Harcmező! Harcos kedvű karaktereknek (Szabad!)

*Sayla a vérfarkasok mezején járt épp gyalog szerrel. Gondolataiba merülve sétált a bajt keresve. Nem tudta kivel akadhat itt össze. Ám harcolni vágyott. Lassan betért a falu szélén lévő kocsmába. Berúgva az ajtót lépett be. A kocsmába a zene elhallgatott és síri csend lett. A pulthoz sétálva nézett a hölgyre.*

-Szia cukor falat... egy pohár wiskyt kérnék tisztán. *Mondta a pultos lánynak aki ellenkezés nélkül öntötte neki a pohár whickyt. Elégé meg volt szeppenve.*

-Mit cisnál itt egy ilyen kis finom kislány? Nem igazán neked való cica baba. *Mondta sármos mosolyal az arcán.*

*A lány elpirult a bókokra, még ha az egy másik lánytól jött is.* Ugyan én vezetem ezt a kocsmát, kérlek ne csinálj idebent balhét. *Mondta kérlelő hangon.*

-Csak a te kedvedért cica mica. *Arcán a mosoly vigyorra húzódott, majd bele ivott a Whiskyjébe.*

*Dilec épp a kocsmában ült, az egyik sötét sarokban, kedvenc borát kortyolgatva. A szokásos délutáni csendes hangulatot egy idegen... nő(???) zavarta meg. Dilec figyelte, ahogy az idegen udvarol (ez még mindig egy nő!!!!), és keményen piál. Látszott rajta, hogy keresi a bajt. Kelletlenül levette bakancsos lábát az asztalról és odasétált a pulthoz. Minden szem rászegeződött, síri csend kísérte útján. Odaért hozzá*

Szervusz aranyvirágszál! Eltévedtél? Korán van még a whiskyhez! Inkább meghívlak egy narancs juice-ra! Aztán... a magad érdekében, talán jobb lesz, ha hazamész szoknyát varrni!

*Közelebbről jobbann szemügyre vette. A magasságából, testfelépítéséből tudta, hogy a sárkányok nemzettségéből való. Ruhájából és felszereléséből tudta, hogy harcos. De mit keres a farkasoknál?*

*Sayla rápillantott arra aki megszólította és a megszólításon felhúzta a szemöldökét.*

-Arany virágszál a Mari néni papucsa az, összetévesztesz valakivel ordas...*Mondta a férfira nézve. Tudta, hogy ő kicsoda. Végig mérte és csak elvigyorodva behunyta a szemét, vissza fordult a pulthoz és ismét bele ivott a Whiskyjébe.*

Cica virág egy üveg bort Dilec D.-nek. *Mondta és nagyon dühítette az ahogy vele beszélt az illető, főleg a megszólítás.*

-Tudod lehet, hogy te nem tudod ki vagyok... úgy látszik a hírnevem idáig még nem ért el... *Mondta és ismét az italba kortyolt, majd meg itta. A pultosra nézett.* Még egyet kérlek! *Mondta és a lány újra töltötte a poharát és Dilec elé rakott egy olyan bort amit a sarokban iszogatott. A pultos nő Dilecre nézett.*

-Uram... önt is meg kérem, hogy ne idebent rendezzenek balhét...*Mondta kedvesen, nem tolakodón, majd Saylara pillantott és elmosolyodott.*

- Köszönöm, de mondtam, hogy nem rendezek balhét idebent... egy harchoz amúgy is kicsi egy ilyen hely. *A pultos lány vissza tért a többi vendég kiszolgálásához.*

-Nem iszom narancs juice-t. Nem az én műfajom. A sárkány bort és a whiskyt jobban szeretem. Szoknyát pedig nem varrok.... *Mondta és kardja markolatára tette a kezét. Nem nézett rá, viselkedése még mindig nyers volt.* De miért is kellene "haza" mennem? Fizető vendég vagyok a kocsmába. *Mondta és a pultra rakta az italok árát, hogy ne egybe kelljen fizetnie, és ha verekedésre kerül a sor akkor se maradjon adós.*

-Tudod Ordas komám... én nem nő vagyok... aki nőként kezel... azt nem áll módomban épségben hagyni. *Szeme meg villant Dilec felé.*

*Gondolkodott, hogy hallotta-e már hasonló harcosról. Valami derengett neki... S betűvel kezdődik neve. Sa..Sa...Samurai?! Nem, biztos nem az. Míg kattogott az agya a neven, a pultos kérte, hogy ne itt rendezzenek jelenetet.*

Nem, nem fogunk idebent harcolni. Kár lenne a berendezésért!

*Hallgatta tovább a lány beszédét.*

Te lehet, hogy nem vagy nő, de én meg nem vagyok a komád! De mi dolgod van neked errefelé, ahol a sárkány nem jár? Még egy kört a harcosnak! Legyen a vendégünk!

*viszonozta az éles tekintetet és nem kerülte el a figyelmét, hogy a kard markolatán nyugodott Sayla (eszébe jutott!!!) keze. A pultos nő még egy poharat tett a lány elé*

Akkor... fenékig, Sayla! *vette fel a saját poharát és felé emelte*

*Elvette a poharát és ő is felemelte.* Fenékig ordas! *Mondta és egy huzatra itt a meg a Whiskyt. Jól bírta az alkoholt.*

Elnézést ha megsértettem az önbecsülésed...*Mondta és kicsit kuncogott rajta. Felvette a másik poharat és a pultosra nézett csábosan.*

-Dolgom ugyan nincs, csak gondoltam eljövök kicsit szét nézni az itteni kocsmákba, hogy itt milyen is a légkör... *Mondta és Dilecre nézett szeme sarkából.* Vagy talán gond, hogy meg látogattam nemzetséged? *Vigyorgott orra alatt és igyekezett kihozni a sodrából, persze egyenlőre csak szavakkal.*

-Bár természetes dolog, hogy az alfa farkas furcsállja a dolgot, ha más nemzetségtől jönnek ide. Ennyire félted a harcosaid? Nyugi... nem ölném meg őket, max kapnának egy kisebb verést. *Nevetett fel ismét egy kis önelégült mosollyal. Meg itta a másik poharat is.*

-Nos ami azt illeti elégé fagyos itt a hangulat. Tehetnénk be zenét... van nálatok ilyen zene generáló bigyó, vagy ti ilyennel nem éltek?

*Az ordas megszólítás kezdte nyűgösen érinteni. De vigyort erőltetett az arcára és ő is megitta a borát.*

Nem az önbecsülésemmel van a baj. Hanem a te tiszteletlenségeddel. Az iskolában nem tanították meg neked, hogy mit illik és mit nem?

Nem gond, hogy meglátogattál minket. Sőt! Kezdem azt hinni, hogy tényleg ennyire meggondolatlan vagy, hogy egyedül jössz kötekedni egy farkaskocsmába!

Nem féltem a falkát. Inkább azt a sármos kis pofidat, amiről mentem lehervad az önelégült vigyor, ha ezek a tagok itt kiszimatolják, hogy harc van készülőben.

Zene nincs. Énekelj! *újra töltetett a pohárba és várta a dalt.*

*Sayla a férfira pillantott és felvonta a szemöldökét.*

-Ugye ezt nem gondoltad komolyan... Ha tiszteletlen lettem volna akkor bocsánatod kérem alfa ordas... de nekem minden vérfarkas ordas. A tiszteletlenség pedig az ha ők bele szólnak két ember harcába... mellesleg ne féltsen engem...

-Sármos pofim van jó tudni. *Nézett rá, mikor meg az ének jött szóba megrázta a fejét.* Azt maga nem akarja... nincs annyi Sárkány bor a földön ,hogy én énekeljek... bár hangom van éneklés terén... Bár ne hallaná. *Mondta kicsit komolyabban majd az újra töltött poharat is kiitta. Komolyan pillantott a farkasra.*

-Tudod mit... te tudod, hogy harcolni akarok... szóval inkább menjünk ki a mezőre és párbajozzunk. Igyekszem nem tiszteletlen lenni feléd, és egy tisztességes párbajt ajánlok... Nincs bele szólás semelyik részről. Te is harcos vagy... és szerintem te is épp úgy akarod a harcot mint én.

*Elgondolkodott a lány válaszain. Tetszett a belevalósága, egyenlő félnek tekintette. Az ajánlatot megfontolta.*

Ám legyen! A harc lefegyverezésig tart. Mi legyen a tét? Mit kívánsz, ha nyersz? Ennek fényében mondom az én áramat is. *újból belekortyolt az italba*

Neked tét nélkül már nem is élvezetes?*Kérdi felvonva a szemöldökét.*

Én nem kérek semmit ha nyerek... hisz igazából a becsületről szól. Két harcos felméri egymás erejét és küzd a megállapított határig... bár én jobban szeretem addig vinni a harcot, míg az egyik fel nem adja... de legyen. Lefegyverzésig. *Mondta rápillantva elmosolyodva.*

Persze ha te nyersz megteszem amit akarsz. Én nem kérek semmit. Nekem épp elég a harc... ha már a csatában nem vehettem részt, ami itt folyt nálatok. Nem mondom, hogy szívesen oltottam volna ki életeket, de ártalmatlanná szívesen tettem volna pár ordast. *Mondta komolyan.* Az értelmetlen gyilkolást meg vetem...

*Mély levegőt véve megitta a maradékot és jelzett a kisasszonynak, hogy nem kér többet.* Nos a részleteket megbeszélhetjük út közben. Alfa vezér...

Rendben! Gyere, kövess!

*Kimentek a kocsmából, egyenesen a mezőre, ahol a harcok folytak ezelőtt pár napja (?). Elfoglalták a helyüket, Dilec szembefordult Saylával. Gonoszan elvigyorodott, miközben elővette a kardját és alapállásba helyezte magát.*

Én megmondom, mit kérek, ha veszítesz!

*Egy egyszerűt ráijesztett a lányra, amit szinte ki se kellett védeni, ez csak amolyan hülyülés volt inkább.*

Ha nyerek, elénekelsz egy sárkánydalt! Áll az alku?

*Sayla követte és mikor kiértek a mezőre féloldalasan helyezkedett el Dilec fele fordította fejét és tekintetét.*

Hallgatom. *Mondta mikor a feltételt említette és mikor kimondta azt felhúzta a szemöldökét.*

-Mondtam nem akarod hallani az ének hangom... de legyen te tudod... de nagyobb kínzás lesz az számodra... mint hogy harcolsz velem. *Mondta elmosolyodva. értette a viccet benne és lassan húzta ki a katanáját. Szép kard volt és rendkívül éles.*

-Nos meddig nézünk itt "farkas" szemet? *Kérdi és elvigyorodott a saját szójátékán.*

*A "nézzünk farkasszemet" beszólásra kicsit elhúzta a száját*

Ettől jobb poénod nincs, házisárkány?

*Kardját maga előtt tartva egy félelmetesnek szánt csatakiáltással megindult előre, egyenesen a lány felé. Számított rá, hogy ezt az első csapást könnyedén ki fogja védeni, éppen ezért számítva egy esetleges visszatámadásra, résen volt.*

*Sayla meg se mozdult és nem rezdült arc izma se. Felemelte kardját és kivédte a csapást. Tudta, hogy ezek még csak a bemelegítő körök, egymás erejének felmérése. Erősen tartotta a kardot. Direkt nem az éles felével védte ki a csapást.

Sayla csak elvigyorodott.*

-Nem mint ha a te házisárkány poénod értelmesebb lenne! *Jobb kezében volt a kard amit tartott ám csak egy kézzel fogta, így a bal szabadon volt. Ütéshez készült Dilec hasfalába, de tudta, hogy számít egy ellentámadásra, így mielőtt az ütés betalált volna elengedte a kardot és leguggolva próbálta meg kigáncsolni, miközben arrébb húzódott a kard leesése elől.*

*Ahogy Sayla ütni készült, Dilec már várta a becsapódást. Ekkor a lány gáncsolt. Egy pillanatra meglepődött, tetszett neki a félrevezetés. Kicsit megingott, és valóban, azonnal lecsapott a karddal, amit Sayla kivédett. Amint érezte, hogy a kard hegye földet ért, a súlypontját áthelyezte, és már rúgott is a lábával a lány felé. Ha eltalálja, akkor fejen találja a guggoló ellenfelét.*

*Sayla látja az érkező rúgást de amennyire tudott kitért előle, így a haját legyintette az meg. Egy pillanat alatt ugrott fel és a gugolás miatt nagyobb erőt tudott kifejteni. Egészen Dilec feje fölé ért a magasság és átugorta így az ellenfelét. Újra támadt a kardal. Hátra fele suhintott. Arcán a harc élvezete látszódott. A kardcsapást az ellenfele kivédte így egy gyors szaltóval ugrott arrébb a következő csapás elől.

Távolabb volt Dilectől és szabad kezét oldalra kicsit felemelte testétől. Lassan kezdett belőle füst áradni és belepni a lány alakját végül terjeszkedni. Ez elégé gyorsan történt, így ideje nem volt Dilecnek túlzottan megjegyezni a lány helyét. A fekete köd egyre sűrűbb lett és már nem lehetett látni semmit.

Sayla mozogni kezdett halk lépteivel és csak egy egy fú suhogása árulta el helyzetét. Egy shirikent vett elő kis öv táskájából és Dilec felé dobta, mert az ellenfelét lélegzete elárulta. A dobó csillag gyorsan haladt és a jó hallásúak hallhatták annak súrlódását a levegőben.*

*Az ugrásokat követte a tekintetével és nem hagyta meglógni a lányt. Mikor alkalma volt rá, akkor támadt a karddal, de ezeket sorban kivédte az ellenfele. Amikor ködbe veszett, káromkodott magában. Csak hallására és megérzéseire hagyatkozhatott. Amikor a lány elárulta a helyzetét, arra fordult, de nem csapott a karddal, nehogy csak figyelemelterelés legyen és lesből a védtelenebbik oldalán rajtaüssön. Amikor meghallotta a dobócsillagok suhanását, elugrott. Pont időben, az egyik így is megkarcolta a karját. A ruha megszakadt rajta, és friss vér serkent fel a vágás mentén.*

A franc...

*Suttogta magának, majd amerről jöttek a csillagok, arrafelé támadt. Kardjával kegyetlenül szelte a ködöt, de az csak nem akart eloszlani. Vészes közelségbe ért a lányhoz, és a lecsapott felé.*

*Sayla otthonosan mozgott a fekete ködben. Megérezte a friss vér szagát és mikor hallotta a kard suhogását és hallotta ahogy felé közelednek el el hajolt a kard útjából, ám az ő karja is meg sérült ajkába harapva fedte el a fájdalmat. A vér szaga kezdte belengni a ködöt. Kettejük vére illata keveredett össze.*

*Sayla nem szólalt meg, bár elégé szép találatot kapott. Mély lett a seb, ha nem húzódik el ennyire sem levihette volna egész karját. Hátrább ugrott és utána újra támadt. Dilec körül táncolt a ködben néha néha egy egy hangosabb lépéssel, hogy össze zavarja prédáját. Igen az adrenalin kezdett eluralkodni testében. Egyre gyorsabban mozgott és mikor úgy érezte kellő kép össze zavarta a férfit újra kigáncsolta és egy határozott fentről irányuló vágást indított meg a földön fekvő Dilec felé áma ez elgurult még időben előle. A köd hírtelen oszlott el. Sayla féltérden volt és kardja a földnek szegeződött.*

-Ügyes! *Mondta az elismerő szót fél hangon. Bal karján látható volt a mély seb. neki ruhája nem szakadt mert ujjatlan volt.* Bár nem vártam mást egy alfától!

*Ugra fel ugrott és Dilec felé támadt, de most a sérült bal kezében volt a kard. Ugrás közben cserélte meg. Vágott a kardal, de csak figyelem elterelésnek, hogy az a karddal védekezzen. Közben jobbjával Dilec nyakát fogta meg, s megmozdított egy ideg dúcot. Dilec nem tudta használni már a bal karját. Először zsibbadást érezhetett benne, majd végül ernyedten esett le a teste mellé. Sayla előtte ért földet és kardját oldalra tartotta sérült kezével. Igyekezett ellenfelét ártalmatlanná tenni, de ez a csapás kockázattal járt. Nyitva hagyta védelmét.*

*A másik vérének erőteljes szaga kicsit megrémítette, de mivel a köd nem oszlott el, tudta, nem halálos a seb. Aztán kigáncsolták, elgurult, épp időben. Sayla kardjával támadt,amit ő ki is védett, a védtelenül hagyott nyakán pedig csak egy fogás, és már nem is érezte a bal karját. Jobb kézzel tartotta a kardot, forgatta csuklóból, és mikor látta, hogy a lány a kardját maga mellé húzza, a sajátját megfordította a kezében a markolatot fogva, és behúzott egyet Saylának. Mivel fordítva volt a kard, így nem történt vágás, viszont a markolatot szorongatva az ütés lendülete és ereje hatványozódott.*

*Sayla meg érezte az ütést és hátra is esett tőle. Hanyatt feküdt az avarban. Dilecre nézett szélesen elvigyorodva és felugrott ismét előtte állt. Ajka felrepedt, szájába folyt vére és érezte annak ízét. Csak elvigyorodott rajta és oldalra kiköpte a vért.*

-Csak ennyit tudsz? *Kérdi és újra támadásba lendült. Már nem védekezett. Az adrenalin teljesen elborította agyát és ez látszott tekintetén. Élvezte a harcot, nagyon is. Újra neki veselkedett és levegőbe dobva a kardot vette át jobbjába. Körkörösen forgatta meg maga előtt a katanát, miközben előre lépdelt. Nyíltan és egyenesen támadt a férfira. Kardjaik csattanása élesen járta át a vidéket. A közeli kocsmából páran ki is jöttek a kardok hangjára. Távolabbról figyelték az eseményeket, de nem szóltak bele.

Sayla úgy forgatta a kardot, mint ha csak táncolna vele, de minden csapását kivédte Dilec. Lépései nyújtottak voltak. Balkarját nem használta a vérzés miatt, bár az adrenalin által fűtött harcos nő, csak folytatta az ostromot. Sebéből viszont a vére egyre jobban folyt, ami nem érdekelte.

Az egyik pillanatban azonban nem tudott tovább lépni. Lélegzete szapora volt és zaklatott. Újabb adag vért köpött ki.*

-Figyelnek minket...*Mondta, de szemét nem vette le ellenfeléről.*

*A csapássorozatnak ellenállt, az ő sérülése kevésbé volt komoly, mint Sayláé. Érezte, hogy figyelik.*

Igen, már egy ideje.

*A lány csak nem hagyta abba az ostromot, mire Dilec megunta, és amikor elhárította a csapást, kardjával a lány fegyverét a földre szorította, lábával megrúgta a térdhajlatát, hogy lejjebb kényszerítse, hogy kényelmes magasságban a nyakának szegezhesse a kardot. Az utolsó pillanatban megállt, pár centire az ütőértől.*

Mély a seb a karodon és a szád is feldagadt. Folytassuk később?

*Sayla adrenalintól fűtött tekintettel nézett fel Dilecre és elvigyorodott.*

-Azt hiszed ilyen könnyedén feladom? Mit számít a sérülés? A harcnak nem a sérülés a vele járója? *Kérdi vigyorogva, agya már csak a harcra összpontosított, Érezte hogy Dilec szorítja le a földre kardját és a pengéjét torkának szegezi, és hogy teste már nem sokáig bírja, ám mégis folytatni akarta. Egy erőteljesebb mozdulattal rántotta ki Dilec lába alól a kardot és a talajt is. Ahogy hátra fele kezdett zuhanni ellenfele úgy állt fel és sebesült karjára tette kezét. Arcán nem látszódott fájdalomnak jele sem.

Sayla új erőt merítve fájdalmából támadt újra és igyekezett újra Dilec nyakához közel férkőzni, de ez nem sikerült, viszont tudta ha hamarosan nem adja fel a küzdelmet nem csak ő veszítheti el a karját, hanem az ellenfele is. A bénulást nem hagyhatta sokáig rajta. Még egy támadás és feladja méltóság teljesen harcos ként. Újra suhintott kardjával ellenfele felé, de azt is kivédte. Lassan egyenesedett ki leeresztve kardját és kis táskájából kivette a kendőjét és megtörölve karját tette hüvelyébe. Lassan tisztult ki a feje és újra köpött egy kis vért.*

-Minden elismerésem a tiéd Dilec! *mondta elmosolyodva lehunyt szemekkel, majd féltérdre ereszkedett.* Elismerem erősebb vagy nálam! Ezt a meccset te nyerted! *Mondta ki végül a becsületes feladást.*

Viszont egyet kérlek engedj meg... had oldjam fel a karod bénultságát. Nem szeretném ha elvesztenéd azt! *Mondta teljes komolysággal felnézve rá.*

*Látszott rajta, hogy azért megizzasztotta a lány. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt légzés közben.*

Rendben! Ügyes voltál! Köszönöm a harcot, Sayla!

Tedd azt! Én úgyse tudom magamnak feloldani! amúgy ezt hol tanultad?

*Odafordította felé béna kezét, hogy jobban hozzáférjen a ponthoz, amit fel kell oldani.*

Gyere, igyunk erre valamit! valami jó erőset, ami fertőtlenít! Meghívlak!

*Sayla feláll és oda lépve hozzá megfogja ugyan ott ahol azelőtt és megmozdítja azt az ideg dúcot. Kicsit fájdalmasan, de vissza tér Dilec karjának érzete és tudja mozgatni.*

-Ez egy olyan Technika amit csak Eras és én alkalmazunk. *Vigyorodik el* Ezt csak korlátozott ideig tudjuk alkalmazni a másikon persze csak ha nem akarunk maradandót hagyni rajta. Ha még 5 percig így maradt volna a karod, nem tudtad volna többet használni...

-Van olyan is ami az egész testet elernyeszti és ártalmatlanná teszi az ellenfelet. Tökéletes arra, hogy ne öld meg, de ártalmatlanítsd... A gond csak az, hogy tökéletes időzítés és pontosság kell hozzá. Ennek a technikának igazából nincs neve, és elégé tiltott. Csak kevesen ismerik. Történetesen Erason és rajtam kívül a nagy bátyám és az idős Gressil.

-Igazából lehet hasznos... de veszélyes is. Ha nem sikerül feleslegesen hagytad nyitva a védelmed. A pontok pedig mindenkinél más helyen vannak, de viszonylagosan egy területen belül. *Mondta és kicsit elmosolyodott.*

-Sárkány borotok az gondolom nincs. Jó kis 60°-os bor... *Kezét kar sebére teszi és próbálja elszorítani, hogy az ne vérezzen tovább.* Miattam pedig ne aggódj, lehet hogy csúnya seb... de volt ennél durvább is már, de ha gondolod mesélek egy ital mellett. *Vigyorodik el és indul meg a férfi oldalán vissza a kocsma felé. Végig néz a figyelő társaságon.*

-Őszinte leszek még folytattam volna, de tudom, hogy egy vezérnek fontos a tekintéje... de persze azért messze nem vagyok még azon a szinten amin Te, de nem adom fel a dolgot. Edzek és erősödöm tovább. Egyszer majd téged is legyőzlek, ha nem ugyan ezt teszed te is. *Vigyorodott el a fenyegetőzésén.*

Szeretném megtanulni ezt a fogást, már ha szabad És igen, a karomra még szükség lesz, így köszi, hogy nem hagytad veszni

*letépett az ingéből egy darabot és elkötötte a lány sebét.*

Ez kitart egy darabig. De azért jó lenne megmutatni egy gyógyítónak. Mit gondolsz?

*közben elindultak visszafele.*

Igen, én is élveztem a harcot, köszönöm! A tekintély fontos, de nem annyira, hogy emiatt hagyjuk nyerni a másikat! Egyszer összehozhatnánk egy visszavágót! Apropó! Nem tudod, hogy Eras gondolkodott-e már a harci játékokon? Egyszer említettem neki, hogy a sziget lakói között valamiféle versenyes keretek között rendezhetnénk hasonló megmérettetéseket. Gondolom Te is indulnál rajta, nem?

Csak szeretnéd. *Nevet fel jóízűen és megrázta a fejét.* Nekem is 20 évembe telt mire ennyire megtanultam. Elégé nehéz technika és nem is mindenki tudja elsajátítani. Plusz... én nem sokára megyek egy vadászatra a főnökkel és a srácokkal. *Mosolyodik el és látja mire készül. Nem ellenkezik, bár az ritka hogy ezt elfogadja.*

Igen talán meg kellene mutatni, de ha kapok egy kis farkasvért vagy hogy a nyavajába hívjátok azt az erős piát, kifertőtlenítem és nem lesz baja... volt már ennél súlyosabb sérülés is amit nem kezelt gyógyító. *Mondta teljesen nyugodt hétköznapi hangon, és megy mellette nyugodt léptekkel.*

Nem is amiatt hagytalak nyerni... *Pillantott rá.* Bár tény ez is benne volt, de nem akartam, hogy elveszítsd a karod... és ilyen sérüléssel esélyem nem volt lefegyverezni téged 5 percen belül... inkább feladom. Az kellene még, hogy a tanács rám száljon mert amputálni kellett miattam a karod. *Vakarja meg a fejét és mély levegőt véve hallgatja tovább mondandóját.*

-Igen említette, de még időpontot nem tudott, mondani. Elégé sok dolga van így a történtek után. Állítólag az öreg Geron is átadja a vezetést lányának... elégé nagy port kavar ez többek számára a tanácsba. Eras elmondása szerint a Sötét elfek követének elégé nem tetszik az, hogy nő fog vezetni. Szóval nem tudom mikor kerül megrendezésre, de igen szívesen részt vennék rajta, de addig sok minden történhet... *Gondolkodik el és lassan vissza érnek a kocsmába és kikér egy farkasok vére nevezetű italt.*

-Most ha nem bánod bemegyek a mosdóba... nem akarom hogy ezt bárki is lássa. Nem egy szép látvány. *Mondta és azzal el is tűnt Dilec szeme elől. Alkalmazva a bénító technikát zsibbasztotta le karját, hogy ne érezze a fájdalmat. Levette az inget amivel ellett szorítva és bele öntötte az erős alkoholt. A bénulás ellenére is érezte a csípést a karjába. Fogait össze szorította, de nem adott ki hangot. Vajon mennyire lehet fájdalmas, ha nem lenne elzsibbasztva végtagja? Ebbe igazából bele se mer gondolni. Mikor azonban kész volt és a vére már nem folyt leöblítette vízzel és bele öntötte a maradék piát is. Kiengedte az ideg dúcot és megmozgatta karját, de azt még mindig csípte az alkohol. Száját is lefertőtlenítette még mielőtt az egészet ráöntötte volna. A rongyot kidobta a kukába és a pohárral ment vissza. Szeme csillogott a fájdalomtól, de nem mutatta ki.*

-Még egy farkasok vérét. *Mondta a pultosnak aki ki is töltötte neki a pohárba. Egy huzatra itta meg, hogy ki tisztítsa gondolatait, és csillapítsa a fájdalmat. Látható, hogy erős benne a tudat, hogy nem ordít hiába fáj. Újra Dilecre pillant.*

-És te indulsz majd azon a harci tornán?