Akahaku kunyhó

*Feltápászkodott a földről és várta, hogy Chiyo összepakoljon. Alig várta, hogy megkeresse Tendot és tőle is bezsebeljen pár értékes tárgyat.*
- Majd szólok, köszönöm.
*Az öregasszony odalépett a falhoz és csinált vele valamit, mert hirtelen csengőszó hangzott fel. Nem történt semmi. Glenice azt hitte, hogy az az izé elromlott, vagy Chiyo csak úgy mókából csengetett. Megvonta a vállát, már épp kiment volna a szobából amikor nagyi megmondta, hogy Tendo alszik. Ez egy kicsit felzaklatta a lányt mert már nagyon beleélte magát a dologba, így most várnia kell míg fel nem ébred. Lement a lépcsőn tudta, hogy melyik volt a fiú szobája mert csak az volt zárva. Gondosan körbenézett, hogy nincs-e a közelben Chiyo, s mikor megbizonyosodott, hogy nincs odalopakodott Tendo szobájának az ajtajához. Ördögi mosoly húzódott arcára. Résnyire kinyitott az ajtót ügyelt arra, hogy ne nyikorogjon. Nem ment neki, majdnem elnevette magát. gyorsan becsapta az ajtót és berohant a konyhába. Leült az asztalhoz, elkezdett kuncogni. Nem olyan gonosz azért, hogy felébressze a fiút, bár ahogy becsukta az ajtót lehetséges, hogy mégis sikerült. Mindenesetre szépen illedelmesen ült az asztalnál nehogy gyanúsított legyen. Elővette azokat a tárgyakat amiket kiválogatott. Kiterítette őket az asztalra, majd felvett egy szemüveget és elkezdte felmérni a tárgyak értékét.*

*Félálomban hallott egy nagy dörgést,de mivel túlságosan fáradt volt és még nem pihente ki magát,ezért nem riadt fel rá.*
*Glenice kiviharzott a szobából,mosolyogva,mint egy félőrült.Elég furcsa volt,de valószínű,hogy azért örül ennyire,mert sikerült találni pár ilyen antik és különleges tárgyat.Nem ment utána,inkább ledőlt az ágyába és elővett az éjjeliszekrényből egy könyvet.A címe:"Sötét mágia legsötétebbike."Chiyo ebből a könyvből tanulta a tiltott mágiát.Most pont kapóra jött neki,hogy Glenice összetaposta a pókokat.Hiszen a fekete mágiának is csak egy ágát próbálja kitanulni:A feltámasztást.Odalépett az egyik agyontaposott pókhoz,egy 10 kézjelből álló bonyolult mozdulatsort hajtott végre,amikor a pók megmozdult.Lábából csak 3 maradt meg neki,de ezzel a 3 lábbal is sikerült közlekednie..jelezvén,hogy sikeres a feltámasztás,Chiyo kezére ugrott,aki eleresztette őt.Nagyon rég döntött már úgy,hogy ilyesfajta mágiát fog tanulni,de valahogy közelinek érezte magához.Hiába fekete mágia,de akkor is segít az embereken,viszont ennek is,mint minden erős és bonyolult technikának,megvan az ára:Felborítani a természet körforgását nem okos dolog.Ráadásul ezzel a bűbájjal tulajdonképpen megrövidíti a saját életét.Persze nem ilyenkor,mikor kis állatokat éleszt fel,hanem mikor embereket.Egy feltámasztás használatakor(embereknél) temérdek csakrát elveszít,ami csak nagyon nehezen nyerhető vissza.De ő mégis úgy érezte,szüksége van ezekre a varázslatokra.Tudta,hogy egyszer eljön az idő,amikor valaki,aki hozzá nagyon közel áll,eltávozik az élők sorából,és hogy érezhesse,hogy ért valamit az élete,újjáéleszti,még ha ez a saját életébe is fog kerülni.Visszabújt az ágyba,ám ezúttal már nem olvasni,hanem szunyókálni egy kicsit.*

*Nagyon nem volt kedve most ehhez. Álmos volt, de nem állhatott le addig míg meg nem becsülte a tárgyak értékét. Néha lebukott a feje és a szeme is lecsukódott, de aztán megrázta a fejét és folytatta a munkáját. Minek kell nekem ezt csinálni?! Ez itt ne, legyen öt ezüst, eladni viszont egy aranyért fogom. MUHAHAHAHAAA.aaaaAAWW. Gondolta, s közben ásított egy nagyot. Megpaskolta arcát, felpattant helyéről, aztán visszaült. Nem tudta ennek mi értelme volt, de jól esett neki. Pár percig csak meredt előre aztán eszébe jutott, hogy játszik egy kicsit.. Egy kicsit kinyújtotta kezét, egy serpenyő repült felé, de túl gyors volt. Majdnem elkapta Glenice fejét, de ő sikeresen lebukott az asztal alá. A tárgy belecsapódott a falba, majd nagy csörömpöléssel földet ért. Glenice felszisszent. Nem akar ő semmit se tönkre tenni, de hát nem mindig jönnek össze a dolgok. A falon nem keletkezett akkora kár csak egy karcolás. A lány elkezdett a zsebében kotorászni. Talált egy kis festékes üveget és egy ecsetet. Mint egy festőművész nekiállt helyrehozni a fal sérülését. Sikerült is neki, már csak meg kellett száradnia. Elkezdte fújkálni, de egyre hevesebben fújkálta és egy kicsit megszédült. Leült a székre és feje mintha ólomból lett volna nekivágódott az asztalnak. A lány mély álomba merült és még horkolt is.*

*Chiyo felébredt, Glenice pedig próbálta felkapni a serpenyőt a földről, de akkor már rég kiabáltak vele. Úgy állt ott mint aki mindjárt maga alá pisil. Az öregasszony elviharzott, ő pedig rosszkedvűen felbaktatott a vendégszobába. Bezárta az ajtót majd leült az ágyra. Unatkozott, de szörnyűen. Aztán eszébe jutott valami. Mikor a faluban mászkáltak hallotta, hogy valamilyen bálról beszélnek ami a Vérfarkasok falvában lesz. Elkezdett gondolkozni. Mi lenne ha elmennék oda? Tiszta elit hely. Gyémántok, ékszerek és KAJA. Igen, oda fogok menni, már csak egy ruhára lenne szükségem. Felpattant az ágyról és a zsákjához ment. Kiterítette a tartalmát az ágyra. Elkezdett benne kotorászni és össze-vissza dobálta a ruhákat. Elmosolyodott amikor meglátott egy lila ruhát.
Szépen lerakta az ágyra, szerencsére nem gyűrődött annyira össze. Megnézte a szoknya alját és remélte, hogy tele van zsebekkel.....ÉS IGEN. Glenicenek az volt a szokása, hogy számos ruhadarabjába zsebeket varr. Belebújt a ruhába, megfésülte a haját. A tükör előtt meggyőződött arról, hogy rendkívül kifinomultan néz ki. Már csak egy magassarkút kellett keresnie. Megnézte a táska belső zsebét hátha ott van, de nem találta. Eszébe jutott, hogy a táska titkos zsebébe rakhatta a cipellőt. Kiöntött belőle mindent majd kinyitotta a kis rekesz, ott volt. Felvette, majd próbált csendben kisurranni a házból. Mikor kiért az ajtón elkötött egy közeli lovat és meg sem állt addig amíg meg nem érkezett a bálba.*
--->>> Vérfarkasok falva: Brayen kastély//

*Annyira mélyen aludt,hogy semmit sem észlelt,abból,hogy Glenice távozik*
*Miután bosszúsan beért szobájába,újra befeküdt az ágyba,de ezúttal füldugót is nyomott a fülébe,nehogy Glenice még egy okos húzással kihúzza a sodrából.Még körülbelül 10 percig forgolódott,majd elnyomta az álom.Csak aludt,aludt és aludt.Az frissen megismert fiúról,Treyről szólt a látomásszerű álma,amiben valaki azt suttogta a fiú fülébe,hogy ha továbbra is így folytatja,akkor hamarosan egy gyógyító segítségére lesz szüksége.Azt még maga Chiyo sem tudta,hogy mit takar az az "így" szócska,és hogy ki mondta mindezt neki. Teljesen kíváncsivá tette ez a mondat.Szemei kipattantak élénkebb volt,mint valaha,bár még mindig rossz kedélyállapot jellemezte.Szinte kiugrott az ágyból,felvett egy papucsot és gyors léptekkel lefele haladt a lépcsőn.Tahiráék házába tartott,volt ott pár elintéznivalója,egyrészt Tahira szüleivel a szék ügyében,másrészt a látomása miatt.Az ajtó mellet,egy fogason lógó kabátját felvette,majd becsukta az ajtót,bezárva mind az összes zárat és folytatta útját a "célpont" felé.

Chiyo--->>Correia ház*