Segomonos

Név: Segomonos
Faj: Vámpirizált sötételf
Kor: 3211 év (160 éves kora óta időtlen)
Nem: Férfi



Kinézet: 186 cm magas, 86 kg súlyú. Hollófekete haja van és ametisztszín szemei, arca általában nyugalmat és békét sugároz. Korának nyomát egyedül kísérteties tekintete hordozza.

Jellem: Mivoltát tekintve érthető módon rendkívül türelmes. Amikor rendesen el van látva vérrel, egészen nyugodt bár cinikus egyén, nem szokása a kedveskedés. Gyakran változik a személyisége, bár sosem drasztikusan és hirtelen; ez annak köszönhető, hogy élete során többféle egyén bőrébe kellett bújnia, amelyek nem múltak el nyom nélkül. Emiatt gyakran gondolkozik azon, van-e egyáltalán saját személyisége. Sokszor kapja magát azon, hogy percekig bámult mozdulatlanul a semmibe, mint a sok csata után megzavarodott harcosok.

Háttértörténet: Kr.e. 1198-ban született, a mai Franciaország - akkoriban Gallia - területén, egy kelta kultúrájú sötét elf törzs tagjaként. Szülei eleinte harcost akartak belőle faragni, de pár évvel később jobbnak látták, ha druidának adják. Így hát a törzs másfajta érdekeit szolgálva druidának állt, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön a természettel. Hosszú évek alatt elsajátította a természetmágia rejtelmeit, és nem kellett sok hogy ezután, bár vigyázva, de sötétebb művészetek felé forduljon, távolibb tájakon. Egy ilyen ismeretszerző vándorútja során egy ősi ereklye nyomaira bukkant. Elmondások szerint a tárgy – egy maszk – képes volt halhatatlanná tenni, hatalmas erőt és sebességet adni a viselőjének, de véráldozatok árán. Meg kellett szereznie, hogy még ha bemocskolt kézzel is, de segíteni tudjon a népének a szerzett hatalommal. Évek hosszú keresése és kutatása után, Egyiptom földjén talált rá az egyszerű faragott tárgynak tűnő jáde-maszkra. A rituálét még a rég elfeledett szentélyben végrehajtotta, azonban fölöslegesen hozott véráldozatot; a maszk ugyanis áldásáért cserébe a viselő életét és vérét követelte.
Sikerült félbeszakítania ugyan a folyamatot az ereklye elpusztításával és minden mágikus képessége feláldozásával, de későn; napokig kábulatban feküdt, mialatt Gaia egy látomással figyelmeztette sorsára; élők és holtak közt ragadt, ha ilyen formában hal meg, a lelke megszűnik létezni. Egyedül az hajtja, hogy ezt a sorsot elkerülje, és gyógyult formában halhasson meg.
Elátkozott lényként kutatta a gyógyírt, bujdosott és élt álnév után álnéven a történelem során, egészen addig, amíg a többi faj Terian szigetére nem került. Aurelius, az őrzők legidősebbike hosszas vizsgálódás és gondolkodás után szabad utat biztosított neki a szigetre, bizonyos feltételekkel: mivoltát titokban kellett tartania mindenki elől, átkát nem adhatta tovább és a vén őrző felügyelete alatt kellett lennie.
Így vált lakhelyévé az őrzők központi épületének egyik alsóbb szeglete, ahol továbbra is türelemmel kutatja a gyógyírt, vagy mikor elfogja a reménytelenség érzése, évezredeken át szerzett tudását veti tekercsekre és könyvekre a sziget népe számára. Ritkán mozdul csak ki lakhelyéből vagy a központi épületből, többnyire csak akkor, mikor nyomra bukkan. Ezen útjai gyakran hamar véget érnek, miután elkeseredetten tér vissza „otthonába.” Segomonos azonban türelmes teremtés, újra és újra próbálkozik – hiszen ideje több, mint a tenger.

Tanulmányok: Korából kifolyólag rendkívül művelt és sok régebbi nyelvet beszél. Elméleti mágikus tudása hatalmas és szerteágazó, kiváló a történelmi ismeretsége is. Ezeket jegyzi fel az őrzők központi épülete alatt.

Képesség: Veleszületett képessége nincs,mágikus képességeit pedig teljes mértékben elveszítette, így tudása csak elméleti szintű. A jáde-maszk a ma vámpírként ismert lénnyé tette, ami a következő hatásokkal jár; fizikai ereje több mint tízszerese az eredetinek és olyan, mintha folyamatos gyorsaságvarázs lenne rajta, szélsebesen mozog. Teste rendkívüli gyorsasággal regenerálódik ugyanabba a formába, mint amiben a jáde-maszkot magára öltötte. Kizárólag a napfény ölheti meg, a levágott végtagok egy nap múlva újranőnek vagy visszaforrnak.
Ezért cserébe naponta kell vért innia, állatoké is megfelel, de értelmes fajok vére jobban kielégíti szomjúságát.

Egyéb:
- A megnövelt sebesség és erő, ahogy a regeneráció is egyben átkok a mindennapi életében, mivel nehéz „normális” erővel vagy sebességgel mozognia. Ez a beszédén is megmutatkozik, emiatt gyakran hadarni kezd. A regeneráció mindenre kihat, ezért időtlen a teste; ha levágja a haját másnapra visszanő, ha befesti, felveszi eredeti színét.
- Ha valakinek az utolsó csepp vérét is kiszívja és egy részét a sajátjával pótolja mielőtt a lélek eltávozna a testből, uralma alá hajtja az áldozatot, akiből hozzá hasonló lény lesz.
- Egy torc stílusú nyakéket hord, származásának utolsó nyomaként. - (https://i.imgur.com/3m4cVn5.png)
- Vér nélkül teste lassan aszottá válik és szörnyű kínokat él át, de nem hal meg. Minél tovább nem jut vérhez, annál jobban megváltozik a személyisége. Ingerültebb lesz, instabilabb, ilyenkor kezd mutatkozni rajta a türelmetlenség és az öröklét minden hátrányoshatása.
- Kultúrája miatt Gaia neve számára Cernunnos, és csak így hajlandó nevezni.
- Aureliust sorstársának tekinti, néha szeret vele beszélgetni a rég elmúlt korokról, amiket másokkal nem tehet meg az egyezményük értelmében.

Felhasználónév: Segomonos
E-mail: helenkars@vipmail.hu

/Karakter elfogadva. Jó játékot és sikeres registrációt. (by Geron Leiran)/