Pepita történetek feketén, fehéren-Váratlan látogató a Fellegvárban (Geret Black és Arorua Norgard és Millenia)

*Millennia éppen indigólia sárkányformájában napozott a lakószint teraszán és a felhők között lebegő férjét figyelte, aki alig látszott a sok szálló pára között. Hunyorognia kellett hogy lássa, pedig tudta merre van. Tetszett neki a látvány ahogy párja önfeledten úszott az égen. Legszívesebben elkapta és bevonszolta volna a hálószobába, de még mielőtt gondolatait tettek követték volna a szeme sarkából  valami közeledő fekete foltra lett figyelmes. Arra fordította tekintetét és összehúzott szemmel figyelte az érkezőt. Geret Black közeledte lelohasztotta feltörő vágyait. Ez a sárkány olyan idegesítő volt a számára mint egy csapat zsibongó hisztis óvodás. A „köszönésre” egy sokfogas vicsor és egy erőteljes morranás volt a válasz*

-Helló neked is te rémség!  *mondta majd elvigyorodott az „urad” megfogalmazás hallatán. Na igen. Geretnek halvány fogalma sem volt a kettejük közötti szerepek megoszlásáról.* -Megettem ebédre és éppen most emésztek…  de még elférsz deszertnek… kerülj csak beljebb! * mondta a harcosnak és szeme sarkából ő már látta azt amit Geret nem. A zuhanórepülésben közeledő Arorurát*

*Arou a felhők közé rejtőzve figyelte közeledő barátját. Terve szerint az utolsó pillanatban bukkant volna fel a közelében hogy meglepje, de amikor meghallotta beszédjét, zuhanórepülésben tette meg a maradék távot. Geret tele szájjal beszélt ami csak egyet jelenthet…  éppen eszik… és őt ismerve aligha dinyne vagy alma van nála. Az utolsó tíz méteren zuttyant rá barátja hátára és koppantott egy jókorát Geret kobakjára sárkányállával.*

-BE NE MERJ REPÜLNI A FELLEGVÁRBA HALOTTAT ESZEGETVE!  *kiáltott rá feldúltan és jókorát taszajtott is rajta lefelé,hogy eltérítse az eredeti irányból. Akcióját női kacarászás kísérte a terasz irányából*

*Millennia hatalmasat kacag Geret kárára majd farkával idegesen csapkodva hallgatja a sértéseket*
-Ugyan Geret! Mióta lettél olyan érzékeny mint egy kislány? Csak nem találkoztál Aurorával idefelé jövet és ellágyította a kőszivedet? Vagy csak rájöttél hogy lekéstél róla és nélküle egy szánalmas vénség leszel? Gyere csak ide és beszéljük meg ezt! *kiáltotta Geretnek, mert tudta hogy amint közeledni fog Arorua védelmezni fogja a várat a félig megevett ebéd miatt*

*Arou maga is meglepődött a saját lökése erején. Nem szokott dulakodni, ezért kicsit elszámolta magát. Kicsit aggódón pillantott barátja irányába, de a tapasztalt harcos már fel is röppent a levegőbe és körözni kezdett. Arou berepült az alsó szintre és onnan gyalogos sárkányként követte a köröket, hogy útját állja a berepülésnek. Millennia invitáló szavai miatt megint zaklatott lett.. és kiröppent hogy Geret nehogy bármelyik szintre is betegye a lábát azzal a hússal*

*Lendületesen indult Geret felé szemből és mellső mancsaival nyomta le is hátra a fejét a suját kihasználva*

-NE KÖZELÍTS AZZAL A HÚSSAL! *kiáltott rá! *-Nem lehetsz ennyire értetlen! Éppen egy mágikus főzet fő! Tönkre akarod tenni? *magyarázta az okokat de Millennia hangja közbeszólt a teraszról*

-Ejj ejj Geret.. úgy látom egy hógolyó találta el a fejed… gyere ide ha mondani akarsz valamit. Persze megértem ha félsz az éles fogaimtól és karmaimtól …. Előbb utóbb annyira rondának találod majd őket hogy én leszek a rémálmod és zokogva fogsz felriadni az éjszaka közepén a kispárnádba karolva… jajj szegény kis Geret….

*Arou felszisszent a mondatokat hallva mert sejtette hogy sok munkába fog kerülni távol tartania Geretet ha közben Millennia cukkolja.. de fogalma sem volt hogyan szólhatna rá a feleségére.*

*Millennia éppen pár újabb sértést akart Geret fejéhez vágni amikor látta hogy egyben lenyeli a zsákmányt. Ezek után a férje biztosan nem fogja távol tartani, ő pedig annyra nem hülye hogy elveresse magát.*
-Mondj amit akarsz! *puffogta és belépve a lakórészbe becsapta maga mögött az ajtót*

*Arou azonnal abbahagyta Geret üldözését amint eltünt benne az utolsó falat. *

-Köszönöm hogy nem hoztad be. Ez egy nagyon bonyolult és kényes művelet. Ez mágikus főzet, ami a legsúlyosabb betegségekből is képes gyógyítani. Méltán nevezik életvíznek… habár a mesebeli életvízzel ellentétben ez nem ad ifjúságot, csupán képes mágikus úton visszanöveszteni nemrég elvesztett testrészeket. Például valaki szemét, orrát.. fülét… *kezdte sorolni, majd könnyedén az alsó szint peremére libbent és most már elég teret adott barátjának is leszállni*

-Millennia valóban eléggé agresszív természetű, de nem rossz sárkány. Kevesen értik meg őt, ezért ilyen ellenséges. Hogy megalázna? Nem tudom… Nem érzem magam megalázottnak. *mondta és beljebb lépdelve felvette emberi alakját. a főzeteket így tudta csak előkészíteni.* -ahogy mindenki más, ő is csak egy kis boldogságra vágyik. Azért nem csinál semmit, mert úgy véljük, talán amiatt nem fogan gyermekünk, mert folyamatosan stresszel. Ezért inkább pihen. Talán így sikerülni fog. *mondta de ezzel inkább magát igyekezett biztatni. Nem sok remény volt a hangjában, sokkal inkább szomorúság. De a jó hírre mintha minden búja elszállt volna az állandó széllel. Két marok főzettel a kezében hirtelen ölelte meg Geretet*

-Ez remek hír! Köszönöm szépen! Ott leszek! Naná hogy ott leszek! *ujjongott majd elengedte és széles örömteli mosollyal pakolta a hátizsákba a főzeteket*

*Millennia kíváncsian kinyitotta az ajtót de nem látta sehol a két férfit. furdalta a kíváncsiság mikről beszélhetnek, ezért sárkányként kiment a terasz peremére és az oszlop mentén fejjel előre leereszkedett épp annyira hogy hallgatózhasson. Éppen elcsípte a fekete sárkány róla szóló megjegyzését és láthatóan a harcos észre is vette őt, mert egyenesen ránézett közben.*

-Pffhh.. nem mintha mentem volna! *morogta* -Arou! Rendezd le gyorsan! Aztán várlak! Jelenésed van a hálószobában aranyom! *fordult meg az oszlopba kapaszkodva de még visszaszólt Geretnek*
-Látod kormos, neki legalább van kivel összebújnia, nem úgy mint neked. *azzal meg sem várva a választ a lehető leggyorsabban visszasietett a lakószintre*

*Elgondolkodik Geret szavain, de nem biztos benne hogy nem e mégis vele van a baj. Millennián és magán is végzett vizsgálatokat de nem talált semmi bajt. A gyermekáldás mégsem akart bekövetkezni. Tartott tőle hogy Geretnek lesz igaza és nem is fog megvalósulni ez az álma, de ő biztosan nem fogja emiatt elhagyni a feleségét. Bízott abban, hogy még így is hosszú és tartalmas életük lehet kedvesével. Bár a törvények nem ellenzik a két feleséget, nem hitte hogy ez megoldás lehetne. Millennia nem tűrne meg másik nőt a házban, ez egészen biztos. *

*A gondolatot gyorsan el is hessegette magától és Geret további szavaira koncentrált*
-A szerelem egy idő után múlik, mert az olyan mint a tűz. Hamuvá lesz ha már nincs újabb dolog ami táplálja... de a hűség és a kitartás csakis rajtunk áll. *válaszolta és halványan elmosolyodott*

- Persze mehetünk is egy darabig együtt. Nem fogok megvárakoztatni a beteget még Millennia kedvéért sem. Meg fogja érteni hogy vannak fontosabb dolgok is egy kis hancúrnál. *mondta miközben pakolta a szokásos főzeteket*
-Teszek oda ebből az újabb főzetből is egy pár adagot. Bár őszintén kívánom, hogy ne legyen rá szükség, de sose lehet tudni mikor viszi valamelyik harcos túlzásba az edzést *sandított Geretre sokatmondóan, majd beletett a táskába párat az „életvíz” nevűből és még mellé egy kétökölnyi kis fehér Marengópálinkás hordócskát*
-Meg ebből is, csak az íze kedvéért. *mondta derűsen, mert tudta hogy barátja kedveli a ritka párlatot*

*Elgondolkodott Geret szavain és igazat adott benne hogy Grent és Silien is hasonlóképpen vannak együtt mégis olyanok mint a friss szerelmesek. Amikor Geret bevallotta hogy érez a húgáért elkuncogta magát*
-Tudom hogy érzel iránta és szerintem ő is tudja. sőt… szerintem még Hexos is tudja. De azt is hogy úgyse mennétek bele egyikőtök sem egy kis kalandba. Pláne hogy Aurora úgy néz ki hogy terhes.. még nem lehet egyértelműen eldönteni, ezért ezt még ne híreszteld ha lehet. Nem akartam addig mondani míg biztos nem lesz de már most adnék neki 90%-ot… szóval *odatett egy harmadik ökölnyi hordócskát* -.. lesz mit ünnepelnünk. :DAhogy mondod! Mint régen!

-Már a Renionok egész családfáját ismerem! :)Nem véletlenül. Eléggé gyakran járok hozzájuk. Sajnos valóban betegesek és eléggé úgy tűnik hogy ennek köze van a sárkányalakjukhoz. De ne aggódj ennyire előre. Eddig egy Renionnak sem származott komoly hátránya ebből.  Kivéve persze Sylenvát aki alig képes repülésre a fodros szárnyaival, de kétségtelenül eléggé dekoratív jelenség mind sárkány, mind emberi alakban. Egy időben belé voltam esve *sóhajtott* -.. de tudod ő nagyon visszahúzódó és hallgatag.. rá kellett jöjjek hogy igazán nem az esetem. *nosztalgiázott majd befejezvén a pakolást behúzta a zsák száját és készségesen átadta Geretnek hadd vigye ő.*

*Mikor sárkány alakra váltott és kilibbent barátja után feljebb libbent és hangosan bekiáltott*
-Millennia szivem! Beteghez megyek és utána még elmaradok kicsit Gerettel. Vigyázz magadra addig is, kérlek! *azzal tovalibbent a hatalmas fekete sárkány után. Amint a közelébe ért, erősített kicsit a fényaurán*
-Ez az aura barátom, nem más mint folyamatos gyakorlás. Persze emellett szépen kiemeli a fényes pikkelyeimet is *tette hozzá és nem lehetett  biztosan eldönteni hogy ez mennyire komoly, hogy tényleg ennyire igényli hogy jól nézzen ki, vagy ez már csak rájátszás… Arou esetében könnyen lehetett bármelyik*

*Geret erőszakos invitálására őszintén felnevetett. Szívesen elment így is hogy megünnepeljék a jó hírt, de most már szinte borítékolva volt mivel fogja a gyógyítás után ugratni barátját.*

-ahogy neked is kell! Ki se dugod az orrod az edzésekről, csak ha már nagyon muszáj! Csodálom hogy magára mered hagyni a kölyköket egy egész napra.... azért egy egészre mert ha ma ünnepelünk képtelen leszek délelőtt felkelni. .. a Marengópálinka az továbbra sem gyenge ital drága barátom!

-Még nem teljesen biztos de eléggé valószínű! Átadom neki az üzenetedet, de majd ne feledd el megmondani neki magad is amikor már biztos lesz.

*Arra hogy Geret jól döntött e vagy sem, inkább nem mondott semmit. Örült hogy a húga túltettete magát rajta és képes volt más férfit szeretni, de ez nem volt olyan könnyű dolog. S abban sem volt biztos hogy valóban ez volt e Geret részéről a helyes döntés. Oldalra pillantott barátja megjegyzése nyomán majd csak jobban kihúzta magát, hogy a tartása is kecses legyen röpülés közben*

-Akkor biztosan nem szedik szét a kiképző központot mire visszatérsz… Viszont Eras úrfi kicsit szertelen és vad. Úgy tudom a tűz a képessége. Valóban Aurelius lánya, Lerian a nevelője. *ahogy erre gondolt elkomorodott, s még a részeg silien elképzelt képe sem derítette fel.. pedig ha Silien részeg akkor nagyon vicces tud lenni*

-Azóta az eset óta nagyon ritkán jártam a palotában. Királyunk látni sem akar, mert nem voltam elérhető aznap. Szabadnapomat töltöttem és éppen piknikezni voltunk az asszonnyal, hogy ehessen egy kis húst…. *mondta de nem folytatta tovább. Régi történet már és talán akkor sem tudott volna mit tenni ha elérhető… de ez már sosem derül ki. inkább témát váltott*

-A fényaurámra visszatérve…. attól hogy valami szép, még lehet egyben hasznos is. Folyamatosan erősíti a koncentrációs képességem. * válaszolta majd elkerekedtek a szemei , mintha csak most döbbenne rá a fekete sárkány riposztjának értelmére. Persze mondhatta volna neki hogy azért futnak utána a nők mert egy megtermett erős harcos aki nőtlen… de az túl egyszerű lett volna.*

-Nem akarod a nőket…. ??? Ez ugye nem azt jelenti hogy a férfi sárkányokhoz vonzódsz? *kérdezte és már kicsit távolodott is, mintha attól tartana hogy Geret leteperi. Biztos volt benne hogy barátja nem ferde hajlamú, ezért gondolta megvicceli egy kicsit*

-Ezért van hogy letepersz és verésnek álcázod? Vagy lehet nem is néztél igazából lánynak hanem… Óóóó Geret! *játszott még rá* -Előttem igazán nem kellett volna titkolnod, de persze megértem. Biztosan eléggé frusztráló egész nap férfitesteket nézni miközben tudod hogy nem engedhetsz teret a vágyaidnak… *mondta és már gyorsított is, számítva arra hogy meg lesz kergetve*

-Csak az idősebb Gressil meg ne tudja.. mert az ifjú Eras eléggé csapodár …. *lódította még egy kicsit de már hátrakiáltva*

*Nehezére esett elengednie az emléket, mint mindig, ha eszébe jutott, de barátja egyre mérgesebb ábrázata gyorsan feledtette vele. Amikor számolni kezdett Arou azonnal menekülőre fogta. Geret igencsak jó erőben lévő harcos, s Arou bár kitartó repülő hosszú távon, de rövid távon lassabb a feketénél. Hallotta a hatalmas szárnyakat maga mögött közeledni és gyorsított ahogy tőle telt. A hang azonban közeledett, s Arou hátralesett mennyi előnye van még. Döbbenten vette észre hogy barátját nem látja sehol, pedig itt kellene lennie. Rosszat sejtve fölpillantott éppen akkor amikor már késő volt bármit is tenni. Geret mint maga a dühöngő fekete végzet zuhant egyenesen felé. Alig egy pillanat volt csupán ahogy az oldala jókorát dübbent az ütéstől, s érzékei máris kellemesen bizseregni kezdtek. Az ütés miatt tüdejéből kiszorult belőle a levegő és olyan hangot adott mint aki most tüsszentett. *

*Jó mókának ígérkezett ez az egész. Az elsüvítő feketeség után nézett ekkor vette észre az ellentámadást. Barátja éppen a hasába akarta volna mélyeszteni hatalmas fogait. Nem teketóriázott. Maga elé kapta mind a négy lábát és beletalpalt Geret nyitott pofájába.*

-Látom… rendesen mosod nem kell a fogorvos? *nevette és még abban a pillanatban elrúgta magát tőle a levegőben, dobbantónak használva barátja sárkánypofáját még mielőtt a másik összecsattantaná hatalmas állkapcsát. Nem akarta ugyanis elveszteni a lábujjait. Az elrugaszkodás után összébb húzta szárnyait hogy zuhanórepülésbe kezdjen, s egy kicsi előnyhöz jusson. Hamarosan úgyis utoléri őt a fekete. Fülelt, merről várhatja a támadást és felkészült arra hogy elvakítsa Geretet a fénye felerősítésével*