Aurelius irodája

Vendég Pént. 26 Júl. 2013, 23:47

* Gildas egy megtermett varjú képében szeli át a vidéket, karmos lábaival szorosan fogja a botot. Habár csak félszemmel lát, nem lassítja semmiben sem. Hiába siet, és hiába érzi a súlyt, ami hirtelen a vállaira nehezedik, élvezi a szél süvítését, a csillagok halvány fényét, az éjszaka kellemes levegőjét, az alatta elterülő tájat… *

* Viszonylag rövid idő alatt ér át az Őrzők városába, a magasban repülve pontosan látja a célját. Nem akar beszélni senkivel, nem akar felesleges társaságot és ostoba magyarázatokat. Figyeli az ablakokat, itt-ott még pislákol a fény, így találja meg Aurelius irodáját is. A nyitott táblák között röppen be, majd ahogy landol, felveszi az eredeti alakját. A szoba csendjét pusztán a puha lépése töri meg, valamint a haja gyengéd suhogása. Lassan fordul az idős őrző felé, finoman meghajol. * Jó estét, Aurelius…

* Eközben egy újabb hang csatlakozik a jelenethez, habár ezt csak Gildas és Aurelius érzékelheti. * Komolyan egy múmiához jöttél? Azt hittem, hogy valami erősebbel rukkolsz elő…
Elhallgass… *Közli gondolatban a hanggal. *
Ne bosszaaaaaants~… nálam van a szemed. Különben is, copfoska, lehetőleg pörögj. Elég kimerültnek tűnsz, nappal nem tudunk egyszerűen hazarepülni… Nem szeretnélek emlékeztetni rá, hogy jelenleg te felelsz mindkettőnkért, én csak az erőmet adom…
Azt mondtam, hogy maradj csendben…

Elnézést a közjátékért… * Köszörüli meg a torkát. *
Közjáték, mi? Te húzod az időt… * A pimasz hang még fütyörészik is hozzá, de Gil teljesen figyelmen kívül hagyja és folytatja. *
Egy fontos dolgot kell megbeszélnünk… tudom, hogy kései órát választottam, de ez nem tűr halasztást…

Geron Leiran Szomb. 27 Júl. 2013, 00:25

*Az irodában a jelentéseket bogarássza nyugodalmasan az emberek világából, mikor a nyitott ablakon egy varjú röppen be hozzá egy bottal. Érdeklődve pillant fel, s mikor az alakváltó jelenik meg előtte érdeklődve néz rá s látja a szemkötőt és a képessége automatikusan bekapcsol, s hallja meg az idegen gondolat hangját Gildas felől. Szúrósan és hosszan nézi az alakváltót, Nem szólal meg még gondolatban sem. Lerakva a papírokat ujjait összefonja ajkai előtt felkönyökölve az ablakon. Tekintete érdeklődő és egyben sötét lett.*

~Nocsak nocsak Raghnall Gildas... potya utast szedtél össze? Vajon hol s mikor... Érdekes az biztos. Üdvözöllek Raghnall Gildas és az idegent ki testedben lakozik. Ha a beszélgetésünk elhúzódna természetesen az itteni szobád mindig a rendelkezésedre, pontosabban most már rendelkezésetekre áll.~ *Küldte a gondolatait egyenesen Gildas tudatába. Nem volt kedve szóban megszólalni. Hosszan nézi egykori beosztottját.*

~ Ha a tanáccsal kapcsolatban jöttél úgy meg kell várnod a reggelt, ugyanis Leiran jelenleg házon kívül van, s ő a tanács vezetője, ha viszont más miatt jöttél akkor térjünk a tárgyra. Bár úgy vélem nem épp tanács ügyeivel kapcsolatban kerestél meg ilyen kései órán. Természetesen nem haragszom. A testedben lakozó idegen miatt jöttél? Akkor engedj meg egy kérdést barátom... Hol szerezted be eme igen kellemetlen... hmmmm... igyekszem finoman fogalmazni, hogy ne sértsem meg társad, így kérem árulja el nevét, hogy ne legyen sértődés.~ *Lassan leengedve kezét támaszkodik fel botjára és felemelkedve lépked közelebb Gildashoz és hellyel kínálva mutat a kényelmes fotelokra, melyekbe lányával ült eddig csak.*

-Üljünk le oda inkább. *Mondja ki első szavait az alakváltó felé.*

Vendég Szomb. 27 Júl. 2013, 00:54

* Nem akarja, hogy meghallják, és miután az idős férfi a gondolatai között szólt hozzá, így kap az alkalmon és úgy válaszol neki. * Utas... talán inkább ingyenélőnek nevezném...
Ingyenélő a... tudod te. Ha én nem vagyok, akkor még mindig ott kuksolnál abban a kis sutban és addig bámulhatnád a falat, amíg szépen bele nem őrülsz...
Nem teljesen ingyen él, ebben igaza van... hasznát veszem. Ebből kifolyólag, ha a kényszer is hozta így, a társamnak tekintem ideiglenesen.

A tanács most nem igazán köt le... valamivel nagyobb tétekkel játszom, mint néhány párás barlang mohatenyészete vagy egy-két fogadzó poronty. Hol szereztem be? Tudod, hogy megy ez... Sétálsz egy kicsit, esetleg kiruccansz, de máris a nyakadba akaszkodnak páran.
Akaszkodott rád a hóhér... Már az elején éreztem, hogy nagy a szád, de hogy ekkorát lódíts...
Nem maradnál csendben öt percre, amíg befejezem, amit elkezdtem?
Még mit nem... túlságosan fényezed magad ahhoz képest, hogy mennyire gyenge vagy. Mágus a frászt... maximum egy kontár. Láttam már jóval erőteljesebb varázslókat is.
Lényegtelen. Nem a képességeimet jöttünk megvitatni... Egyébként pedig nem látok túl sokat szaladgálni odakint. Hol is tartottam?
Ott, hogy nem mondom meg a nevem. * Válaszol a démon éles hangon Aureliusnak. * Bocs, öreg, de az én szakmámban nem osztogatunk neveket olyan könnyedén. Nevezz mondjuk... Ekarah-nak.
De ez az igazi neved...
Tényleg ekkora gyökér vagy?! Így ellőni az álcámat...
Ha az álcád, akkor ne az igazit használd... nem csoda, hogy te is ugyanott kuksoltál.
De mellettem lyukadtál ki...

* Gildas vesz egy mélyebb levegőt, hogy újból tudjon koncentrálni. * Gondolom tisztában vagy a közelmúltban történtekkel... A vérfarkasok közti hatalmi viszállyal és vonzataival... Az egyik erőt egy pár képviselte, jobbára csak egy nő, Eleika... Valahonnan megszerzett egy erőteljes könyvet, amit megszereztem tőle és eljuttattam ide... * Itt tart egy kis szünetet, mielőtt majd folytatná a választ. *

Köszönöm. * Válaszol már ő is beszéddel, majd elfoglalja az egyik ülőalkalmatosságot. * És köszönöm a szobát is... Lehetséges, hogy igénybe veszem...

Geron Leiran Vas. 28 Júl. 2013, 19:56

*Hosszan figyeli Gillt és gondolataikat hallja. Csendben figyel a válaszokra. Már helyet foglalt a fotelban mikor meghallotta a démon nevét és ugyan leplezte de a név hallatán teljesen elfehéredik és a feszültségéből csak annyi mutatkozik meg, hogy nagyot nyel.*

~Szóval újra találkozunk Ekarah... Nem hittem volna, hogy újra "látlak". Bár nem tudom mi okból tűntél el, de őszinte leszek, nem épp örülök a viszont hallásnak.~ *Küldi gondolatban a válaszát és most ül ki arcára a feszültség. Gill szemébe néz mélyen és a karfára támaszkodva dől előre és száját támasztja botján összefont kezeire.*

~ Úgy vélem célszerűbb, ha így folytatjuk a beszélgetésünk Gilldas, így mind hárman jól halljuk a szavakat. A szoba az mindig a rendelkezésedre áll a központi épületben. Szóval nem kell köszönnöd, akkor használod mikor óhajtod. ~ *Jegyzi meg gondolataiba és mély levegőt véve továbbra se veszi le a szemét az ifjú alakváltóról.*

~ Miért jöttél vissza Ekarah? Mit szeretnél elérni? Gilldas tőled pedig arra várok első soron választ, hogy a fenébe akadtál össze ezzel az alakkal. több ezer éve eltűnt és roppant aggasztó a megjelenése, még ha fizikai testet most nem ölt önmagában. Ami fekete mágiai könyvet vissza szereztetek Eleikatól az biztos helyen van elzárva egy erős védő burokba ahonnan senki nem veheti el, és ahonnan az ártó aurája sem távozhat. Tudom, mert én magam zártam el.~ *Teszi hozzá gondolataiban a dolgot és továbbra se ereszti Gildas szemeit az öreg fürkésző tekintete ami most először vetül baljósan az alakváltóra.*

Vendég Vas. 28 Júl. 2013, 23:21

Újra találkozunk? * Torpan meg a démon gondolatmenete. * Add kölcsön a szemed, tisztábban akarom látni...
Eszed tokját, egy szemet már elloptál, a másikat nem adom...
Ne akarj megverekedni érte...
Hallgass... * Mire a démon tényleg elhallgat, de csak néhány másodpercre. *
Mit mondtál, mi a neve az öregnek?
Téged egyáltalán nem zavar, hogy mindent hall, igaz? * Lemondóan felsóhajt. * Aurelius...
Geron Aurelius? * A démon őszintén felkacag. * Fel sem ismertelek! Ezek a ráncok... Nem tudod, hogy mi okból tűntem el? Nocsak... Jobb, ha nem bosszantasz, mert veled ellentétben én nem öregszem...
Hagyd a fenyegetőzést máskorra... Nincs idők ilyesmire.

* Gil is helyet foglal. Habár kissé kellemetlenül érzi magát a magyarázatok miatt, mégis belekezd a történetbe. * Azért nem ölt fizikai alakot, mert én vagyok a gazdateste az egyezségünk szerint.
Na neeee... Ha tudom, hogy lelkiekben szőke vagy, nem megyek bele. Komolyan mindent el akarsz mondani neki? Tudod... sokkal ravaszabb, mint amilyennek gondolod. Sose bízz a "fajtájában"...
Igen, el fogok neki mondani mindent...

Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy ez egy hosszú és kellemetlen mese lesz. Amikor megszereztem a könyvet, készítettem róla egy másolatot. Ahhoz az íráshoz annyi vér tapad, hogy szinte már élő, és erről meg is győződhettem. Annak ellenére, hogy jómagam is elég erős mágiával rendelkezem, képes volt megszállni annyira, hogy a másolást követően órák estek ki az emlékezetemből... Egy erősebb lökés hatása alatt kerültem a könyv fogságába... a neki áldozott lelkek nem léphettek át a túlvilágra, hanem csapdába estek a lapok között, amely lassan kialakította az emlékezetekben élő világ egy kifacsart mását. Minden egyes lélek egy ilyen mezőn bolyong... Ebben a világban esett csapdába Ekarah is... * A démon dühös-lemondó sóhaja követi a megjegyzést, mert nem rajong érte, hogy ilyen lekicsinylően említik. * Egy egyszerű szerződés jött létre közöttünk. Az ő erejét használom és használtam, hogy kijuthassak onnan és elpusztíthassam a másolatot, ő pedig szerzett magának egy zálogot... * Itt végighúzza a karmát a fekete szemkötőn. * Csak azért van most a világunkban, hogy megszerezzen valamit, ami jogosan az övé. Egy lelket.

Azért jöttem ide, hogy elpusztítsam a könyvet, Aurelius... az az írás, bármennyire is értékes és őriz fontos feljegyzéseket, illetve lépőköveket a fekete mágia terén, nem létezhet. Túl sok vér tapad hozzá... és túl sok ártatlant taszított örök kárhozatba, ahonnan már nem térhetnek vissza. Sokkal elegánsabb lenne, ha ennyi idő után nyugovóra térhetnének... természetesen olyanok is vannak ott, akik megérdemlik a bebörtönzést, de őket személyesen keresem meg a szabadulásuk után. Add ide a könyvet... Most van elég erőm hozzá, hogy elpusztíthassam.
Akarod mondani elég erőnk... Nehogy magad arasd le az összes babért...

Ami a könyv másolatát illeti... tudom, hogy normál esetben ezért büntetés járna, viszont fel kell hívnom néhány apróságra a figyelmedet. * Miközben beszél, szélesen gesztikulál, majd felkönyököl és megtámasztja a fejét. * Már megjártam miatta a poklot és elég sok áldozatot hoztam... ráadásul utólag hasznosnak bizonyul, hogy elpusztíthassunk egy hatalmas fenyegetést. Először azon gondolkoztam, hogy megtisztíthatnánk... de olyan régóta beszennyeződött a sötétséggel, hogy nem lenne esélyünk ellene... még közösen sem, ráadásul nehéz lenne rávenni a legerősebb személyeket, hogy ilyenben együttműködjenek... Mi a válaszod?

Geron Leiran Hétf. 29 Júl. 2013, 10:44

*Nagyot sóhajt az ismételt közjátékra és cseppet sem örül, hogy újra hallja Ekarah gondolatait.*

~Igen Ekarah én vagyok Geron Aurelius... és nem tudom eltűnésed okát, de nem tagadom örültem neki, hogy eltűntél, bár annak kevésbé, hogy visszatértél és ráadásul pont egy tanácstagom testében élősködsz... A fenyegetésed viszont hasztalan, mivel lehet öregedtem, de az erőm koránt se csappant meg, s bölcsebb is lettem. Szóval igen jobb ha nem bízol bennem, mert túl járok az eszeden.~ *Továbbra is gondolatokban beszélget velük és botjára támaszkodva feszülten figyel Gildasra. Hallgatja a mondandóját és teljesen mérlegelve a dolgot igazat ad Gildasnak. Ő maga is el akarta pusztítani a könyvet, ugyanis túl nagy fenyegetés ezért is zárta el annyira el, hogy senki ne szerezhesse meg.*

~Ami azt illeti én magam is az elpusztításán gondolkodtam, mivel túlságosan is nagy erők vannak benne. Nem mondom, hogy örülök annak, hogy lemásoltad a könyvet... Ha tudom, hogy erre készülsz akkor megpróbáltalak volna meggyőzni, hogy ne tedd, bár úgy is hasztalan lett volna, mivel alapjáraton kíváncsi természet vagy. Ekarah dolgával utána foglalkozunk, bár én sejtem kinek a lelkéért jött vissza. Viszont el kell szomorítsam az eltűnése után egy héttel az a lélek is eltűnt, azóta nem tudunk semmit róla, ami remélem így is marad... Kövess Gildas. A pajzs mögül nem hozom ki a könyvet, de te bemehetsz hozzá. Viszont amit azon a részen látsz azt örökre titokban kell tartanod. ~ *Adja meg a válaszát és lassan botjára támaszkodva áll fel és néz a szemkötős barátjára.*

~ Ekarah... bízom benne, hogy az a személy nem tér vissza... van épp elég bajunk anélkül a közös ismerősünk nélkül is. Ha viszont visszatér... maradéktalanul tiéd a lelke és utána hagyd el Gildas testét és add vissza a szemét. Különben ha nem teszed meg... én űlek ki onnan és pusztítalak el, és ez nem üres fenyegetés, mint a tiéd.~ *Teszi hozzá gondolatban még utólag, majd lassan elindul az irodájában a szekrényhez és a könyvek között bogarászik, mint ha csak egy könyvet keresne, majd mikor megtalálja a kereset könyvet hozzá érve Őrző nyelven szólal meg.*

- Nüéíszifko sziesz! *A szavak után a könyves polc megmozdulva csúszik arrébb és egymás felé csúszva mögötte egy sötét folyosó jelenik meg ami az Őrzők stílusában épült.* - Tuménüé! *A szóra a folyosót fény árasztja el és Aurelius könnyedén megy be az épület részbe. Ahogy átlép az ajtóban valami úgy hullámzik meg, mint ha víz lenne amibe egy kavicsot dobtak. A védő fal mögött vissza pillant és hosszan néz Gildasra.* ~Kövess... a védőfal át fog engedni, mivel nem azzal a szándékkal jössz be, hogy lopj.~

*Ahogy Gildas követi könnyedén át jön ő is a védő falon, majd mögöttük a szekrény bezárul. Odabent erős mágikus erők lengedeznek. Mint ha csak egy másik világban lennének. A mágikus erők egy hétköznapibb ember tüdejét össze is roppantaná. Aurelius azonban könnyedén sétál.*

~ Ha nehezen megy a lélegzés a mágia nyomása miatt, csak szólj.~

Vendég Hétf. 29 Júl. 2013, 23:42

Nem tudod, mi? Emlékeztesselek rá...? Netán ennyire kopnak az emlékeid? * Veszi át a szót a démon. Gil érzi, hogy a lakója feszültebb lesz, mire ráncolni kezdi a szemöldökét, hogy szükségszerűen elfojthassa. * Azt hittétek, hogy átverhettek... hogy nem fogom megkérni a szolgálataim árát? Tévedtetek. Egy démon sosem felejt...
Kivéve, amikor igen... * Dünnyög közbe Gil. *
Túl jársz az eszemen? * Elégedetlenül felszisszen. * Nehogy már nekem kelljen becsületről tanítani az őrzőket.
Elég. * Gildas sárga szeme az öreg őrző vonásait kezdi fürkészni. * Hallottam a történetnek a démonra eső részét, legalábbis a töredékét... de ettől függetlenül egyikünk sem jut előbbre, ha itt szócsatázunk, így tekintsd nyugodtan semmisnek...
Semmisnek?! Most tényleg levegőnek akarsz nézni?! Legyen, akkor én sem szólok hozzád!
Már hozzám szóltál...
Én ugyan nem!

* Az alakváltó vonásain tükröződik, hogy valamilyen szinten élvezi, ahogyan a démont bosszanthatja és ez az érzés valószínűleg rövid távon viszonzásra talál. *
Nem nevezném élősködőnek, mert egy teljesen szabályos alkuból született a végeredmény. Minden kitételt és részletet lefektettünk. Csak akkor élősködne, ha nem önként engedtem volna a testembe. Kissé szűkös így, de még mindig jobb, mintha a lakásomból túrna ki.

* Gildas halkan felnevet. * Talán jobb is, hogy nem tudtad... nagyon könnyen összeveszhettünk volna. Még a történtek ellenére sem bánom igazán, hogy megtettem, rengeteg értékes adatot találtam benne... * Hangosabban kifújja a levegőt és unottabb hangon folytatja. * Persze, nem fogom használni ezeket az információkat arra, hogy valakit elátkozzak, megöljek, vagy valamilyen közvetlen vagy közvetett módon súlyos kárt tegyek benne... egy-két kellemetlen perc még belefér. * A mondandója végére féloldalasan elmosolyodik. *

* Amíg Aurelius folytatja, addig az Ekarah-Gildas páros csendben marad. Mind a ketten figyelmesen hallgatják, habár más okból. *
Háhh? Mi az, hogy eltűnt az a nyomorult? Na ne már... most csak viccelsz... most biztosan viccelsz... * Dünnyögi felháborodott mantraként. * Álljunk meg egy szóra! Nem én voltam korábban sem az a személy, aki nem tartotta be a ráeső részét... Lehet, hogy tetszik ez az aranyszínű szem... de nem igazán állna jól a sajátom mellé, úgyhogy visszaadom. Nincs okom bontani a szerződésünket... Szeretném én látni, ahogy megpróbálsz innen kiűzni. A szentelt víz nem jön be! * Kajánul felnevet. * Ezért szeretem a sötétség lényeit... sokkal könnyebb bennük tanyát ütni, mert a kis praktikáitok többsége őket is elpusztítaná... Gildas pedig túl fontos figura ahhoz, hogy csak úgy eltedd láb alól... Már hallottam párszor a Raghnallokról korábban is... A régi idők, az a gyönyörű káosz... * Mereng félhangosan a gondolatokon belül. *

* Az alakváltó nem marad le az őrző nyomából. * Köszönöm az ajánlatot, de egy potyautassal én is boldogulok. Könnyebb lenne kilakoltatni a testemből, mint befogadni... Oh, és ami a könyvtárat illeti, hallgatok mint a síííír... * Amikor átlépik az akadályt, érdeklődve méri végig. A tetszése kiül a pillantására is, egy jó adag elismerés mellett. * Majdnem elfelejtettem, hogy miért jöttem...

* Bólint. * Ha túl erősen érzem, akkor nem fogok szólni... akkor hörögni fogok.
Ne várd meg, amíg hörgünk, nem egészséges...
Menten meghatódom az aggódásod miatt... Ha nem lenne semmi közöm a mágiához, most igencsak kellemetlen helyzetben lennék... * Majd témát vált. * Gondolom ehhez a részleghez csak az őrzők férnek hozzá... * A légzésén hallani, hogy habár még tűréshatáron belül van, megadja neki a munkát. *

Geron Leiran Kedd 30 Júl. 2013, 13:36

~Nem kell becsületről tanítanod... és emlékeztetned sem kell semmire, ugyanis nem tudom mit csináltatok a sógorommal, pusztán azt, hogy fenyegetést jelentett a szigetre. Ha Gildas tud egy két dolgot felesleges előtte kertelnem. És igen eltűnt a te eltűnésed után. Szóval itt bizony már nem találod a lelket, és remélem a te feltűnésedre ő se fog megjelenni.~ Gondolatainak hangja most váltottak érzelmi hangsúlyt és érezhetően ő is feszült és aggódó lett a dolog miatt.*

~ Össze veszni semmiképp nem vesztünk volna össze, csak megpróbáltalak volna lebeszélni a dologról, de ezen már felesleges elmélkedni.~

*Ahogy belépnek elindul tovább a folyosón és érdeklődve néz vissza. Látja, hogy Gilldas mennyire nehezen lélegzik még így is. Na igen ez nem egy olyan hely ahova bárki be tudna jönni. Elég erős a mágia koncentráció. A Sziget pajzsa is innen kapja az energiát.*

~Várj segítek kicsit lélegezni.~ *Küldi gondolatban és behunyja a szemét majd valamit mormol az őrzők nyelvén és Gilldas testére egy vékony rétegben húzódik egy burok. Amolyan páncél a mágia nyomása ellen.*

~Parancsolj. Amúgy erről a helyről, csak Leiran és én tudunk. Az egészet a mágia hozta létre az én erőmből. A vezető feladata ennek védelme és fenntartása. Ha én meghalok ezt az egészet Leiran fogja örökölni, de hogy miként tudjuk ezt fenntartani állandó jelleggel, még ha nem is vagyunk itt azt nem árulom el, különben meg kellene hogy öljelek. Mindenesetre ide csak én léphetek be. Még Leiran se járt itt. Ezen a helyen őrizzük azon feljegyzéseket könyveket, amiknek nem lenne szabad létezniük egy erős pajzs mögött, mely nem engedi innen kiszivárogni az erejüket ezzel teljesen elrejtve a sziget lakói elől. Innen kap energiát a sziget pajzsa is ami elrejt minket a kíváncsiskodók elől. Gyertek.~

*Tovább indul a magyarázat után. Egy hosszú folyosón haladnak amiből rengeteg ajtó nyílik. Az ajtókon nincs felirat, hogy melyik ajtó mit rejt, de Aurelius mégis tudja. Céltudatosan halad, s a folyosó vége felé bal kéz felé lévő ajtón nyit be és megy be. A szobába sötétség uralkodik, s csak egy fény sugár van ami a könyvet világítja meg.*

~ Íme itt van. A fény ami körül öleli a könyvet az a pajzsa. Ha belépsz a fénybe érezni fogod újra a könyv hatalmas erejét, talán most sokkal erősebben, ahogy szabadulni próbál béklyóiból.~

Vendég Kedd 30 Júl. 2013, 23:34

Csak egy-két dolgot tudok... és főként az egyezségükről. Ha minden démon ilyen, mint ez, akkor inkább zsebkendő csomagokat kellene kérniük, nem lelkeket...
Te dupla annyit picsogtál, hogy haza akarsz menni... * Ekarah felsóhajt. * Engem nem zavarnak a világotok ügyes-bajos dolgai... Csak a jussomért jöttem... viszont ha nincs itt, akkor kénytelen leszek változtatni a szerződésünkön. * Közli egy kaján hanglejtésben. * Lehet, hogy mégiscsak megtartom a szemed.
Ezt máskor megbeszéljük.
Uuuu, szégyellős vagy?
Elfelejted, hogy éppen dolgozunk. Inkább koncentrálj ahelyett, hogy a szádat jártatod. Ha túlságosan kimerítesz, ez neked is kellemetlen lesz.
Mindig csak a munka, a sietség... bezzeg amikor kettesben voltunk, sokkal közlékenyebb voltál...
Van egy olyan érzésem, hogy Gaiai egy ilyen rejtélyes módon próbálja rajtam megtorolni a csínyeket a gombákkal...

* Amikor Aurelius pajzsot von köréjük, Gil vesz egy mélyebb levegőt. * Köszönöm... na eeeez pont jókor jött. * A pillantásával alaposan végigméri a terepet, nem szalaszt el egyetlen részletet sem. * Érdekes... Egyszer szívesen körbebóklásznék itt... eléggé kecsegtető címeket láttam kicsit előrébb. * Mondja, habár tudja, hogy nem igazán lesz ilyesmire lehetősége. *

* A teremben szinte rögtön a könyv köti le a figyelmét. Lassan lép hozzá közelebb, miközben erősít a bot fogásán. * Egy kedves régi ismerős...
Micsoda szép emlékek... Te, én... vér és rozsda tokától bokáig... romantika a levegőben...
Szedd össze magad és essünk túl rajta.
Elhagytad a humorod? Vagy komolyan ennyire félsz attól a molycsemegétől?
Nem félek tőle... csak szeretnék tőle rövid távon megszabadulni... vagy vissza akarsz menni még pár száz évre minden áron?
Menjen vissza a hóhér!
Ezt akartam hallani. * Mielőtt belépne a fénybe, még az idős őrzőre pillant. * Köszönöm, Aurelius... őszintén szólva, nem gondoltam, hogy ennyire egyszerűen ideengedsz. Már megvolt a tervem, hogy végigküzdjem magam az úton idáig. * Miközben beszél, elmosolyodik, majd elszántan előreszegezi a tekintetét és átlép az akadályon. *

* Érzi a könyv erejét, a korábban annyiszor hallott kántálás megszólal a fejében, amit a démon is hall. * Ne mááár... megint kezdik. Az agyamra megy ez az idióta vers, írhattak volna szebbet is a felajánlásokhoz.
Ha bosszantasz, ezt fogom neked mormolni még álmomban is. * Érzi, ahogy a lapok vonzzák, ahogy csábítják. Ismét a kezében akarnak lenni, be akarják kebelezni, mint korábban is tették. Nehezen ugyan, de ellenáll a kísértésnek. A botot egyenesen a könyv közepébe szúrja, némi erőfeszítéssel töri meg a mágiát, ami védelmezi, hogy keresztül döfhesse a lapokat. Hatalmas fény tölti meg a termet, ahogy a démon és Gil ereje végigcikázik a lapok között, szinte csak hamut hagyva az írásból. Talán fel is kiált az erőfeszítéstől, de a hangját elnyeli a vadul cikázó szél a fényen belül. *

* Amikor ismét csend lesz, a könyv már nincs a helyén. Néhány apró cafat jelzi, hogy egykor ott állhatott. Gildas a botra támaszkodik, enyhén meggörnyedt és zihálva kapkod levegőért. *
Vége...
De a te részed még csak most kezdődiiiik... Kösd fel a gatyád, copfoska... és nem ér Aureliushoz futni segítségért, hogy lekoppinthass.
Betartom az ígéretem.
Hé! Öreg! Remélem azért tetszett a kis műsorunk és nem maradtál le egyetlen pillanatáról sem! Még egyszer nem ismétlem meg!

Geron Leiran Pént. 02 Aug. 2013, 20:27

*Csendben figyeli az eseményeket. Nem kommentálja a hallottakat és nem is szánékszik többet elárulni a múltról. Jobb addig, míg sógora nem tér vissza, még ha sajnos ezzel Gilldasnak is okoz kellemetlenséget. Mély levegőt véve figyeli Gildas és Ekarah cselekedeteiket. Ahogy elpusztítják a könyvet és csak bízik benne, hogy sikerül. A nagy fénynél se néz oldalra, majd mikor kijönnek kicsit megkönnyebbülten, de mégis feszülten néz fel Gilldasra.*

~ Nos rendkívül érdekes volt, és véleményem szerint, menjünk most már. Gildas... ha nem lenne a lakód most megkérnélek rá, hogy had rázhassam el ezen helyről az emlékeid, de ezt jelen helyzetben nem tudom megtenni anélkül hogy a vendégedbe ne tegyek kárt. Gyere... a szobád rendelkezésedre áll. Valószínű a nap már kezd feljönni. Nem érnél haza időben.~ *Küldi gondolatban az öreg és a maga lassú tempójában indul ki a botjára támaszkodva. Most hogy a könyv elpusztult más felé terelődnek saját gondolatai, de továbbra is hallja a másik két gondolatot maga mellett.*

/Sorry, de nincs most nagyon ihlet:$/

Vendég Kedd 06 Aug. 2013, 10:37

* Gildas lassan visszatér az öreg mellé, majd bólint. * Tényleg el kell most egy kis pihenő... egy ideje nem aludtam már. * Féloldalasan elmosolyodik, ebbe talán némi önelégültség is vegyül. * Nem hátrány, hogy emlékezni fogok. Tudod, erre a helyre megéri néha visszagondolni, és mielőtt túlkombinálsz: nem szándékozom visszajönni. Pusztán tetszenek a pajzsaitok...
A pajzsaik, mi? Azt hittem, hogy találkoztam már elvetemült mágusokkal, de te viszed a pálmát...
Ha megváltoztatjuk a technológiát és más alapokra helyezzük, akkor kellő védelmet nyújthatna Yeralti lángjának. Nem kellene akadályokkal és lezárásokkal vesződnünk, mert az erős pajzs egyszerűen megvédeni azoktól, akik túl közel merészkednek hozzá. Már régóta dolgozom az új formulán, de ez most ihletet adott.
Van egy olyan sejtésem, hogy te álmodban sem nők nevét suttogod, hanem kémiai elemeket sorolsz...
Miért, te mit suttogsz? Varázskönyv, te drága?
Én nem alszom...
Öngól. * Halkan felsóhajt. *

* Amikor kiérnek a zárolt részlegből, finoman meghajol Aurelius felé. * Köszönöm a segítséged és az együttműködést. Jobb, ha most visszamegyek a szobámba, mert lassan felkel a nap és a ti épületeiteket elárasztja a fény. Most nem lenne éppen... egészséges rám nézve. Holnap éjjel nem kereslek meg, alkonyatkor indulnom kell, mert elég sok feladat vár még rám.
Jah, meg kell keresned álmaid hölgyét... Előre várom a megható találkozást... * Dünnyögi unottan. *
Addig elhallgattathatlak, hogy ne zavarj semmiben...
Inkább önként tűrök...
Hát akkor... pihenj te is, öreg. Azt hiszem, a ma estéd után elkel egy kellemes szunyóka. * Búcsúzik el tőle, majd elindul a szoba felé. Már tudja, merre találja, mert nem egyszer vette igénybe. *

* Bezárja maga után az ajtót, majd lefekszik és behunyja a szemét, szinte azonnal elnyomja az álom, a kimerültségtől halkan horkolni kezd. *
Nagyon ajánlom, hogy sikerrel járjunk... * Mondja még a démon, habár a megjegyzése süket fülekre talál.*

-> Alkonyatig horpaszt, utána pedig hazarepül törpesárkányként

Ajánlott tartalom

Aurelius irodája

Aurelius irodája

Re: Aurelius irodája

Re: Aurelius irodája

Re: Aurelius irodája

Re: Aurelius irodája

Re: Aurelius irodája

Re: Aurelius irodája

Re: Aurelius irodája

Re: Aurelius irodája

Re: Aurelius irodája

Re: Aurelius irodája

Re: Aurelius irodája