Egy rosszul sikerült üzlet (Asera Laufeyson és Glenice)

*Még csak két napja vettem át az uralmat de egy zsák már is tele van. A zsákmánnyal már nagyban a barlang felé tartottunk Pancakekkel amikor egy újabb faluba botlottunk....azt is kipakoltuk, majd az erdőn keresztül menekültünk el. A ló mint mindig, most is szófosást kapott.*
-Huhh...ez meredek volt. El sem tudom képzelni, hogy mi mindent kaphatunk ezekért. -*Egy pillanatra megálltam, majd kinyitottam a zsákot és mélyen belenéztem.* -Egy ideig tuti nem fogunk éhezni. -* Mondom s közben megpaskolom kísérőm pofáját. Újra elindultunk az erdei ösvényen viszont nem telt sok időbe mire már megint egy helyben álltunk. A zsák dugig tele volt nehéz cuccokkal és én se vagyok szuper erős, hogy bírjam cipelni.*
-Mi lenne ha hasznosítanád is magadat? -*Vetettem fel az ötletet társamnak és közben próbáltam feldobni hátára a puttonyt.*

*Imádom mikor Glenice ilyen vakmerő és "jófej", ma csak kétszer ütött meg... A barlang felé tartva kipakoltunk két házat meg egy istállót...majd az erdő felé vettük az irányt.*
-Fúú nagyon kemény sprintet levágtál! Csak úgy suhantál mint a szél! -*mondtam mindezt s közben össze vissza ugráltam, próbáltam imitálni a szelet.*
-Fogd már be!
-Jól van..nem kell ilyen morcosnak lenni. Rosszat tesz a szépségnek... te mindig morcos vagy.... -*tettem hozzá halkan és vigyorogva figyeltem a reakciót.*
*Lassan hátranéztem, szemeim szikrát szórtak, majd a nagy zsákkal az állat felé közelítettem*
-Na megállj csak! Te halott vagy!
-Nem vagyok én málhás szamár! -*Hülye lettem volna ennek az elmebetegnek a közelbe maradni ezért inkább arrébb libegtem, le az ösvényről, be a sűrűjébe. Csak mentem és ment, majd egy sötétben kirajzolódó alakra lettem figyelmes. Nem is lettem volna én ha nem mentem volna oda hozzá.*
-Ó hello! Én Pancake vagyok és allergiás vagyok a nárciszokra....remélem nálad nincs egy se....

*Éppen egy átkozott fenyőerdőben barangoltam, utálom a tűleveleket, mindig kiszakítja valamimet...Meg ha jól láttam, erre nincs semmi értékes, jó fegyver, alig vártam már hogy kijussak innen. Egyszerre csak egy árnyat láttam felém szaladni*
-Mi a szösz?
*Jobbnak láttam ha picit odébbállok és már készítettem kardom, hogy lenyakaljam az utamba állót. Egy hirtelen mozdulattal suhintottam és...*
-Ez...ez egy, te mi a halál vagy?
*Nézek rá undorodott tekintettel. Beszél...a ló, igen. lehet beleléptem valami halucinogén anyagba?*
-Te igazi vagy?
*Még mindig szorítom kardom a torkához, s közben érdeklődően figyelem.*

*Hirtelen tudatosult bennem, hogy egy ló kiröhögött. Ez most komoly? Megszólalni sem tudok. Egyre jobban bedühödök "Na várj csak!" *
-Röhögj csak nyugodtam és mikor a pengém áthasítja a torkod még akkor is nevess, miközben véredben vonaglasz.
*Suttogtam neki, remélem ettől össze lócitromozza magát. Úgy érzem kezd visszajönni a szokásos hidegvérem, rendben. A lovaknak van gazdája, tehát neki is...*
-Merre van a gazdád?
*Általában nem mindenki tart ilyen állatot, lehet hogy még hasznot is húzhatok belőle, aztán megölöm mindkettőt, ez a ló amúgy is olyan idétlen, idegesít.
Elemelem fegyverem a torkától.*
-Vezess Paripa!

-Rendben, Póni Úr.
*Feleltem egykedvűen és kicsit önteltem, hogy piszkálhatom, mert láttam, nem akarja beadni a derekát.
A ló ráharapott a ruhámra, fujj...de várjunk csak. Hmm az a nő ott lehet hogy...De máris kezdte sorolni mivel tudna számomra szolgálni "ez aztán tud beszélni". Volt egy fegyver ami eléggé tetszett. Egy aranyozott kis mágikus kés.
Köszönés kép, bólintok a fejemmel*
-Nem szükséges az orrotokra kötni a nevem, viszont az a kis aranyozott drágaság, ott, érdekelne.
*Kezembe vettem, gyönyörű. Bár ez az ember nem tréfál, lehet nem lesz olyan könnyű dolgom, mint azt gondoltam. Ezek sem fognak az életükért könyörögni...jobb lett volna, ha ma fel sem kelek. Csak a kést adná már ide.*
-Milyen fajból való vagy, asszony és e tőrt mennyiért adnád?
*Kérdezem ridegen, miközben a kés kacskaringós markolatát simogatom.*

*Ezek akkor most..., istenem már, hihetetlen, hogy nem edzőttem meg az évek alatt?! Egy percre majdnem hittem nekik, már magam előtt szégyenkezek. Na de ennyi. Szóval azt hiszed ilyen áron megveszem a tőrt, Na ne röhögtess!*
-Rendben van, remek! Akkor itt van érte a pénz, 15 ezüst.
*Amennyit te mondtál, azért egy lándzsát veszek...Még jó hogy, az előző erdei elf pár, akiket megöltem, tele voltak pénzzel, 12 arany volt náluk, bezzeg ez a ló is csak a vesztembe vezetett. Heh nézem milyen pofát vágsz, persze mint mindig, most is halál nyugodt vagyok, igazából nem nagyon tükröződnek az arcomon az érzelmek. De ez a csaj valami nagy kavarógép lehet, már csak az öltözködéséből is kiderül. Kíváncsi lennék, hogy tud-e harcolni, bár ha már csak a lóra nézek is rögtön elmegy az életkedvem, nem hogy harcolni...*