Morigandra Malatar

E-Mail: helenkars@hotmail.com



Név: Morigandra Malatar
Becenév: Mori, Hógolyó, Doki
Faj: Erdei elf
Kor: 93
Nem: Férfi

Kinézet: Nyúlánk testalkattal és sápadt bőrszínnel rendelkezik. Apai ágról ezek mellett átható acélszürke tekintetet és kora-ősz, egyenes hajat örökölt fajához illő testalkatához. A sok kétkezi munkától tenyere érdes és bőrkeményedésekkel teli, pár apróbb heg van kezein és lábain, valamint más okból egy csúnya vízszintes forradás nyaka felsőbb részén. Általában próbálja úgy tartani a fejét, hogy ha teheti, eltakarja.

Jellem: Általában vidám, de legalább is mosolygós, könnyed személyiségnek tűnik. Nem veti meg az italt és a mulatozást, még ha az alkohol gyorsan a fejébe is száll. Legszembetűnőbb tulajdonsága a segítőkészsége és önzetlensége még idegenekkel szemben is, ami választott gyógyítói foglalkozásáttekintve érthető. Ha „munkáról” van szó, közvetlen és barátságos az emberekkel, minden módjában állót megtesz, csak hogy jobban érezzék magukat. Ha gyerekkel foglalkozik, képes akár bohóckodással komolytalanná tenni a helyzetet számukra a gyógyítás, kezelés alatt. Hangjának nemléte csak akkor kezdi zavarni, mikor számára fontos személyekkel akar kommunikálni – ilyenkor úgy érzi csalódást okoz nekik, nem elég jó. Minél inkább érez eképpen, a másik személy annál fontosabb neki.

Háttértörténet: Szülei mindketten fontos emberek voltak az egyik főbb elf faluban; édesapja Gelu a falu vezetője volt, míg anyja Laloria tehetséges gyógyító. Ezért gyakran voltak viharos időszakaik, hiszen más-más sorsot szántak gyermeküknek, és egyikük sem akart engedni. Egész fiatalon, tizennyolc évesen kiharcolta magának a választás lehetőségét és anyja mellett döntött. Ezután édesapja lassan de biztosan eltávolodott kettejüktől és a munkába burkolózott, egy év után mintha inkább csak velük lakott volna, de már nem érződött úgy, hogy a család tagja. Ehhez ugyan Morinak nehéz volt hozzászoknia, de el kellett fogadnia, hogy nem tudja megváltoztatni az öreget.
Fiatalkorában barátságot kötött egy másik falu vezetőjének lányával, Selestina Saika személyében. Amíg a falvak közti ügyeket akár napokig is tárgyalták, Kalí gyakran hagyta gyermekét Laloria gondjaira. Ilyen látogatások alkalmaival tudtak megismerkedni, később aztán ő is jó párszor meglátogatta a Saika családot, az évei alatt. Nem sokkal Gulába balesete után, 33 évesen döntött úgy, hogy elhagyja a falut és a szigetet fogja járni azzal a céllal, hogy tanuljon és minél több lénynek tudjon segíteni. A két Saika lánnyal és édesanyjával levelekben tartotta a kapcsolatot, de végül már évekké lassult a Selestinával való levelezések közti idő. Édesanyjával rendszeresen csupán gyógyítással kapcsolatos leveleket váltott, nagy ritkán futólag meglátogatta. Állítása szerint ez idő alatt tanult és szórakozott a legtöbbet a különböző fajok kultúráit megismerve. Gyakran italozott a helyiekkel amikor megszállt valahol, történeteivel elkápráztatta őket – főleg a nőket, akiknél így többnyire sikere volt. Ötvenedik életévében járt, mikor egy kevésbé sikeres mulatozás után a szállása felé vezető úton kirabolták és elmetszették a torkát. A vérzés ugyan nem volt életveszélyes és el tudta állítani, de a hangját teljes mértékben elvesztette. Képtelen volt bármi többet is tenni a támadás sokkja alatt, mikor pedig tudott volna, már késő volt. Ez a fordulópont tette olyanná személyiségét, mint amilyen ma. Visszahúzódóbbá vált; jobban koncentrált a munkájára, már nem mulatozott úgy ahogy régen, néha ivott csak a kedvenc fűszeres borából, a nők után sem szaladt. Nem is annyira zavarta némasága, mintsem a szégyenfolt gyógyítói mivoltán, hiszen szerinte a gyógyítónak minden helyzetben tisztán kell gondolkodnia. Azóta szakmai szempontból túltette magát a helyzetén, de édesanyjának is egy év múlva írta csak meg levélben, mi történt,Selestina utolsó leveleire pedig azóta sem válaszolt. Legfeljebb pár hónapig maradt egy helyen, csupán laza ismeretségeket kötve, komoly barátságokat nem. Nem rég úgy döntött letelepszik egy faluban, még ha nem is véglegesen, de hosszú időre.

Tanulmányok: Fehér-és valamennyi természetmágia, botanika, ártó- és jótékony főzetek készítése.

Képesség: Telekinézis, tárgyak mozgatása. Nem képes nagy erőt kifejteni vele, ezért általában csak munkája megkönnyítésében használja; könyveket tart és lapoz, mozsarat használ, leesett dolgokat emel fel. Ha harcba keveredne, képes eltéríteni egy meglendített fegyvert az eredeti ívéről, kibillenteni egy figyelmetlen ellenfelet az egyensúlyából, vagy ha elég gyorsan reagál, egy nyílvessző röppályáját is elhajlíthatja. Ilyenkor a képessége ellen ható erők miatt azonban egyiket sem drasztikusan.

Egyéb:
- Ha akarja, mágikus úton képes megszólalni, de csak ha teheti, elkerüli; idő és erőforrás igényes, nem tart sokáig, és nem szereti hallani a saját hangját.
- Mindig magánál tartott tőrét nem rejti el, és bár önvédelmi célból megtanult vele küzdeni, elsősorban növények begyűjtésére szokta használni.
- Egy anyjától örökölt, díszes fejű fémből kovácsolt botot mindig magánál tart. Családja gyógyítóinak fehér mágiája már több generáción át beleivódott a tárgyba, lényegesen megsegítve munkájukat minden nemzedékkel.
- Ezek mellett mindig vannak nála összetevőkkel, kész szerekkel teli zacskók ésegy vállon átvetett tarisznya is.
- A kék ruházata szinte egyenruhának mondható, ilyen öltözéket viselnek a családja gyógyítói, ritkán látni másban. Hangja elvesztése óta elővigyázatosságból – és hogy lenyugtassa megtépázott idegeit is –, egymást fedő páncéllemezeket és pamutot varrt a mellény bélésébe.

/Karakter elfogadva. Jó játékot (by Geron Leiran)/