Fogadó

Valahol egy fogadóban, mely füstös és félhomály uralkodik. Idős, hosszúszakállú, átható tekintetű vándor az egyik sötétebb asztalnál a sarokban ül, s lesi a betévedő erős, jó szívű harcosokat. Mivel nemes ünnep közeleg, mindenkinek sürgölődnie, készülődnie kellene, de semmi jel nem mutat arra, hogy bárki is úgy érezné, ezt kell tennie. Már a barátok is marják egymást. A szeretet, önzetlenség érzése, melynek Karácsony közeledtével erősödnie kellene, most még inkább kihalóban van. A sötét sarokból figyel az idős őrző, s jól tudja mi történt. Most olyan bátor hősöket keres, akik nem félnek, s meg van bennük az, ami a feladathoz kell. Ekkor pillant meg Téged.
 
- Vándor! Állj meg kicsit, most itt! Gyere közelebb! Ne félj tőlem, nem akarok rosszat, inkább segítséged kérném. –szól hozzád lágy öreg hangján, s mikor oda mész kíváncsian, hellyel kínálva kér ki neked, egy kupa bort.
 
- Kérlek hallgass meg egy öreg őrző történetét, mely a közelgő ünnepről szól. –vezeti fel mondandóját. Némán bólintasz, s miközben hallgatod, belekortyolsz a kapott borba.
 
- Ez a törtnet nem nyúlik vissza régre, mostanában történt, s lehet most majd a végén, csak legyintesz, s annyit mondasz, hogy „színes fantáziájú az öreg”. Mégis figyeld meg környezeted, majd, s akkor ítélkezz.
 
- Nem oly rég Gaia egyik gonosz érzetű gyermeke megelégelte a boldogságot és szeret áradatot, mely Karácsony felé költözik az emberekbe. Megirigyelte boldogságát a Karácsony szellemének, s irigységében elzárta őt, s az őt jelképező köveket elrejtette szigetünkön. Igen, jól hallottad. A karácsony szelleme eltűnt a világból! Abraxosz a rossz érzések istene tette ezt vele, hogy az emberek elveszítsék a Karácsonyi érzéseket. Ha nem sietünk, hogy felszabadítsuk őt, akkor bizony… idén nem lesz karácsony, mert az emberek nem fogják megünnepelni. Látom érdekelni kezdett. Jó elmondom, amit tudok. –Leöblíti torkát a borral, amit magának kért s hosszan néz körbe, hogy ki hallja őket, s újra feléd fordul, folytatja.
 
- Melody, közismertebb nevén a Karácsony szelleme kilenc részre szakadt. Minden egyes része egy ékkőbe zárta, melyet meg kell találnunk, s az oltárhoz vinni, ahol elzárta őt. De nem elég e kilenc ékkő megszerzése! Kell a varázsige is! Azt visszafelé felolvasva semlegesíti a hatását. Ezt a varázsigét, viszont nem lesz egyszerű megszerezni! Egy cryptexbe zárta, amit ha erőszakkal akar felbontani, akkor egy üvegcse összetörik benne. Ekkor a papírra folyik a tartalma és örökre elvész a rajta lévő írás! Szóval csak a kód megfejtésével lehet kinyitni, ami egyetlen szó! Nem tudom, mi lehet az a szó, és azt sem, hogy hol találjuk a hozzá való megfejtendő rejtvényt. De tudom, merre találhatjátok meg az ékköveket, és magát a cryptexet. De mik is ezek az ékkövek? Figyelj jól, mert csak egyszer mondom el!
 
Amara ékkő, mely a szeretetet rejti magában, egy vörös rubint ékkő. Abstinentia, ő az önzetlenség ékköve. Arról ismered fel, hogy kék színű. Otium drágakő. Békesség, ez egy tenyérnyi méretű fehér ékkő. Laetitia, az öröm ékköve, narancssárga és lila szín keveredik benne örvényszerűen. –magyarázza az öreg türelmesen. – Clementia, az emberiesség ékköve. Ez sem nagyobb az öklömnél, s zöld. Angelus ékkő, színe fehér és egy karikaszerű van a tetejébe vésve. Domus színe, mint a tűzé, és ebbe is van egy jel vésve, ezt nem tudom, mi lehet, minek a drága köve lehet. Donum, kék, narancssárga és lila színek keveréke színezi ezt az ékkövet. Furcsa, de ennek az ékkőnek se tudom a jelentését, mint ez eddig. Pin fem, az utolsó ékkő, mely szükséges Melody feltámasztásához. Zöld színű s egy fenyőfa karcolata van rajta. Ezeket kell összegyűjteni, miközben a cryptexet is meg kell találni és megfejteni a kódját. Nem lesz egyszerű dolgod, így jobb, ha társakat szerzel magad mellé, mert vannak olyan helyek, ahova jobb, ha ketten mentek.
 
Most eredj! Keress társakat, de ne feledd. Sietned kell, mert különben vége a karácsony szellemének, és örökre megszűnik létezni. –Az idős őrző ismét bele iszik borába, és lassan felnézve rád, látja kétkedést szemeidben. –Látom, nem hiszel még mindig nekem! Nézz szét, beszélj barátaiddal és gyere vissza, ha készen álltok a kalandra és a megmérettetésre! Ha nem térsz vissza és most nem hiszel nekem, a jövőt kockáztatod, de én nekem nincs erőm ezeket már összeszedni. Ám ha kérdésetek van, itt megtaláltok, te is és a társad is. –Újra bele iszik a kupa borba s felpillant kérdésedre.
 
- Nem árulom még el, hol az oltár! Előbb szedjétek össze az ékköveket, s találjátok meg a cryptexet! Addig felesleges elárulnom neked. –morranja oda s végül nem is néz már feléd.

*Kuku elsőnek meg volt róla győződve hogy az öreg meghibbant. De most hogy mondta, valóban eléggé kevés készülődést lehetett látni. Nem mintha sokat karácsonyozott volna, de megszokta már hogy ilyenkor ingyen meleg ételt osztogatnak az otthontalanoknak. Nem egyszer állt ő is a sorban. Most már persze nem kellett ezt tennie.. talán ezért is nem tűnt fel neki hogy nincs ilyesmi idén…*

*De az öreg nem mondott többet és úgy tűnt egyelőre elvan a maga morgásával. ezért aztán Kuku türelmesen várt és iszogatta a kupa bort amire meghívták.. mert hogy ő nem tudja kifizetni az biztos.*

*A köveket próbálta megjegyezni és kicsit mérges is volt magára amiért nem tud írni mert akkor lejegyezhette volna. Így tuti össze fogja keverni ha véletlenül rá is bukkan valamelyikre. Észre sem vette mikor döntött így, de azt vette észre magában, hogy valójában szeretné megtalálni ezeket a köveket meg cryptexeket. *

-Nemmék sehova. *szögezte le a bortól máris kissé pityókásan* - Ha nem gyönne senki akinek még elmonthatod ugyanesztet akkó kipróbálok egyet egyedű, asztán ha télleg van ilyen akkó majd szerzek társakat is! Főleg a ciprexekhe mert hogy én  nem tanálok ki egy szót amit óvasni is kőne az hótziher!

*Belépvén a fogadóba egy öreg férfi int, magához mire kíváncsi szemekkel sétálok hozzá. Kér, számomra egy kupa bort majd mondókájával felkelti érdeklődésemet. Története a karácsonyról szól és annak szelleméről, akit égkövekkel éleszthetek fel. Néha belekortyolok a borba, de valahogy jobban leköt mondanivalója, mert egyre érdekesebb mégis fantazmagórikus. Ténylegesen igaza lehet, mivel egyetlen előjelét sem látom a karácsony közeledtének.*

* Mégis mondanivalója végén egy szót sem szól tovább és látja rajtam, hogy kissé kételkedem szavaiban. Mikor mondja, nézzek, körbe megteszem a kérését és látni, hogy a jó barátok tényleg vitáznak, bár egy bajtársamat sem látom a közelben. Egyedül megkeresni nehéz bizony és a társaságban sokkal jobb a rejtélyek és egyéb finomságok kiderítése. *

*A köveket szépen lejegyzeteltem egy papírral és minden tudnivalójukat is mellé írtam így biztosan nem felejtem el. Így már baj nem lehet hisz mindent tudni fogok, legalábbis remélem bár a cryptexekkel lehet, meggyűlik a bajom. Mindenesetre egy próbát megér, már csak bajtársakat kell magam mellé szerezni.*

- Akkor hát elindulok és megkeresem társaimat, akik segítenek megmenteni eme szép és meghitt ünnepet. * Azzal szétnézek kissé kétségbe esvén vajon találok-e olyan személyt, aki nekem mindebben segít. Felhörpintem a maradék bort, de ez hála az égnek nem üt megy így be sem csiccsentek. Nézzünk hát a kaland elébe, ami rám vár.*

*Kuku  örült hogy egyszerre csak egy dolgot kell megjegyeznie.. kék kő.. ez még menni fog… meglepetten nézett a sárkányra. Még sose látta a fickót és az jóval magasabb, termetesebb volt nála , de ez nem tartotta vissza attól hogy máris közvetlenkedjen vele*

-Csá brada!  Akkó mennyünk mer még vissza is kőne érni vele! *Azzal lecsusszant a székről és már indult is volna, de megperdülve még visszalépett és megitta húzóra a maradék bort. Csuklott egyet és az ingujjába törölte a száját. Az ital elpusztításának végeztével az ajtó felé indult, nem zavartatva magát hogy bal nagyujja kikandikál a csíkos zoknijából és odakinn hó van*

-Na brada! Gyósabb lesz ha egy darabig sárkányalakba vátasz osztán viszel. A barlangokba meg majd én vezetlek merén meg látok a setétben! Na miccósz? Leszel a barominagy szárnyaspónim?   
-Am kuku vok!  *mutatkozott be a tőle legjobban telő udvariassággal és közben ügyesen elcsente és zsebre vágta az egyik vendég tányérjáról azt a fél szelet sütit amíg az beszélgetett. *

*Mikor az öreg megállít, rá nézek és egy alakváltó lesz a társam, amit én személy szerint nem bánok. Igaz elég vicces figurának tűnik, bár nem sokáig szemlélhetem, a férfit újra az öreg tereli magára figyelmemet. Elregéli számunkra, hogy merre kell mennünk és mire kell vigyáznunk. Elhúzom számat arra, hogy talán meghalhatunk még a feltételezés is bántó számomra. Megtudjuk azt is melyik égkövet kell megtalálnunk. Abstinentia ékköve a cél, amit szépen eszembe is vések. Hisz ez az önzetlenség ékköve.*

*Figyelem az alakváltót mikor bizony megszólal és megdöbbenek rajta. Megrázom fejemet és felsóhajtok, majd elindulnék, miközben megszólalok.* - Szerbusz! Igen szerintem is menjünk, mert még vissza is kell érnünk ki, tudja még mi vár ránk. * Látom, ahogy gyorsan visszafordul, hogy felhajtsa borát. Bár aggódni kezdek, a lyukas zokni miatt még a végén meg fog fázni. Hallgatom mondandóját, de a baromi nagy szárnyas póni megszólításnál egy ér lüktetni kezd halántékomon.* 

- Baromi nagy szárnyas póni? *Kérdezem vissza és eléggé idegesen nézek rá. De nem zavartatja magát szépen bemutatkozik, mire összeszűkülnek szemeim.*

- Örvendek Kuku az én nevem Zorgan. *Dünnyögöm, és mikor kilépünk, rá nézek és átváltozom sárkány alakomba. Mondja a magáét a drágalátos bajtársam és magamban felsóhajtok, hogy bizony elég hosszú útnak nézünk elébe. Felmászik a hátamra és indulok is a Dekterim hegység felé.*

/-> Barlang rendszer Kuku társaságában/

* A fogadóban a pultnál ücsörög, és éppen egy nagy korsó mézes sört készül ledönteni. A gondolatai szerint ez majd meghozza a kellő ünnepi hangulatot, elvégre mindig csak karácsony táján szolgálják fel az italt. Mikor is ült le karácsonyozgatni igazán? Régen... habár meg kell hagyni, a sötételfek fekete karácsonyfája az akasztott emberes díszekkel tavaly egészen lenyűgöző volt.

Csak fél szemmel figyeli, ahogy a kisebb termetű alakváltó és a sárkány az öreggel beszélgetnek. Hallja a történetet, érdekes a számára. Figyeli, amikor távoznak és csak azután mozdul meg, hogy eltűntek a színről. Meglöki a korsót, ami egészen az öregig csúszik, majd felkel és utána megy. Lehuppan az idős őrző mellé, megvakarja az állát. * Te... nem viszket az a szakáll? Úgy nézel ki, mint a Mikulás, csak pocakot kellene növesztened. * Jegyzi meg elvigyorodva, miközben megpaskolja a hasát. * Na, hogy is volt ez a dolog az ékkövekkel és a karácsonnyal?

Mármint, el ne kezd nekem elölről az egészet, hallottam, csak... most ugratod a két lelkes "vándort" vagy teljesen komolyan mondtad? Mondjuk... * Itt elgondolkozik. * Lehet benne valami. Nincs valami nagy lelkesedés az ünnepek iránt, pedig ilyenkor a legtöbb házban már a zoknikat suvickolják a kandallóhoz.

* Enyhén összeszűkíti a szemét. * Vagy te vagy a Télapó, de megijedtél, hogy elmarad a karácsony és idegességedben lefogytál...

Szóval nem csak ámítod őket... Részben azt mondom, hogy kár... mert ha igaz, akkor elég nagy slamasztikában vagyunk, de egész jó kalandnak tűnik. * Megemeli a korsót és nagyot húz belőle, majd lendülettel teszi le a pultra. Az italból éppen annyit ivott le eddig, hogy a lendület miatt ne fröccsenjen az asztalra. * Tutira nem? Mondjuk... akkor pirospozsgás lenne az arcod és valahogy vidámabb a tekinteted. Nagyon megtört vénembernek tűnsz, nem a legjobb üzleti fogás.

* Nem zavarja a füst, ezt csak egy legyintéssel jelzi. Amikor egy nagyobb adag száll felé, beszívja és egy egyenletes karikában fújja ki, amin keresztül lő egy villámot. A villám a lámpaburát találja el, az ívében megperdül és az egyik vendég előtti tányérban csattan. Az edényben lévő kukorica szemei kipattannak, holott csak dekorációs célt szolgálnak. * Csókolom, ingyen van a popcorn... * Mondja nevetve. * Szóval azt akarod, hogy segítsek keresni... végülis, miért ne. * Ránéz a sörre, gyorsan eltünteti a maradékot, majd felkel az öreg mellől. * Pin fem... megjegyezve.

Szóval diszkréten azt akarod nekem mondani, hogy egy kuruzsló lóti-futija leszek, aki még hazudik is nekem. Miért érzem úgy, mintha hivatali munkán lennék az őrzőknél? * Jókedélyűen felnevet. * Tudom merre van, sajnos. Nem fogom élvezni túlságosan, már előre látom... de benne vagyok, mert ilyen szépen kértél... A Mikulásnak ki mondana nemet? * Mondja ezt, miközben széttárja a karját. * Zöld szín, fenyőfa karcolat. Meglátjuk, mikorra lesz meg, igyekszem még határidő előtt... * Elindul kifelé, de még az ajtóból visszafordul. * Hé, Öreg! A "lelked mélyén lakozó jó" szöveggel vigyázz, mert elég giccsesnek hat, főleg így ünnepek előtt!

* Amint ezt közölte, kiperdül a kocsma ajtaján és elindul az Elhagyatott Erdő felé. Ismeri a környéket, nem kell gondolkoznia rajta, hogy merre is menjen. Elgondolkozik rajta, hogy miért vállalta a feladatot, illetve miért ment bele egyáltalán ilyen könnyedén, de rájön, nincs rá különösebb oka. Egyszerűen csak kalandvágy... és persze a Karácsony! Fagyöngy, ajándékok, mézeskalács, ajándékok, szép díszek, ajándékok... ezek a kedvencei benne. *

-> Kuruzsló kunyhója

*Éppen egy szőke férfi haladt el, mikor a csuklyás alak megtorpant s hagyta ,hogy tovább menjen. Csak ezután tette kicsit össze kezeit ,majd ment be a kocsmába. Dohos szag csapta meg az orrát, amihez most vegyült a bent lévők már-már illuminált állapota s annak kesernyés, vagy egyenesen büdös szaga is. Halk sóhajjal lépet egyre beljebb, hiszen már maga sem pontosan tudta ,hogy mit keres itt...egyedül. Vagyis... igazából keresett valakit, de láthatóan nem volt itt. Vagy már elment. Épp csak levonta, a prémes szélű, világos csuklyát ami alól most kibukkantak hosszabb fülei s világos szőke haja. Élénk szemeivel ismételten körbe pillantott, de a kinti hideg időt még annyiban érezte a zsigereiben, hogy nem kívánt lejjebb vetkőzni s így a kesztyűktől sem vált meg.
Talán nem is maradt volna tovább ezen a helyen, ha nem kívánna kicsit felmelegedni.
Azonnal észreveszi a pipázgató öreget, aki mintha intene neki. Lassan körbe pillant maga körül, hogy biztosan neki szól e ez az invitálás, vagy másnak, ám végül abban kell maradnia ,hogy nem tévedett.
Lassan, halvány kedves mosollyal lép az idős alakhoz.*

*A történet után hitetlenül pillant rá ,majd összeteszi kezeit.*
Ha bármiben segíthetek, kérlek hadd legyek Gaia szolgálatára! A népem igencsak hisz benne, s habár nálunk ez az ünnep talán kicsit más... nem kívánok senkinek sem rosszat.
Így kérlek...ha tehetek valamit, mond el.

* A lány megkönnyebbült amint észrevette ,hogy az öreg úgy tűnik számít az ő segítségére is. Nagy kő esett le a szívéről s ez arcán s mosolyán is meglátszott. Szeretett volna segíteni. Érdeklődve, szinte itta a másik szavait, mindenféle hátsó szándék nélkül. Csak azért nem ült le, mert jelenleg jobban esett neki ,hogy álljon. Amint a kövekről, majd a falujukról s annak közelében lévő tóról esett szó, bólintott. Sok kellemes emléke fűzte ahhoz a környékhez s pontosan tudta ,még ebben az időben is.*
- A tóra pontosan emlékszem... azt hiszem azt is tudom merre keresgéljek. Ígérem, hogy mindent bele adok majd a keresésbe!
*Kedves arcán átsuhant a határozottság erről a gondolatról. Érdeklődve hallotta meg a Pangessai nevet. Úgy tűnik egy kis kitérőt kell tennie. Ajkához emelte a kezét, mialatt elgondolkodott. Úgy is arra kellet mennie, de ha most belegondolt, nagyon is nagy út vár rá. Ha siet...akkor is eltelik egy időbe ,míg oda ér. Bólintott, s most kivételesen örült, hogy az íja s pár nyila nem messze innen el lett rejtve.
Észrevette ,hogy az öreg aggódik érte, s ez egy pillanatra meglepte ,majd meghatotta. A férfi szavai olyanok voltak ,mint egy bölcs nagypapáé, legalábbis a lánynak ez jutott eszébe róla, s pontosan így nagyon is emlékeztette ,hogy a férfi méltán lehetne az ünnep egyik kellemes arca. Hálásan pillantott reá, s kedves szavaira.*

- Nagyon kedves, nagyon szépen köszönöm, hogy aggódik értem. Bízzon bennem, megteszek mindent ,hogy Angelus és az Otium ékkövet megtaláljam.
*Meglepődött amint a kezében egy kis láda került. Hosszan nézte ,majd zavartan pillantott a férfira. A bizalom, amit belé fektettek nagy volt, és persze ennek felelőssége is. Éppen ezért nem akart csalódást okozni. Amint tudta, eltette, köpenye alatt lévő kisebb tarisznyájába a dobozt, majd közelebb hajolt az öreghez s arcára egy apró puszit nyomott.*
- Segítek. Megtalálom a köveket és jövök vissza, ez fontos Gaia-nak és Melodynak is. Kérem vigyázzon addig is magára!
*Azzal vissza lépett s kedvesen nézett a férfira. Lassan indulásra készen állt.*

* A lány megfogadja a bölcs férfi szavait s bólint is rájuk ,hogy ezzel jelezze ezt. Vissza húzza arcába a csuklyát a kinti idő miatt ,majd megfordul és elindul. Az ajtóban még vissza pillant, majd erőt vesz magán s kilép. Nagyon nagy utat kell megtennie, a lépteire pedig mindenképp figyelnie kell. Ámbár úgy érezte abban a pillanatban ,hogy sem az idő, sem semmi más nem akadályozhatja meg abban ,hogy segítsen Gaia-nak és Melodynak.

Így felbátorodott szívvel indult útnak.*

[ tovább Pangessai patak   ]