Ismerkedés (Zorgan Zywin és Tiamat Ormarr)

*Meleg forró nyári nap van és ez számomra már elviselhetetlen. Nagyot sóhajtva sétálok haza felé a délelőtti műszak után. Az utcán haladok szép nyugodtan mikor egy tőlem sokkal magasabb és izmosabb férfinak ütközök neki. Pislogva pillantok fel a férfira.*

- Elnézést uram. *Mondom zavartan felnézve rá és megvakarom tarkóm.*

- Én nem akartam önnek menni elgondolkodtam. Sajnálom. *Mondom zavartan és ajkamba harapva nézek fel rá. Nem is tudom miért szabadkozom, holott lehet nem is az én hibám volt a koccanás. Eléggé siethet hiszen gyorsan haladt.*

- Öhm siet valahova uram? *Kérdem érdeklődve pislogva felnézve rá.*

*Felsóhajtok, újra patikába kell szaladnom, mert édesanyámék gyógyszerei kezdenek fogyatkozni. Remélem, addig nem találnak ki semmi újat, hogy miért szaladjak még el gyorsan. Persze nem arról van, szó nem szívesen megyek én csak ugye a munkahelyre is be kell néznem. Annyira elmerülök gondolataimba, hogy valakibe beleütközöm. Gyorsan lenézek, szabadkozik ő is, de én is szabadkozni kezdek. Lekorholom, magamat miért nem figyelek jobban az orrom elé hisz szegényt fel is lökhettem volna. Mégis mulattat mennyire picike hozzám képest. Feleszmélek a kérdésre és kis mosollyal meg is adom a választ számára.*

- A patikába sietek a szüleimnek a gyógyszerekért. Tényleg sajnálom, hogy önnek mentem fel is lökhettem volna. Akkor további szép napot kívánok önnek. *Magyarázkodok még majd mosolyogva búcsút intek, bár alig teszek, két lépést máris kapok egy választ, amire megtorpanok. Felsóhajtok, jó mélyen majd felé fordulok és megvakarom tarkómat.*

- Akkor esetleg meghívhatom valami hidegre? Elég meleg napunk van. * Mondom kisfiús arccal, ami igaz elég ritka nálam. Magam sem tudom miért hívtam meg, talán azért mert neki mentem.*

*Még mielőtt újra a gondolataimba merülnék nem észrevehetően megrázom, fejemet majd a hölgyre nézek. Várom a válaszát és azon töprengek vajon elküld a melegebb éghajlatra vagy esetleg velem jön.*

*Érdeklődve nézek rá és mikor mondja hogy a patikába siet megrázom a fejem és látom meg is indul.*

- A Patika már kettőkor bezárt. *Szólok utána kedves hangon és látom megtorpanni és mikor felém fordul váratlan kérdéssel rukkol elő amire nem kicsit lepődöm meg. Pislogva nézek rá.*

-Igen rendkívül meleg van. *Mondom és a táskámból elő is kapom a vizemet, hogy bele igyak. A félliteres flakont teljesen kiürítem és nagyot sóhajtok.*

- Mennyire sürgős a dolga a patikában? Ha gondolja segítek elintézni és utána megihatunk valamit. *Mondom szemeibe nézve érdeklődőn.* -Én ott dolgozom, szóval segítek elintézni a dolgát, hogy nyugodt lehessen. Gondolom nem magának rohan ennyire a patikába, hisz a harcosok Arorua úrhoz szoktak menni. *Jegyzem meg és elindulok vissza a patika felé.*

* Látom, ahogy beleiszik egy üveg vízbe, amit táskájából halászott elő persze válaszolva a kérdésemre. Majd én kapok egy új kérdést, hogy mégis ugyan mi dolgom van a patikában. Persze új információt is kapok, hisz ő ott dolgozik. Bár nem láttam még vagy csak én voltam nagyon figyelmetlen. Miután elmondja megállapítását bólintok, majd szavakban is megerősítem.*

- Valóban nem magamnak kell a gyógyszer. A szüleimnek kezd fogyatkozni ezért elküldtek a patikába. Csak úgy látom elfeledkeztek róla, hogy ilyenkor nincs már nyitva. Örülök, hogy velem tart majd meginni valamit.* Mondom egy kedves mosollyal. Majd elindulok vele vissza a patikába.*

*Mikor oda érünk, szépen besétálunk. Gondolkodom és kikérem a gyógyszert. Hajamba túrok egy kicsit majd a lány hangja ragad, ki az örvényből mire rá nézek.*

- Igen ennyi lesz köszönöm szépen. *Mondom nagyot nyelve és elveszem a gyógyszeres szatyrot.* - Hova szeretne menni? *Nézek rá kérdőn és megeresztek egy elbűvölő mosolyt. Mikor megkapom a választ bólintok és elindulunk.*

*A patikához érve nyitom ki az ajtót és besétálva megyek a pult mögé. Érdeklődve kedvesen kérdezem meg hogy kiknek lesz a gyógyszer, hát ha elvan készítve és mikor meg hallom a nevet mosolyogva rázom meg a fejem.*

- Reggel óta el voltak készítve a gyógykészítmények, mert Norgard úr maga állította össze a csomagot, hogy majd jönnek érte, de eddig nem jött senki. *Mondom majd előhozom hátulról.*

- Gondolkodtam, hogy elviszem én magam a szüleinek, de ebben a melegben képtelen volnék repülni, bár ön gondolom jól viseli ezt a meleget. *Mondom ki hátulról és előhozva nyújtom oda neki. Látom mennyire elgondolkodott, szerintem nem is hallotta a kérdésem és a szövegelésem. Na igen túl sokat beszélek.*

- Kér még valamit? *Kérdezem amire válaszol, hogy nem ennyi. Oda adom és utána szépen vissza zárok mindent.*

- Nem tartozik semmivel, ezt Arorua Norgard küldi a kedves szüleinek. Csak nem tudta személyesen elvinni, mert kedvesével bajok vannak. *Mondom és ekkor kapok észbe.*

- Jaj hallott róla? Sayla Black össze jött a város főgyógyítójával. A nagy kemény harcos nő egyszerű polgár lett. *Újságolom mosolyogva és megint úgy érzem sokat fecsegek. Rossz hatással van rám a főnök asszonyom. Nagyot sóhajtok.* -Sajnálom, ha untatom a fecsegésemmel. *Szusszanom majd elgondolkodom hova is mehetnénk meginni valamit, majd az úrra nézek.*

- Nekem végtére is mindegy, hogy hova megyünk. Egy lenne a kérésem. Magas legyen a pára tartalom, mert én kitikkadok! *Mondom kicsit hisztisebben és a táskámból elővéve egy újabb palack vizet iszok bele miközben bezárom a patika ajtaját kilépve vele. Mikor mindent ellenőriztem fordulok a magad tagbaszakadt férfi felé.*

- Igaz is! Elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Tiamat Ormarr. *Mutatkozom be oda nyújtva a kezem mosolyogva.*

*Hallgatom, amit mond és megmosolyogtat. Soha nem találkoztam még ilyen fecsegős hölgyeménnyel. Ám mielőtt válaszolhatnék, hadarja tovább a mondandóját. Sayla egyszerű polgár lett. Ezek szerint ő is megtalálta már a kedvesét, akihez kötődhet. Magamban sóhajtok egy hatalmasat úgy látom, csak én vagyok ennyire szerencsétlen. Mindig félre nyúltam szerelmi ügyekben így megmaradok a barátság fázisnál minden nőneműnél. Elmosolyodom a mondatán.*

- Egyáltalán nem untat, sőt jó hallgatni önt. *Adom, meg egyszerű válaszomat majd látom, elgondolkodik, így nem szólalok meg újra. Mikor hallom mit kérését tudomásul veszem, és kicsit elmosolyodom.  A hanglejtése is aranyos látom, újra inni kezd. Átfut az agyamon egy néhány hely hova ismerhetünk majd a vízpart közelébe esik a választásom. Van egy kis fogadó arra.  Neve igazán szép, ahogy ő maga is az.*

- Gyönyörű neve van illik önhöz. * Mosolygok, rá kedvesen majd megfogom kezét és kezet csókolok.* Az én nevem Zorgan Zywin örvendek. *Nézek, szemeibe majd eszembe jut valami.* Ami a helyet illeti a tóhoz gondoltam, ha megfelel, de mit szólna, ha tegeznénk egymást? Nem vagyok még annyira öreg. *Kisfiús vigyor jelenik meg arcomon. Mikor megkapom a választ bólintok és elindulunk.*

*Mikor megérkezünk, előre engedem és kérünk egy hűs italt. Majd kitelepszünk a tóhoz jó párás a levegő és remélem, ez neki megfelel. Igazán szép a tó mégis a lányra szegezem, tekintetemet persze nem bámulom csak észrevétlenül figyelem.*

*Mikor megdicséri a nevemet és bókol akaratlanul is elpirulok. Végre egy kis szín az arcomon. Zavartan kuncogom fel kicsit.*

-Igen tegeződjünk. *Mondom kedvesen felnézve rá, majd bezárom az ajtót teljesen és ezzel a Patikát is, majd Zorgan kézcsókján pironkodok még egy sort.*

- Szeretem a vizeket és igen csábítóan hangzik a tó mellett letelepedni. *Mondom mosolyogva és elindulok vele. Nekem jelenleg mindegy csak párában gazdag hely legyen. Mikor megérkezünk én csak egy kis hideg almalevet kérek és a tópartjára ülök le. Hosszan nézek a harcosra.*

- Zywin igaz? *Kérdem mosolyogva és finoman túrom fülem mögé hajamat, miközben bele iszok az almalébe.* -A Zywinek tűz sárkányok, ha jól tudom. *Jegyzem meg ránézve és elmosolyodva harapok ajkamba. Mosolyogva nézek rá és kérdésén jót kuncogok.*

-Én magam víz sárkány vagyok, bár nem igazán értem miért is lettünk besorolva alfajokba, de hát kinek mi a képessége. Az öt elemre való bontás, nem biztos, hogy annyira jót tett a társadalmunknak. Apám például teljesen odáig meg vissza van, hogy a férjemnek is víz sárkánynak kellene lennie, de én koránt se érzem úgy, hogy feltétlenül csak víz sárkány lehet a társam. Hiszen a hullámok is ha szembe találkoznak kioltják egymást. *Adok hangot gondolataimnak és nagyot sóhajtok.*
- MInt ahogy a tűz kioltja a másikat, mert elszívja tőle az oxigént! Az miért jó egy apának, ha a lányát elnyomják csak azért, hogy megmaradjon a "tiszta" vérvonal... hülyeség. *Iszok bele ismét az almalépe és itt a tó parton jobban érzem magam mint bent a patikába és a táj is szép.*

- Sajnálom, már megint butaságokkal traktálom. *Mondom zavarba jőve. Igazából nem is tudom miért mondtam el ezt.*

*Szusszanva nézek szét a tóparton, de valahogy a lány jobban leköti a figyelmemet. Évek óta nem érdekeltek a nők nem értem, hogy most hirtelen miért érdeklődöm iránta. Gondolataimból a hölgyemény kérdése zökkent ki. Rá pillantok és végighallgatom mondandóját és gondolat menetét. Bólintok a végén és elmosolyodom, majd a vízre pillantok.*

- Igen ezt jól tudod. A tűzsárkányokhoz tartozunk. *Nézek rá és felszusszanok. Majd eszembe jut valami és felsóhajtok, majd rá nézek újra.* Ha meg szabad kérdeznem és nem tolakodás. Te milyen sárkány vagy? *Mondom, totálisan zavarban vagyok.*

*Megtudom, hogy ő vízsárkány bár a magas páratartalom szeretet után gondolhattam volna erre. Elég balga vagyok meg kell mondani az őszintét. Elpirulok kissé nagyon is, de ezt ő nem veszi észre. Mikor a mondat végére ér és szabadkozni kezd, elmosolyodom.*

- Nem tudom mondták-e már de nagyon aranyos vagy. Főleg mikor zavarba jössz. Egyáltalán nem traktálsz, a butaságaiddal megtisztelve érzem magamat, hogy megosztod vele ezeket a dolgokat. * Mosolygok rá kedvesen. * - Ami pedig a többi dolgot illeti egyáltalán nem fontos a tiszta vérvonal. *Rázom meg fejemet.*

- Jó magam is arra a következtetésre jutottam, hogy inkább keveredjenek a fajok, de boldog párkapcsolatban éljenek a felek. Már nagyon várom azt a percet, hogy megtaláljam a szívszerelmemet. Vágyom arra a boldogságra, ami édesanyáméknak megadatott. * Szusszanok, majd észbe kapok. Te jó ég most pedig én fecsegek annyit, hogy az már zavarba ejtő.*

- Bocsáss meg most meg én vagyok az a fél, aki annyit fecseg, hogy illetlen. *Mondom zavartan és lenézek kezeimre. Kisfiúsan rá mosolygok, majd újra a vizet kezdem kémlelni.*