Akahaku kunyhó

Az átlagnál minden tekintetben kisebb viskó.Benne lakik egy gyógyító és egy gyógyító tanonc.Név szerint Chiyo Akahaku és unokája,Harino Tendo.A ház alapszintje 3 szobából áll és a többi helység a fa törzsében foglal helyet.Kicsiny ablakai és a környezetébe beleolvadó színe miatt inkább hasonlít egy bunkerhez vagy erődhöz,mint egy lakóházhoz.Az egész épület körül egy különleges,láthatatlan védőburok feszül,amely azonnal jelez ha valaki(akár behatoló,akár vendég)érkezik.A ház egyetlen bejáratán,egy tölgyfaajtón 5 különféle zár van,amely feloldásához a kulcsot csakis a fehér mágiában gyakorlott egyének lelhetik meg.

*A házhoz vezető úton megnyugtató hangon így válaszolt Glenice kérdésére:*
-Persze elintéztem!Azzal az érvel tartottam ott,amit a legjobban szeret:A palacsintával.Na meg persze bemeséltem neki kicsit hogy Chiyo nagyi milyen borzalmasan főz.Úgy látszik bevált és lekopott.
*Most már ő ment elől,vezette a többieket.Körülbelül még 5 perc járásra voltak a házikótól.A szerelmespár hátul cipekedett az antik székkel.Na ez a tárgy felkeltette Tendo érdeklődését.Mi a fészkes fenének kell a nagymamának az a szék??Valamilyen rituális szertartáshoz van szüksége rá?Majd rákérdezek...Hirtelen egy erdei patak állta útjukat,ami fölött szerencsére volt egy cölöphíd,így vizes lábak nélkül átkelhettek a megáradt folyamon.*
-Rendben...Megérkeztünk...
*Két oldalra kitárta a karját,jelezvén a többieknek,hogy álljanak meg és ne haladjanak tovább.Közelebb lépett a kis viskóhoz és imádkozó állásba fektette tenyereit.Ajkait kinyitotta és a fehér mágia nyelvén csak egy szót motyogott:*
-Orebainne!
*Ami a nyílj szó megfelelője volt.Látszólag nem történt semmi,egy faág se rezzent meg ettől a feloldástól,viszont valójában ebben a pillanatban hatástalanította Tendo a védőburkot és nyitotta k mind az 5 zárat a rozoga faajtón.*
-Most már szabad az út!Bemehetünk!
*Szíve lüktetni kezdett,ahogy egyre közelebb értek az ajtóhoz.Nem tagadta,izgult,hogy mit fog szólni az öreglány az érkezésüknek.*

*A ház közelében voltak már. Ahogy a hídhoz értek eszébe jutott,hogy mennyit szaladgáltak a hídon és ugrándoztak a kis pataknál. Néha talán még meg is fürödtek benne. A ház már pár méterre volt tőlük. Tahira jól tudta mi fog következni,így lassítani kezdett. Tendo megtorpanásra intette őket. Treyt bökdöste a lány,hogy az megálljon. Jobbnak látta ha leteszik a bútort,addig se kell cipekedni. Tendo kézjeleit és szavait ismerte. Már milliószor látta ezeket,lassan már ő is eltanulta. Trey már ennyire nem volt határozott. Majd felbukott amikor hirtelen a lány megállt a székkel. Ő is követte őt,de úgy gondolta ,ha már megpihen kiszúr Glenicel. Ott állt mellette és amikor letette a szék lábát ,,véletlenül” a lábára tette,meglökte az érzékeny bútorral. Furcsállta amit Tendo csinál,hiszen fogalma sem volt semmiről. A mozdulatok után nem történt semmi,így elkönyvelte magában,hogy Tendo bolond. Majd újra felvették a tárgyat és az ajtóhoz léptek.*

* Csak bólintott a fiú válaszára, nem igazán érdekelték a részletet, csak az , hogy a nem volt ott. Hátra nézett a párra akik a széket cipelték, de úgy, hogy ellensége ne vegye észre. Átkeltek a cölöphídon, bár Glenice inkább fürdött volna egyet a patakban. Mindenki megállt, így ő is úgy tett. Figyelte mit csinál Tendo, de akkor szúrást érzett a lábában. Lenézett és látta hogy az a mihaszna Trey a lábába állította a széket. Nagyon dühös lett. Kihúzta lábát aszék alól és egy jókorát rúgott a fiú lábába.* -Velem te ne szórakozzál! *Úgy nézett mint egy sárkány, ölni tudott volna a szemével. A legtávolabb állt Treytől. Tendo kimondott valami furcsa szót, ismerte, de abban a pillanatban nem tudta volna megmondani, hogy mit jelent. Nem történt semmi, Glenice furcsállta is ezt, de hát minek foglalkozna vele. Inkább hagyta a dolgot. Tendo kinyitotta az ajtót, ami egy kicsit hosszadalmas. Megállt az ajtóban és megvárta amíg Trey is bemegy a házba. Mikor a fiú odaért hozzá, a lány mutatta neki az utat, hogy menjen előre.* -Na, menj csak. *Közben úgy mosolygott mint aki szőrnyű terveket szövöget.*

*A 2 ellenség nyírta egymást.Mikor Glenice belerúgott Trey lábába,akkor nem bírta tovább és vigyorogni kezdett.Persze csak úgy,hogy a többiek ne vegyék észre.Odaballagtak az ajtóhoz és mind az öt acélzárat elfordította,így egy kattanással behajlott az ajtó és szabad útjuk nyílt a házba.A kinyitásnál a házból hűvös,sőt,mondhatni hideg levegő fújta meg az ifjak hajfürtjeit.Pár lépéssel beljebb haladtak.Tendot Trey követte a székkel,akit Glenice engedett előre,látszólag megjátszott udvariassággal.A fiút után pedig a 2 lány ballagott.Egy rövidke folyosó látszott előttük,amiből 3 helység nyílt.A folyosó végén csigalépcső vitt fel a fa törzsében lévő szobákhoz,köztük Tendo és a nagymama szobájához is.Tendo tudta,hogy az első szobába kell bemenniük,hisz ez nevezik ők "kotyvasztó" szobának,itt vannak a bájital és méregkészítő felszerelések,kísérleti állatok.Csendben haladtak,kissé nyugtalanul,hisz nem volt túlságosan világos ez a folyosó,ráadásul valamiféle horrorisztikus mormolás jött a kiszemelt szoba felől.Itt az idő.Tendo áthaladt a boltív alatt és megpillantotta rég nem látott nagymamáját.Kissé máshogy képzelte el a fogadtatást.Azt hitte hogy az asszony nekik ront vagy megijed,ehhez képest egy matracon húzta a lóbőrt.Ő adta ki azokat a félelmetes hangokat a horkolásával.Tendo nem tehetett mást,odaguggolt az asszony mellé és megbökdöste:*
-Nagymama!Ébresztő,vendégeid vannak!
*Elég kényelmetlen volt a párnája,ráadásul félálomban hallott is valamit,ami megzavarta nyugalmát.Aztán jött a teljes felébredés,hisz valaki lökdöste és beszélt hozzá.Kinyitotta ráncos szemeit,lefejtette magáról a takarót és az ágya fölé hajoló személyre pillantott.Hirtelen kalimpálni kezdett a szíve és nem akart hinni a szemének.Unokája,Tendo volt az.*
_Kis.....kisunokám!Hogyhogy...te?
*Nem jártatta tovább a száját hanem megölelte a frissen érkezett jövevényt.Szerencsére pont kipihente magát,így jó kedvében találták a vendégek.*

*Treyt meglepte Glenice támadása. Felszisszent a lány rúgására, szerencsére nem tartott hosszú ideig a fájdalom,csak egy pillanatig. A lány a következő percben már távolabb állt. Glenice előreengedte őket,átlátszó udvariassággal. Glenice mögöttük jött be az ajtón. Trey kapott a pillanaton és a lányt nekipasszírozta a falnak, úgy hogy az moccanni se tudjon. Mindezt persze észrevétlenül tette,ne hogy szerelme meglássa. A köztük lévő ellentét sokáig tartó harc kezdete, lassan ősellenségekké válnak.*
* Megkönnyebbült, amikor beértek a házba és letették a csomagot. Ő is más reakcióra számított. Aranyosnak találta, ahogy Chiyo aludt. Megindította őt a „nagymama unokája” pillanat. A ház már nagyon ismerős volt számára, Chiyot is már szinte nagymamájának tekintette, mivel az övé kiskorában elhunyt.* Trey egy újabb ismeretlen környezetbe csöppent. Egy kicsit Aleina házára emlékeztette őt ez a kis kunyhó. A két házikót egy dolog kötötte össze: a gyógyítás. Az utóbbi épületben is ugyanúgy volt gyógyszertárhoz hasonlító szoba. Ahogy nézte a két gyógyító egymásra találását, biztos volt benne, hogy nagyon szeretik egymást. Látszott, hogy Chiyo úgy szereti Tendot, mintha édes fia lenne. Látni lehetett Tendo arcán a mérhetetlen hálát az öregasszony felé.*

*Legutoljára ment be az ajtón. Belépett az előszobába, de még csak körülnézni sem volt ideje mert valami nekicsapta a falnak. Oldalra pillantott, hiszen fejét nem bírta megmozdítani. Trey volt az. Fejében már aljas kínzási módszerek képei röpködtek annyira felidegesedett. Próbált mozogni, de nem szabadult a fiú szorításából, és a legrosszabb az volt, hogy senki sem vette észre! Kiabálni sem tudott, mert arca neki volt nyomva a falhoz. Úgy nézett ki, mint egy HAL! Elkezdett vergődni, hátha kiszabadul, de semmi. Nagy nehezen előbányászott kabátzsebéből egy hosszú, hegyes tűt és megszúrta vele ellensége farát. Még ez előtt az akció előtt figyelte Tendot és nagyiját. Megható volt ez a családi pillanat. Glenicenek nem sokszor volt része ilyen családi összeborulásban. Eszébe jutott apja- Vajon mi lehet vele? Gondolta, de pár másodperc múlva már nem foglalkozott vele.*

*Szorosan ölelték egymást,egészen addig mikor már a vendégek szempontjából kicsit kínos kezdett lenni ez a jelenet.Elengedte nagyiját,ezzel jelezte neki,hogy vannak itt mások is rajtuk kívül.Felállt guggolásából és a többi jövevény felé mutatott.*
-Hadd mutassam be a barátaimat,kisebb nagyobb kivétellel.
*Eme szavak közepette köhintett egyet,Treyre való tekintettel.Tahira felé tájolta tenyerét.*
-Őt itt Tahira.Biztosan emlékszel rá még gyermekkorunkból.Mögötte pedig Trey,őt nem ismered,Tahira barátja és nem csak baráti viszony van köztük.Trey mellet pedig Glenice áll,őt még én is nemrég ismertem meg,elég hosszú történet,hogy hogy találkoztunk stb...de lenne egy kérésem:Glenicenek nincs hol aludni,remélem nincs ellenedre,ha itt hajtja álomra a fejét.
*Ő is elengedte unokáját és a többi fiatalra vetette szemét.Tendo bemutatta neki a többieket.Köszönés,üdvözlés nélkül közelebb haladt először Tahirához és erős szemkontaktust létesített vele.Mélyen a szemébe nézett és csak ennyit felelt:*
-Üdvözlet lányom!
*Őt is megölelte.Tahira után Trey következett.Ugyanezt a lélekben túrkáló nézést vetette be nála is.Kissé meglepődött azon,amit a fiú szemeiből kivett.*
-Mély sötétséget látok a lelkedben.Jelenleg is vívod a háborúdat,belül is és kívül is.De ne félj!Hamarosan a végére érsz,és minden jobbra fordul.Addig is tarts ki és vonulj azoknak a fedezékébe,akik szeretnek.
*A kis jóslat után kezet nyújtott a fiúnak és Glenicehez sietett.Látszott rajta,hogy majd felrobban,olyan dühös,feje vörösen izzott.Ugyanazt elvégezte nála is,mint a többieknél,semmi különöset nem látott a lány szemében,így csak a szálláshelyajánlatot beszélte meg vele.*
-Természetesen!Nyugodtan gyere csak,úgyis üres a ház nagyon rég óta,legalább én is fiatalodok egy kicsit.

*Már megszokta a nagymama furcsa szokásait. Örült neki és amikor megölelte,ős is igencsak odabújt. Érdeklődve hallgatva az asszony Treynek szóló jóslatát. Elképedt a sötétség szó hallatán. Persze jól tudta,hogy ő sötét elf,de mégis ő másnak tűnt. Aztán megnyugtatta,a jövőre néző kijelentés,miszerint minden jóra fog fordulni.
*Felugrott jajongva a hirtelen szúrás hatására. Nem tudta,mi volt az,csak azt ,hogy nem volt kellemes. A fájó pontot dörzsölgetve arrébb állt. A nagymama jóslatán nem csodálkozott,csak azon,hogy ezt a nagyi mind kitalálta egy pillantásból. Megnyugvás volt számára a jóslat befejezése,hogy jóra fordul a dolga. Szüksége volt erre,hiszen most aztán van pár dolog,ami miatt aggódhat. Nem csodálkozott,hogy Glenice nem kapott útmutatást,mert Trey nem sok jó dolgot gondol a lányról. *
Miután végig pásztázott mindenkit az asszony,Tahira közelebb lépett hozzzá. - Ezt a széket anya küldi neked,azt mondta fontos lenne,hogy áthozzuk. Ne aggódj,nagyon vigyáztunk rá. - vitték közelebb a nőhöz a bútort.

*Mikor Trey odébb ugrott a tűszúrásra, Glenice végre tudott levegőt venni. Lassan lecsúszott a földre, de rögtön utána fel is állt. Az öregasszony odasétált hozzá és az ő szemébe is belenézett. Nem mondott semmit sem, amin a lány eléggé csodálkozott, hiszen tisztára izgi a személyisége, azért is mert skizofrén. A nagyi átváltott a szállás témára.* -Rendben, köszönöm. *Nem fűzött sokat a nő mondandójához, nem érdekelte. Feje olyan vörös volt mint egy paradicsom, hihetetlenül haragudott Treyre. Fejében már az járt, hogy tudna még jobban kicseszni a fiúval. Vett egy mély levegőt és a nagyihoz fordult.* -Ka..Kaphatnék egy kis nyugtató teát? *Szeme tikkelni kezdett, annyira ideges volt. *

*A szék szó hallatára hirtelen nagyon aktív lett és felkapta a fejét.Nagyon rég óta várta már azt a tárgyat.Még régebben,egy rablóbanda tört be a házába és ők vitték el a becses tárgyat.Nagyon fontos helyet foglalt el ez az antik ülőhely Chiyo szívében,hisz még régebben kapta férjétől,egy héttel azelőtt,hogy elhalálozott volna.A rablóktól pedig Tahira apukája vette el erővel,hisz a szép szóra nem hallgattak.Nem mintha Chiyo nem bírta volna elvenni tőlük,de abban a depressziós állapotban,ahogy akkor volt,nem lett volna tanácsos harcolnia.*
-Nagyon szépen köszönöm!Magam megyek majd át és megköszönöm Marynek meg persze a férjének is,hogy visszaadták nekem.
*Glenice kérésének eleget téve hátraszólt Tendonak,hogy készítsen egy teát.*
-Én most felmegyek a vendégszobába és megágyazok neked lányom!Üljetek be a konyhába,majd összedobok valamit és meghálálom a cipekedéseteket.
*Hallgatta nagymamája jóslatait és a beszélgetéseket.Igazából nem nagyon tudott most becsatlakozni a társalgásba.Úgyhogy bement a konyhába és felrakott forrni egy kancsónyi vizet,benne nyugtató teával,úgy ahogy ezt Glenice kérte.Fél füllel a kinti csevejt hallgatta és az összedobok szó hallatára összerándult a gyomra.Chiyo nagyi valami borzalmasan főz,ehetetlen a főztje.Így elővett pár szelet ezüstgabona kenyeret és húsbogyót.Majd én készítek valamit,jobban járnak a vendégek.*

*Jó ötletnek tartotta Tendo rögtönzött tevékenységét. Mivel jól ismerte Chiyo nagyit,tudta,hogy milyen nagy főzőtudással rendelkezik. Tendoval régen mindig sutyiban kidobták az ablakon vagy megetették Laceyvel az ételt. – Rendben,a küldetést teljesítettük,nem akarunk tovább zavarni. zavarni. Meg hát apu is nem soká jön nem soká ,úgy hogy megyünk is haza. Később talán lehet ,hogy átnézünk. – mondta Tahira,miközben indulni készültek.*

/Tahira,Trey----->Correia ház/

*Bement Tendo után a konyhába. Leült az egyik székre és rákönyökölt az asztalra. A fejét masszírozta és várta, hogy a fiú megcsinálja neki a teát. Szörnyen hasogatott a feje, majd szét robbant.* -Mikor lesz kész a tea? *Kérdzte, de hangja most nem volt olyan mogorva mint máskor, pedig eléggé dühös volt. Csak várta hogy megihassa a gyógyitalt és elmehessen aludni, mert már nem bírta nézni Trey képét. Örült is, hogy a fiú kint maradt az előszobába.* -Öhmm..Ti mióta vagytok ilyen rossz viszonyban Treyel? *Nem akart róla beszélni, de nagyon felhúzta őt és valakivel muszáj volt ezt megbeszélnie.*

*Éppen a mézet keverte bele a forró italba,amibe még egy kis citromlevet is facsart.*
-Nemsoká kész van,addig lélegezz mélyeket.
*Látta a lány mozdulataiból és arckifejezéséből,hogy megint Treyyel van problémája.Ezt a kérdése is bizonyossá tette Tendo számára.*
-Huhh..jó kérdés...Úgy emlékszem,hogy mikor Tahira még kisebb korában bemutatta nekem,már akkor is nagyon unszimpatikus volt.Azonnal megutáltam,hisz belém azt nevelték,hogy a sötét elfekben nem lehet bízni.Nemhiába űzték ki őket az erdőkből.
*Hallotta Tahiráék köszönését így kikiáltva a kis konyhai ablakon,elköszönt tőlük.Kivette a teáskanalat a csészéből és odanyújtotta a látszólag magas vérnyomással küzdő vendégének.*
-Csak óvatosan!Még forró.
*Mosolygott majd folytatta a szendvicskészítést.*
*Felért a vendégszobába.Nagyon rég nem járt itt,ez volt a legfelső szoba,a fa lombkoronájával egy szintben,körülbelül 50 méter magasan.Ablakaiból gyönyörű kilátás nyílik a város északi részére.Úgy gondolta,ennél jobb szobát nem is ajánlhatott volna Glenicenek.Szépen kisimította az ágyneműt és pár virágot helyezett az íróasztalon lévő üres vázába.A nyílászárókat kinyitotta,kiszellőztette a szoba kissé állott levegőjét.Kintről isteni erdei illat szivárgott be a levél és a fű illatának keveredéséből.Becsukta maga után az ajtót és elindult a konyha felé.A csigalépcsőt végigkísérő ablaksoron keresztül figyelemmel kísérte,ahogy Tahira és a Chiyo számára titokzatos Trey távoznak a házból.Leért a folyosóra és befordult az étkezőbe ahol Glenice és Tendo foglalt helyet.*
-Na mit kotyvasszak össze??

*Bólogatott miközben a fiú válaszolt a kérdésére. Egyetértett vele abban, hogy nem lehet bennük bízni. Elvette tőle a csészét és halkan megköszönte. Belekortyolt a forró teába. Hangosan felszisszent, s közben lecsapta az asztalra az innivalót. A tea fele kiömlött az abroszra, de ez volt Glenice legkisebb baja. A nyelve teljesen szétégett. Össze-vissza káromkodott, a fájdalom miatt. Felállt és a csaphoz sietett, engedett egy kis hideg vizet és azt kezdte iszogatni. A nagyi is bejött a konyhába és csak egy kérdést tett fel. Glenice egyáltalán nem volt most éhes és enni sem igen tudott volna.*
-Én nem kérek semmit. Ha nem gond én bemennék a szobámba.
*Most magányra volt szüksége. Szerencsére a fájdalma enyhült és a tea is kihűlt, úgyhogy felkapta a csészét és megkereste a szobát. Betért az ajtón. Takaros kis szoba fogadta őt. Az ablak nyitva volt, az volt az első dolga, hogy kinézzen rajta. Sokkal szebb volt a kilátás mint Aleinánál. Vett egy nagy levegőt, majd ellépett az ablaktól. Megnézte a gyönyörű virágot az asztalon. Régen nem volt erre felé. Az Elf falvakat nagy ívben elkerült, hála a családjának. Úgy döntött letusol, keresett magának egy törülközőt. Nagyon jól esett neki a hideg zuhany, mintha egy vízesés alatt állt volna. Felvett egy tiszta hálóruhát és bebújt az ágyba. Ne! Hagyj! El kell mennem! Álmai szörnyűek voltak. Talán a hely miatt. Az apjáról álmodott és arról, hogy milyen egy szívtelen és gonosz ember volt. Egyfolytában csak forgolódott, majd le esett az ágyról. *
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
*Hangosan sikítva kelt fel. Ránézett az órára, csak pár órát aludt. Arcáról csurgott a verejték. Szörnyű emlékek jöttek elő benne. A fejét fogta és próbálta eltüntetni őket, de nem ment.*

*Éppen kész lett a szendvicsekkel,amikor hirtelen nagy csörömpölésre lett figyelmes.Glenice az asztalhoz vágta a poharat,amiből kilötyögött a forró tea.Nyelvét legyezve és az egész világot szidva a csaphoz viharzott és bő vízzel hűteni kezdte a nyelvét.Miután befejezte ezt a műveletet,felvette a teáscsészét az asztalról és felkullogott a szobába.Tendo csak nézte nagy,boci szemekkel és kissé bosszúsan letépte a terítőt az étkezőasztalról és törölgetni kezdte a zöldtea tócsát.Közben megérkezett Chiyo nagyi is.*
*Meglátta a pultra fektetett tányéron helyet foglaló csinos szendvicseket és rávetette magát.Igazából mindig is lusta volt főzni vagy sütni,ezért ez most nagyon jól esett neki.*
-Te aztán profi vagy Tendo!Rég nem ettem ilyen finom szendvicset!
*Nyomott egy puszit unokája arcára és helyet foglalt az egyik széken.*
-Most lesz időnk egymással megbeszélni azokat az időket,amíg oda voltál utazóban.*

*Kiment a fürdőbe és megmosta arcát, vett egy mély levegőt. Megállt a tükör előtt és végig gondolt mindent. Rájött, hogy nem kell az apja miatt idegeskednie, ha szerencséje van már rég feldobta a talpát az öreg. Megpaskolta az arcát, össze kell szednie magát. Inkább visszafeküdt az ágyba és próbált visszaaludni. Sikerrel járt.*

-Hát igen!Nemhiába...elég hosszú idő volt.Kíváncsi vagyok,hogy te mit tevékenykedtél itthon?..Egyébként visszatérve rám..elmentem ahhoz a sámánhoz,akit ajánlottál és megtanította a sejtszintű regenerációs gyógyítást..Ez körülbelül 5 évbe telt..Miután végeztem az oktatással,a kórházakat jártam és segítettem ahol tudtam.Egy ilyen állomás lett volna a vérfarkasok falvabeli kórház is,csakhogy ott kicsit máshogy alakultak a dolgok.Valamilyen mágus ugyanis megidézett halott vérfarkasszellemeket,akik kísérteni kezdték a még élő rokonaikat vagy volt barátaikat.Sosem láttam még olyan borzasztó látványt,mint az.Ezen a helyen találkoztam újra Tahirával,akivel egészen eddig együtt vándoroltunk.Segített az edzésemben én pedig cserébe neki a hazajutásban...Röviden ennyi....
-Bizony!Jól mondod,nagyon hosszú idő,ez a 6 év..én még mindig a sötét mágiám fejlesztésében tevékenykedtem és ami a legfontosabb:éltem a nyugodt éveimet,mint nyugalmazott gyógyító..Szép történet!Büszke vagyok rád Tendo!!Igazán remek ember lett belőled!
*Befejezte a szendvicsen való nyammogást és odahajolt unokája füléhez,majd suttogni kezdett bele.*
-Ez a lány...Ez a Glanici vagy ki..?
-Glenice..!*Javította ki Tendo.*
-Igen!Valami nagyon furcsát láttam a szemében.Mintha 2 jellem kavarodna benne és egyik a másikon felül akarna kerekedni.Ezt azért nem mondtam a többiek előtt,mert nem akartam se neki,sem Tahráéknak kínos pillanatokat szerezni.
-Igen!Én is észrevettem már,hogy néha hirtelen megváltozik a jelleme,és teljesen máshogy kezd viselkedni.
-Ha engem kérdezel,én kétoldali skizofréniára tippelek..szegény lány..milyen szenvedéseken kell keresztülmennie emiatt nap mint nap.*Sóhajtott egyet majd sajnálva maga elé pillantott.Felkapta a tányért és elballagott vele a mosogatóhoz.*

*Nem aludt túl sokat, de ezt a keveset is mélyen tette. Felkelt, de minta más lett volna. Lefeküdt a komoly és mogorva Gleniceként és egy kleptomániásként ébredt fel. Elfelejtette bevenni a gyógyszert. Feltápászkodott az ágyból és körbenézett. Keresett valami értékes tárgyat, vagy ha nem is volt az ő akkor is megoldja és jó drágám eladja. Először a virágot vette szemügyre, hátha valami ritka növény, de csalódnia kellett. Nem látott a szobában semmi érdekeset, inkább kint folytatta a kutatást. Mágneses terével próbált magához vonzani valamit, de sikertelenül. Lement a konyhába, Tendo és Chiyo még ott voltak. Nagyon mosolygott, boldog volt, de hogy miért azt ő se tudja, talán azért mert az elcsenhető holmikon gondolkodott.*
-Hello! Hogy vagytok? Annyira köszönöm, hogy megszállhatok itt.
*Mondta és most teljesen más volt, nem úgy mondta mint aki meg akar ölni valakit. Leült az asztalhoz és a szendvicsekkel szemezett.*
-Hmmm. Vehetek egyet?
*A kérdés közben is csak vigyorgott, s közben egy villát csúsztatott be a zsebébe.*

*Glenice is megérkezett.Nem időzött túl sokat a szobájában.Tendo kicsit meglepett arcot vágott,mikor betoppant,hisz róla beszéltek a nagymamával,de ezt azonnal leplezte is,nehogy valamit is megsejtsen a lány.Bár az arcát és a járását elnézve inkább hasonlított egy részeghez,mint egy ép gondolkodású elfhez.És amire gyanakodtak,az most már végleg bizonyossá vált.Mintha kicserélték volna a lányt,olyan kedvesen,csupa mosollyal az arcán kommunikált vendéglátóival.Ezek szerint megtörtént a jellemcsere.*
-Persze!Vegyél csak!
*Örült,hogy ennyire kelendő a szendvicse.Nem volt semmi közös témájuk,így hát Tendo elköszönt és felballagott a szobájába.*
-Ugyan Glenice!Semmi köszönettel nem tartozol nekünk!Örömmel látunk,örülök,hogy itt vagy.
*Ugyanazt észrevette,amit unokája is.Megtörölte a kezét és leült,szembe Gleniceszel.Próbált minél többet megtudni róla,nagyon kíváncsivá tette ez a furcsa természete és persze a skizofréniája is.*
-Az öltözékeden,a füleiden és az arcvonásaidon látszik,hogy erdei elf vagy.Ebben a faluban születtél vagy egy másikban?A családodat esetleg ismerem?
*Csak a kérdések feltétele után vette észre,hogy,túlságosan tolakodó volt.Ezen már nem tudott változtatni,úgyhogy próbálta a legbarátságosabb arcát elővenni és jó benyomást kelteni a széles vigyort mutató lánynak.*

*Megfogott két szendvicset és egymásra rakta azokat. Nagyra nyitotta a száját és próbálta beletuszkolni az ételt egészben. A végére úgy nézett ki mint egy pocok, szája tele volt és arca is felpuffadt. Tendo elköszönt tőlük, Glenice próbálta utána kiabálni hogy: Jó éjszakát! , de csak köpködni tudott. Inkább csak intett neki egyet, majd visszafordult az asztalhoz. Chiyo is leült.*
-Ja, az vagyok. Aha itt születtem, de a családom utál, úgyhogy nem tervezem a meglátogatásukat, bár ahogy magamat ismerem úgyis megteszem. Kérdezhetek én is? Igazából csak annyi lenne, hogy nagyon jó áron tudok beszerezni dolgokat. Szóvaaaal.. ha bármi kell akkor én itt vagyok. Ja.. és cserében is benne vagyok.
*A nagyi egy kicsit túl sokat akart tudni, de miért is ne, ő egy nyitott könyv.*

-Értem..szóval a családod kitagadott..szörnyű lehetett..Csak hogy tudd,itt addig maradhatsz,ameddig csak akarsz..
*Nagyon meglepődött Glenice ajánlatán.Sosem nézte volna ki volna belőle,hogy kereskedelemmel foglalkozik.*
-Ő..ami azt illeti lenne itt egy-két apróság..Majd ha felmegyek a szobámba,keresek régi dolgokat..úgy tudom,hogy minél öregebb a tárgy,annál többet ér,úgyhogy velem megfogtad az isten lábát!
*Szimpatikus volt neki a lány,főleg ez a mosolygós és közvetlen oldala.Örömmel indult el a szobájába,otthagyva a lányt bár azt sem bánta volna,ha utána megy.Úgy emlékezett,hogy volt a szekrényébe pár antik ezüst- és aranypohár na meg persze mágikus ékszerek is,amiknek már nem igazán veszi hasznát.*
*Lepakolt a szobájában,kinyitotta az ablakokat,nála mindig ez volt az első,ha megérkezett.Itt is szintén gyönyörű kilátás fogadta,de most nem volt energiája ebben gyönyörködni.Nem csoda,hisz a sziget másik feléről jöttek egészen idáig gyalogszerrel.Megágyazott,beleszippantott a frissen mosott ágyneműkbe,illatukról gyermekkora jutott eszébe(megint).Háttal fordul az ágyának és teljesen elengedve magát belevetette fáradt testét a dunnába.Azonnal álomba merült,utolsó emlékei már csak a szoba ajtaja közelében lévő lépcső dübörgésének hangai voltak.*

*Felcsillant a szeme amikor megtudta, hogy van itt pár eléggé értékes tárgy. Épp szólni akart, de Chiyo akkor már nem volt a szobában. Harapott még egy falatot a szendvics szendvicsből és az öregasszony után sietett. Szerencsére utolérte. Nehogy már lemaradjon a kincsiről.*
-Na szóval hol is vannak ilyen jó kis régi tárgyak. Nagyon jó érték becsló vagyok, ezt még nem mondtam.
*Mosolygott, de még hogy. Nem lehetett letörölni a vigyort az arcáról.*

*Beléptek egy tágas szobába. Tele volt fura növényekkel és mikor meghallotta, hogy sikítozna eldöntötte, hogy nagy ívben kikerüli őket. Chiyo kinyitott egy szekrényt, ami tele volt pókokkal. Glenice felsikított, utálta a pókokat. Pár elindult felé, ekkor elkezdett ugrándozni és taposni őket ahogy csak tudta. Mikor elmúlt a veszély lehajolt azokhoz a tárgyakhoz amit az öregasszony kiszórt a földre. Alaposan megnézte a tárgyakat. Megakadt a szeme egy kitűzőn. Nagyon szép volt és eléggé értékesnek tűnt, odébb rakta. Volt köztük pár értéktelen kacat azt odébb tolta és elnevezte az értéktelen holmik kupacának. Pár másodperc múlva talált egy antik órát, odarakta a bross mellé. Talált még néhány arany és ezüst nyakláncot, de mást semmit. Felállt és kezébe vette a tárgyakat.* -Na ezek azok amik érnek is valamit. Van még valahol ilyen, vagy felesleges keresni?