vizet, nagyokat szürcsölt belőle, majd folytatta a morzsák eltakarítását.*

-Ömmm...persze nincs..izé...harag.* Zavartan rámosolygott Tendora, majd visszaült helyére. Orra még sosem érzett ilyen finom, ínycsiklandozó illatokat. Talán akkor érzett ilyet amikor.....neeeem még akkor sem. Maga elé vett egy tányért és szinte bezabálta az összeset. Mostanában jól megy a sorsa, Estevannál is kapott meleg ételt és most itt is. Nem szokott meleg ételt enni, vagyis legalábbis csak nagyon ritkán. Bejött Pancake is. A lánynak rögtön vörös lett a feje. Csak egy napot kért, hogy ne lássa ezt az idegesítő lényt. Egy pillanatra azt hitte hogy elmegy az étvágy, de rájött, hogy az nem tud elmenni, főleg ilyen illatok mellett. Nagy darab palacsinta cafat repült a feje felé. Szerencsére egy villával megállította, majd oda dobta a lónak. Pancake fulladozni kezdett. Glenice elejtett egy kárörvendő vigyort, de gyorsan szája elé rakta kezét, hogy leplezze. Miután megette Aleinához fordult.* -Köszönöm szépen a reggelit, finom volt. Segíthetek valamiben?

*Jóízűen falta ennivalóját. Egyszer csak Aleina megszólalt. Először Glenicehez intézett pár sort,majd Tahirához fordult. – Persze Glenice,nyugodtan tarts velünk. Sőt örülnék nagyon,ha csatlakoznál hozzánk. – mondta a lánynak izgatottan. - Ha gondolod nálunk megszállhatsz nyugodtan. Elég nagy házunk van. Bőven jut neked hely még úgy is ,hogy Trey nálunk alszik. A szüleim elég konzervatívak,de kedvesek a maguk módján. Ha megismered őket,biztosan megszereted őket és szerintem téged is hamar meg fognak kedvelni,szeretik a ,,közölünk valókat” . – ajánlotta fel Tahira a szállást .Az utolsó mondatra kicsit lecsüggesztette a fejét,hiszen visszaemlékezett a korábban történtekre. - Pancake , te is jöhetsz ,találunk helyet neked is. Sőt még ha már nem unod,palacsintát is csinálok neked szívesen. - fordult a lóhoz,majd kacsintott rá egyet. – Egyre hívnám fel a figyelmeteket: nekem is van otthon egy állatom,Lacey. Ő egy tigris,de nagyon okos, szófogadó jószág. Nem kell tőle tartanotok egyáltalán, még neked se Pancake,csak szóltam,ne hogy váratlanul érjen titeket.*

*Bekebelezte a tányérján helyet foglaló energiabombákat és figyelmesen hallgatta a többiek csevegését.*
-Ugyan Tahira!Nem muszáj ám mindenkit magadhoz hívnod.Ha esetleg nem lenne elég hely nálatok nyugodtan átjöhet hozzánk is valaki.*A valaki alatt vagy Pencake-et vagy Glenicet értette,semmiképp sem Treyt.*
-És én is szólnék pár szót egyetlen családtagom érdekében.Egyedüli,megmaradt rokonom,aki még él az a nagymamám,Chiyo(csijó)Tendo.Nagyon temperamentumos asszony,sokszor vannak hangulatingadozásai,de azt hiszem ez megérthető.Nagyon megviselte az élet,hisz anyukám mellet még engem is fel kellet nevelnie.Vannak jó pillanatai amikor kifejezetten vicces kedvében van ám ennek az ellentétét is tudja nyújtani.Viszont amilyen mogorva tud lenni,annyira jól harcol,idős nő létére.Ő tanította nekem a gyógyítást és még sok más technikát.Higgyétek el,meg fogjátok kedvelni.
*Miután végzett nagymamája nevében elmesélt bemutatkozó szövegével,felállt az asztaltól és hálálkodni kezdett a háziasszonynak.*
-Nagyon szépen köszönöm a vendéglátást,a reggelit és a kedves gesztusait.Ha még találkozunk valaha,meghálálom,ígérem.
*A többiekhez intézte következő szavait.*
-Kint megvárlak titeket az ajtóban.
*Meghajolt Aleina előtt és kiballagott nehéz táskáját a vállán hordozva.*

*Felnézett amikor Aleina hozzá szólt.*-Jó, de a macska akkor is macska ha nagy. Teljesen más mint egy ló, a testfelépítése...meg minden. *Folytatta az evést, majd a boszorkány hozzá beszélt.* -Utazgatás? De... hát....azt mondtad, hogy meggyógyítasz. Óóóóó. Ez mi? *Egy üvegcsét nyomott a kezébe, gyógyszer volt benne. Nem igazán szeretett Tahiráékkal menni. Aztán jobban belegondolt, ha elmegy velük, akkor...talán rájuk tukmálhatja a lovat. * -Rendben veletek megyek, de előre is szólok, hogy nem fogok jó pofizni. *Újra nekilátott volna enni de akkor meg Tendo kezdett neki a mondani valójának. Glenice próbálta kizárni a szavakat, hogy nyugodtan, csendben tudjon enni.* -Mi??!! Már most megyünk? Én még be sem fejeztem a kajálást! Mindegy... *Legyintett egyet. Nem hitte el, hogy nem tud megenni nyugodtan egy kis tojást. Az utolsó falatokat már a kezével tömte be a szájába.* -Köfönök fépfen minfenf Afeilifa. *mondta és persze teli szájjal. Felállt az asztaltól, bement a szobába hol az éjszakát töltötte. Felvette a széken heverő kabátját, és az ágya melletti táskát. Kiment a ház elé. Amíg Tahirát várták, leült a földre és hangyákat szedegetett.*
*Jóllakottan kiterült a padlón. Szinte elbóbiskolt, de a palacsinta szóra kinyílt a szeme. Felállt és odaszáguldott Tahirához, hiszen felismerte a lány hangját.* -Éééén? Dehogy unom, de ha rossz lesz nem fogom megenni. * Az utolsó kijelentésre az ábrázata komoly lett. A lány rákacsintott, viszonozta a gesztust, vagyis csak próbálta mivel elég silányan sikerült kacsintani. Kis idő múlva újra felháborodott a mondottakon.* -Mi az hogy tartani? Én nem tartok a kiscicáktól. Phff.. Még ilyet... * Próbált keménynek látszani, de azért egy picit tartott a találkozástól Laceyvel. Mikor Glenice kiment az ajtón ő is utána ment, hiszen milyen barát lenne ha nem követné mindenhová?

*Tahira nyammogott az utolsó falatokon. Pancake láthatólag izgatott lett a palacsinta szó hallatára. Glenice nem volt ennyire lelkes,nem reagált túlságosan kedvesen az ajánlatra. Tahira nem foglalkozott ezzel. Pancake felé fordult nevetve. – Ennek örülök,biztos összebarátkoztok Laceyvel. A főztömre pedig még nem hallottam panaszt. A rakott palacsinta gülümbogyó mártással pedig a specialitásom. Remélem azt is szereted. – mondta a lónak. Tahira nagyon jókedvű,vidám volt,boldogabb már nem is lehetett volna. Ott volt mellette rég nem látott szerelme,Trey és legjobb barátja is elkíséri útja során. Meg persze a két új útitárs is kedvére vált. Örömét fokozta,hogy újra láthatja szüleit. Igaz,ebben a témában mindig elfogja az idegesség,hiszen nem tudta,hogy mit szólnak szülei kedveséhez .Befejezte az étkezést. Aleinához lépett és hálásan megköszönte a vendéglátást. Bement a szobába,összeszedte holmiját és kiment Tendohoz és Glenicehez. Trey is hasonló képen cselekedett. Viszont őt csak a szülőkkel való találkozás izgatta. Ideges volt,hiszen egy régebbi alkalomra vissza emlékezve,úgy tűnt,van félni valója. Ezt megpróbálta leplezni,hogy ne üljön ki az arcára és te jöjjenek rá a többiek,főleg Tahira a dologra.*

*Búcsúzásként csak ennyit mondott:*
-Mindent köszönök...Aleina!
*Kinyitotta a nyikorgós,tölgyfából készült ajtót és kilépett a szabadba.Természetesen a szabad szó csak képletesen értetődik eme helyzetben,hisz a föld alatt,nem igazán süt a nap és lengedezik a szellő.Az utcán csak pár sötét alakot látott,akik sietve intézték mindennapi föld alatti tevékenységeiket.Várta a többieket.Először Glenice és Pancake érkezett mellé,útra készen,majd követte őket Tahira és párja Trey is.Utoljára figyelemre vette a kis viskót és nagyot sóhajtott.Hiába.Még ha csak egy fél napot töltött is itt,nagyon szívéhez nőtt ez a hely és gazdája is.Elégedetten betuszkolta a gyógynövényeket és leírásukat a táskájába,még egyszer átellenőrzött mindent,hogy nem-e hagyott ott valamit.Minden megvolt ,így már csak a többiekre várt.Úgy látszott,hogy mindenki kész,így a sötét elfet előreengedve útnak indultak.*

Tahira,Glenice,Tendo,Trey----->>Erdei elf falvak-Correia ház