A sziget kikötője

A szigetnek ez az egyetlen olyan helye ahol a csónakok, tutajok, hajók biztonságban vannak. Hajóval csak itt lehet lehorgonyozni.

* Ismételten egy másfél óra. Ennyi biztosan volt míg ideért, habár nagyon sietett. Amint végre megpillantotta az öblöt, megtorpant és kifújta magát a térdeire támaszkodva. Nem vette egyenletesen a levegőt, látszott, hogy elégé sietett, haja kócosabban hullott alá a vállaira, most elől foglaltak helyet. Sóhajtott, s csak úgy 10 perc után húzta ki magát. Addigra úgy tűnt megnyugodott. Az orrán vett levegőt. Látta ,hogy még nincsenek itt, habár ahogyan figyelte a napot, tudta hamarosan meg kell jelenniük. Most kicsit idegesebb lett, vagy izgatottabb. Még sosem járt a föld alatti városban..habár tudta azt is nem ok nélkül. A napernyőre pillantott s halványan elmosolyodott, bármi is volt.*
Leiran..remélem hamar ideérsz.

*A lovat nem hajtotta végig, azért nem kínozta szegény párát. Inkább lemaradva ment Eras mögött, de nem hajtotta annyira. A hágón átkelve már nem sok volt a kikötőig. Lassan oda is ért és megpillantva Selestinát oda ment egyenesen a homokos partón. Ott már nem ügetett, csak sétáltatta a lovat. A lány mellett állt meg és leszállva a lóról megsimogatta annak nyakát, elküldte inni. A lányra pillant kedves mosollyal.*

Szép alkonyt Selestina. Látom te ügyesebb voltál mint mi. Volt egy kis elintézni valóm, és még atyámnak is adtam egy reggeli ebédet. Viszont meg kértem Erast hogy kísérjen el minket. Nagyon veszélyes tud lenni a föld alatti város, főleg az oda út. Át kell mennünk a vérfarkasok falvának szélén a bejárathoz. Meg tudlak védeni, de biztos akarok lenni, hogy nem lesz gond. Remélem meg érted. *Mondta és hátra pillantott fel az égboltra, remélte tovább nem sárkányként szándékozik követni őket.*

*Hamarabb odart ,mint a lány ,de nem szállt le, csak mikor az sokat sejtetően rápillantott. Hitelen landolt a földn ,nagy port kavarva s egy egyszerű mozdulattal fel újra emberi alakját. Úgy nézte a két lányt. Biccentett az elf felé ,majd bólintott.*
Igen , természetesen megvédelek titeket..gyorsan eljutunk oda. Elég vicces lesz az biztos!
*Jelentette ki ,majd észrevette a lánynál lévő napernyőt. Sejtelmesen elmosolyodott, végül vissza tekintett Leiranra.* Amíg a csecsemőt nézed meg..menjek veled? Csak nem lesz baja a kisasszonynak.
Indulhatunk?

*Nem kellet sokat várnia ahhoz, hogy megérkezzenek. Igen ,mivel a lány nem egyedül jött. nem lepödött meg, csak ekdves mosollyal fogadta mindkettőt.*
Igyekeztem sietni, mivel elég messziről jöttem. Szerencsére nem késtem el. De ti sem.
*Azzal hosszan nézett a víz tükörsima felszínére. Lassan pillantott ismételten rájuk.*
Ez természetes...főleg most. Köszönöm ,hogy mehetek veletek.
*Hajolt meg kicsit ,majd bólintott a sárkány felé.*
Menjünk.

Gil házában csak nem lesz baja... szóval jöhetsz ha szeretnél, de Gill figyelmeztetett hogy hangos a baba. Selestina...*Pillant vissza a lányra.* A lovamat úgy se vihetem be a földalatti városba és nagyobb biztonságban van itt viszont Eras hatalmas hátán mind a ketten elférünk, és repülve gyorsabban is oda érünk a bejárathoz. Azt mondtad bízol bennem, hát kérlek most is bízz.

*Tekintete komoly volt, de megértő.Erasra pillant aki már tudja ez mit jelent. Megvárja míg vissza változik sárkánnyá és Leiran odamegy hozzá. Megsimogatja a nyakát és a lányra néz.*

Nem fog bántani és felenged a hátára. Ne félj nem lesz semmi gond, ha mégis tőlem kap érte. Rendben?*Kérdi és nyújtja a kezét a lány felé, hogy segítsen neki felmászni. Mikor oda lép Selestina felsegíti a sárkány hátára és ő már rutinosan ül fel. Finoman simítja meg pikkelyes bőrét és megfogva nyaka egyik oldalát másik kezét oda yújtja a lánynak és megfogja a kezét. Tartva benne a lelket, hogy ne féljen. Kedvesen mosolyog.*

Minden tiszteletem a tiéd Selestina! Nincs nagyobb bátorság annál, ha a félelmed győzöd le. Menjünk Eras.*mondta és újra megsimította a nyakát.*

*Azt tette amit kértek tőle. Rendesen..próbált, viselkedni. Hosszan pillantott az örző lányra s annak szavaira megforgatta szemeit ,majd egy kisebb vigyort engedett meg aminek hála a fogsora szépen kitünt.*
Akkor kapaszkodjatok!
*Szólalt fel s amint az elf lány is felkerült felszállt. Nem telt el sok időbe az egész. Igen gyorsan haladtak. Út közben pedig sunyi vigyorral csinált meg veszélyesebbnek mondható trükköt. Kicsit ijesztegetve az elf lányt, de azért figyelt. *

*Félelmét próbálta legyőzni amikor felszállt a sárkány hátára. Erősen kapaszkodott az örző lányba, ezt ő érezhette is. Amint felrepültek, ajkaiba harapott, majd amint az elkezdett manőverezni felsikoltott töbször is. A repülés számára sokáig tartott.*

*Érezte a kapaszkodást és nem zavarta. Megsimította a kezét és megfogva tartotta le ne essen. A sikításoknál kicsit meghúzta a fülét, de nem jelezte mozdulattal, se arc kifejezéssel. A kezének simogatását nyugtatásnak szánta. Láthatóan nem ért semmit.*

/ A föld alatti város-Utcái (Eras hátán: Leiran és Selestina) /

*Miután megkapta a diplomatikus választ csak felsóhajtott és ő is felszállt Eras hátára. Az úton figyelt Selestinára és látta, hogy mégis magára vette. Nem magyarázkodott, tudta nagyon jól akkor miért döntött emellett, hisz Gildas említette, hogy ezt ő nem szándékszik elárulni. Nem hazudtak volna neki ez tény, és inkább csak finoman próbált rákérdezni, de úgy látszik a finomkodott kérdések csak ezt szülték. Innentől nyíltan és egyenesen fog rákérdezni a dolgokra. Az úton kapaszkodott, és Selest is fogta, ha esetleg Eras mégis próbálkozik pár manőverrel. Ő már ismerte a repülési technikáját, nem egyszer repültek már együtt. Mikor leszált Eras az öbölnél lesegítette Selest és ő is leszált. Lova egyből oda jött. Megsimogatta és szólt hozzá kedvesen.*

Elvisz téged Selestina a falujukba és ott leszel vele. A hátadra ülve mentek el együtt. Jól viselkedj nem bántani. Ő barát. Jól viseli gondod és a nyerget is leveszi rólad. Vigyázz rá az úton rendben? *A ló csak nyerített egyet és bólogatott. Okos állat volt és tudta mi a dolga. Ismerte már arra fele a járást. Ezek után Leiran a lányra pillantott és mélyen a szemébe nézett.*

Gildas mondta, hogy erről nem fog nekem beszámolni, mármint a terveiről és azt hogyan szándékszik megvalósítani. Ezért mentünk át inkább... Titkolózás titkolózást szül. Ezt remélem megérted. Ha ő nem teregeti ki a kártyáit én se tehetek mást. Nem fogom hagyni hogy az orromnál fogva vezessen. Nem engedhetem meg. Viszont elnézést kell kérnem tőled, mert ezek szerint némely kérdésem nem volt tiszta. Rosszul fogalmazhattam meg őket. De már ezt is meg tanultam. Jó utat haza felé és vigyázzatok egymásra.*Mondta és oda adta a kantárt Seles kezébe és vissza lépett Erashoz. Megsimogatta sárkány arcár és a szemébe nézett. Pillantásában elismerés volt, hogy nem trükközött és amolyan dicséretnek is szánta ezt. Utána vissza nézett még Selesre.* Holnap dél körül remélhetőleg ott leszek a faluban. Nem kell elém jönni, oda találok köszönöm. *Mondta és fel is ült Eras hátára.*

*Az uton gondolkodott, hogy talán túlságosan magára vette. Nem..nem teljesen, inkább túlságosan sok volt hirtelen mindaz, ami körbevette. Az újabb hírek sem nyugtatták meg jobban, aprót sóhajtott. Úgy érezte kicsit magát ,mind két vasnyomó között lévő kis dió amit bármelyik pillanatban szétnyomhatnak. Hálásan ért földet, hiszen most nem volt semmilyen egyedi mutatványozás, amit az oda felé vezető úton a sárkány önmagának tartott. Ezt csendesen meg is köszönte. A lónál elmosolyodott kedvesen ,mely rápillantott ,miútán megkapta gazdája utasításait. Megsimogatta az állatott ,majd amint a másik irányba indult az örző bólintott felé.*
Nem lesz semmi gond.

Sajnálom ,ha ez így van. Bár öszintén mondhatom ,hogy nem akarnak téged semmiből kihagyni és nem is mesterkednek ellened. Veled vannak, a békében. Amúgyis, Gildas mondta ,hogy 2 nap múlva jön a jelentés...vagyis, már csak egy nap. Addigra tud elég információt mondani neked is, és a tanácsnak. Ezt még tegnap beszéltétek.
Akkor holnap, várlak Leiran!
*Elmosolyodott kedvesen feléjük, ez a hangsúly már bizalmasabb volt ,mint az előzőek, majd megvárta míg felszállnak. Csak ezután tekintett a lóra.*
Nem baj akkor ?
*Ült fel lassan rá s kihúzta magát.*
Menjünk...amint hazaérünk kapsz valami finomat.
*Mondta neki kedvesen ,majd hirtelen nekilódult a lóval, a saját faluja felé. Bár sötét volt, igyekezett kikerülni mindent ami útját állta volna. Néha a holdat kereste szemeivel, az egy pillanatra megnyugtatta feldúlt lelkét s így folytatta az útját. Tudta ,hogy így is kell egy kis idő ,míg a faluba ér, de remélte nem lesz semi gond az úton, így éjszaka.*

(Elf falvak)

Eras Gressil

*Kicsit megemelte szárnyait ,mikor a hálás simogatást és pillantást kapta az örző lánytól ,majd dicsőn kihúzva magát várt. Egy ideig ment, végül amint a két lány befejezte a beszélgetést végre leguggolthatott annyira ,hogy az örző felszálljon rá. Ekkor vicsoritott el szórakozottan a lóra, ami látta, egy pillanatra megijedt tőle. A ló hús finom volt...de azért Leiranét nem bántotta volna..ők amugy is régi bajtársak voltak...ahogyan azt előzőleg a lány is mesélte.*
Menjünk...gondolom már éhes vagy.
*Pillantott Leiran felé ,majd hirtelen szállt fel és sietősen repült a városuk felé.*
Régen voltál erre felé..de hidd el, sok minden nem változott.
*Vigyorgott szélesen, majd még rásanditott.*
Na és..van terved a szobákat illetően?

(Sárányok városa)

Éjfél (ló)

*Engedte, hogy a lány felszálljon a hátára és mikor Eras rávicsorgott először meg ijedt de utána kissé bosszúsan kapart egyet a lábával. Azután indult csak el a hátán lévő elffel. Vigyázott az erdőben és füleit használva kerülte ki az vadon élő állatokat és ragadozókat. Biztonságban ügetett az elf lánnyal és néha átvette az irányítást.*

- Ez igazán nemes cél. *A csónakázás nem tartott sokáig. A nap lemenőbe volt, de még így is elszámolta magát, hisz úgy gondolta sötétedésre ér ide csak. A halász igazán nagy segítség volt a számára. Elköszönt tőle, majd lassan besétált a dokról. A halász már vissza is indult az elf falvak felé, hogy haza mehessen a hosszú munka után.*

- Igazán kedves férfi volt. *Mondta elmosolyodva még visszafordulva arra amerről az elf falvakat sejtette. Már nem volt az Elf területeken. Jelenleg semleges részen álldogált és lassan a nyílt víz felé fordult.* Induljunk. Nem lenne jó ha nyílt terepen érne minket az éj. *Jegyezte meg Feretnek.*

- Így igaz Yrisz. Most fordulj meg jobbra és lassan indulj meg előre. Botoddal vigyázz kocogtass inkább, hogy, merre van még fa. *Mondta a jó tanácsot gazdájának, aki így is tett. Biztonságban keveredett le a kikötőről és lassan indult tovább a hegyek felé.*

-Viszont ki kell hogy javítsalak Yrisz. A Pangassi folyón túl vagyunk nem és én távolról de látom a Dekterim hegységet.

-Ohh értem, akkor azt mondod előbb menjünk az őrzőkhöz? Bár ott éjjel az erdőben nem biztonságos, úgy hallottam vannak még arra fele Suaradok... én könnyű étek lennék a számukra, és a nap elégé gyengül.

-Igaz... de talán elérnénk az Őrzák városát sötétedés előtt... de itt az öbölben is éjszakázhatunk. Igazából erre felé nyulakon kívül nincs más. *Mondta ahogy körbenézett.*

-Hát jó meggyőztél, akkor egyenlőre itt maradunk. *Mondta és azzal letelepedett a homokra és Feretet is lerakta, aki el is rohant vadászni egyet.*

*Ahogy haladtak az Őrzők fele a két sárkány elhaladtak a Kikötő fele. Sayla szeretet a földre le le nézni. Most is lenézett a kikötőre és szembe tűnt neki egy alak.*

-Eras! Valaki van odalent. *Mondta elgondolkodva és egy pillanatra megtorpant a kikötő felett.* -Természetes dolog, hogy ilyen későn itt van valaki? Mert számomra elég furcsa. Megnézzük ki lehet az? *kérdi főnökére pillantva érdeklődve. Még nem szállt le egy helyben lebegett. Szárnycsapásai nem voltak gyorsak.*

-Sose láttam ilyenkor már az öbölben se egy csónakot, nem hogy a kikötőben, bár én elég ritkán járok erre fele, de kíváncsivá tett, ki lehet az aki ilyenkor is itt kint van.

A gyógyitó? Nem tudom miért mondott igen, talán megunta ,hogy állandóan abban a szellős palotában éljen, vagy nem tudom. Titkon abban reménykedtem ,hogy nemet mond s majd Leiran is itthon marad. Még utoljára, utána meg már amugy sem tettem volna így.......csak nagy ritkán.

Igen, az öreg Geron nagyon idős már. Dupláját élik annak amit mi. Fogalmam sincs ,hogy bírják, én megvagyok elégedve a mi öregedési szakaszainkal. Ha belegondolunk, talán még túl is él engem Leiran.
*Húzta el kicsit a száját ,majd felfigyelt arra amit a sárkány mondott. Bólintott.*
Én is észrevettem.
*Előre tekintett még, hiszen nem voltak már messze, majd mégis sóhajtott. Elkezdell süllyedni.*
Utálom amikor a terveimet keresztűl húzzák.

*Amint leértek a földre ,felvette emberi alakját s úgy indult meg a nő fele. Mivel hamar kivette hajából és alkatából, hogy arról van szó. Lépései súlyosak voltak és nagyok, hamar odaért. Saylanak többet kellet lépnie.*
Megkérdezhetem ,hogy ilyen kései órában mit keress itt egyedül?

*Yrisz hallgatta a tenger morajlását, teljesen belefeledkezett ám Feret riadtan rohant vissza gazdájához és a táskájába bújt el. Furcsállva nézett a tarisznyára és érezte hogy az remeg. Ölébe vette és kivette a vadászgörényt belőle.*

-Mi a baj Feret? Mitől ijedtél így meg. *Ám az állat nem tudott válaszolni, mert meghallotta a súlyos lépteket, és gyorsan állt fel, de igyekezett be azonosítani merről is jön a hang. Mikor megszólalt egy öblös hang gyorsan fordult felé. A fordulat hevétől haja meglebbent és mikor nyugalomba helyezkedett a fufruja vissza simult bal szeme elé. Zavartan kereste a hang forrását tekintetével. Innen lehetett tudni, hogy nem látja őket. A mozdulatlanság miatt nem is hallotta már őket. Nyugtalanul fogta meg botját, készült a védekezésre, ha a válasza után esetleg támadólag lép fel az idegen. A lépések két külön ritmusából úgy itálte meg ketten vannak.*

- Üdvözlöm... idegen. *Mondta kicsit zavartan.* Tanulmányi útra indultam a szigeten, hogy új dolgokat tanulhassak. *Mondta óvatosan és kimérten. Elégé bizalmatlan volt az idegen hang felé.*

*Feret óvatosan dugta ki a fejét Yrisz haja alól, és figyelte a két idegent. A saját vadászgörény hangján kezdett el kvaffogni. A két sárkány nem értette, de Yrisz igen.*

-Két sárkány az. Yrisz... én félek... kérlek légy óvatos. *Mondta gazdájának remegőn óvatosan kilesve.*

*Sayla meg örült annak, hogy Eras elkezdett ereszkedni. Ő is így tett és mikor földet ért vissza vette emberi alakját. Nem mutatta, de valamelyest örült a dolognak, hogy leszálltak. Nem biztos, hogy kibírta volna az út hátra lévő felét, bár tény nem sok van hátra, ám ő nem bírja sokáig a repülést erővel. Elégé nehezen tanulta meg ezt.*

-Elhiszem Eras... de még se hagyhatjuk itt ha védtelen.* Mondta és igyekezett eltitkolni örömét, és közben igyekezett pihenni, ám tartotta a lépést a főnökével. Mikor oda értek hamar észre vette a lány feszültségét és hogy valami nagyon nem stim vele. Furcsán figyelte és igyekezett rájönni mi olyan furcsa rajta. Első pillantásra megállapította, hogy erdő elf és nem harcos.*

- Ugye tudja, hogy ez nem épp egy békés és biztonságos hely egy olyan törékeny nőnek mint ön. *Mondta finomkodva, kissi udvarlón, mert szemre való hölgynek tartotta. Csábosan mosolyodott el és kicsit közelebb lépett ám ekkor a lány csak jobban védekező állásba helyezkedett.*

-Nyugi nem akarunk bántani.*Mondta és ekkor hallotta meg az állatka kvaffogását és oldalra biccentve nézet rá, de nem szólt többet.*

Tudom, tudom ,hogy nem hagyhatjuk itt. Pfff...áldot jó szívem.
*Lépkedett ,majd amint közelebb került megtorpant. Hosszan nézte a nőt. Látta ,hogy valami nem stimmelt vele, s mielőtt bármit mondhatott volna Sayla már elkezdett udvarolni. Hirtelen kapta el a nő grabancát ahogyan mellette elhaladt s húzta vissza. Közben az elf lány védekező állást vett fel. Az állatra egyáltalán nem figyelt.*
Okosan Sayla...okosan.

*Elfintorodott az illemen mialatt beszélt és úgy engedte le a lányt.*
A nevem Eras Gressil, a sárkányok egyik követe vagyok a tanácsban. Éppen az Örzők városába tartunk, úgy vélem sokkal biztonságosabb lenne magának ott.
*Figyelte hosszan ,majd közelebb lépett összevont szemekkel. A lány hiába vonta fel védekezőül a botját, azt egy könnyed mozdulatta arrébb tolta. Közelebb hajolt s úgy nézett a szemekbe, ám rájött azok nem néznek vissza rá.*
Maga vak.... alapjáraton nem ajánlom ,hogy itt maradjon egyedül az estére, de így főleg nem. Tudják egyáltalán a faluból ,hogy eljött?
*Kérdezte ,majd intett Saylanak.*
Elvisszük.

*Yrisz figyelt a mondatokra zajokra és mikor a dörmögő hang bemutatkozott kicsit megnyugodott. Ő csak nem fogja tényleg bántani, ám mielőtt leengedhette volna botját már el is tolta előle a férfi. Érezte a leheletét így tudta elég közel van az arcához és mikor megszólalt csak sóhajtott egyet.*

-Igen az vagyok... de tökéletesen megtanultam így élni. Születésem óta az vagyok. * Mondta és hangjában hallattszódott, hogy ebbe ő már teljesen beletörődött.*

-Jaj elnézést kérek be se mutatkoztam.*Mondta és meghajolt előttük.* A nevem Yrisz Mikomi. Elnézést kérek az előbbiért és a bizalmatlanságért, csak tudja mint ahogy mondták nem épp biztonságos itt. *Mondta és hallgatta a férfit.*

-Én is az Őrzőkhöz megyek, de én nem vagyok harcos mint ön uram. Viszont nem mertem tovább menni, mert az Őrzők erdejét nem ismerem annyira, viszont ott még élhetnek Suraradok. Én könnyű préda lennék nekik. *Mondta kicsit szomorkásan és mély levegőt véve lehajtotta a fejét.* Megköszönném ha elvinnének.

*Ez után mondta Eras a másiknak, hogy elviszik magukkal.*

-Természetesen tudnak róla, hogy eljöttem. Írtam a családomnak levelet, hogy eljövök. Szeretnék megtanulni új főzeteket, hogy segíthessem nemzetségemet. *Hangja lágy volt és finom. Ám Sayla "udvarlását fel se vette.*

__________
Sayla:

*Érezte ahogy Eras vissza húzza és felnézett rá.*
-Jól van na... nyugi. Nem rontok meg kislányokat... *mondta a férfira nézve, és hagyta hogy inkább ő intézze a dolgot. Mikor Eras mondta neki, hogy magukkal viszik csípőre teszi a kezét.*

-És melyikünk vigye? *Kérdi ám reménykedik, hogy nem neki kellesz cipelnie, annyira még nem pihent, hogy elbírja a plusz terhet.* A te hátadon talán nagyobb biztonságban lenne nem? *Kérdi persze csak finoman utal a dolgokra, nem akar lebukni a főnök előtt, hogy hosszú távon nem igazán tud repülni. Mikor a Pangassi hegyről hozta el az elfeket akkor is elégé sok erőfeszítésébe került, hogy legalább a tisztásig kibírja.*

-Szóval te egy gyógyító vagy és vak... ez elégé érdekes párosítás. *Jegyezte meg meglepődve. Még sose találkozott vakkal, így nem tudta hogy kezelje a dolgot. Amikor meg szóba kerültek a Suaradok meglepődött talán még jobban, mint a lány vakságán.* -Még vannak Suaradok? Azt hittem már kinyírta magát a faj. Elégé veszélyes lények... *mondta elhúzva a száját.*

- Az én nevem Sayla Black és én is harcos vagyok. *mondta és közelebb lépett Erashoz.*
___________
Yrisz:

-Örülök a találkozásnak Sayla Black. *Mondta és a botját fogva állt nyugodtan. Nem igazán tudta, mit is kellene tennie most.* Harcos? De hisz ön nő. Elnézséeteket kérem, de úgy tudtam, hogy a sárkányoknál nők nem lehetnek harcosok. Eleinte azt hittem, hogy a kedvese. *Eras vélt helye felé fordította fejét.*

-Ami a Suaradokat illeti, nem vagyok benne biztos, viszont ha nem jöttek volna itt még mindig nagyobb biztonságban lettem volna mint azokban az erdőkben, viszont én még nem repültem sárkány háton. *Pirul el kicsit, de úgy érezte ez fontos információ lehet a számukra.*

_______
Sayla:

-Igen harcos vagyok, és én amolyan kivételt képezek. A közmondás is tartja. Kivétel erősíti a szabályt. *Vigyorodott el.* Még hogy én a kedvese? *Erre fel nevetett és megfogta a hasát.* Ugyan! Egy épeszű sárkány nő nem akarta Erassal komoly kapcsolatot. *Vigyorgott, de nem árulta el Leiran és Eras kapcsolatát.*

Mivel még nem repült sárkányháton, jobb ha én viszem. Te maximum csak ledobnád, és egy ilyen kellemetlenségre ,most semmi szükségünk.

*Könyedén megvonta a vállát amikor azokról a vadállatokról volt szó.*
Bizony vannak még, éppen tegnap találkoztam az egyikkel. De azt hiszem nem fog egy hamar ismételten közelebb kerülni az erdő széléhez ,vagy a tisztáshoz.
*A végére már elvigyordott, s büszkén húzta ki amgát, habár ezt csak Sayla láthatta. Rápillantott a nőre amint az beszélt. a hangja finom volt, és alapjáraton a küllemével sem volt gond, de nem az ő stílusa. Jobban szerette a sötét hajú nőket, amint azt Leiraon is lehetett látni, így nem hozott különösebben izgalmat számára az új elf nő látványa. Bár törékenysége figyelemre keltette.*

Harcos igen, de nem nő. Ezért is jobb ,ha én viszem magát. Sayla igen csak perverz az ilyen dolgokban. És igen, jól tudja. Nő nem lehet harcos. Ez már évezredes hagyomány , nem fogunk rajta változtatni.
*Azzal intett a Saylanak.*
Hogy ez? Úgyan dehogy, enne meg inkább a fene ,minthogy őt vigyem az ágyamba. Túl harcias és erős. Jobban szeretem az okos, de gyengébb nőket. Az ilyen makacsokkal az ember egy idő után nem tud mit kezdeni. Csak morognánk.
*Szabályosan beleremegett a gondolatba. Elhúzta a száját. Ezután átalakult éskét lábra állt, üllt. Elülső 'kezei'-be fogta a nőt.*
Ne aggódjon, hamarosan ott leszünk. Biztos vagyok benne ,hogy Leiran kisasszony tud magának szállást biztosítani, és az öreg Geron , meg tanácsot adni. Mivel ma este a kisasszonynak amolyan diplomatikus megjelenése van.
*Azzal felrepült.*
Javaslom a kis görény......maradjon inkább a rejtekén. Nem lenen jó ha leesne.
*Így repültek tovább.*

*Yrisz hallgatta a férfit és bólintott a szavaira.*

-Igazán köszönöm a segítséget. *mondta és elmosolyodott kedvesen.* Ohh ez igazán nemes cselekedett volt és örömmel tölt el, hogy épségben megúszta uram a Suaraddal való találkozást. Kevesen élik túl az ilyet. *Mondta komolyra véve hangját. Feret továbbra se bújt teljesen elő és csak folyamatosan beszélt és beszélt, de most Yrisz nem igazán figyelt rá.

Mikor érezte, hogy megfogja egy sárkány mancs kicsit megrezzent. Furcsa volt ez számára és elégé félt is a dologtól, de igyekezett ezt nem kimutatni. Megkapaszkodott a sárkány lábába és a botját is fogta a szabad kezével.*

-Tényleg nagyon hálás vagyok a segítségükért. Leiran kisasszonyt ismerem. Sokszor beszélgettünk. Kaptam tőle egy receptes könyvet is, ami másnak elégé furcsa lehet, de én ugye bár nem látok a szemeimmel, te az ujjaimmal és a hallásommal igen. Különleges dombornyomással készült könyv. Sokat segített nekem, de úgy érzem itt volt az ideje, hogy megismerjem egy kicsit mások főzeteit, esetleg mérgeket a sötét nemzetségeknél. Szeretnék minél jobban hasznos lenni nemzetségem számára. *Mondta az eddigi lágy hangján. Mikor szóba került az állatkája csak elmosolyodott először.*

-Feret nem mer nagyobb "ragadozók" előtt előbújni. *Kuncogott kicsit.* Nagy a szája, sokat beszél, de igazából ártalmatlan. Nyúlnál nagyobb állatot nem ejt, bár a nyulak elégé nagy falatok neki. Rendszerint meg hagyja a nagy részét, ami persze annyiból jó, hogy így én is tudok belőle enni. Miután elejti kiszemelt zsákmányát, akkor oda hozza nekem. A rágcsálókat meg hagyom neki. Azokhoz nincs gusztusom meg enni, de ha nyulat fog rendszerint meg sütöm és ketten lakunk jól belőle. *Miután oldódott kicsit a hangulat egyre többet beszélt és mesélt. Örült, hogy találkozott velük.*
___________
Sayla:

-Micsoda?! Ez rágalom! Nem dobnám le a hátamról! *monda felkapva a vizet és keresztbe fonta a kezeit, hagyta őket érvényesülni, bár Erason tartotta a szemét, a haján kívül talán jobban esete volt mint Leiran, de nem szólt egy szót se. Sárkány alakot vett és felrepült ő s utánuk. Hallgatta a lányt. Szerencsére sikerült annyit pihennie, hogy kibírja a központi épületig. Eras mellett repült, nem kapkodott kényelmesen repült, de mivel kisebb volt jóval Erastól, így neki többször kellett verdesni a szárnyával, hogy tartsa a tempót, majd miután a lány elmondta a húsos rész csak elvigyorodott. Egy jó pont a lányba. Neki ez a túlzott kedvesség inkább idegesítőn hatott rá. Talán azért, mert ő sose kapott kedvességet, de igazából nem is akart.*

-Nocsak furcsa... hús szerető erdő elf... *jegyezte meg inkább magának.*

_________
Yrisz:

-Igen Sayla Black szeretem a húst, a vadászatba se látok igazán rossz dolgot, hisz előbb utóbb mi is vissza térünk Gaiahoz, addig viszont élnünk és ennünk kell. Az állatok pedig ugyan úgy esznek. A növény evők is élőlényeket esznek, hisz a növények is élnek, lélegeznek, táplálkoznak és éreznek, mint az állatok és mi. A növény evő állatok mégis meg eszik őket, ahogy az Elfek is és minden élőlény. A ragadozó állatok pedig a növényt fogyasztókat eszik meg. Ez egy egyszerű táplálék lánc. Persze az értelmetlen öldöklés híve nem vagyok. Csak azt vegyük el amire szükségünk van az élethez. *Szelíden mondta el véleményét a dolgokról.*

-Természetesen zöldségeket és a gyümölcsöket is szeretem, de nem vetem meg a húst, ahogy azokat se akik több húst esznek mint én. Valaki jobban szereti azt. Természetesen a körettel vesznek magukhoz zöldséget is. A Ragadozó állatok például a növény evőkből szerzik be a növényi vitaminokat, ásványi anyagokat ami szükséges a szervezetüknek. Csak akkor esznek olykor olykor füvet, ha ég a gyomruk. Ez a természet egyszerű törvénye. *mondta és mély levegőt vett.*

*Érezte a szellőt, ahogy repültek az égen és fufruját kifújta a szeméből. Tetszett neki a repülés és minden félelme elszállt. Lassan elérték az Őrzők városát és a Központi épület elé értek. Sayla hamar elkezdett ereszkedni és mielőtt földet ért volna ember alakjára váltott és halhatóan kordult meg a gyomra.*

/-> Őrzők városa- Utca (Eras Gressil, Sayla Black társaságában)/

* A sziget kikötőjében minden a megszokott ütemben zajlik, egyetlen apróságot kivéve. A vízpart mellett kóválygó népek között egy tollas köpenyt viselő alak halad végig. Simlis mosolyával és élénken villanó tekintetével kisebb feltűnést kelt a helyen. Egy kihaltabb pont felé tart, ahol tábort akar verni az éjszakára, mielőtt tovább indulna. Sokat kóborolt már a környéken, tudja, hogy itt biztosan jó helye lesz majd… leszámítva a szúnyogokat, a sirályokat vagy éppen a részegen botorkáló halászokat. Amint elfoglalta a megérdemelt helyét, tábortüzet gyújt, a tűz azonnal odavonz néhány gyereket, akik valószínűleg a sokáig dolgozó szüleiket várják. *
- Bácsi, mit csinálsz itt kint?
- Táborozom, nyisd ki kicsit a szemed.
- Miért nem mész haza?
- Élvezem a friss levegőt…
- De büdös van.
- Mert sokat jártatod a szád. * Dünnyögi csendesen. *
- Te őrző vagy?
- Ha nem bácsizol tovább, akkor elmondom.
- Becsszó!
- Igen, őrző…
- És te mit tudsz csinálni? Hallod a gondolatainkat? Ide tudod varázsolni a palotát nekünk?
- Be tudom állítani a hajadat, hogy az ég felé meredjen, zselé nélkül… Na jó, kölyök, ciccenj tovább, a szüleid már biztosan várnak, késő van…
- Apát várom… * A gyerek szeme felcsillan. * Látod ott a hajót? Azzal jött, most kötnek ki! Majd egyszer megmutathatnád az erődet! * Hadarja, miközben már fut is az említett szülő felé. *
- Lehet, hogy innom kellene egy erős kávét, ez még hozzám képest is hiperaktív… * Jegyzi meg magának. *

* Valami zajt hall egy közeli bokor felől, az ágak halkan megreccsennek. Severin összeszűkíti a szemét, úgy figyeli a történéseket. Először csak egy szempár villan, utána kibontakozik a jövevény teljes alakja. * Puha praclik, kecses alkat, azok a gyönyörű zöld szemek… Ciiiiic, cica… gyere szépen ciiiiic… * Kezd el gügyögni a felbukkanó macskának és próbálja odacsalni magához. * Na ki a legszebb cica, na ki? * Kérdezi tőle a lehető legédesebb tónusban. *

* A reggele még normálisan kezdődött. Éppen az egyik szokásos helyén "kuncsorgott" ki egy reggeli menüt, majd pár órára rá ,már az idefelé vezető úton haladt. Persze a kettő között megtalálta egy férfi, aki igencsak nehéz zsákot ígért neki, ha megteszi amit kérnek tőle. Cat már szinte hallotta a fejében, ahogyan az édes, csillogó arany érmék dalra fakadnak s szinte látta, ahogyan kezeiben tarthatja őket. Mély, boldog sóhajjal fogadta el a munkát, hiszen mi ez neki ? A tervezetnél korábban ide ért a kikötőhöz, így farkas alakban maradva csatangolt még egy kicsit. A hajók jöttek-mentek ki a kikötőből, ő meg állandóan figyelte az utasokat. Néhányat megkergetett, másokat megugatott. Volt akinek ijedtében lecsúszott a nadrágja, míg más ételt dobott neki ,hogy tűnjön el. Ő mindenképpen jól mulatott. Éppen pár kölyköt ijesztgetett ugyan így amikor észrevett egy macskát s egy hirtelen ötlettől vezérelve azt kezdte el kergetni. Egy bokornál lassított csak le, úgy ,hogy szinte teljesen lefeküdt, míg üldözöttje kijutott onnan. Pont ahhoz akit keresett!
Széles vigyorral ecsetelte ezt, majd vissza alakult rendes alakjába, még mindig feküdve a földön s egy aprót csettintett az ujjával mire a macska fenekét megrázta egy kis mágiával. Az meg úgy tűnt karmaival az őrző férfit vette célba.*

*Magában nevetett de még nem szólalt meg, a megvadult macska párbaját nézte, míg pár gyerek nem kezdett emiatt az őrzőhöz futni. Akkor sóhajtott s hátra osonva hirtelen tűnt el sötétben.*
- A bácsi bántotta a macskát!
- Mr. Muffin! *kezdett sírni a másik gyerek, majd hirtelen egy kicsit idősebb, olyan 150 centi körüli ,aránylag vékony srác futott a többiekhez, kékes-fekete tincsekkel s élénk szemekkel. Az őrzőre mutatott vádlóan.*
Én is láttam! Bántotta a főhalász macskáját!

* Minden jól alakul, a macska kezd közeledni felé... de ekkor történik valami, amit nem lát meg, csak a végeredményét tapasztalja. A cirmos kieresztett karmokkal veti magát felé, és dühös fúj, valamint morog. * Nana, jó cicus, nyugiiiii... nem bántalaaaaaaak... a kezem! * Próbálja elhúzni a kezét, amit az egerész elkapott, de nem sok sikerrel. Megemeli, viszont a vadász akkor sem engedi el, sőt, ráfog a hátsó mancsaival is a csuklójára, úgy rágcsálja vadul. Próbálja lefeszíteni, ezzel még dühösebb morgást zsebelhet be az állattól. A csatát egyfajta körtánc is követi a részéről, amivel a harapás fájdalmát csökkenti. *

* Egyszerű cselhez folyamodik, a másik kezével összecsippenti a bőrt a macska tarkójánál, így rövid időre megbénítva azt. Nem engedi el, mert tudja, hogy akkor eliszkolna. * Auu-auu-auu... Mi ütött beléd, hmm? * Kérdezi, ahogy megemeli az állatot szemmagasságba, úgy méregeti. *

* A gyerekek is berobbannak a képbe, aminek cseppet sem örül... főként, hogy félreértik a helyzetet. * Nem csináltam semmit a macskával, csak megtámadott. Úgy néz ez ki, mint amit bántottak? * Kérdezi, ahogy odaemeli a kissé butábban pislogó, félig lenyugodott állatot. * Eszed tokját láttad, kölyök... Az én kezem vérzik, nem a macska mancsa... * Jegyzi meg a fiatal srácnak. Közben fogást vált a cicán, a karjába veszi és vakargatni kezdi a füle tövét, ezzel nyerve némi bizalmat tőle. * Hát ki tudna bántani egy ilyen szépséget, hmm? * Vált kicsit tónust, de megköszörüli a torkát. * Sipirc innen, nincs baja a macskának...

*A két gyerek csak nézi az eseményeket, majd az egyik sírva fakad, nagyon is. Erre az érkező halászok is felpillantanak, úgy tűnik a férfinak egyre zűrösebb éjszakája lesz.*
- De hát az előbb még nem lehetett bírni vele!
- Biztos bántotta! Gyere ide Mr.Muffin, hazaviszlek!
Vidd csak haza, a bácsi kezén látni ,hogy a megtámadták.
- Mr. Muffin senkit nem bánt ártatlanul!
*Azzal a kis kölyök határozottan kitette kezeit ,majd elvette a férfitól a macskát s szinte el is ment vele.*
- Max!
*Szólt vissza mire a kis szipogós szőkeség is utánuk futott. Emiatt úgy tűnt a messzebb lévő felnőttek sem indultak feléjük útnak. Cat felvonta a szemöldökét sóhajtva nézett a két kölyök után ,majd végül a kiszemeltjére pillantott.*
Úgy tűnik itt már nem éjszakázhat a bácsi! Általában nem segítek olyanoknak akik állatokat bántanak..de maga nagyon bénának néz ki....talán most kivételt tehetek a nagy szívemmel.
* Hogy ezt mutassa is, a szívéhez emelte a kezét.*
A közelben lakom egy kis fogadóban.

*Majd jobban megnézte.*
Maga őrző ? Úgy hallottam az egyik mitugrász ezt mondogatta az apjának a kikötőben......hát...nem néz ki annak. Ereje is van, vagy csakugyan olyan béna ,mint aminek kinéz, és ez sincsen meg magának....macska szekáló.
*Majd hirtelen emelte arcához a kezeit tetetett döbbenettel.*
Vagy maga olyan férfi aki ÚGY szereti az állatokat ? Fúúúújj
De...végülis.... attól még béna....nekem meg mindig megesik a szívem...a hajléktalanokon.