Fellegvár - Arorua otthona

*A kérdésemre adott választ hallgatom meg és Aroura nézve fonom keresztbe a kezeim. Elraktározom magamban az információt és úgy érzem ideje lesz felkeresnem.*

- Lehet még élnek az anyai nagyszüleim? *Fogalmazódik meg bennem a kérdés és elgondolkodva kicsúszik a számon, majd Arou további mondandójára figyelek inkább és bólintok. Mikor eltűnik könnyedén lépek ki én is a belső világomból és kinyitva szemem veszem le kezem Arouról. Hosszan nézek rá és hallgatom a monológját a tervekről. Mikor újra ér a szél váratlanul ér így megremegek, de lassan felállva hozzá szokom a hűvösebb levegőhöz és szélhez.*

- Piszkosan még se mehetek a szüleidhez, szóval segítek vizet melegíteni, ha nem gond, jó lenne nekem is előtte lefürdeni. *Mondom ki őszintén és kedvesem után sétálok megsimítva a vállait adok puszit a meztelen hátára. Finoman megcirógatva, megsimogatva hátát.*

- Az uralkodónak a levelet a sólymom is elviszi. Már szerintem odalent van a fa egyik ágán. Megbízható, és gyors hírnök. Mindemellett ő csapódott hozzám és nem én szelídítettem meg. Ő akart hozzám tartozni. *Mondom el a rövid történetet és elé lépve hajába túrva húzom le magamhoz egy forró csókra. Lassan elszakadva tőle mosolyogva nézek a szemeibe.*

- Viszont nem csak miattam kellenek a falak, hanem majd a kicsik miatt is. *Suttogom és kezét finoman hasamra húzom, ahol körülbelül ők helyezkednek el. Nem is tudom miért, de szívem mélyén örülök a gyerekeknek, mégis félek tőle.*

-Nem tudom hogy élnek e.. de lehetséges. *mondta és elhatározta hogy majd utánanéz*

-Igaz.. én is azért fürdök, de ha nem szereted a hidegvizet elnéznék neked.. persze így lesz a legjobb. :)Akkor intézzük a melegvizet. *Megborzongott a kellemes símogatástól és csillogó szemmel nézett Saylára, majd elmosolyodott. Ledobta a nadrágot és az alsót is és megcsókolta Saylát, majd azon mód pőrén ment a peremhez.*

-Akkor majd kérd meg kérlek, hogy a farkasokhoz is menjen el. Nem lesz nagy súly, csak egy fiola kék csepp egy használati utasítással.*mondta és a falak említésére körbenézett*

-Majd tervezd meg milyen legyen és megépítem. Tudom hogy kelleni fog, de a tervezés részét inkább rád bízom.  *hagyta hogy a lány odahúzza a kezét a magzatok felé és ezer wattos mosollyal viszonozta a gesztust. Alig várta hogy elteljen az a rengeteg hónap… hogy végre a karjában tarthassa őket. a nagyszülők teljesen oda lesznek az örömtől*

- A sógorom majd segít a tervezésben, én pedig tudom honnan lehet pont ilyen köveket hozni. *Azzal a peremre lépett, alakot váltott és felrepült a tetőre a dézsáért amivel majd felhozza az alsó szintről a meleg vizet, s lerepült vele alulra. Ott letette és felvette emberi alakját hogy jobban boldoguljon a „konyhában” . Tele engedte az üstöt vízzel és megrakta alatta a tüzet, mintha főzetet készítene. aztán hozzáfogott elkészíteni a reggelit. A tüzet kihasználva tököt sütött benne míg melegedett a víz. Készen is lesz mire megfürdenek majd. Dolga végeztével ismét a peremre ment, alakot váltott és felrepült a lakó szintre. Ismét emberi alakot vett és megnyitotta a középső, víztározó oszlopba ütött csapot hogy megeressze vízzel a félhold alakú medencét.*

-Sayla, remélem szereted a sült tököt. *kiáltott neki, majd megnézte merre is van a kedvese. Különös volt és egyben nagyszerű hogy van itt vele valaki és nem csak a szél hangját lehet hallani*

-Majd, ha felkeresem a nagybátyám, nem Geretet, hanem a másikat akkor, majd megtudjuk, hogy élnek-e még. *Mondom elgondolkodva és kedvesem szemeibe nézek mélyen egy apró mosollyal.*

- Jó oké elnéznék nekem, de akkor se jelenhetek meg koszosan a szüleid előtt. A sólomy pedig el fog menni, de akkor egyszerűbb neki egyszerre oda adni neki a leszállítandó holmit. *Mondom bólintva kérésére és a falaknál újra körbenézek.*

- Tervezzem meg éééénnn? *Szám tátva maradt miközben körbenézek és érezem a hasamra húzott kéz apró simogatását, majd elengedi. Felnézek kedvesemre és látom a széles mosolyát, ami engem is mosolyra buzdít. Bólintok szavára és nézek utána ahogy eltűnik felfelé, majd lefelé száll. Mély levegőt véve megyek beljebb a lepedők közé és ott nézek széjjel a cuccaim után kutatva. Mikor megtalálom elkezdek benne kutakodni. Nem sok holmim van. Súlyok csuklóra, bokára, derékra, combra. Ruháim és egy állvány a sólyomnak. Az állványt fel állítva a betanított hívó hangot kiadva a sólyom meg is jelenik előttem. Ekkor hallom, hogy kedvesem vissza tért a lakószintre.*

- Lépcső is kellesz, hogy a kicsik le tudjanak majd jönni hozzánk, az alsó szintet körbe kellene keríteni egy korláttal, hogy ne tudjanak leesni, de mégis nyitott maradjon neked. Nem szeretném nagyon megváltoztatni az életed mivel tudom, hogy szereted a nyitott nagy tágas tereket. *Mondom inkább magamnak a szempontokat, mikor kedvesem megszólal. A medence felé nézek és tiszta ruháim kezembe véve megyek oda hozzá és teszem le a szélére. Én csak akkor öltözöm le, ha már a víz kész.*

- Minden evő vagyok, szóval meg eszem a sült tököt is. Bár rántva jobban szeretem, de megeszem. *Szavaim őszinték és felnézve kedvesemre simítom meg vállát.*

- Viszont én szeretném, ha együtt terveznénk meg az átalakítást, ugyanis ez a kettőnk otthona, pontosabban a 4-ünk otthona lesz. Nem csak az én ízlés világomnak megfelelőnek kell lennie, hanem a tiédnek is. *Jelentem ki mélyen szemeibe nézve.*

- Egy szobát kialakítunk edző teremnek, ha fiam lesz amit nagyon remélek akkor szeretném, ha megtaníthatnám neki azt, amit én tanultam nagybátyámtól. *Mondom ki őszintén.* -Tudom, te nem örülnél neki, ha harcos lenne a fiad... *Gondolkodom el keresztbe fonva a karjaim.*

- Ahh mindegy majd azok lesznek amik akarnak lenni. *Jutok elhatározásra, mert nem akarom őket befolyásolni, hogy mik lesznek.*

-Igen Te tervezd meg! :)Nekem mindegy milyen lesz és nem is értek hozzá. Ha az megnyugtat téged akkor majd megnézem a terveket én is vagy jelen leszek amikor rajzolod.

-a korláttal az a gond, hogy át lehet rajta mászni. Odalenn sok erős főzet van amit nem tudok elpakolni máshová. Nem a magasság lenne rájuk a legveszélyesebb. Később nem lesz vele gond ha lemennek, de amíg kicsik, inkább a tetőre legyen lépcső és ott egy magasabb fal amin nem tudnak kimászni. Akkor nem lesz leesés sem és lesz udvar is játszani. A víztározó oszlop tetején úgyis van tető, abba nem eshet bele senki. Ültethetünk  bentebb a faltól pár fát mászókának….

*az alsó szintről felhozott egy kis kék fiolát, majd megírta a két levelet amiket összehajtogatott és kívülről meg is címzett hogy az Uralkodó is tudja melyik az övé.*

----

„Mélyen tisztelt Uralkodóm!

Örömmel tudatom, hogy az általad engedélyezett gyógyítás 99%-os sikerrel járt. Gauldot Waerjak jól van, de további rutinellenőrzésekre szorul majd a jövőben, hogy állapota változatlan maradhasson. Az állapota tünetmentes és visszatért napi teendőihez. A sólyom aki ezt a levelet is viszi, antidepreszáns cseppet visz a páciensnek. Minden rendben halad. A mai napon a szüleimet látogatom meg, ha esetleg szükség lenne rám, ott leszek elérhető.

Üdvözlettel:
Arorua”

----


„Kedves Yavanna!

A sólyom által vitt fiolában található cseppnek antidepresszáns hatása van. De maximum napi 3-4 cseppet lehet belőle használni. Kevesebb esetén enyhe jókedv lesz, több használata esetén hallucináció és gátlástalanság a mellékhatás. Ezért kérem, mindenképpen szigorúan tartsák be az adagolást.

Ha bármiben segíthetek, ne habozzanak értesíteni!

Üdvözlettel:
Arorua”

----

*ahogy befejezte a leveleket odavitte kedveséhez hogy rögzíthesse a sólyomra*
-Semmi oylasmit nem mondtam hogy nem szeretném hogy harcos legyen. Az lesz ami lenni szeretne! Nekem semmi bajom a harcosokkal. *mondta mosolyogva majd adott Saylának egy puszit*
-Megnézem elég meleg e már a víz és felhozom ha igen.

- Hát… jó, bár én se értek hozzá. *Mondom ki kerek perec a dolgokat és a korláttal kapcsolatos gondolatom ellen érvét is meghallgatom és bólintok.* - Viszont egy lépcső akkor is kell lefelé is, csak zárható külön ajtóval akkor. Ugyanis ha ezt a szintet teljesen zárttá tesszük, akkor te is csak a felső szintről fogsz tudni lejönni. Kényelmesebb, ha van minden szintet átkötő lépcső. *Állapítom meg a dolgokat, és talán első sorban magam miatt szeretném azokat a lépcsőket.* - A tetőn kialakított udvarral, viszont egy baj lehet, az eső miatt beázhat a lakó szint, az viszont nem lenne kellemes, szóval vízhatlanná kell tenni a tetőt, de Hexosnak biztos van rá egy megoldása. *Mondom elgondolkodva és megrázom a fejem.*

- Jó ennek a kiagyalására még van 12 hónapunk, bár magam miatt is jó lenne minél hamarabb felhúzni a külső falakat, szóval lehet, kérek egy időpontot Hexostól, hogy neki mikor lenne alkalmas átbeszélni a terveket.

*Hagyom, hogy kedvesem lemenjen a levélpapírokért és a fioláért én addig felhelyezem a sólymomra a két tároló dobozt. A hátára egy nagyobbat, amibe majd a fiola megy és egyet a hasa elé, hogy oda tegyem az Erasnak szánt levelet. Felcímkézem a két dobozt, hogy innen is tudja, hogy melyikből kell kivenni a neki szánt üzenetet. Mikor kedvesem visszatér, türelmesen várok a levelek megírására. Mikor elkészül, a kék fiolát óvatosan egy papírba belecsomagolva csúsztatom a levéllel a hátán lévő tárolóba, majd végül az Erasnak szánt levelet a felcímkézett tokba csúsztatom. Karomra ültetve a sólymot simítom meg fejét, és látszódik mennyire kezes bárány, és hogy sokat foglalkoztam vele.*

- Gyere kis barátom. Kérlek, repül el Erashoz és ezt a levelet add át neki, majd keresd meg a Vérfarkasok falvában Gauldoth-ot és a házukat. Ügyes vagy tudom, hogy megtalálod. Ha visszaérsz, és én nem vagyok már itt, akkor menj el nyugodtan vadászni, és térj ide vissza. Én is ide fogok jönni. *Mondom és el neki az instrukciókat és a sólyom, mint aki megértette bólint a fejével többször is. A peremhez lépve lendítem meg karom, ő pedig könnyedén felszállva indul útnak.*

*Miután útnak engedtem a sólymom mosolyogva viszonozom a pusziját és mélyen szemeibe nézek.* - Majd ha a fiúnk harcos szeretne lenni, kitanítom, de a lányunkat jobb szeretném, ha az apja eszét örökölné és gyógyító lenne. Ugyanis Eras ezek után biztos, hogy nem örülne, még egy női harcos jelöltnek. *Mondom ki kerek perec a valóságot. Megsimítom kedvesem arcát és bólintok szavaira.*

- Rendben szólj ha kell segítség, bár tudom évek óta megoldottad egyedül is a dolgokat. *Nézek kedvesem után nagyot sóhajtva. A fésűmet kivéve a táskából fésülöm át hajam, bár én koránt sem vagyok annyira igényes a hajamra, mint kedvesem. Amint visszatér az üsttel benne a forró vízzel, oda megyek a medencéhez és fésülködve nézem ügyködését.*

- Kész a fürdő amint látom. *Állapítom meg és lerakva a ruháim mellé a fésűt kezdek el leöltözni, és amint ez megtörtént egyből bele is csobbanok a kellemes meleg vízbe és mosakodni kezdek.*

- Köszönöm, hogy melegítettél vizet. Az átépítéseknél a lakószintre valahogy a fűtést is meg kellesz oldani, ugyanis télen a hideg nem fog jót tenni a kicsiknek, vagy nekem. Igen nyápic harcos vagyok, aki nem bírja a hideget. *Nagyot sóhajtok. Magam se értem, miért van az átépítéssel kapcsolatos mondataimban mindig benne, hogy a kicsik érdeke. Elhúzom a szám.*

- Mikor puhultam én el ennyire? *Kérdem magamtól.* - Atya ég… ennyire megváltoztam attól, hogy veled vagyok? Hisz a megismerkedésünk alkalmával is csak piszkáltalak és egy kedves szavam nem volt hozzád egészen a búcsúztatóig, bár ott is félre értetted a dolgot, de az már lényegtelen. Gaiara... *Gondolkodok el a dolgokon és leülve a medencében sóhajtok egy nagyot. Érzem, hogy össze vagyok zavarodva.

~Ez is az elmepajzs bomladozása miatt lenne? Ez annyira… nem én vagyok, vagy legalábbis akit eddig hittem, hogy én vagyok. Na jó, összegezzük a vadászat első estélyétől kezdődő dolgokat. Elküldtek mosogatni, mert balhéztam Arouval és piszkáltam, ő jött nekem segíteni és beadott nekem 2 csepp kék löttyöt. Mikor hatott akkor elmondtam neki egy olyan dolgot, amit azelőtt senkinek, de még magamnak se vallottam be. Szóval a kék cseppel kezdődött minden. vettünk még be egy két cseppet mind a ketten, de azt se tudom Arou mi szándékkal tette ezt, hiszen ott van ő az emlékeim között, csak tudta, hogy engem babusgatott annyi évvel ezelőtt…~

- Arou… kedvesem. *Fordulok felé érdeklődve mikor ő is már beült mellém a kellemes langyos vízbe. Oda húzódva hozzá bújok karjaiba.*

- Kedvesem… válaszolj, kérlek egy kérdésre nekem. A vadászaton… mikor elmentünk elmosogatni a folyóhoz, te akkor miért… adtad nekem a kék cseppeket? Azt gondolom, hogy nem volt hátsó szándékod, hogy utána megkörnyékezz, hiszen mint mondtad, nem vagy pedofil, és bizonyára emlékeztél egy-egy alkalomra, mikor vigyáztál rám sok-sok évvel ezelőtt. Csak jó kedvre szerettél volna deríteni? *Kérdem elnézve rá.*

- Kérlek, ne értsd félre, nem bánom azt ami történt, hisz így vissza kapom a családomról az emlékeim, és megadhatom neked azt a boldogságot, amit megérdemelsz. *Suttogom, miközben mellkasára helyezem fejem karját pedig ismét a hasamra húzom a magzatok felé, pedig még koránt sem lehet őket érezni, de bízom abban amit Arou látott.*

*Arou elgondolkodva hallgatta Saylát aztán válaszolt*
-A tetőre eddig is esett a víz. A fal aljára lehet esővíz elvezető lukakat tenni. Mindössze annyi szokott becsöpögni amit a mészkő szerkezete beenged… Bár ha itt falak lesznek akkor az nem fog kiszáradni… igaz ezzel kapcsolatban majd Hexos segít. Elsősorban csak azt kell megtervezni hogy hol legyenek a falak… az meg hogy melyik gyermek mi szeretne lenni ha nagy lesz.. nos.. azon valóban túl korai gondolkodni. Biztosan nem is úgy lesz ahogy azt gondoljuk…

....................

*Felhozta a nagy dézsát sárkányalakban a forró vízzel és beletöltötte a medencébe amibe időközben folyt a hideg. Összességében kellemes meleg vizet kaptak.*
-A fűtés lehet olyan mint amit apám csinált. Majd meglátod amikor meglátogatjuk őket. Nekik az alagsorban van egy kazán nevű nagy kályhát, ami vizet melegít fel. Egy csőrendszerben folyik végig és ilyen fura hullámos fémeken keresztül folyik. minden szobában van egy kettő olyan az ablak alatt. Ezzel megoldotta a meleg vizet és a fűtést is. Az örzőknél látott ilyet és eltanulta. Szerintem azóta Hexos is ismeri a módszert. Lent kialakíthatjuk a kazánt, bőven van helye. *sorolta és emberalakra váltva belecsobbant ő is a vízbe. Mivel neki már nem kellett leöltözni ehhez csak belecsobbant és teljesen el is merült. Csak fél perc után bukkant fel a víz alól és elnyúlva lazított a vízben*

-Nem puhultál el Sayla! Az hogy babát vársz olyan folyamatokat indított el ami kihat a viselkedésedre. Az elmepajzs gyengülése miatt feltörő emlékek is összezavarnak. Adj ennek időt és rendeződik mire sikerül feldolgoznod az emlékeidet.

*Lehúnyta a szemét és élvezte a meleg vizet és a hűvös szelet amikor meghallotta a kérdést. Elmosolyodott.*
-Semmilyen hátsó szándékom nem volt vele azon kívül, hogy be akartam kékcseppezni az egész katona csapatot. Veled kezdtem mert te voltál a legmorgósabb. Aztán mivel bennem is volt már csepp, nem tudtam megállni hogy ne adjak be többet. Viccesnek tűnt! Ami pedig utána következett, arra álmomban sem gondoltam volna. Először biztosan a cseppek miatt játszottunk egymás érzékeivel. Aztán már azt hiszem mindketten tiszta fejjel akartuk… És egyszer se fordult meg az eszemben hogy kislány lennél. Felnőtt nő vagy Sayla és a magad ura. Rég nem vagy már az a baba akit a térdemen lovagoltattam. Ha kicsit is gyerekként viselkedtél volna akkor egészen biztosan nem történt volna köztünk semmi. *átölelte és úgy tette még hozzá*

-Nem értem félre és elhiszem hogy nem bánod ami történt, de akkor kérlek ne úgy emlegesd a kicsiket és a történteket hogy az én boldogságomra történt. Ez legalább annyira a te életed is Sayla. Ez nem egy alku hogy te visszakapod az emlékeid és cserébe szülsz nekem két utódot. Hanem egy folyamat aminek a sodrásában visszakapod az emlékeidet ami nagyon is fájdalmas lesz, ÉS emellett szülsz majd két babát, de nem nekem mert megérdemlem, hanem nekünk, mert megérdemeljük és mert ez az élet rendje.

*Már a vízben punnyadok és mély levegőt véve élvezem a kellemes meleg vizet a vadászat hideg fürdései után, ez kellemes felüdülés. A a kis hideg szellő se zavar. Elgondolkodom Arou szavain, majd mikor már feljön a víz felszínére könnyedén csusszanok hozzá, és bújok oda. Akármilyen fura is, de jól esik a közelsége.*

- Jó megnézzük, és rendben benne vagyok ebben a megoldásban. *Mondom ki őszintén a dolgot és nagyot sóhajtva nézek fel kedvesemre.*

- Valóban úgy gondolod, hogy nem puhultam el? Bár igen igazad van, állapotos vagyok, de rendjén van, hogy már most ilyen hangulatingadozásaim vannak, mikor még maximum egy hete vagyok terhes? Még biztosak se lehetnénk az állapotomba, ha nem láttad volna a kicsik lelkeit. *Mondom ki a véleményem. Tovább hallgatom kedvesem szavait, egész végig, és igazat kel adnia, de bennem akkor is az tartja a lelket, hogy ne féljek attól, ami még rám vár, hogy az ő boldogságáért teszem. Nagyot sóhajtok és őszintén felnézve rá bólintok a szavaira.*

- Nem vagy pedofil, ezt tudom nagyon jól, és igen érett nő vagyok, aki feltudja fogni a dolgok jelentőségét és tényleg szeretlek. Az elején valószínű a szer hatása volt az, hogy kíváncsivá tett a férfiak iránt, de az utána lévő, mikor már nem voltunk a szer hatása alatt visszaemlékezve, egyáltalán nem bántam a dolgot, sőt… mondhatni ismétlést vagy többet akartam. *Bújok oda sorosan a jó meleg vízben.*

- Azt viszont erőt ad nekem, hogy a te boldogságod tartom szemelőt… az igazat meg vallva én félek attól, hogy gyerekem lesz. Még… nem érzem magam felkészültnek a dologra, és életemben először félek egy természetes dologtól, ami… ami számomra elégé rémisztő. *Mondom ki őszintén az érzéseim. Magam elé nézek és úgy folytatom.*

- Tudom én is ugyan úgy fogom szeretni és örülni nekik, ha meglesznek és boldog leszek, de félek…

-Valóban úgy gondolom hogy nem puhultál el.. báááár.. ha belegondolok hogy mióta nem használtad rajtam a fegyvereid… *sóhajtott egyet, majd elvonta szemöldökét* -Egy hét alatt sokminden történik. Már ekkor is lehetnek hangulatingadozásaid, de egyelőre talán más oka van a szelídségednek, mégpedig az hogy lefoglalja a gondolataid az, hogy azon aggódsz milyen anya leszel majd. S hogy milyenek lesznek az emlékeid amikor visszakapod őket. A sok aggódástól már nincs időd mérgelődni…

*Magához ölelte a vízben és kényelmesen elnyújtózott. Értette hogy kedvese miért ideges, de nem tehetett ellene. ezen egy nőnek magában kell túlesnie. Az anyává váláson. Természetesen támogatja mindenben és elmondja a tapasztalatait de attól még nem ő lesz a gyermekek anyja, hanem Sayla.*

*Kedvesen elmosolyodva megsimította szerelme arcát és egy csókot adott neki*
-Én kicsi Saylám.. kicsi bátor Saylám! *suttogta, majd szorosan magához ölelte és elborította magával a vízbe miközben oldalra gurult, majd vissza felhúzta magával. Szélesen mosolygott azon hogy a lány csöpögött a víztől*

-Hoppá… Talán megcsúsztam?

*Hosszan hallgatom kedvesem szavait és meglátását. Igen valóban lehet benne valami, vagy csak pusztán túlzottan megszerettem ahhoz, hogy vele mérgelődjek. A fegyvereim használata rajta viszont más tészta.*

-Tudod kedvesem, nem csak a fegyvereimmel tudok neked "fájdalmat" okozni. *Suttogom mosolyogva, mint ha attól tartanék valaki meghallaná.* -De lehet, most hogy vissza kapom az emlékeim a személyiségem is változni fog sőt, szerintem már most is változott elég sokat. Az is lehet, hogy csak melletted, veled vagyok szelíd. Veled és a családoddal, bár Xantossal biztos nem leszek szelíd, mivel harcos... Jut is eszembe, Aurorának megígértem, hogy foglalkozom vele ilyen harcos dolgokkal kapcsolatban. *Mondom el kedvesemnek azt amit Aurora kért tőlem.

Az arcom simogatására felnézek rá elmosolyodva és behunyva szemem viszonozom csókját hosszan. Finoman fordulok felé és ölébe csusszanva ölelem át nyakát és nyújtom el a csókunkat. Mosolyogva nézek szemeibe. Szavai jól estek lelkemnek és nagy levegőt véve válaszoltam volna neki, mikor hirtelen borít bele a vízbe és jön ő is velem a nagy levegő kitartott az ügyködése közben és mikor feljöttünk a víz alól az időközben számba került vizet egyenesen arcára spriccelem. Letörölve arcom ról a vizet szúrósan nézek rá.*

- Szóval így állunk! Megcsúsztál ülő helyzetben! Na ehhez tehetség kell! *Morranom és teljesen elengedve a nyakát oldalát kezdem el csikizni a víz alatt. Lábaim melyek csípőjét fogják jobban megszorítom, hogy ne tudjon igazán fickándozni és úgy csikizem a vízben.*

-Nesze!

*A lehetőségre felcsillant a szeme és elmosolyodott, majd ahogy a lány folytatta a gondolatmenetet eltűnődött rajta… De majd később beszélnek róla… most máson volt a sor.. .*

*A csikizés nem volt váratlan de legalább annyira nevetett azon  is ahogy a lány ráspriccelte a vizet. Nagyon is benne volt az újabb játékban. Tiltakozott a csikizés ellen, de csak annyira hogy megmaradjon a játék és a keze kellően eltévedhesen*

<< később....: >>

*a víz kellemesen melengette őket miközben egy felhő lebegett be és haladt át a lakószinten. Miután tovaszállt a pára, Arou elnézett utána. A nap már magasan járt a gyomra pedig megkordult. Ez juttatta eszébe hogy a sült tökök azóta biztosan készen vannak*

-Ideje reggelizni aztán indulhatunk is kedvesem. *piszkálta meg a lány orrát, majd játékosan meghúzta a fülét is egy picit. Felállat a vízből és élvezte ahogy megfújkálja a hideg szél*

-Várj egy kicsit, hozok neked egy törülközőt amit teríts magadra mikor kijösz *mondta és már el is indult hogy idehozza*
-Gondolkodtam azon amit mondtál..  lehet hogy zsémbesebb leszel, ami nekem nincs ellenebre ... vagy lehet hogy olyan leszel másokkal is mint velem ami nekik nem lesz ellenükre…vagy…. majd kiderül. Xantont viszont ne kíméld. Eléggé szertelen és nagyszájú gyermek. Nem tudom kire ütött hogy ilyen lett.

*Sorosan bújok kedvesemhez és élvezem a víz melengetését. Mikor megkordul Arou gyomra az enyém is válaszol a korgására és enyém is felmordul.*

-Igen ideje reggelizni, bár nem tudom mennyi lehet a idő. *Ahogy megpiszkálja a orrom még nem zavar, de a játékos fülhúzásra össze szűkítem a szemem és ahogy fel áll picit hasfalába ütök.*

- Ne piszkáld a fülem, nem szeretem ha húzogatják. *Mondom indoklásom az ütésre és hagyom kilépni a medencéből.*

- Köszönöm a törölközőt elfogadom. *Hosszan nézek rá és a perem szélére könyökölve teszem állam tenyerembe úgy nézek pőrén közlekedő kedvesem után mosolyogva. Ahogy visszaér a törölközővel lépek csak ki és egyből magamra terítve kezdem magam meg szárítani a víztől. Érzem a hideg szellőt magamon, de nincs itt az ideje ezen bosszankodni. Hallgatom kedvesem szavait és alaposan bebugyolálom magam a törölközőbe úgy indulunk meg ruháink felé. Nekem még mindig a zsákomban vannak. Sűrű volt a program, így nem volt még különösebben időm kipakolni. A táska mellé guggolva veszem ki a szükséges ruháimat és válaszom közben már öltözöm is.*

-Ki tudja mi lesz... Zsémbesebb azért nem szeretnék lenni. Főleg nem veled, akit szeretek és a gyermekeim apja vagy. A szüleidnek most fogod elmondani az örömhírt, hogy lesznek még unokáik? *Kérdem érdeklődve miközben már a felsőmet veszem fel és nekilátok fésülködni.* -Na meg a gyerekeknek sem igazán jó példa a folytonos morgás és zsörtölődés. De teljesen ellágyulni sem szeretnék. Egy olyan arany közép út megfelelne... azt hiszem. *Folytatom némiképp a gondolat menetet és nagyot sóhajtok.*

- Tudom az legyen a legnagyobb gondom, hogy milyen leszek. 12 hónap és már gondolni se lesz időm ilyenekre, hiszen itt lesznek az ikrek. Hát... talán jobb is, hogy kirúgtak hamarabb a kötelékből, és nem az állapotom miatt léptettek le, így legalább elég csak később megtudnia Erasnak a hírt. Nem is tudom mit fog hozzá szólni. Azért... bánt, hogy így váltunk el. Még ha nem is tudom mihez kezdhetnék ezek után. *Morfondírozok el, hiszen én sose voltam az-az otthon ülő típus. Mindig jöttem-mentem, tettem-vettem. Ha nem volt dolgom a központban lévő srácokat tanítottam egy két fogásra, vagy edzettem, de ülni csak akkor ültem, ha egy helyen kellett őrködnöm.*

-Xantost viszont mint kérted is, nem fogom kímélni. Harcos és a harcosoknak sokat ki kell bírniuk. Nagyszájú igaz, és minden nőnek teszi a szépet. Őszinte leszek egyszer kétszer nekem is bókolt, de a jutalma mindig egy alapos verés volt. Persze baráti. Nem tudom, tudja-e, hogy te meg én... szóval hogy együtt vagyunk, de ez majd kiderül. Most menjünk reggelizni. *Mondom mikor már a csizmám is felvetem és kardom és tőröm a helyére került. Sárkány alakot öltve lépkedem ki a peremhez. Még így is sokkal nagyobb hozzám képest a Fellegvár. A nagy fehérségben egy kicsinek mondható fekete folt. Így lehet jellemezni jelenlétem a Fellegvárban. A peremhez érve csapok egy kettőt a szárnyammal és leereszkedem a alsó szintre ahova nemsokára felöltözött kedvesem is követ. Körbenézve látom a fát a tér közepén, majd az illatokat érezve megyek a "konyhába" Emberi alakot öltve lépek be a kisebb ám nyitott helységbe. A tűzről ami már csak parázslik leveszem a tököket és kezemben az elkészült reggelivel tányérok után kutatok, de a felső szekrény polcokat nem érem el. Mégiscsak Arou méreteihez van igazítva itt minden.*

*A hasfalára mért ütés kicsit váratlanul érte ezért a hasát fogva, de mosolyogva mászott ki a medencéből*

*A törülköző átadása után maga is megtörülközött egyben, majd kifésülte haját Sayla hajkeféjével és felöltözött tiszta ruhákba. Kicsit tovább tartott ez neki mint Saylának*
-Igen, most terveztem elmondani. Biztosan tudom mit láttam, ezért nem kell tovább várni. hadd osztozzanak velünk az örömben! *Az ingét gombolgatta és elsimított rajta pár „gyűrődést” amit inkább csak ő képzelt oda, semmint valós lett volna*

-Örülök hogy így gondolod. Eras szerintem idővel meg fog békélni. Ő nem annyira konok mint az Uralkodónk. De hogy ne unatkozz, majd kitalálunk valamit amiben hasznát veheted a képességeidnek. *mondta és remélte tud majd idővel beszélni erről a Gressilekkel, hogy Sayla ha nem is katona, de edző lehessen, ha szeretné. De korai volt még ez. Előbb az emlékeit kell visszakapja és feldolgozza, aztán majd beszélnek róla hogy mit is szeretne.*

*a peremre ment Sayla mögé, s mikor a lány lelibbent, ő is követte. a fa előtt landolt és váltott vissza emberi alakra, majd sétált a konyha felé. Pár lehullott termést a fa alá pöccintett a lábával majd tekintete a nyújtózkodó lányra tévedt.*

-Segíthetek? *kérdezte és levett a felső kőpolcról két fa tányért, majd az egyiket kedvesének adta.*
-Igen.. ez nem éppen főzőkonyha. *mondta, utalva arra hogy itt többször készül gyógyfőzet mint étel* -És hús itt nem is sülhet… és vér sem folyhat! *tette hozzá gyorsan* - Az ugyanis tönkretenné a készülő mágikus gyógyfőzeteket* - Tehát ha szeretnél konyhát akkor az vagy nem ez lesz, vagy át kell szokj a vegetáriánus kosztra. *cukkolta és már bele is csípett a tökbe és fújkálta hogy hűljön, mert nem szerette ha az étel túl meleg. Lábával felfordította az egyik jókora üres fonott kosarat hogy legyen asztaluk, majd rátette a tányérját. Udahúzott egy főzettel teli fehér ládát amire leült, meghagyva a hintaszéket kedvesének.*

-Humm… finom! *ette jóízűen a „reggelit” s csendben maradt, míg be nem fejezte*

*Az evés végeztével ivott egy nagy pohát vizet majd elégedetten meglappogatta a hasát. Frissnek és energikusnak érezte magát. Visszatolta a ládát a helyére és elmosta a fatányérját, majd megtörülgette egy fehér törlőkendőbe, hogy az ne hasadozzon fel száradás közben.*

-Ha végztél akár indulhatunk is. Már alig várom hogy vigyelek. *mondta neki adva egy puszit* -Jóérzés volt idefelé is ahogy rajtam ültél én erőskezű sárkánylovasom *suttogta a fülébe egészen közelről*

-Én nem tudok unatkozni kedvesem. *Mondom ki teljesen őszintén.* -Mivel biztos vagy benne, hogy mit láttál, így elsősorban anyává kell válnom, hiszen nem szeretném, ha a gyerekeink anya nélkül nőnének fel, mint én. Lehet túl sokat fogok magamtól elvárni, és képtelen leszek igazi anyának lenni, mivel nem volt előttem sose egy anya kép, így ezért ez lényegesen nehezebb. *Állapítom meg és mély levegőt véve libbenek le a alsó szinten. Kedvesem végig mögöttem van és mikor nyújtózkodom ő könnyedén leveszi a kőpolcról a dolgokat.*

- Köszönöm. *Mondom hálásan át véve a tányért és vett egyet a tökök közül egyet és a meghagyott hinta székbe ülök bele, ami jól láthatóan mennyivel nagyobb tőlem. Felhúzva a lábaim könnyedén helyezkedem török ülésbe és előre hajolva a fa tányért helyem ölembe és hallgatom kedvesem válaszát.*

- Mindenképp kellesz egy konyha is a lakó szintre, mivel a gyerekeknek is kell főzni, és nem fogom hagyni, hogy csak zöldségeket egyenek, mivel a hús egy fejlődő szervezetnek elengedhetetlen. Neked is csak a képességed miatt nincs bajod a hús nélküli étrendtől. Minimálisat enni kell húst is. *Mondom ki őszintén a véleményemet és azt amit én tanultam a biológiáról.*

- A sárkányok eredendően hús evők, szóval a szervezetünknek elengedhetetlen a hús fogyasztása. Őszinte véleményem nálad pedig az, hogy tényleg a gyógyító képességeid miatt nincs bajod a vegetáriánus koszttól. Szóval felejtsd el, hogy én csak zöldségeket egyek. Míg kész lesz a lakó szint, úgy ahogy egy igazi családnak kell, addig majd a erdőben sütöm meg a húst, mikor elmegyek vadászni és elviszem Ernestet is. *Jelentem ki a dolgokat és én is neki látok a töknek. Kicsit megfújkálom és úgy eszegetem az el vett tököt. Mire végzünk a reggelivel a sólymom is visszatér egy nagyobb méretű pocokkal és a konyhán keresztül repül fel az alsó szint fájára, el kezdi elfogyasztani a faágán állva.*

*Lassan én is befejezem a reggelit, de még nem állok fel. A koszos tányér ölembe pihenget és elmerengek ismét a dolgokon magamban. Mikor hallom Arou mondandóját. Elmosolyodom a puszin és nagyon jól esik, így arcom dörgölöm övéhez.*

- Majd ha a kicsik meglesznek minden hova te fogsz vinni minket. *Suttogom vissza és finoman ölelem át nyakát.*

- Szeretlek Arorua Norgard. *Mondom teljesen őszintén és elengedve még egyszer arcom dörgölöm övéhez, mint ahogy sárkány alakba szoktuk tenni, majd mikor felegyenesedik én kiszállok a hintaszékből és a fatányért én is elmosom és eltörlöm, majd a "csepegtetőre" rakom.*

- Indulhatunk. Ernest még Auroráéknál van igaz? *Kérdem érdeklődve, mert ma még nem láttam a kis rókát, és furcsállom, hogy Arou sem hiányolja, bár most itt vagyok neki én, de azért mégis csak a házi kedvence.*

-Az anya képed ki fog alakulni amint visszatérnek az elfedett emlékeid. Mert bár fájdalmas lesz újraélned a múltat és ismét érezni fogod az akkori lelki sebedet, hiszen nem tudott begyógyulni, azért ennek ellenére jó dolog is ez. Amellett hogy végre össze fog forrni a múltad a jeleneddel, segít tisztábban látni majd a jövődet is. *mondta majd felfigyelt mintha rosszul hallott volna* -Konyha a lakó szintre… hússal…???? *kicsit megborzongott* Halottakat akarsz enni a fellegvárban? *tekintete a sólyomra tévedt és mélyet sóhajtott*
-Azt hiszem ideje lesz mágikusan is elszigetelni a két szintet egymástól. A sólyom is csak azért hozhatja ide a zsákmányát mert ő teljességgel állati természetű, s így rá nem vonatkoznak a mágia ezen törvényei. *megadóan feltartotta a kezeit hogy elejét vegye bárminemű magyarázkodásnak a lány részéről*

-Megértettem, hogy kell a konyha és kell a hús. Azt is megértettem hogy miért. De kérlek Te is értsd meg hogy egyes fehér mágiával készült főzetek különösképpen érzékenyek az ilyesmire. A két szint közé mindenképpen emelnem kell tehát egy mágikus pajzsot, hogy egy normál és egy ilyen konyha is üzemelhessen egymáshoz ennyire közel. Amíg ezzel nem vagyok kész, kérlek semmi esetre ne hozz halott állatot a fellegvárba, még úgy sem ha esetleg máshol ölöd és sütöd meg. Amíg ez meg nincs addig sajnos nem ehetsz húst a fellegvárban. *zaklatottsága azonban azonnal elmúlt amint a kicsikre terelődött a szó*

-Örömmel viszlek benneteket bárhová.. *fogadta a dörgölődést és behunyt szemmel elmerült kedvese érintésének érzetében* - De repülni majd én tanítom őket *tette hozzá minden gúny nélkül, viccelődő hangnemben és ajkait Sayláéhoz érintette, s húzta végig raktuk finoman*

-Szeretlek Sayla Black! Én kicsi morgós zsémbes kedvesem *becézgette és továbbra is arcához érintette az arcát.. annyira belsőséges volt ez az érzés hogy szinte kellemetlen volt elszakadni tőle*
-Igen indulhatunk. Ernest miatt pedig nem kell aggódni. Szeret a húgoméknál lenni. Visszafelé majd beugrunk érte. *javasolta és a peremhez sétált. Szerelmes tekintettel és boldog mosollyal nézte a lányt pár pillanatig. A felszálló légáram belekapott köpenyébe és hajába, s úgy játszadozott velük mint a tejfehér felhőkkel, mintha azt akarta volna hogy csak rá figyeljenek, de Arou most nem foglalkozott vele. A kedvesére nézve olyan belső béke töltötte el ami gyakran csak hosszas meditáció után adatik meg még az ő számára is, pedig eleve nem volt idegeskedő típus. Átváltozott hatalmas fehér sárkánnyá és nyomban megjelent körülötte a fényaura is, de smaragdszín csillogó tekintete még mindig Sayláéba mélyedt. *

-Jöjj kedvesem! Hadd vigyelek!

-Így legyen kedvesem. *Mondom elmosolyodva az anya kép és az emlékek visszatérésére. Látom, ahogy felkapja a fejét a húsos dolognál és felkuncogom a kifakadásán. Kis hiszti ez, de megértem, hisen ő ért a fehér mágiához a főzetekhez és egyébb dolgokhoz. Én nem, szóval teljesen megértem az álláspontját. Bólintok szavaira.*

- Én teljesen megértem Arou és nincs ezel bajom. Természetesen ez a te házad is, és a munkád is fontos, hiszen jó darabig abból fogunk élni, hiszen nekem már nincs munkám. Nem mellesleg te szereted azt amit csinálsz, és ha fizetést sem kapnál érte akkor is csinálnád, úgy ahogy azt kell. Neked a hobbyd a munkád és én ezt tiszteletben tartom. Nem szándékszom olyat tenni, ami gátolna téged ebben. *Mondom és eszembe jutt az ex neje amire nem kicsit felmegy bennem a pumpa, de nem kérdezek rá. Szeretném kiverni a fejemből, hogy volt felesége, hiszen most velem van és én adom meg neki azt amit már annyira régóta szeretne, az a nő pedig nem volt képes. Mégis... kicsit rossz érzéssel tölt el, hogy míg nekem ő az első én neki a második vagyok. A gondolataimból Arou szavai ráznak fel és kellemes békés nyugalom száll meg közelében ahogy egymáshoz dörgölőzünk így emberi alakban is. Behunyva szemem merülök el inkább érintésének tengerében.*

- Hát nem is én fogom őket tanítani... én pocsék repülő vagyok, de kérlek ezt ne hangoztassuk. Épp elég kínos ez számomra így is, hogy tudsz róla. *Suttogom és ezután érkezik ajkaink össze érintése és felszusszanok. Mielőtt elszakadhatna egy csókot lopok ajkairól és lassan felállva nézek utána a peremre, és mikor végeztem a tányér elmosásával és eltörlésével utána megyek. Végig a smaragd szemekbe nézek elmosolyodva és ahogy mellé érek szívem hatalmasat dobban és nem tudom miért szemeimbe könnyek szöknek, de hamar vissza folytom őket. Nem tudom miért indultak meg, de koránt sem vagyok mérges, ideges és nem is fáj semmi, de akkor miért. Ebben a pillanatban is kavarognak bennem az érzések. Bánat az elvesztett családom miatt, de öröm is megjelenik amikor a kicsikre és a születendő családomra gondolok. Odaérve Arou mellé finoman simítom meg nyakát és mélyen nézek a szemeibe.

Nem tudom megmagyarázni miért, de Arou mellett annyira nugyotnak érzem magam. Nem tudok mérges lenni, haragudni senkire és semmire, bár még ez változhat. A tudat, hogy igazi családom lesz. Egy könnycsepp gördül le az arcomon, amit hamar letörlök.*

- Jaj bocsánat nem... nincs semmi baj. Nem tudom miért kezdtem el könnyezni. Csak... csak úgy elindult. *Mondom és átölelem a nyakát odabújva hozzá és megsimogatom. Csak ez után ülök fel a hátára.*

- Arou... megfogadtam magamban, hogy nem kérdezek az ex nejedről, de... nem... nem hagy nyugoni a dolog. Ő is vegetáriánus volt, vagy ő vele hogy oldottátok meg ezt a hús kérdést? *Kérdem kicsit elmerengve.*

*Egy pillanatra aggodalom fogta el amikor Sayla könnyezni kezdett de a magyarázat megnyugtatta. Sőt mi több, kedvére való volt, hiszen azt jelentette hogy a lány érzései kezdenek feléledni odabenn. Hosszú lesz még az út mire rendbe jön, de az első lépéseket már megtették közösen a meditáció alatt.*
-Értem. *mondta és nem firtatta a dolgot, hadd nyugodjon meg. Ahogy kedvese hozzábújt és meg simította, válaszul ívbe hajlította nyakát és sárkányállát gyengéden a hátához érintette. Ideje volt indulniuk és Sayla is elhelyezkedett. Simán a perem felé lendítette magukat és hatalmasra tárva szárnyait siklórepülésben vitorlázva indultak útnak. A fodros felhőcskék meglibbenve kavarodtak ahogy Arou szárnya hozzájuk ért.*

-Millennia nem evett itt húst. Nem volt a lakószinten konyha csupán egy tágas nappali, két nagy szoba és egy gardróbszoba… nomeg a fürdő. Nem volt addig sem vegetáriánus míg velem élt. Sokat jártunk el piknikezni az erdőbe. Akkor vadászott és sütött húst magának. A nővényi és gomba alapú ételek pedig elkészülhettek a mostani konyhában is. *válaszolta és nem vette zokon a kérdést. Ha Sayla kíváncsi a múltra, szívesen mesél róla. Elvégre az már csak a múlt*

---> A sárkány hegy alatt elterülő erdő (felett) --->